Szamos, 1911. november (43. évfolyam, 250-274. szám)
1911-11-16 / 262. szám
POUKÍKKJJI 1APIMF. Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, 7, évre 6 K, lU évre3K, 1 hóra 1 K Vidékre : „ .. 16 „ 8 ........... 4..........1'50 Eg y szám ára 4 fülér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rékóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhiratai&ban fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutánvosabb árban k5z61- tetnek. — Az apróhirdetések közölt minden szó 4 fillér. Nyilttőr sora 20 fillér. A kalandor háború esélyeivel foglalkozik az egész világ, különösen az angolok — és a népek véleménye egyáltalában nem hizelgő talián szövetségesünk ungorkodásáról. Elítélik mint oktalan harc kezdőt, mint telhetetlen kufárt, mint kegyetlen hadviselőt és erősen a törökök igazát vallva, éámutatnak azokra az éppen minket legközelebbről érdeklő következményekre, a melyek a balkán közelebbi láogbaborulását okozzák majd az olaszok oktalan cselekedetei folytán. Nem a háború szinterének változása ébresztette pedig hirtelen kritikára a világot, mert az afrikai háború visszahatásai afrikai harctérrel is erősen érezhetők a mozlim balkánrészi lakosságán, — főkép az albánokon — a kik pedig éppen egy csomó olasz érzéstől szaturált olasz-keresztény, olasz-nyelvű: albánnal húzzák az ujjat már jó néhány éve, az európai concert féltékeny leskelődése mellett. Az olasz öldöklés, a hum-nizmus határain túl rohanó állatias kegyetlenkedés ellen emel szót a világ, -- nem tűrhetvén szó nélkü', összetett kézzel, nyugvóra helyezett pennával: azt a kufárfo- gást, kapzsi haszonlesést, takaró nagyképűsködést, atnelylyel Olaszország a „kultúrát terjeszti11 Afrikában s a szegény arab és keverék fajtába ágyúval, puskával lövöldözi az előrehaladást, a felvilágosodást. Kissé hosszú ideig tart mái' ez a háború és hosszadalmasság súlyt, te kintélyt kezd adni neki, úgy hogy a világ történelmében számot tevő esemény fejlődik belőle. Nemzetek aluvó kiválóságait, erényeit, hibáit ébresztette fel ez a háború s egy kapzsi telhetetlen nemzettel szemben a múltak dicsőségén nevelkedett, kérlelhetetlenül kemény katona népet, a törököt látjuk készenlétben. A kik a török nép erkölcsét ösme- rik, tanulmányozzák, azt egy nemzet kormányzására használják, jói értettek a török nemzet mérhetetlen felleltcesitéaé- hez, mikor ezt a kalandor háborút „szent háborúnak4* hirelik. Szent háborúnak, a melyet vallásos kötelessége a mozlimnak, a vallása ellen törő keresztény olasz ellen viselni, — szent háborúnak, a mely sercenő lángjával éppen alkalmatos az évtizedek óta eurőpa különböző arzenáljaiban összehalmozódott gyúlékony anyagokat tűzvésszé felgyújtani. Ennek a tűzvésznek azután tényleg elviselhetetlen következményei lehetnek a monarchiára, főkép azzal a készület- lenséggel kapcsolatban, a melylyel a katonai erőnkkel manapság rendelkezünk. A balkán népek hatalmas szövetségeseinek háborúját jelenti ez a tűzvész, egyenesen és egyesegy- dűl a Magyar- osztrák monarchia ellen. Hatalmas, fel- világosodott, katonai és gazdasági téren egyaránt félelmetesen erős nemzetek hadviselését egy kultúrában, haderőben, gazdasági életben leszorult ellenféllel sze - ben, A hol az izgalmakat ki tudja milyen jégre tett sérelmek izgatják s a mely háborúnak az esélyei épp úgy tisztán állhatnak minden józanul gondolkodó ember előtt, mint a hogy ma a kalandor háború esélyei is tisztán állanak. (She.) mérnöki irodáját VlHli cijCAiVvy Bercsényi-u. 33. szám alá helyezte át. Telef önszánt 189. Ügyes riportert .— keres z egész napi foglalkoztatásra a „Szamos" szerkesztősége. Csak olyan ember jelentkezzék d. u. 3-5 között, aki szeret dolgozni és tud Írni. én Yi\u komám népszámláláskor. Irta: Bodnár Gáspár. Folytatás és vége. — Hát-hát Krisztusban kedves kereszt kooomám, nem kell nekem föld. Minek az? Mikor a temetőben ingyen adnak majd. Ház sem kell. Majd vesz nekem az én kooomám szép puliteros házat . . . koporsót. Megcsendesedem én ott. — Ne beszélj ilyet Piku ... — Nem kell bizony nekem. Öreg ember vagyok én már. Hogy hagyjam el ón ezt az áldott szentegyházat. — Lesz ott szép templomotok is. — Olyan ? Sose lesz olyan, mint az áldott püspöki szentegyház. Hogy is gondol olyat Krisztusba kedves kooomám uram, hogy én itt hagyjam ezt az áldott aranyszáju szent Jánost, Jandrasies ő főnagyságát, plébános uramat. Áldja meg az Isten, mikor a szája már porladozni fog. — Ott is lesz papotok! — Pap-pap. De aranyszáju pap ritka, mint a fehér holló. Meg oszd, hogy is hagyhatnám itt ezt a kívánatos, gyönyörűséges . . . virágos temetőt? — Könnyű a föld mindenütt. Ott i? lesz temetőtök. — Temető? temető . . . suttogja sejtelmesen. És rám villan fekete szemének szegletéből. Temető ? Hol kapok én olyan temetőt, amelyikben három feleségem és huszonnégy gyermekem porladozik. Haj, ilyen temető nincs a kerek világon . . . csak egy. A szatmári temető . . . — Hát osztég a három közül, melyik volt mégis a legjobb . . . — Hihihi! vigyorgott fel egyszerre. Már instálom csak az első . . . mindig csak az első. A legelső. Hanem nem az a’ beszéd, Száz szónak is egy a vége . . . arra kérem Krisztusban kedves kooomám uramat, menne el a városházára. És csinálja ki, hogy én az öreg Gyöngyösi Piku, akinek még a szip apja is a Pirosberekben született, aki tanúm reá Gida bácsi, már mint a tekintetes Kiss Gedeon főkapitány uram — sose láttam az áristomot . már csak hadd haljam meg itt la. Miért, mert azért, holnap akár eltemethetnek. Úgy elérzókenyült most már Piku, hogy megsajnáltam. — No jól ^an. Te itt maradsz. Kicsinálom valahogy. De a púját viszik ám... — A puuuját? Azt bizony nincs hatalom, hogy elvigye. — Pedig viszik! — Tulajdon kezemmel folytom meg inkább őket. De nem hagyom. — Hát igy beszól a keresztény lélek ? Hát gyilkos tudnál lenni ? Megver még az Isten ezért a beszédért. — Megvert már engem. Nem kell, hogy jobban megverjen. És az én komám csupra eltörött. Sirva, mint egy gyermek. Megveregettem vállát és biztattam : — Itt maradtok hát. Nem tudod a magatok javát. Iszen nyomorúság vár rátok. — Hát eddig nem az volt. Nyomo- nság. révén iett a valódi
