Szamos, 1911. november (43. évfolyam, 250-274. szám)
1911-11-08 / 255. szám
(1911. november 8) 255. szám. SZAMOS 3. o’dal. Vegyél, earipöt Vegyen, amerikai Vegyünk, ÍO és 13 koronáért férfi- és női W valódi Moskovits anatómiai czipögyárából Szatmár, Oaák-tér 7. szám. MAKAY és LIPIGZKY OKL. ÉPÍTŐMESTER ÉS ÉPÍTÉSZEK Vállalnak bármily építkezést és tervek készítését. — Iroda: Runyadi-utca 24. sz. Telefon 246. szám. Telefon 246. szám. Szatmár-Németi szab. ki?, város állami alkalmazottainak memoranduma. A folyton fokozódó, immár elviselhetetlen drágaság cselekvésre késztette a szatmári állami alkalmazottakat is. Annak az országra szóló nagygyűlésnek, melyet az összes állami alkalmazottak nevében Budapesten rendeztek, eljutott a szele ide, az Északkeleti Magyarország gócpontjába, Szat- inár-Németibe is, és — mint annak idején részletesen megírtuk — népes értekezletre gyűltek össze, hogy helyzetűk javítását szorgalmazzák. Az értekezlet megbízásából dr. Fechtel János főgimn. tanár memorandumot dolgozott ki, amelyet megküldték úgy a miniszterelnökhöz és pénzügyminiszterhez, mint az összes pártoknak és képviselőinek. A memorandumot — mely a maga nagyságában, rikító színekkel ecseteli az állami alkalmazottak sanyarú helyzetét — az alábbiakban adjuk: Nagyméltóságu Pénzügy minister Ur! Kegyelmes Urunk! Az összes Szatmár szabad kir. városi állami tisztviselők, gyakornokok, napidija- sok, altisztek és szolgák az uralkodó mér téken felül álló drágaság elviselhetetlen súlyának nyomása alatt értekezletre egybegyűltek f. hó 22-én és egyértelmű eg elhatározták, fontolóra vére keserves anyagi helyzetük kiáltó vigasztalanságát, hogy ismerve Nagyméltóságod jó lelkét, a mely a gyors segélyt keresők munkás ezrei előtt ajtaját ridegen sohasem zárja el, esdő kérelmünk kiálló szavát Nagyméltóságodhoz intézzük s alázatosan kérjük folyamodásunk kegyes meghallgatására. Nagyméltóságod előtt nem ismeretlen a jelenben folyó nehéz idők nyomasztó volta, különösen a szerény fizetésű viszonyok közt élő állami tisztviselők, gyakornokok, napidijasok, altisztek és szolgák súlyos helyzete, ez a helyzet a mindennapi kenyérért való szüntelen küzdelmek gyászos csatatere, amelyen megnyugtató anyagi előnyöket a végs ig fokozott szorgalom és kimentő erőfeszítés mellett sem érhetünk el. Ezen a csatatéren csak a pusztulás kétségbeejtő rémei merednek reánk, a mentő-horgony kötelét könnyben úszó sze meink, az élet harcainak sötétségében felfedezni nem tudják.' Családtagjaink, gyermekeink, kenyérért esdekelnek s mi szivszakadva tapasztaljuk, hogy ezt az életfenntartó kis kenyérdarabot is csak önmegtagadó számítással kétkedve nyújthatjuk nekik. Ez a hivatalban való élet szomorú, késhegyig menő harca, a bennünket elbori tással fenyegető, egyre dagadó áradat erőszaka ellen. Hogy vigasztalást nyerhessünk, egy felettünk álló, erős rés ttvevő szív áldást árasztó kincses házához kell tekintetünket felemelnünk, a ki akar s tud is a szenvedők éhező komor táborának megsegítésére hathatósan cselekedni. Jelenlegi fizetésünk a megnövekedett szükségek kielégítésére nagyon csekély, úgy hogy ebből az élelem, ndiazat s lakás elemi nélkülözhetetlen kiadásait fedezni még a legtakarékosabb tisztviselő sem képes. A mai fizetések összegét magasan túllépi a nspi élet kérlelhetetlen követelése, amely elöl kitérni lehetetlen. Az általános fizetésrendezós mértékét a rohanó idők óriási követelése annyira túlhaladja, hogy az élelem, ruházat, lakásra való összegek ma már a pár év előtti állapotokban képest egészen megkétszereződtek s igy mi, tisztviselők, a legnagyobb erőfeszítés mellett is képtelenek vagyunk a fejünk felé tornyosuló, bennünket a porba sújtó drágasági viszonyok közt megállani és kétségbeesve kapkodunk a segítő hatalmas kéz után, amely egyedül képes szörnyű kilátástalan helyzetünkben segíteni rajtunk. Arról meg, hogy jogos igényeinknek tért nyissunk és magunknak némiképen kényelmessé tegyük az életet, a nagy hulámcsa- pások szorongásai között nem is gondolhatunk. Nem is gondolunk. Nem kényelmes megélhetés kell az elgyötrött magyar tisztviselők, dolgozó, éhező testületének, nem, csak kenyeret kérünk, hogy élhessünk, hogy fogyó erőnket ismét felfrissíthessük és élethivatásunknak mint eddig, lelkiismeretesen becsülettel megfelelhessünk. Kérésünket a legcsekélyebb mértékre redukáljuk, hogy az ne legyen teljesíthetetlen s egy csepp jó akarattal, méltányló elismeréssel megadható legyen. A reménytelen erőfeszítések küzdelmében a szegény tisztviselő adósságokba merül, a mi még mélyebbre sülyeszti a megélhetés lehetőségét, mert ha a gyenge, elégtelen javadalmazás mára-holnapra nem elég rendezett anyagi viszonyok között, mi történik, ha azt még adósságok ballastjával is megterheljük. Pedig a jelen i illanatban nincs más menekvés. Ez pedig nem érdeke az államnak, mely kenyér« dógazdánk, mely tőlünk jó munkát, hazaszeretetei, lelkesedést, idealizmust követel és a magyar nemzeti művelődés fejlesztését várja a tevékenység minden terén. Lehet-e éhes gyomorral lelkesedni s lelkesedéssel dolgozni ? Ha a magyar nemzeti állam napszámosainak nem is nyújthat annyit, mint más allamok, mint a szomszéd Ausztria, de nyújthat annyit, hogy a jólét igéreíföid- jéhez közelebb férkőzhessünk és gondjaink kevesbedjenek. Ezt az állam fenntartó osztály, az allam kerekeit forgató tisztviselők jogosan igényelhetik. A vármegyék, városok sőt községek is sietnek hivatalnokaik, embereik megmentésére, adnak többet, mint amennyit adhatnak, ezzel legalább jóakaratukat fényesen demonstrálják, az állam sem maradhat mögötte a vármegyéknek, városoknak, községeknek. A mentő-akciótól nem maradhat könyörtelenül, kemény szívvel távol. Tegye meg a lehetőt, nyújtson segitőjobbot nekük, kik hirtelen segélyre ma szorulunk. A Szatmár sz. kir. városban állomásozó állami tisztviselők, gyakornokok, napidijasok, altisztek és szolgák különösen érzik a drágaság nyomását, mert városunkban a. megélhetés nehezebb, mint akár a fő- és székvárosban is. Az élelmi cikkek, piac, a lakásviszonyok elviselhetetlenek s a felcsigázott árakat nem képesek az állam alkalmazottjai megfizetni. Addig is, ami«? méltányos és jogos kívánságunk a szolgálati pragmatika terén teljesülhet és míg a drágaság tart: kérjük „évi fizetésünk 30 százalékát, mint drágasági pótlékot, az állami tisztviselő' , gyakornokok, napidijasok, altisztek és sz ágúk javára az 1911. évi költségvetésbe póihitel engedélyezése utján felvenni es löszünkre 1911. évi január 1-töi visszáruén heg mielőbb folyósítani.“ Alázatos kérésünket megújítva kéréseink teljesítésének reményeben vagyunk Excellenciádnak alázatos szolgái : a Szatmárnémeti sz. kir. városban állomásozó állami tisztviselők, gyakornokok, napidijasok, altisztek és szolgák képviselői : Szatmár-Németi, 19L1. október 22-én. Füze sy kir. törvényszéki bíró. Berey kir. adóhivatali tiszt. Kőris, szil, bükk, stb. szerszámfaanyag felfürészelve, továbbá keréktalpak, küllők, nyirfarudak beszerezhetők. — — Telefon szám 206. I Kósa Bertalan Szatmár, szerszámfa nagykereskedőnél. A Vadászat mindenfele Idillid. o Valódi Angol Is Francia 53 aas—ii i up ■EiH«ngzsaBraraa«BJPt.^a»Tu.ijixi.-^HZB Fegyverek, revolverek, célpisztolyok és madárfegyverek. Teljes vívó és párbaj felszerelések, pisztolyok és kardok kölcsön. Köszörüléseket azonnal intézek. Menyasszonyi és alkalmi ajándék tárgyak, alpaca ezüst, angol üveg, finom bőr-árukból, ép úgy gyermekjátékokból állandóan nagy raktárt tartok: gummi kerekű gyermek kocsik. Úti bőröndök, berendezett kazetták, mani- cürök, úti kosarak. Pénz és szivartárcák, zsebkés, olló, borotva, borotválkozó készülékek a legjobb angol és solingeni gyármányok. ö Uj töltésű villany lám pák 2 koronától ö Teíefon^s*ém 296. RAGÁLYI KÁLMÁNNÁL Szatmár, (Deák-tér 8.) Q Q O O O uri-divat különlegességek, fehérnemüek méret szerint. Teveszőr vadász kabátok, ujjas és ujjnélküli mellények, hosszú és rövid harisnyák, lábszárvédők, térd, csukló, hát, váll, mell, has- melegitők. Szőrme és szövött sapkák. Bélelt bőr és kötött keztyük. Valódi Jäger és gyapjú alsó ruhák. Kocsi takarók pleédek. Színházi selyem shállak. Arany, ezüst, selyem kézi hímzésű, és autilopp bőr estélyi és utcai női kézi táska különlegességek. Színházi látcsövek. Telefon szám 296.
