Szamos, 1911. november (43. évfolyam, 250-274. szám)

1911-11-16 / 262. szám

POUKÍKKJJI 1APIMF. Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, 7, évre 6 K, lU évre3K, 1 hóra 1 K Vidékre : „ .. 16 „ 8 ........... 4..........1'50 Eg y szám ára 4 fülér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rékóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhiratai&ban fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutánvosabb árban k5z61- tetnek. — Az apróhirdetések közölt minden szó 4 fillér. Nyilttőr sora 20 fillér. A kalandor háború esélyeivel foglalkozik az egész világ, különösen az angolok — és a népek véleménye egyáltalában nem hizelgő talián szövetségesünk ungorkodásáról. Elítélik mint oktalan harc kezdőt, mint telhetetlen kufárt, mint kegyetlen hadviselőt és erősen a törökök igazát vallva, éámutatnak azokra az éppen minket legközelebbről érdeklő következ­ményekre, a melyek a balkán közelebbi láogbaborulását okozzák majd az olaszok oktalan cselekedetei folytán. Nem a háború szinterének válto­zása ébresztette pedig hirtelen kritikára a világot, mert az afrikai háború vissza­hatásai afrikai harctérrel is erősen érez­hetők a mozlim balkánrészi lakosságán, — főkép az albánokon — a kik pedig éppen egy csomó olasz érzéstől szaturált olasz-keresztény, olasz-nyelvű: albánnal húzzák az ujjat már jó néhány éve, az európai concert féltékeny leskelődése mellett. Az olasz öldöklés, a hum-nizmus határain túl rohanó állatias kegyetlenke­dés ellen emel szót a világ, -- nem tűr­hetvén szó nélkü', összetett kézzel, nyug­vóra helyezett pennával: azt a kufárfo- gást, kapzsi haszonlesést, takaró nagy­képűsködést, atnelylyel Olaszország a „kultúrát terjeszti11 Afrikában s a szegény arab és keverék fajtába ágyú­val, puskával lövöldözi az előrehaladást, a felvilágosodást. Kissé hosszú ideig tart mái' ez a háború és hosszadalmasság súlyt, te kintélyt kezd adni neki, úgy hogy a vi­lág történelmében számot tevő esemény fejlődik belőle. Nemzetek aluvó kiváló­ságait, erényeit, hibáit ébresztette fel ez a háború s egy kapzsi telhetetlen nem­zettel szemben a múltak dicsőségén nevelkedett, kérlelhetetlenül kemény ka­tona népet, a törököt látjuk készenlét­ben. A kik a török nép erkölcsét ösme- rik, tanulmányozzák, azt egy nemzet kor­mányzására használják, jói értettek a török nemzet mérhetetlen felleltcesitéaé- hez, mikor ezt a kalandor háborút „szent háborúnak4* hirelik. Szent hábo­rúnak, a melyet vallásos kötelessége a mozlimnak, a vallása ellen törő keresz­tény olasz ellen viselni, — szent hábo­rúnak, a mely sercenő lángjával éppen alkalmatos az évtizedek óta eurőpa kü­lönböző arzenáljaiban összehalmozódott gyúlékony anyagokat tűzvésszé felgyúj­tani. Ennek a tűzvésznek azután tényleg elviselhetetlen következményei lehetnek a monarchiára, főkép azzal a készület- lenséggel kapcsolatban, a melylyel a katonai erőnkkel manapság rendelkezünk. A balkán népek hatalmas szövetsé­geseinek háborúját jelenti ez a tűzvész, egyenesen és egyesegy- dűl a Magyar- osztrák monarchia ellen. Hatalmas, fel- világosodott, katonai és gazdasági téren egyaránt félelmetesen erős nemzetek had­viselését egy kultúrában, haderőben, gaz­dasági életben leszorult ellenféllel sze - ben, A hol az izgalmakat ki tudja milyen jégre tett sérelmek izgatják s a mely háborúnak az esélyei épp úgy tisztán állhatnak minden józanul gon­dolkodó ember előtt, mint a hogy ma a kalandor háború esélyei is tisztán ál­lanak. (She.) mérnöki irodáját VlHli cijCAiVvy Bercsényi-u. 33. szám alá helyezte át. Telef önszánt 189. Ügyes riportert .— keres z egész napi foglalkoztatásra a „Szamos" szerkesztősége. Csak olyan ember jelentkezzék d. u. 3-5 között, aki szeret dolgozni és tud Írni. én Yi\u komám népszámláláskor. Irta: Bodnár Gáspár. Folytatás és vége. — Hát-hát Krisztusban kedves ke­reszt kooomám, nem kell nekem föld. Minek az? Mikor a temetőben ingyen ad­nak majd. Ház sem kell. Majd vesz nekem az én kooomám szép puliteros házat . . . koporsót. Megcsendesedem én ott. — Ne beszélj ilyet Piku ... — Nem kell bizony nekem. Öreg ember vagyok én már. Hogy hagyjam el ón ezt az áldott szentegyházat. — Lesz ott szép templomotok is. — Olyan ? Sose lesz olyan, mint az áldott püspöki szentegyház. Hogy is gon­dol olyat Krisztusba kedves kooomám uram, hogy én itt hagyjam ezt az áldott aranyszáju szent Jánost, Jandrasies ő főnagyságát, plébános uramat. Áldja meg az Isten, mikor a szája már porladozni fog. — Ott is lesz papotok! — Pap-pap. De aranyszáju pap ritka, mint a fehér holló. Meg oszd, hogy is hagyhatnám itt ezt a kívánatos, gyönyö­rűséges . . . virágos temetőt? — Könnyű a föld mindenütt. Ott i? lesz temetőtök. — Temető? temető . . . suttogja sej­telmesen. És rám villan fekete szemének szegletéből. Temető ? Hol kapok én olyan temetőt, amelyikben három feleségem és huszonnégy gyermekem porladozik. Haj, ilyen temető nincs a kerek világon . . . csak egy. A szatmári temető . . . — Hát osztég a három közül, melyik volt mégis a legjobb . . . — Hihihi! vigyorgott fel egyszerre. Már instálom csak az első . . . mindig csak az első. A legelső. Hanem nem az a’ beszéd, Száz szónak is egy a vége . . . arra kérem Krisztusban kedves kooomám uramat, menne el a városházára. És csi­nálja ki, hogy én az öreg Gyöngyösi Piku, akinek még a szip apja is a Pirosberekben született, aki tanúm reá Gida bácsi, már mint a tekintetes Kiss Gedeon főkapitány uram — sose láttam az áristomot . már csak hadd haljam meg itt la. Miért, mert azért, holnap akár eltemethetnek. Úgy elérzókenyült most már Piku, hogy megsajnáltam. — No jól ^an. Te itt maradsz. Ki­csinálom valahogy. De a púját viszik ám... — A puuuját? Azt bizony nincs ha­talom, hogy elvigye. — Pedig viszik! — Tulajdon kezemmel folytom meg inkább őket. De nem hagyom. — Hát igy beszól a keresztény lé­lek ? Hát gyilkos tudnál lenni ? Megver még az Isten ezért a beszédért. — Megvert már engem. Nem kell, hogy jobban megverjen. És az én komám csupra eltörött. Sirva, mint egy gyermek. Megveregettem vállát és biztattam : — Itt maradtok hát. Nem tudod a magatok javát. Iszen nyomorúság vár rátok. — Hát eddig nem az volt. Nyomo- nság. révén iett a valódi

Next

/
Thumbnails
Contents