Szamos, 1911. november (43. évfolyam, 250-274. szám)
1911-11-23 / 268. szám
XUII. évfolyam. Szatmár, 1911. november hó 23„ csütörtök. 268. szám. Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K. ‘/j évre 6 K, l/i évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre ; „ .. 16 ........... 8.......... 4.........T50 Eg y Kém »ra 4 fitté»*. pounrtfiLM wapduai». Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rékóczi-utcza 9. szám. tn Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések : Készpénzfizetés mellett, a 1ee.iittA"vnaahb Árban tétnek. — Az apróhirdetéseit vvoi* .rutén azo 4 Nyiittér sora :7(< '••dér. . 4 belügyi vita. (x) A váderővel vitatkozva, folyó költségvetési vitában szinte kineuiato- gráfszerü gyorsasággal vetődnek föl és tűnnek el érdekes és fontos kérdések. Lám, minden gondolkodó emberben mély benyomást fog kelteni az a rövid fölszólalás, amelylyel Khuen- Héderváry Káro'y gróf miniszterelnök közösügyi kiadások tétele kapcsán elmondott észrevételekre válaszolt. Benfoglaltatik ugyanis a miniszter- elnök válaszában egy a konkrét eseten messze túlmenő általános nagy tanulság: az a kölcsönhatás, amelyet parlament és társadalom nálunk egymásra gyakorolnak. Hosszú évtizedeken át a magyar parlament dísze, büszkesége, irányitója volt a magyar közéletnek. A magyar társadalom teljes függésbe jutott a saját parlamentjétől. A nemzet egésze egy a szolgálatára teremtett szervtől, a megbízó a megbízottól. Ez beteges állapotot teremthet s ez a beteges állapot, illetve az erre való hajlam szemet szúrt már 1848-ban is, történelmünk egyik legkiválóbb alakjának és politikai gondolkozójának, Eötvös József bárónak, aki még azokban az időkben is, amikor az ujjáteremtés munkája tényleg a politikai tevékenységre központosította az ország minden erejét, amikor tehát a nemzeti élet minden súlya az ujraszületett parlamentben gyü- lemletc meg, még akkor is óvta a képviselőházat a tulbizakodástól. A nemzet szinte észrevétlenül visz- szaköveteli magának természetes jogát, hogy a maga szervét, a magaválasztotta képviselők gyülekezetét ő irányíthassa. Megmutatkozik ez először is abban a súlyban és abban a bátorságban, amelylyel a magyar társadalomban kialakult egyéb tényezők és testületek állásfoglalása megszólal és hat általában s megnyilatkozott ez különösen most az ob- strukcióellenes állásfoglalásában. Adja Isten, hogy az ilyképpen megindult folyamat minél gyorsabban haladjon a végkifejlés felé, amely meg fogja hozni az országnak az igazi parlamentáris életet, azt az állapotot, amely minden igazi kulturországban megvan, hogy egyoldalú túlsúly helyett parlament és közvélemény egészséges kölcsönhatás alapján az egyensúly viszonyában legyen. Tiszteld atyádat! . . . szól a szent parancs — és jaj a nemzetnek, mely ezt nem érzi, nem érti meg 1 A szatmárvár- megyei lapokban egy szürke értesítés tudatta, hogy a napokban meghall Angyalosban Nagy Dániel. Szomorú, hogy a lelkendező küzdelemben a létért, érzéktelen, vakon rohannak el már „az illetékes körök“ önvédelmi harcunk és közéletünk ilyen hatalmas alakja mellett. Oh ! az, ti vagyont gyűjt — mivel szaga soha sincs a pénznek — biztos lehet rólla, hogy szapora gyászszónoklatokban leszen része. Nagy Dániel 28 évig volt főszolgabíró s csak „becsületet“ gyűjtött. Kitörésétől letöretésóig vivta az élet- halál harcot a magyar függetlenségért, nem szóvirágok — oh ahhoz nem tudott — de vőrvirágok között járt. Enyed sorsára akarta juttatni a félrevezetett féktelen tömeg Bányát, ott volt Nagy Dániel az elsők között, kik önként rohantak s halálmegvetéssel szétverték az eszeveszetteket, örök hálára kötelezték a bányai magyarságot, akkor kivilágították tiszteletükre a várost. Ki emlékezne ma a rég elhamvadt lángra ! ? Nálam a levele, melyei akkor Írott a még honnlevőkhöz: „Jöjjetek, most keli a legény a gátra! ... ez volt a toborzó és mentek ... és ment ezer halál között, félelem nélkül előre Nagy Dániel. Becsüljük meg magunkat azzal, hogy emlékezetét tartsuk méltó kegyeletben ! (Maróthy.) Beöthy László mandátuma. Beöthy László kereskedelemügyi miniszterré történt kinevezésekor lemondott mandátumáról a hosszupályii kerületben. A kerület küldöttsége megint a mini zternek ajánlotta fel a kópviselőjeíöltségef. Biharmegye alispánja hétfő délelőttre hívta egybe a központi választmány tagjait, hogy a hosszupályii képviselőválasztás napját megállapítsák. A választás valószínűen december 6 án lesz. üti levél. A tudomány nemzetei. (Avagy a kidőlt Rascal). Tegnap este „tudományos előadáson“ voltam. Ez a macska körmök közé szorított: tudományos előadás nem ágálás, sem póz; hanem felkiáltójele e csekély iráska poent- jónek. Azon fordul meg az egész pár sornak az iróniája, hogy olyan előadáson volt szerencsém részt venni, amelyen a nagy homloku és kopasz fejű urak, kik magukat tudósoknak merik titulálni, képezték a hallgatóság nyolcvan százalékát. Hogy jómagam hogyan kerültem gyömbérként e nagy stilü társaságba, iga zán nem tudom. Nagyhírű professznrok, még kisebb hirü szociológusok, birók, ügyvédek és tanulni vágyó idegenek alkották a társaságot. Bismarckról, jobban mondva a Bismarck-vasút politikájáról adott elő egy kis szőke, kunkoritott bajuszu német. Szárazon beszélt. Ez azonban csak terminus technikus. Aminek a valóságban a szárazsághoz semmi köze. Mert például a jelen e-etben is, ugyancsak folyt a viz az ipse homlokáról. Ropp nt figyelemmel hallgattam a beszédét: Tetszett, mint ahogyan a porondra lépő zsonglőr golyó hajigálása is tetszik, csudálatba ejt. Úgy vagdosta az évszámokat, a neveket, a törvónyszámokat a fejünkhöz, hogy szinte belekábult a gondolkozó képességünk. Alig tudtam magyarra ültetni az egyik mondatát, már a másik piszkálódzott az orrom előtt. Túlságosan megfeszítette a csudál- kozó képességemet, úgy, hogy, mint a rémségesen sebes forgás, kiesett a szemem elől. Nem halottam a szavából semmi egyebet, mint makogást, nem láttam az alakjából többet, mint a kunkoritott bajuszát. Egy ideig még csak kapkodtam utána, igyekeztem vele menni, akartam a Bismarck zseniális vasút politikájához közel férkőzni, de mikor egyszerre négy számot és három nevet vágott a fejemhez, kidültem, Feladtam a harcot, az órámra néztem és egy jó, meleg, aranyos ásitást loptam szabaddá az orromon keresztül. Aztán megigazítottam a nyakkendőmet, feljebb húztam a térdemen a nadrágot, a harisnyámmal kacérkodtam és újra ásitani kezdtem, Fél kilenc volt. Az előadásnak, a Programm szerint kilenckor lesz vége. Na még egy félóra. Tűrjünk türelemmel. Egy kissé bántott már, hogy nem nyargaltam bármely fáradtság árán is tovább vele, bántott kölönösen akkor, mikor a szomszédjaim kiváncsi és izgalomtól festett arcaira néztem. Éues istenem — gondoltam, hogy szokás szerint morfondírozni kezdjek — ezért nem visszük mi soha az életben semmire. Mi, szegény magyarok, a huszadik percben már agyonásitjuk a Bismarck vasutpolitikáját, mi a felolvasás má-odik felében már az óránkat nézzük és ásítunk, míg ezek a kitartó és alapos németek, az az angol, az a kínai és az a japán, akik a teremben képviselve vennak, kínlódnak és érteni akarják. Elfogott valami fájdalmas „honfibú“, önvád és szkepszis, összeszidtam, legazem- bereztem, lehordtám magamat. Ráparancsoltam a figyelőképessógemre, hogy rajta. És a másik pillanatban már ismét a számok és nevek pofonját tűrtem. De hiába. Nem ment. Ha agyon vágtak volna, még akkor sem tudtam volna lenyelni a torkomat folytogató jól- megórdemelt ásitást. Agytól) tisztítás és ünR,!* D.U Szatmár. — Gyár főilziet: fertőtlenítés XldJ Itijt « JL dl Kossuth Lajos - utca 10. szám. Felvét®!! üzletek: Kazinczy-utca 17, sz. Attila utca 1 sz. Nagykároly: Széchenyi-utca 34. sz. Alapittatott 1886.
