Szamos, 1911. november (43. évfolyam, 250-274. szám)
1911-11-09 / 256. szám
) V* ív II. év* évfolyam.--------^ .-------... El őfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K. */, évre 6 K. */« évre3 K, 1 hóra 1 K vidékre:.. .. 16 „ „ 8.......... 4.........V50 Eg y szám ára 4 fillér. roiiEftUKAI KAPiMP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rékóczi-utcza 9. szám. sa Teiefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések : Készpénzfizetés mellett, a lerjutánvosabb árban !i?»z41 tatnak.— Az apróhirdetések knrí'.i' minden szó 4 fiiJftr. NyHttér sor& 20 fillér. Béke (?) Szatmárnémeti, 1911. nov. 8. (She.) Az egész magyar politikai életet kiválóan jellemző szervezet ma — a sajtó. A jól értesült, a tekintélyes, a mindent érdekből elmagyarázó, a tu datlan, de minden cime mellett is ok- vetetlenül irányitó sajtó. Ilyen természetű jelentősége tulajdonképpen hétéves. Egyidejű azokkal a változott fejetetejére állított politikai harcokkal, amelyek évszázadokra hajtják visszafelé a közéletet, a boldogulást; — amelyek akadályai a komoly, a számottevő munkának és a melyek egy egészen felületes nemzedéket neveltek, — e nemzedék kebelén beiül pedig egy speciális, ennek a kornak a szellemében született sajtót, országos hirlaptudósitást adtak a nemzetnek. Eltekintve attól, hogy a hirlap- kiadás ez alatt tényleg igazi jó üzlet lett s ügyes vállalkozók hatalmas összegeket. nyertek össze az emberek kíváncsiságán és érdeklődésén és hogy ennek némi közgazdasági értéke van —: a hirlaptudósitások szükséges komolysága, megbízhatósága nagyon a nívón alól szállt, — az újságok közönséges párt fegyverré és kürtökké váltak. 1 arca. Irta: Papolczyné, Bartók Ida. II. Nekem pedig legszebb az Ősz! Az ő szomorúságával, sötét felhőivel, kopár hegyeivel és kihalt mezőivel. Jobb szeretem az elsárgult falevelet, mely elhaló lassú sóhajtással hull alá a kihűlt kopár földre, a fakadó rügynél jobban, a szomorú erizant- hot, melynek halál illatú virága sírokat ékesít, a büszke hivalkodó rózsánál, melynek élénk virága, bálba siető vidám emberek disze. A nyár heve éget, forralja a lélek, a szív érzelmeit, hevíti az indulatokat. Az ősz a nyugodt megfontolás, a kiengeszte- lődés ideje. Az érzelmek hevét lehűti a csöndes halk szellő szelíd érintése, a fényes üres ábrándozás mosolygó, csalóka egét eltakarják a szomorú szürke fellegek. Ugy-e asszonyom hallotta ön hirét Nagy Imrének ? Nemzeti színészetünk letűnt, de póiol- batatlan csillaga volt ő. A színpadon és az életben olyképen — hóditóuős — Ado- nisz Antóniusz — drámai szerepekben utol érhetetlen művész költő és festő. És csaknem gyermek voltam hozzá, korra és kedélyre egyaránt azért sokszor voltam olyan szerencsés, hogy csodálhattam művészetét a színpadon — és élvezhettem társaságát a színpadon kívül i> — K. Jászai Marinál — a Nagy Marinál — • hogyan e varázslatos asszonyt meghitt körben nevez- | Ennek lehet köszönni, hogy az irányadó körök erősen begombolkoztak az újságok előtt. Alig van jelentős esemény, politikai fordulat, amelyet az újságok hire nyomán positivnek, igazunk lehetne fogadni és nincs egyetlen politikai nyilatkozat, amely a pártok szolgálatában álló újságok szájaize szerint kiforgatva, elferditve ne kerüljön a nyilvánosságra. Igaz, hogy az emberek az újságok megbízhatatlansága folytán tanultak meg tulajdonképpen újságot olvasni, de ki az, a nagysokaságu érdeklődő tömegben, akinek lelkét, gondolkodását ki ne zökkentené a rendes kerékvágásból az ügyesen megirt hazugság, a felsallangozott valótlanság. Mit higyjünk a békéről, a várva- várt kiegyenlítődésről, tiz fővárosi újság tiz különféle híradása után s mit a íjunk annak a magyar sajtónak a híradására, amely tegnap még heje-hujázott, vagy elítélte a Návay indítványát s valótlan nyilatkozatokat közölt a Tisza szájából, erre az indítványra, hogy az ezután még jobban felkorbácsoltnak hitt harc és háború szinterén paripát adjon maga alá a nyargalódzásra, — s amelyik szűkösre szorult látókörén kívül találta hagyni azt az eshetőséget, hogy egy olyan nagy jetük, — (még pedig azon okkai, hogy He- gyessy Márinál, a kivel egy színháznál mü ködött egy fejjel magassabbnak.) Ha a barátságos szalonban párolgó tea mellett csevegtek irodalomról — művészetről a valluzsák e felkent papuői és papjai — az ember az Oligenpusra képzelte magát — ha egy kicsinyke fantáziával rendelkezett. Ilyenkor Nagy Imre ismerve természet imádó hajlamaimat legtöbbször utazásairól — és az őv-szakokról beszelt, szó esett — ős iről tavaszról — forró nyárról a hideg télről — Kisrajongó — mondta ilyenkor nekem — még is legszebb a nyár. Még is csak legszebb az ősz mondtam a lelkem meggyőződésével — a nyár csak éget — de az ősz melegít. Nos hát — ha nap — legyen nap és egészen -- ha nyár legyen . erzselö — maga még ezt nem érti — de majd — egy szer valamikor igazat ad nekem. — Dehogy is — nekem nem volt nyaram soha — mindig az ősz légkörében éltem. — Az ő nemes nagy lelke, forró vérző szive korán elhamvadt a nyár izzó napjának fényénél — régen elköltözött oda ahol megvan fejtve minden lelki probléma — a hol nem vitatkozik senki a másikkal és a hol még is mindenkinek igaza van. III. Ez őszi hangulat keretében eszembe jut egy tőrténat. A szereplők közül most is élnek — és a miatt — hát csak egy mese. | Nos hit évekkel eselőtt — egy ifjulentőségü cselekmény lehet ügyetlenségen és elhamarkodottságon kívül jól megfontolt, előre elkészített ténykeués is, annál is inkább, mert már akkoira elkészülhetett a béke is, amit bizonyára nem a tegnapi indítvány óta vett ki a mellény zsebből az ellenzék, vagy a kormány, vagy Návay, vagy Andrássy. Csak kétkedéssel kereszteljük tehát a fővárosi sajtó utján elhirelt egyezsé- ges békének. Amit az újságok leadnak, az szerény véleményünk szerint nem is béke, csak valami halvány kísérlet egy később, a jövőben nagyon halványan derengő kiegyezés felé, amiből nem is lesz, nem is lehet engedékenység mellett béke soha. Itt kemény kézzel, radikálisan ki kell irtani a magyar po'i ikai életből az oda nem illő elemet, — uj korszakot kell kezdeni, jelentős, férfias és egyenes cselekedettel, amit nevezzen bár a tévelygők ágáló csoportja erőszaknak. — de az előrehaladás, a boldogulás — a nemzeti munka alapköve kell, hogy legyen. Férfi amerikai czipő 14 korona Grünfeldnél, D^ék-tér 9. párt az igazszerelem egyesitett. Hymen- lánca, csakugyan rózsákkal fonva s az örök megértő szerelmet egy egész életre jósolták mindfizok az ifjupárnak, akik csak ismerték őket. Magam is. És még is a sors —• egy valaki személyében X et vont e jóslatokon keresztül. A városhoz közel a hol laktak — gyönyörű erdőség terült el X gróf vadászterülete volt ez — őszi állapotu'.I n meghagyott és szelídített vadakkal bővelkedő — s egy gyönyörű vadászkastély is volt reá varázsolva, a hol a gróf sokszor tartózkodott. A házaspár jobb szórakozás, hijján gyakran kisétált e gyönyörű helyre — és sokszor a magukkal vitt uzsonát a kastély nyitott verandáján töltötték el. Történt, hogy az ifjú gróf ott lepte őket egyszer. Akarv.. n m akarva történt ez a gróf részéről, nem igen tudni biztosan — de mivel az asszony szépsége messze földön tudó t, dolog volt — és az is, hogy az ifjú mágnás nagy hódolója volt a szép női nemnek — az igazság inkább az előbbeni feltevés mellett bizonyúott. Egyre kettőre barátságot kötöttek. A A férjnek intelligens — tekintélyes társadalmi állása a hölgynek m gas műveltsége — könnyűvé tette az intinebb — viszonyt közöttük. A gróf gyakran hívta őket a vadász- területre — úgy Utazott — hogy e pár ember kedvéért ő is több időt töltött ott — mostanába — kereste a magán jt —
