Szamos, 1911. november (43. évfolyam, 250-274. szám)
1911-11-24 / 269. szám
XL'II. 'Sv'olyarr-, Szatmár, 1911. november hó 24„ péntek, 269, szám. PSHiWsAI RAFBiAP. ~~ -------" mbs El őfizistéíd dij : ►Helyben: 1 évre 12 K. ‘/j évre G K,'/( évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre :.. .. 16............ 8........... 4..........I‘50 Eg y szám ára A fiüér. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a lejrjutAnvosabb érben kílzSt- tetnek. — Az apróhirdetések között minden szó ^ fillér. Nyiltter sors ?0 fillér. a közigazgatás. A belügyi tárcát tárgyalják a képviselőházban — hogy úgy mondjuk — lanyha érdeklődés mellett. Aki bent a Házban, vagy kint a sajtóban a belügyi kormány ügyeivel foglalkozik, az szinte kötelességének tartja elmondani, hogy a közigazgatás rossz, a közegészségügy nem jó, a közbiztonság veszélyeztetett, az állategészségügy örökös bajokkal birkózik, a közlekedésügy még nem tudott megfelelő úthálózatot alkotni, az árvák ütrye még mindig nagy ellenőrzést igényelne, a tisztviselők sorsa kétségbeejtő, a gyermekvédelem és a betegápolás kezdetleges, csak éppen az adó és illetékkezelés ellen nincsenek kifogások, mert ez a közigazgatási ág nagyszerűen van ellátva. Meg kell állapitanunk, hogy: ha a belügyi tárcának itt elsorolt risszortjait ma a húsz év előtti állapotokkal összehasonlítjuk, óriási különbségeket lehet tapasztalni. El kell ismernünk, hogy az „ázsiai“ állapotokból itt európai állapotok keletkeztek. El kell ismernünk, hogy a mi rossz közigazgatási rendszerünkben is megtudtuk már találni a jó közigazgatási szellemet, a mi azt bizonyttja, hogy a közigazgatásban nem a rendszer a lő, hanem az emberek. A múltban csak közigazgatási urakat ismertünk, ma már munkás tisztviselők ülnek a hivatalokban. A múltban közigazgatási tisztséget nem a vele járó A színpadon. Ezerszer hall az ember sírást vagy kacagást a színpadról és akárhányszor úgy érzi, hogy a megrázó zokogás vagy a feltartóztathatatlan kacaj igazan a színész leikéből tör ki. A közönségnek sejtelme sincs arról, hogy ezt a közvetlen és vissza nem tartható érzelmi kitörést milyen hosszú és nehéz stúdiumok árán sajátítja el a színész és nem is sejti, hogy a színész minden kifejezési eszköze között a legnehezebb és a legtöbb fáradságot, gyakorlatot, fantáziát és tehetséget követelő. Arról a munkáról, amellyel a sírást és nevetést igazán elsajátítja a színész, érdekes dolgokat mond el Gimnig Oszkár, a bécsi Burg-szinház tagja, aki erről a kérdésről cikket irt egy bécsi lapba. Gimnig szerint nehezebb helyzet színész számára el sem képzelhető, mint mikor valamiféle helyzetben egy meghatározott szónál nevetnie kell, amikor so a helytiszti fizetésért, hanem a vele járó mellékjövedelmekért vállaltuk, — ma már az akcidenciának szaga van és messziről tudjuk megérezni. A múltban a közigazgatási tisztviselő nem dolgozott, de legalább is jómódú ur volt, ma már dolgozik ugyan, de csak szegény ördög. Ez a nagy megváltozás persze még nem jelenti egyszersmint azt. hogy most már a mi közigazgatásunk megfelel a feléje forduló jogosult igényeknek. Azt jelenti csupán, hogy ma már olyan tisztviselő-anyag áll a közigazgatás szolgálatában, melyből tökéletes adminisztrációt is lehetne alkotni. Ennek a lehetőségnek azonban nagyon komoly akadálya van. A legelső akadály az, hogy a tisztviselő csak ideiglenes állásban él. Sohasem tudhatja, hogy mikor marad állás nélkül, mikor kerül családostól a keresetnélkülisdg nyomorába. Hiszen igaz, nincs olyan állás a világon, melyben megmaradhatna az, aki nem teljesiti hivatalos kötelességét, aki hűtlenséget vagv egyéb bűnt követ el; de a mi közigazgatási szervezetünkben a tisztviselő éppen akkar maradhat s éppen azért maradhat köny- nyen kenyér nélkül, ha hivatalos kötelességét pontosan és a szabályoknak megfelelően teljesiti. Igaz, hogy azt felelhetné nekem erre akárki is, hogy: tessék csak figyelni a tisztviselőkre, a legnagyobb ritkaság az, hogy valaki általános választások idején kimarad a hivatalból. zetet, se a mondást nem tartja éppenséggel nevetségesnek. A kezdők itt mindig nagyon meg vannak akadva és csak úgynevezett „fás“ nevetés tör fel a torkokból. Sirni rendszerint hiába próbál a kezdő szinész, mert a legnagyobh fáradsággal sem képes egy krokodilus-könyet kisajtolni a szeméből. Miért ? Mert hiányzik belőle a fantázia, az elképzelés ereje, amelyek pedig talán a legfontosabb alkotó elemei a színész-talentumnak. Csak, ha fantáziája van, képes a szinész nevetni olyan jelenetnek, amelyet éppen nem tart nevetségesnek és zokogni olyan helyzeten, amelynek a tragikumáról mit sem hisz el. A nevetést és a sírást a színésznek tanulnia kell. Az első lépés ebben az irányban az, hogy ismernie kell a szinés/nek a saját nevetését. Csak, ha ezt ismeri és tudta használni a maga akarata szerint, akkor foghat hozzá ahoz, hogy megfigyelje a mások nevetését. Társaságokban, vagy általában olyan helyeken, ahová azért jönnek az emberek, hogy mulassanak — ott Hát éppen ez az. Nem msrad ki a választásból, mert választástól — választásig a legrettenetesebb tojástáncot járja. Nem marad ki, mert hivatalos működésének minden pillanatában, minden ténykedésében arra gonaol, hogy ki ne maradjon. Igenis, — ha van valami rossz a mi közigazgatásunkban, hát ez az, ami rossz, ez az ami rosszá teszi az adminisztrációt. Hiszen a közigazgatás maga az élet. Az élet ezernyi fordulata minden egyes esetben olyan hatalmat ad a tisztviselő kezébe, melyben a saját életbölcsesége szexdnt kell döntenie. Lehet-e tőle kívánni, hogy saját ekzisz- tenciájának letörését mozditsa elő, mikor annak megerősítésére nyílik alkalma? A mi közigazgatásunknak ez a legnagyoob hibája. A közigazgatási tisztviselő állását kell biztosítani akár kinevezés, akár örökös választás által. Minden törvényünk jó már, megállja a helyét, — de nincs, aki végrehajtsa. Ha a közigazgatási apparátus el- mozdithatatlan tisztviselőkkel működhetik, akkor a személyes felelősség elvét kell diadalra juttatni. A tisztviselő minden intézkedését vagy közvetlen feljebbvalójának rendeletére, vagy saját vagyoni és erkölcsi felelősségére teljesítse. Ma ezer bizottság és ugyanennyi felelősségre: nem vonható potentatum parancsol. A legfontosabb ügyek a legkényesebb vagyoni érdekeket érintő intézkedések minden felelősség nélkül történnek és van az ö mezeje. Az ezüstcsengósü gyermekkacagástól kezdve, egészen az aggastyán köhögő nevetéséig, egész skáláját hallhatja itt a sajátságos nevető^angoknak, amelyek mind különbözők. A szégyenlős vihogás, a szemtelenül buta nevetés az, amely a szavakon keresztül tör ki újra, meg újra, a blazirt ember foga között- visszatartott nevetése, — mind, mind teljesen különbözők. Minden nevetés más m agánhangzóval hangzik és ezt a sok, különféle nevetést mind meg kell tanulnia a szi nésznek. Természetes, hogy nemcsak arra kell figyelnie a színésznek, hogy a különböző emberi nevetéseket utánozni tudj., hanem a nevetést alkalmaznia kell tudni azokra az alakokra, amelyeket ábrázol. Miüt a nevetés, épugy a köny is néma, de mégis oly beszédes a színpadon. A sirásnak is rendkívül sok a fajtája, éppúgy, mint a nevetésnek és ezeket éppúgy kell tanulmányozni a kezdő színésznek. Mindenekelőtt karakterisztikus az ifjúság lökésszerű, sokszor hosszulélegzetü sírása. AzGallérok gőzmosása = -U JV kézimunkák, glaöé kezűjük, tükörfénynyel hófehérre bútorok, szőnyegek tisztítása. Syár főüzlet: Szatmár, Kossuth ß.*u. 10- felvételi üzlet: Kazincz^-u. 17.. (üttila--u. 2. Nag^árol?: Szécli<2nj?i*u. 34- íilapittatott 188@
