Szamos, 1911. november (43. évfolyam, 250-274. szám)
1911-11-01 / 250. szám
(1911. november 1.) 250. szám. SZAMOS 7. oldal. helyett hatalmas, naey oszlopok, keresztek, allegorikus alakok állanak, sorakoznak a sirhalmakon. Két oldalt, mint valami mellékutcák ismét számos ut húzódik jobbra és balra. Nem kevésbbé művészi síremlékekkel, meglepő családi sírboltokkal . . . . . . Ott állok most is lelkemben egy gyönyörű szobormű előtt. Újra és újra fölveri lelkemben azokat a gondolatokat, érzéseket, miket e szobor előtt valójában át kellett élnem. Egy még viruló éveiben levő anya karosszékében ül. Arcán már észrevehetpd a halál tüzrózsáit. Sorvadó életének búcsúzó fénye el-elönli sápadt arcát. A nem rég villogó szemekben az enyészet árnya borong. Aki ránéz, tudja, hogy kevés idő és a kedves lény elmúlik, rainf a virág, letörik, mint a szirom. Mindenki tudja már mi a vég. Mindenki arról suttog. Csak kis leánykája borul reménnyel arra az anyai kebelre. Körül fonja hófehér karjaival azt az aszott nyakot, mintha az utolsó szálat akarná gyenge kis kezeiben .megtartani. Reánézek az anya képére. És látása megrendít. Elsoványodott tagjairól patyolatfehér csipkeruha omlik le. Redői hajszálig kivehetők. E ruhából bontja ki elaszott kezeit, karjait. Meleg szeretettel öleli át gyermekét, kinek még sejtelme sincs a nagy, a megrázó bucsuzásról. Egyszer csak eljő a pillanat. Egy utolsó 1 szívet rázó kép. Ivót szív, melyek egymást legjobban szeretik e bus földön, anya és gyermeke egy mélységes sóhajtással — búcsúznak . . . Oh, ez a bucsuzás! * * « Egy másik sirhoz érek. A hant egész hosszában fekszik, fehér lepellel borított ágyon, mintha csak most éppen leesett szűz hó közt feküdnék . . . egy lelkét már kilehelt anya. Kezeiben, melyek mozdulatlanul nyugszanak szép mellén feszület van. Egy kedves képű, ártatlan kis gyermek, mint más reggeleken, mikor még édes anyja élt . . . mit sem sejtve jön a mama ágyához. És mintha mondanná az árva:. — Édes anyám, kelj fel. ’Iszen már reggel, van! Ám az anya nem mozdul. Arca mosolyog, de szeme lezárva. Lelkének ragyogása, lobogása kihamvada. Karjait sem tárja ölelésre, mint máskor. Mint csak tegnap is. * * * Meglepő művészi ihlettséggel van megalkotva a következő szoborcsoportozat is: A sírban nyugvó apának dombor müvü képe a síremlékre van illesztve, nagy, hatalmas keretben. A síremlékhez lépcsők visznek fel. A lépcsőzet legfelsőbbi- kén fiatal nő, özvegy anya térdel. Kicsike kis leánykáját karjain emeli fel atyjához. A kicsike úgy csókolja az édes apát, mintha az életnek akarná visszacsókolni. Ám lehetetlen egyenkint leírnom azokat a meglepő, sokszor megdöbbentő allegorikus szobormüveket, melyek folyton folyvást lekötik a szemlélő figyelmét e temetőben. A fájdalmas Anya szobrát látom például egyik sirhalmon. Minden anya fájdalmának képviselőjét, hordozóját. A „Hit“- nek allegorikus szobrát, mely némán is azt kérdezi tőled: — Lehet-e kételkedned a viszontlátásban ? — Nem tudod-e, hogy a szeretet erősebb a halálnál? — Mindent hiszesz, mi mindent és nem hinnéd, hogy : feltámadunk ? * * * Oh ón régen tudtam, hogy a szeretetnél nincs a világon találékonyabb. Régen éreztem, hogy a sirok némák és mégis hatalmasan szónokolnak. Oh én tudom, hogy a sirokban enyészet van. De sose éreztem úgy, mint e temetőben, hogy a sirokban élet, emlékezet, szeretet, vonzalom, hit és reménység is terem. S mikor búcsút vettem e csöndes ligettől, szivemet, lelkemet nem hogy zaklatta volna a lét nagy kérdése. De megnyugtatta. Ne vegyétek el az emberektől a halhatatlanságban való hitet. Minden elpusztulhat a földön. Leéghet minden ... de minden. Ifjúkori idealizmusunk. Férfi korunk győzelme avagy bukása elmúlhat . . . Szép agg korunk, öregségünk is eléri idejét ... de egy megmarad a romok közt. Mint az óghetlen gyémánt. A halhatatlanságban való hit. Ez gyötör. De gyötörve boldoggá teszen. Fősjseskösatő: Dr. Shik Elemér. FoMőa Bseskeftsftó ; Dénes 8ándor. NyÜttér. E rovat alatt közlőitekért nem felelős a Szerk. Könyvelő és levelező helybeli elsőrangn kereskedelmi irodában azonnali alkalmazást talál. Ajánlatok a kiadóba kéretnek. Újonnan berendezett bútorozott szobák az első emeleten kiadók. Értekezhetni Kossuth Lajos utca 25. Egy sarok bolthelyiség a híddal szemben, jóforgalmu helyen, stelá- zsival, pudlival berendezve, bármilyeu célra megfelelő, kiadó. Értekezhetni Kossuth Lajos utca 25. Két villanyerőre berendezett gyors- sajtóval és segédgépekkel, úgyszintén a legmodernebb betüfajok- kal dúsan felszerelt könyvnyomda. „SZAMOS“ poliiikai napilap mU kiadóhivatala. ízléses kivitelben készülnek báli és esketési meghívók, feltűnő falragaszok, ipari és kereskedelmi nyomtatványok, árjegyzékek és gyászjelentések gyorsan és pontosan. Különös gondot helyezünk a nyomtatványok Ízléses, gyors és ni Telefon la 107. Telefon 107. o o pontos elkészítésére. © ©
