Szamos, 1911. november (43. évfolyam, 250-274. szám)

1911-11-25 / 270. szám

Szatmár, 1911. november hp 25,. szombat XL'II. évfolyam Hirdetések : Készpénzfizetés mellett, n lec'jnténvrxwhb árbsn kivál­tainak. — A: apróhirdetések közi*' •amdeu szó 4 flliér. Myilltér sora 20 idler. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákóczi-utcz» 9. szám. m Telefonsrám: 107. Mindennemű dijak Szatmáxon, a lap kiadóhivatalában fizetendók Előfizetési dij : melyben: 1 évre 12 K.'/, évre 6 K. l/i évre 3 K, 1 hóra 1 K vidékre :.. .. 16 .......... 8.......... 4.........1‘50 £g y saám Ara A fillér. Újság szenzációk. Néhány nap leforgása alatt a sajtó a* események egész szériájáról számolt be hasábjain, még hozzá olyan esemé­nyekről, amelyeket a lapok és a közön­ség egyaránt szenzációsoknak szoktak ,^*»*!*ininŐ8Íteni. Kössük bokrétába az utóbbi napok szenzációit. Egy hírhedt betyár megszökött — immár harmadszor — fogságából. Huszon­négy órával előbb egy fiatal fiskális fölment Budapestre, átmulatott egy éj­szakát, fiakkeren a Margithidra hajtatott s ott beugrott a Dunába. Jelentkezett a negyedik pozsonyi rablógyilkos is, miután a szoruló hurok elől már öngyilkosságba szeretett volna menekülni. Bicske leg­gazdagabb legénye összeszurkálta sze­relmesét, akit nem akartak hozzáadni. Egy újvidéki asszony szerelemfélté-ből feljelentette barátját, egy dijbivkozót, elárulván róla, hogy rablógyilkos, aki tavaly Bulgáriában meggyilkolt egy pos- takoesist és egy szolgát, hogy rabol­hasson. Elfogták és bevitték Nagyváradra a városi pénztár gavallér sikkasztóját, aki szeretőjével egyszerű sillert ivott, de a cigányokat pezsgővel itatta. Befejezték a temesvári rablógyilkosság bünpörének, tárgyalását, melyen egy öreg zálogházas gyilkosának a fejére ment a játék. Most tárgyalták Budapesten a zugbankárok bünpörét, akik tőzsdejátékra való csábí­tással félmillióval károsították meg kül­földi feleiket, Öngyilkossá lett Charlotten- burgban egy neves zeneszerző, mert a nejével összeveszett. Belgrádban össze­esküvést fedeztek fel, moly a király távollétében az egész kormányt el akarta tenni láb alól. Mexikóban elfogtak egy tábornokot, aki a köztársaság elnökét akarta meggyilkolni. Cataniában kitört a Stromboii tűzhányó s a lakosságnak riadtan kellett menekülnie . . . Elég volt már? Nem. Még nem teljes a bokréta. Aradon kiderült, hogy a kerendi jegyző volt éveken keresztül a tolvajok cimborája. Bécsben a villamos elgázolt egy tábornokot. Párisban a nagy szél­vihar lesodorta egy ötemeletes ház ké­ményét, mely majdnem megölte Brieux-t, a Vörös talár világhírű szerzőjét. München­ben megvonták a színházigazgatói enge­délyt egy magyar származású igazgató­tól, akinek színházában anyaszüzmez- telenül táncok egy ugyancsak magyar származása táncsosnö. Rablók feltartóz­tatták és milliók erejéig kiraboltak egy. vonatot a loy — raarseillei vonalon Sze­ged mellett a Makkor-erdőben e^y nap­számos megölte a feleségét . . . Art tetszik mondani, hogy most már igazán elég . . . Jól van. Még csak azt jegyez­zük ide, hogy most temették pap nélkül a bécsi tömeggyilkost, a Holzknecht- család lemészárolóját. És most fujjuk ki magunkat a nagy fáradság után. Még felsorolni is munka volt. 8 ez mind egy-két napnak szenzá­ciója. Hát nem kell a szenzációk ilyen torlódásába beleszédülni? A moralista persze nem szédülhet annak éppen ilyenkor kell megőiiznie a hidegvérét. Ez az ő órája, mikor a rikító események torlódása fölött mondhatja el prédikációját a korszellem romlásáról, a vér és arany emberpusz hó tájfunjáról, a száműzött istenek és tekintélyek után bekövetkezett özönvízről stb. De mi nem akarunk moralistát játszani. Ha nagy is a szenzációk bok­rétája: nem igaz, hogy nagyobb volna, mint volt a történelem korábbi stációin. Egyetlen háború több vért, szenvedel­mét és bestialitást produkált, mint most az e.'ész világ minden strébere, rablója, betörője és gyilkossá. Csak annyi a változás, ho?y az öt világrész valami­vel közelebb jutott ma egymáshoz, az emberek és az emberi bűnök hire gyor­sabban fut össze a nyilvánosság nagy medencéjében. De nem igaz, hogy az emberek vadabbak, az erkölcsök ro.i- hadtabbak és az élet küzdelmed vére­sebbek lettek volna. És ha naponta öt­ven csúf szenzáció esik: mit jelent ez a percent a hatalmasan élő és dolgozó Bállá Mariska pedig játszott. Játszott azzal a közvetlen bájjal, azzal a végtelen kedvességgel, — amit legjobban csak az fejez ki, ha azt Írjuk, hogy : Bállá Mariska játszott úgy. amint nekünk játszani csak ő tud. Gyönyörű hangja a lelkűikbe vágott, három színházi szezon meleg estélyek min­den forróságát juttatta eszünkbe, mikor felcsendült . . . Pompás toalettjei pedig általános fel­tűnést keltettek. * Hja, igaz : premiér is volt A kis gró­fot, Martos Ferenc 3 felvonásos operettejét mutatták be, melynek zenéjét dr. Rónyi Aladár szerzetté. A kis gróf, amolyan növendék, soly­mári Prinzhen irtózik a házasságtól. Atyja, a nagy gróf be akarja vezetni a szerelem berkeibe, hogy azután feleségül vétesse vele Howard Dorothy grófnőt. A többit méltóztatnak tudni. A kis gróf belép a szerelem berkeibe s minthogy ezen berkeket Bállá Mariska játsza, kadve is támad a házhssaghoz, de természetesen nem a grófnővel szemben, hanem azzal, aki • szerelembe bevezette. Minthogy pedig ez színésznő, a gróf, az öreg, ellenzi a dolgot, de nehogy az elöadáa még 11 óránál is tovább tartson: végül mágia beleegyezik, 6 «aga pádig a költői igaaságsaolgáltatás kedvéért nőül H. Bállá Mariska első fellépte. — A kis gróf cimü operette premierje. — Vájjon milyen lett azóta ? Szebb-e, asszonyosabb e ? Használt e a primadonnái talentumának, hogy a nagy H-ján kivüi most már egy kicsi, pityogó H-ja is van ? így találgatták, sőt kérdezgették is egymástól az emberek, akik lelkes hívei, ehántorithatlan imádói a szatmári közön­ség becézett, dédelgetett Bállá Mariská­jának. Mióta a társulat beköltözött a szat­mári színházba, azóta az összes előkészü­letre beígért premiérek között az izgatja legjobban a közönséget, hogy mikor lép fel ismét Bállá Mariska ? Ma aztán fellépett. * És ennél a fellépésénél állapítsuk meg, hogy ez a mi direktorunk egy végtelenül élhetetlen ember. Tudta — bármilyen el­fogulatlan is a feleségével szemben — tudnia kellett, hogy a Bállá Mariska eltő fellépte egy biztos telt ház. És bármilyen elfogult a darabjával szemben, aat is tudhatta, hiazan ott van Czakó, megmondj«, hogy A kis gróf pre- miérje : ae m agy tó Ui eher talt káa. És ebben a nagy drágaságban két biztos telt hazat odaad egy telt ház közön­ségének. Ez határozott könnyelműség és túlzott nagylelkűség. * De nem közgazdasági cikk van készü­lőben,, hanem színházi referada. És a szatmári közönség alapos ösme- retóvel akarok eldicsekedni, mikor a két színházi esemény: Bállá Mariska feliépe és A kis gróf bemutatója közül az elsőbbséget a Bállá Mariska felléptének adom. Meleg szeretettel, szeretetteljes tapsok­kal, virágesővel, csokrokkal fogadta Bállá Mariskát az ő szatmári közönsége, az a színházi család, amelynek ő a dédelgetett kedvence. Szólott ez a meleg ünneplés a rég nem látott primadonnának, a bárom hóna­pos anyának, talán még a Heves Béla fe­leségének i*. Tenyerek vörösödtek, szemek düledez- tek és mindenki megállapította előbb magá­nak, azután szomszédjának, hogy Bállá Mariska — ha lehet — még frissebb, még fiatalabb, még üdébb, még szebb, kedve *ebb. vidámabb, fürgébb, — mim volt azelőtt. Többen felvetették »z eszmét, hogy nem volna-e jó, ha a színésznők felüditee •«•»pontjából gyakrabban próbálnák meg ut a kúrát . . . Eietleg a uinóseek w.

Next

/
Thumbnails
Contents