Szamos, 1911. november (43. évfolyam, 250-274. szám)

1911-11-19 / 265. szám

'V y f ^ \ V • 2. oldal.___________________________________________SZAMOS __________________________(1911. november 19.) 265. szám. Fo rmára és tartósságra felülmúlhatatlanok, a ^fryhlrmírí, Arín ír 11 IQ il Moskovlts Anatómiai czlpők. 'Í0F §£4 ' ÖZuDOüüaFüK! Ja. lUjlüjlí. jWosKoVits F3^35 (5 Tarja czipl- cs cjiztnapyár Szalmád ffylzUte pcl^-Ur 7. szám. Modern ruhafestés ~g~T / xrin % TTT"R 1> \ X Legszebbruhatisztitás bármily divatszinre. -d AtJ J.. *. * .1i..äl _1. xx.JLj vegyileg száraz utón! Gyári főüzlet: Szaímár, Kossuth £.*u. 10. Felvételi üzlet: Kazinczp*u. l1?-, (Jtfila*u. 2- Nagpl^árolpl Széclienpi*u. 34* AlapitUtott 1886. gél, alapos tudással bizott benne. Soha jobban, senkiben erősebben, mint ő benne. És nem csalódott. A végeredmény mutatta meg. Mint igazgató, a tekintélynek alpesi magaslatán áll. Tüneményes kormányzó. És az ő tekintélye nem állásának méltósá­gában gyökeredzett. Nem is a helyzet bókjóiban, amelyek rendelkezésére állottak. Az ő tekintélyének forrása a tiszta, mo- csoktalan erkölcsi erő, mélységesen szép lőtlen, fehér élet. Az a nagyhatalom, mely függetlenít, mely hódit, mely minden mást feledtet. Az a sok száz ifjú, akik az ország minden részében a nemzeti társadalom tes­tének és lelkének értékes elemeivé lettek : azok hirdetik, hogy Hehelein Károly mily csudás hatást, döntő hatást gyakorolt egész lényükre, jövendőjükre. Lehet, hogy sokan-többen hidegnek, elviselhetetlenül szigorúnak tartották. Talán ma is igy vélekedtek. Vannak magaslatok, melyek a hul­lámzó embertömeg előtt elérhetlen távol­ságban maradnak. És kopárnak, sziklásnak, terméketlennek tűnnek fel. De akik e magaslatokhoz hozzá jut­hatnak, akik e hegyeket fölkeresik : ámulva látják, hogy ennek a kőtömegnek bensejó- jében duzzadó melegforrások fakadnak. Oldalán, lábainál tavasz pompázik. Virág nyílik, dalos madarak énekelnek. Nagy, kiemelkedő lelkekkel szemben is igy a tömeg. Aki Hehelein Károlyt és az ő kima­gasló lelkét csak a távlatból nézi, és ismeri, az talán rideg embernek, érzések, meleg, jelentős érzések nélkül való lelkületűnek tartja. Akinek külön világa van. Aki szem és világtól elzárja magát. A külső, a fizikum viszi csalódásba az ily ítélkezőt. Igaz. Ennek az embernek arcán a gondolkodó, az elmélyedő, a világgal és rohanó emberekkel nem törődő lénynek, férfiúnak vonásai uralkodnak. Azt hiszed első pillanatra, hogy fehér bronzból való az ábrázata. Még beszédében is kimértsé­get. határozottságot, spártai rövidséget fogsz találni. Ömlengő közlókenységre ne számíts nála. Ha azonban egyszer közvetlen közel­ségébe juthatsz; hí ismerted őt különösen fiatal éveiben, ha megleled ma is a helyet és időt, mikor őt egészen láthatod és ha egyszer lelke megnyílik előtted . . . neked: akkor vallód be csak, hogy ebben a komoly, sőt konnlynak látszó emberben ragyogó gyémánt lélek és aranyos szív lakik. Aki a maga fájdalmaival, örömeivel nem sokat törődik, de mások örömeiben osztozkodik. Aki a társadalom, városunk minden lükte­tését érzi. Akinek nincs semmije, hogy másnak, nagy eszméknek és dolgoknak annál bőségesebben lehessen. Az ilyen emberre végtelen szüksége van az emberi, a nemzeti társadalomnak. A tízezrek közt mily kevesen vannak ma, akik nem a mások, de a maguk fejével gondolkodnak és éreznek. Önállóan és füg­getlenül. Az önálló, a független fejek és szivek, tehát a kiváló egyéniségek pedig hajlandók a magányra, erősebbek a napi benyomások ellenében, nem lesznek egy­könnyen áldozatai a mámornak még a ha- zafiságban sem. Ezek a lelkek az idalizmus és rideg realizmus közepén állanak. Az arany közép utón. Ezek lelkében egy hatalmas uralkodó parancsol. A lelki tisztaság és harmónia. Ahol Hehelem Károly társadalmunk­ban egyszer elvitt-> lelkét, lelkében tiszta látását, higgadtságát, jóelőre msgérlelt Ítél­kezését, sokszor derűjét is: ott egyéniségé­nek súlyát mindenki érezte és ma is érzi. És ő dolgozott is a társadalomnak és társadalomért. Dolgozott mindig, mert friss volt. És mert dolgozott — azért maradt friss a szelleme — ma is. * * * Csodálkozzunk-e tehát azon, hogy nem csak Egyháza, nemcsak paptársai, ha­nem a társadalom osztatlan egésze lélekkel és önkényleien tisztelettel kíván részaratást az ő csendes, lényének megfelelő ünnep­ségéből ? Csodálkozhatunk-«, ha ez az ünn ep nem lehet, nem maradhat csak az övé. . . . Elmerengünk bizony, mikor egy ily életnek napja lemenőben. S érezzük, hogy tüzet gyújt a lelkűnkben, melynek fényénél látnunk kell, vallanunk kell: Mégis csak — szép az élet és tisztes, felemelő — ügy tesznek, mintha szeretnének és bolonddá tartanak. Ök tudják, hogy te az apádnak fia vagy s majd egy napon át­nyújtják a számlájukat. Ne vágj ilyen gő­gös arcot. Tapasztalataimat nem fogod meg­cáfolni. — De apám, vannak még önzetlen nők is! — Kevesen. Hová készülsz ? Jean nem mondott igazat. — Destonne asszonyhoz, a közjegyző feleségéhez. — Ez az asszony majdnem hatvan éves! így nem baj. Ismételten figyelmeztet­lek azonban, óvakodj a többiektől, különben drágán kell megfizetned I Haragosan, hogy atyja parvenü a be­szédében, modorában és különösen gondol­kozásában elindult Chambreuil asszonyhoz. Midőn ajtaja előtt állott, elűzte gondolatait. Hogy lehetne egy ilyen földöntúli lény, aki csupa kellem és szépség, ennyire számitó. Ezenkívül Chambreuil gazdag volt és nem tagadta meg feleségének kívánságait. Ebben teljesen biztos volt, teljesen ideális, nagyon is romantikus szimpáti az, amely arra bírta tegnap Bellt, hogy bátorítva szorítsa meg a kezét, mikor ő odasugta neki: — Olyan boldogtalan vagyok ön miatt, asszonyom ! Egyedül találta, amint egy könyvet ol­vasott. Midőn Jaa i belépett, Bell arca olyan volt, mintha mély gondolatokból zavarták volna fel. Chambreuil dühösen távozott. Kiki a konyhában evett. Bell nagyon jó hangulat­ban volt, úgy, hogy sajnálta volna, ha sen-r kit sem talál, aki ezt a hangulatot meg­ossza. A fiatal Fullemoysnak tehát a legjobb sánszai voltak. — De üljön le — szólt az asszony kacéran. — Még mindig olyan szerencsétlen ? Jean kitárta előtte szivét. Mialatt be­szélt, azon gondolkozott, hogy Bell kezét megragadja vagy pedig csókkal borítsa. Ha Bell azt mondja: maga bolond, el fog menni, ha azooban azt mondja: le­gyen nyugodtabb — akkor maradni fog. Bell nem mondott semmit, de az ajkát nyújtotta neki. A férfi aztán meglepődött, azután oda volt az elragadtatástól. — Mi lesz most belőlünk — sóhaj­totta Bell — mit tettem? Menjen, barátom, nyugalomra van szükségem, hogy gondol- kozhassam. Jöjjön el holnáp^ismét ebben az időben. Majd meglátom, hogy mi történhe­tik. Megérdemli-e szerelmemet? Én több akarok lenni magának, mint egy ábránd 1 S gyönyörű fejét kezeibe . rejtette Jean, aki nem tudja, mit csináljon, gyöngéd csó­kot lehelt szőke hajára. Azután visszavonult. Az előszobában nem voltak szolgák. A fiatal ember nagyon fel voit indulva. He­vesen kapta magára köpenyegót, midőn va­lami zajt hallott. Amit látott, sohasem fog eltűnni emlékezetéből. Az ajtó előtt egy ku‘ya szolgált s a szájában egy fatányért tartott. Jean az égből esett le. Eszébe jutot­tak apjának szavai: „ügy tesznek, mintha szeretnének... azután átnyújtják a számlát“. A kéregető kutya erre volt betanítva. Neki meséljenek valaha nagyvilági hölgyekről! Elpirulva és fölindulva kutatott a zse­bében és hat aranyat talált, melyet a fa- tányérba dobott. — Ma még olcsón szabadulok, de mi lenne későbben? Kiki csóválta a farkát, azután vi­gyázva belépett úrnője budoárjába. Semmi kétség többé 1 Ba van tanítva. Sohasem tudta meg Bell, hogy ku­tyája hogyan jutott az aranyokhoz s miért nem mutatkozik többó Jean. A fiatal ember pedig csodálta az ap­ját s azóta egy olyan ember fájdalmas mo­solyát hordozta, kinek illúziói szétoszlottak. A hygienikus Csak a minőség révén lett világhírű a valódi PALMA kaucsuk-cipősarok pQlma kaucsuk ágybetét minősége ■■■ elsőrangú

Next

/
Thumbnails
Contents