Szamos, 1911. november (43. évfolyam, 250-274. szám)

1911-11-25 / 270. szám

Szatmár, 1911. november hp 25,. szombat

XL'II. évfolyam

Hirdetések :

Készpénzfizetés mellett, n lec'jnténvrxwhb árbsn kiváltainak. — A: apróhirdetések közi*' •amdeu szó 4 flliér. Myilltér sora 20 idler.

Szerkesztőség és kiadóhivatal :

Rákóczi-utcz» 9. szám. m Telefonsrám: 107. Mindennemű dijak Szatmáxon, a lap kiadóhivatalában fizetendók

Előfizetési dij :

melyben: 1 évre 12 K.'/, évre 6 K. l/i évre 3 K, 1 hóra 1 K

vidékre :.. .. 16

.......... 8.......... 4.........1‘50

£g

y saám Ara A fillér.

Újság szenzációk.

Néhány nap leforgása alatt a sajtó a* események egész szériájáról számolt be hasábjain, még hozzá olyan eseményekről, amelyeket a lapok és a közönség egyaránt szenzációsoknak szoktak ,^*»*!*ininŐ8Íteni.

Kössük bokrétába az utóbbi napok szenzációit.

Egy hírhedt betyár megszökött — immár harmadszor — fogságából. Huszonnégy órával előbb egy fiatal fiskális fölment Budapestre, átmulatott egy éjszakát, fiakkeren a Margithidra hajtatott s ott beugrott a Dunába. Jelentkezett a negyedik pozsonyi rablógyilkos is, miután a szoruló hurok elől már öngyilkosságba szeretett volna menekülni. Bicske leggazdagabb legénye összeszurkálta szerelmesét, akit nem akartak hozzáadni. Egy újvidéki asszony szerelemfélté-ből feljelentette barátját, egy dijbivkozót, elárulván róla, hogy rablógyilkos, aki tavaly Bulgáriában meggyilkolt egy pos- takoesist és egy szolgát, hogy rabolhasson. Elfogták és bevitték Nagyváradra a városi pénztár gavallér sikkasztóját, aki szeretőjével egyszerű sillert ivott, de a cigányokat pezsgővel itatta. Befejezték a temesvári rablógyilkosság bünpörének, tárgyalását, melyen egy öreg zálogházas gyilkosának a fejére ment a játék. Most

tárgyalták Budapesten a zugbankárok bünpörét, akik tőzsdejátékra való csábítással félmillióval károsították meg külföldi feleiket, Öngyilkossá lett Charlotten- burgban egy neves zeneszerző, mert a nejével összeveszett. Belgrádban összeesküvést fedeztek fel, moly a király távollétében az egész kormányt el akarta tenni láb alól. Mexikóban elfogtak egy tábornokot, aki a köztársaság elnökét akarta meggyilkolni. Cataniában kitört a Stromboii tűzhányó s a lakosságnak riadtan kellett menekülnie . . . Elég volt már? Nem. Még nem teljes a bokréta. Aradon kiderült, hogy a kerendi jegyző volt éveken keresztül a tolvajok cimborája. Bécsben a villamos elgázolt egy tábornokot. Párisban a nagy szélvihar lesodorta egy ötemeletes ház kéményét, mely majdnem megölte Brieux-t, a Vörös talár világhírű szerzőjét. Münchenben megvonták a színházigazgatói engedélyt egy magyar származású igazgatótól, akinek színházában anyaszüzmez- telenül táncok egy ugyancsak magyar származása táncsosnö. Rablók feltartóztatták és milliók erejéig kiraboltak egy. vonatot a loy — raarseillei vonalon Szeged mellett a Makkor-erdőben e^y napszámos megölte a feleségét . . . Art tetszik mondani, hogy most már igazán elég . . . Jól van. Még csak azt jegyezzük ide, hogy most temették pap nélkül

a bécsi tömeggyilkost, a Holzknecht- család lemészárolóját.

És most fujjuk ki magunkat a nagy fáradság után. Még felsorolni is munka volt. 8 ez mind egy-két napnak szenzációja. Hát nem kell a szenzációk ilyen torlódásába beleszédülni?

A moralista persze nem szédülhet annak éppen ilyenkor kell megőiiznie a hidegvérét. Ez az ő órája, mikor a rikító események torlódása fölött mondhatja el prédikációját a korszellem romlásáról, a vér és arany emberpusz hó tájfunjáról, a száműzött istenek és tekintélyek után bekövetkezett özönvízről stb.

De mi nem akarunk moralistát játszani. Ha nagy is a szenzációk bokrétája: nem igaz, hogy nagyobb volna, mint volt a történelem korábbi stációin. Egyetlen háború több vért, szenvedelmét és bestialitást produkált, mint most az e.'ész világ minden strébere, rablója, betörője és gyilkossá. Csak annyi a változás, ho?y az öt világrész valamivel közelebb jutott ma egymáshoz, az emberek és az emberi bűnök hire gyorsabban fut össze a nyilvánosság nagy medencéjében. De nem igaz, hogy az emberek vadabbak, az erkölcsök ro.i- hadtabbak és az élet küzdelmed véresebbek lettek volna. És ha naponta ötven csúf szenzáció esik: mit jelent ez a percent a hatalmasan élő és dolgozó

Bállá Mariska pedig játszott. Játszott azzal a közvetlen bájjal, azzal a végtelen kedvességgel, — amit legjobban csak az fejez ki, ha azt Írjuk, hogy : Bállá Mariska játszott úgy. amint nekünk játszani csak ő tud. Gyönyörű hangja a lelkűikbe vágott, három színházi szezon meleg estélyek minden forróságát juttatta eszünkbe, mikor felcsendült . . .

Pompás toalettjei pedig általános feltűnést keltettek.

*

Hja, igaz : premiér is volt A kis grófot, Martos Ferenc 3 felvonásos operettejét mutatták be, melynek zenéjét dr. Rónyi Aladár szerzetté.

A kis gróf, amolyan növendék, solymári Prinzhen irtózik a házasságtól. Atyja, a nagy gróf be akarja vezetni a szerelem berkeibe, hogy azután feleségül vétesse vele Howard Dorothy grófnőt.

A többit méltóztatnak tudni. A kis gróf belép a szerelem berkeibe s minthogy ezen berkeket Bállá Mariska játsza, kadve is támad a házhssaghoz, de természetesen nem a grófnővel szemben, hanem azzal, aki • szerelembe bevezette.

Minthogy pedig ez színésznő, a gróf, az öreg, ellenzi a dolgot, de nehogy az elöadáa még 11 óránál is tovább tartson: végül mágia beleegyezik, 6 «aga pádig a költői igaaságsaolgáltatás kedvéért nőül

H. Bállá Mariska első fellépte.

— A kis gróf cimü operette premierje. —

Vájjon milyen lett azóta ? Szebb-e, asszonyosabb e ? Használt e a primadonnái talentumának, hogy a nagy H-ján kivüi most már egy kicsi, pityogó H-ja is van ?

így találgatták, sőt kérdezgették is egymástól az emberek, akik lelkes hívei, ehántorithatlan imádói a szatmári közönség becézett, dédelgetett Bállá Mariskájának.

Mióta a társulat beköltözött a szatmári színházba, azóta az összes előkészületre beígért premiérek között az izgatja legjobban a közönséget, hogy mikor lép fel ismét Bállá Mariska ?

Ma aztán fellépett.

*

És ennél a fellépésénél állapítsuk meg, hogy ez a mi direktorunk egy végtelenül élhetetlen ember. Tudta — bármilyen elfogulatlan is a feleségével szemben — tudnia kellett, hogy a Bállá Mariska eltő fellépte egy biztos telt ház.

És bármilyen elfogult a darabjával szemben, aat is tudhatta, hiazan ott van Czakó, megmondj«, hogy A kis gróf pre- miérje : ae m agy tó Ui eher talt káa.

És ebben a nagy drágaságban két biztos telt hazat odaad egy telt ház közönségének.

Ez határozott könnyelműség és túlzott nagylelkűség.

*

De nem közgazdasági cikk van készülőben,, hanem színházi referada.

És a szatmári közönség alapos ösme- retóvel akarok eldicsekedni, mikor a két színházi esemény: Bállá Mariska feliépe és A kis gróf bemutatója közül az elsőbbséget a Bállá Mariska felléptének adom.

Meleg szeretettel, szeretetteljes tapsokkal, virágesővel, csokrokkal fogadta Bállá Mariskát az ő szatmári közönsége, az a színházi család, amelynek ő a dédelgetett kedvence.

Szólott ez a meleg ünneplés a rég nem látott primadonnának, a bárom hónapos anyának, talán még a Heves Béla feleségének i*.

Tenyerek vörösödtek, szemek düledez- tek és mindenki megállapította előbb magának, azután szomszédjának, hogy Bállá Mariska — ha lehet — még frissebb, még fiatalabb, még üdébb, még szebb, kedve *ebb. vidámabb, fürgébb, — mim volt azelőtt.

Többen felvetették »z eszmét, hogy nem volna-e jó, ha a színésznők felüditee •«•»pontjából gyakrabban próbálnák meg ut a kúrát . . . Eietleg a uinóseek w.