Szamos, 1911. november (43. évfolyam, 250-274. szám)

1911-11-19 / 265. szám

(1911. november 19.) 265. szám. SZAMOS 5. oldal. Élefszflksége a mai kulturembernek, eipőnemüt viselni és az egyes nemzetek lábbelije az éghajlat megkivánása szerint könnyű vagy nehéz lehet. Aminek azonban, bármilyen cipőn hiányozni nem szabad, az a „Berson“ gummisarok, mert ez hozza elő az ember könnyű és biztos fellépését az idegeket védi és azonkívül a lábbelit for­mában tartja! Egyszer használva, minden­kor kérni fogja I MEGKEZDŐDÖTT a nasrv :: í 7 * karácsonyi a K A R D OS-féie Divatudvarban Kazinczy-utca 4 szám. feltűnést keltő nagy eddig nem létező olcsó árakkal. Tessék a 4 kirakatokat megtekinteni $ ZINHR1 ZENE Heti műsor. Vasárnap délután „Áz obsitos“ operette, este harmadszor „Az ezred apja.“ (C. bér­let.) Hétfőn „Trilby“ szinmü. (A. bérlet.) Kedden „A becstelenek“ szinmü. (B. bérlet.) Szerdán újdonság, itt először „Eszemadta“ operette. (C. bérlet.) Csütörtöki n másodszor „Eszemadta“ op. (A. bérlet.) Pénteken újdonság, itt először „A kis gróf“ operette. (B. bérlet.) Szombaton másodszor „A kis gróf“ ope­rette. (C. bérlet.) Vasárnap délután „Tatárjárás“, este har­madszor „A kis gróf“ operette. (A. bérlet.) Szinész-sors Csendes alkony terül a tájra, Szerelmes csendben úszik kis szobám, Táyol zene vig akkordja hallszik S fényes nagy álom száll megint reám. Csak álmodom . . . pedig már ablakomra Veté a hold is fényes fátyolát. A háziasszony nagy robajjal beront: Fizessek, mert kiadja a szobát. Nyulassy. Színész a másvilágon. Rendezés szerint az öreg színész Illő pózzal lehunyta szemét. A sokszor megénekelt, természetes módon A falnak fordult s többet nem beszólt. Meghalt a népszerű színész, Száll vala a menybe fel . . . Első szerződése volt életében, Melyet nem bonthat soha fel Fenn a menykapunál Péter A kapupénzért kezet nyújt felé. A színésznek tán nem is volt pénze, Vagy tán megszokásból, annyit mondott: Majd vissza felé . . . Nyulassy. „Az ezred apja“ cimü énekes bohó­zatban óriási sikere volt az Arady Aranka és Heltai Hugó által előadott „Éjféli nász“ cimü franciából vett duettnek. A közkedvelt betét kottája Huszár Aladar könyvkereske­désében kapható. A Dr. Richter-féle Liniment. Caps, comp. (Horgony-Pain-Expeller) igazi, népszerű háziszerré lett, mely számos családban már sok év óta mindig készlet­ben vau. Hátfájás, csipölájdalotn, fejfájás köszvény, csuzriál stb.-uéi a Horgony Liní- menttel való bedörzsólósek mindig fá,dalom csillapító hatást id-'ztek elő; sőt járvány- kórnál, minő : a kolera és hányóhasfolyás, az altestnek Horgony Linimenttel való bedörzsölése mindig igen jónak bizonyult. Ezen kitűnő háziszer jó eredménnyel alkal­maztatott bedörzsölóskópp^n az iuftuenza ellen is és űvegekbeu : á 80 fillér, 1 kor. 40 f. és 2 korona a legtöbb gyógyszer­tárban kapható ; de bevásárlás alkalmával tessék határozottan : Richter-féle Horgony- Linimentet (Horgony-Pain-Expellert) kérni, valamint a „Horgony“ védjegyre figyelni és csak eredeti üveget elfogadni. HÍREK Szatmárnémeti, 1911 November 19 Erzsébet. Milyen Idő várható ? A meteorológiai int. jelent ése Hőemelkedós és az ország nyugati részein sok helyütt csapadék várható. Sürgönypro­gnózis : enyhébb, nyugaton csapadék. Déli hőmérséklet 4‘4 Celsius. „Akinek nincs kutyája, maga ugat este, akinek nincs szekere, gyalog megyen Pestre.“ Ebből a textusból kezdem ezen pár soraimat, amelyben mélyen meg- megszomorodott szülői szívvel jelentem agglegényi napjaim egyetlen vigasztaló­jának : Abonens nevű öklőmnyi vér­ebemnek gyászos elhuny tát. Sértésnek ne vétessék : a vendég­lői Abonensek szomorú családjából való volt, mivelhogy gazdájával együtt ette a vendéglők sivár föztjét. Ketten ültünk egy asztalnál és kedveskedő szóval toltam elébe a finom vendéglői sülteket: — Egyél Abonenske, kutyának való. És ő ette is szegény hűségesen, de leghűségesebben az összes vendéglői ételek között a Kugler-süteményt. Ette, ette, amíg egyszer csak forró lett a feje, fájdalmában emberien meleg lett a nézése, íehér cukor nem kecseg­tette, a szerkesztőségben megforduló nők ruhájába nem csimpaszkodott, — szóval gyönge volt a közérzete. Mikor már mozdulni sem tudott, tudós állatorvosok konziliumot tartottak fölötte és miután szegény gyermek már mozdulni nem bírt, megállapították, hogy: a kis kutya beteg. — Kutya baja, mondta az egyik. — Szóval szimuláns, mondom ör­vendezve. — Azt nem, felelte a professzor, sőt! Kutya baja van, vagyis kutya­betegsége. Tovább állapították aztán ők meg: — Beteg a kicsike. De kibírhatja a bajt. Ha elég erős a szervezete, ki bírja, Ha kibírja, megmarad. Ha nem bírja ki, megmegy. Szegény kis Abonens nem tette csúffá az orvosi tudománynak az álla­tokra vonatkozó részét: beadta derekát a tudománynak és megment. Belehalt abba, hogy kutyabaja volt. Hasztalan szedte be egy hónapi fizetésemet orvosság alakjában, végső kétségbeesésemben, atyai szivem nagy fájdalmában hasztalan szedtem magam is vele együtt az orvosságokat — hátha igy jobban használ — nem segített. El- szenderült. Az állatorvosrendőri boncolás egy egy helyi szerző kéziratát találta az Abonens gyomrában. Ez talán némi világosságot dérit a szomorú halál okára. És most — hogy ismét úgy ma­radtam ezen a keserű világon, mint az ujjam — éjszaka íródott kritikákra cé­lozva színészi körökben rám olvassák a textust, amelyből kiindultam : „akinek nincs kutyája, maga ugat este . . .“ ír)

Next

/
Thumbnails
Contents