Szamos, 1911. november (43. évfolyam, 250-274. szám)
1911-11-28 / 272. szám
1 XUII. évfolyam. Szatmár, 1911. november hó 28., kedd272- szám. aaaaEMMaaMgaMaawBi Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K. '/i évre 6 K. */. évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:.. .. 16 ............ 8............ 4..........1'50 Eg y szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjiitAnvnsabh árban közit- tetnek. — A.x apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sors 20 fillér. A tehetetlenség. Szatmár, 1911. november. Az egykori görög tornász, a ki az ugrás művészetében társainál gyengébb volt, ezt a gyengeséget társai előtt ugy- vélte csökkenteni, hogy azt állította magáról miként ő, mikor Rhodusban volt, ilyen és olyau nagyokat ugrott. Ebből származott azután az a ha- moros közmondás: „Hic Rhodus, hix saltás“ („Itt van Rhodus, itt ugorjál“). Erre közmondásra azok az episó- dok emlékeztetnek, amelyek alkotmányos életünk történetében szemünk előtt elvonultak. Legyen ezekből a történetkékből egy parányi Bzindarab. Kezdjük tehát ezt a színdarabot a természet rendje szerint az első felvonáson midőn a szabadelvű párt elvein kormány alakul, amelynek elnöke gróf Tisza István, aki n*gyszellemi képességgel, páratlan hazafisággal és a legnemesebb ambícióval veszi kezébe a kormány gyeplőjét. Nem hiszi, hogy őt meg ne értsék és mégis megtörtént. Nem értették meg, vagy talán félre értették. A gyeplőt kiragadták a kezéből és kormányát az ellenzék letörte épen akkor, amikor már kezében tartotta azokat a régenvárt nemzeti kedvezményeket, amelyeket az úgynevezett ki- lenczes bizottság állított össze. Ezek a kedvezmények tehát annak a kormánynak az ellenzék által előidézett bukása miatt ílem valósulhattak meg. Ezzel az első felvonásnak vége lett. A második felvonás képe a Fehér- váry-féle darabont kormánya szereplése. Ennek ugyan eszébe etn volt, hogy bármily nemzeti kedvezményt megvalósítson, nem is lehetett, mert az ellenzék féltékenysége már ekkor határt nem ismert, amely miatt az egész vonalon az alkotmányos élet kimúlásának symp- tomái mutatkoztak és már az absoutismus réme a főispános intézkedései szerint küszöbön állott; midőn erre a jelenségre továbbá az előállott ex lex állapotra, a megdöbbenéstől némák lettek a remegő ajkak és erősen dobogtak a szivek. Ekkor a függöny ismét legördült. A harmadik felvonás a Wekerle- féle ellenzéki kormány felvonulásával kezdődik és végződik annak bukásával. Ebben a felvonásban a szereplők: Kossuth Ferencz, gróf Apponyi Albert, Po- lónyi Géza maiglan ellenzéki pártvezérek; a director pedig ekkor már Justh Gyula, mint a ház elnöke. Ez a jó ur az első belépését is azzal kezdette meg, hogy a horvátoknak az országgyűlésen a magyar nyelv mellőzésére és annak lekicsinylésére segédkezet nyújtott; ma pedig a nemzetiségekkel és sociáldemocratával pactál a magyar hazafiságnak arezul csapására. Ez a harmadik felvonás az, amely a fennebbi közmondásra emlékeztetett bennünket. Őfelsége kegyelméből ugyanis ez a kétségtelenül nagyratörő kormány midőn megalakult, a felségtől egyenes utasítást kapott arra, hogy a rendes vágásból kizökkent alkotmányosság szekerének kerekét helyére vezesse vissza, ami meg is történt, minthogy továbbá ez a kormány sokat és nagyokat ígért: mindenkinek szeme rajta függött és mindenki várt tőle sokat, nagyon sokat, minthogy pedig a kormányralépéssel, a kétségtelenül nemes és hivatott azoknak a férfiaknak, a nagy tettekre és sikerek elérésére alkalma nyilt : méltán lehetet őket biztatni azzal, hogy: „itt van Rbodue, itt ugorjál.“ Megpróbálták azt, de mindbiáoan, nem bírtak azok ugrani előre egy vonalat sem, nem voltak képesek egyetlen parányt is megvalósítani azokból a nemzeti kedvezményekből, amelyekkel Tisza annak idején már dicsekedhetett, de nem voltak képesek semmi maradandót is megalkotni, csak arra voltak alkalmasak, hogy hiába való pénzfecsérlést tegyenek, az államadóságok súlyos terhét még súlyosabbá tegyék és sikertelen működésűkkel, a drága időt, a nemzeti munkától elvonják. Ezekből pedig az következik, hogy azoknak, akiknek működésén nem látszott Isten áldása: nincsen joguk megAz ajándék. Egy reggelen Adél az ajkait harapdálva vallotta be a nagy újságot. — Tudod, hogy már nyolc napja nem láttam. Én azt hiszem, nem is jön vissza. Mit gondolsz ? Pedig jó barátságban váltunk el. Azon az estén egy nagyszerű ajándékot is kaptam tőle. Nézd . . . Pompás aranyórát húzott ki a retiküljéből. Ez volt Leon egyetlen, de értékes ajándéka. És mivel Adél nem tudta volna megmagyarázni anyjának, honnan szerezte, a kapu előtt mindig a fűzőjébe, éjszakára pedig a feje alá rejtette. Pedig anyja talán akkor se szólt volna, ha észreveszi. Fárradt, összetört asszony volt, akinek csak arra volt gondja, hogy a leánya elsején kezébe adja a száz frankot. A többivel nem törődött. Adél jöhetett, tehetett, ahogy csak jól esett neki. Mégis feltűnt neki, hogy leánya az utóbbi napokban nagyon korán tér haza. Adél nagyon csöndes lett. Matilde vigasztalta :. — Meglátod, visszajön Leon barátod ... Befelé pedig igy örvendezett: — Jól van ez neked. Nagyon is hencegtél aranyóráddal és barátoddal. Már én csak megmaradok az én kishivatalnokom mellett. Ai legalább nam hagy a faképnél. Adélnak nem jutott ideje arra, hogy a mások gondolatait találgassa. Közeledett a hónap vége és eszébe ju o't a száz franl', a mit anyjának kell majd adnia ... És ő alig fog néhány frankot kapni. Azon a napon, mikor először volt találkozója Leonnaí egy csinos hotelben, igy szólt Denise asszonyhoz : — Egy barátnőm nagynénje beteg, azt kellene meglátogatnom. Denise asszony okos nő volt és ismerte az életet. Nem tett ellenvetést. Adél másnap dé után ismét távozott. Harmadnap is. Denis- asszony most sem tiltakozott, csak annyit jegyzett meg : — Fiam, én nekem semmi közöm a maga útjaihoz. Nekem móljára is nincs jogom a maga dolgaiba avatkozni. Én nem vagyok erkölc3rendeszet. Da azokért a napokért, amikor elmegy levonom a napi- dijat. Bánta is ezt Adél. Most azonban megrémült. Leon elmaradt, az elseje pedig borzasztó gyorsasággal közeledett. Mit fog mondani az anyjának ? Éjjel sokat sirt és olyan levert volt, hogy még Mathilde is megsajnálta:,. — Talán mégis visszajön. Talán hirtelen elutazott. — Akkor is írhatott volna. Mind nyomorultak. Hiss csak még egy merjen hoz e ám közeledni. Es nem is lett volna ekkoriban ajánlatos Adél kész volt arra, hogy a legelső férfinak a szemét, aki útjába akad, kikaparja. Mathilde majd beleszédült az Adél tragédiájába és megbocsátotta neki minden ürömét, amiben része volt. Még az autót is . . . A hónap utolsó napján igy szólt : — Mar tudom mit csinálok. Elzálogosítom az órát. Úgyis dühös vagyok, amikor látom. Az anyám előtt is mindig dugdosni kell. Elzálogosítom, kiegészíteni a fizetésemet és ami megmarad a pénzből, azt elmulatjuk. — Vasárnap délutánra meghívlak. Elhozhatod a barátodat. Mindent én fizetek. — El fogom mulatni az utolsó fillérig, a mi megmarad, — gondolta, amig várakozott. Nem kell semmi abból, ami az órájából marad. Nem is akarok rágondolni. Úgy tett, ahogy mondta, délben bement a záloghásba. — Kisasszony, úgy e bár az ön órájának a száma 22.650 ? — Igen. — Igeo? ... Ez az óra lopott. At igazi tulajdonosa bejelentette a rendőrségen a számot és a leirását . . . Fáradjon be velem, kérem a főnököm szobájába . . . H. B.
