Szamos, 1911. október (43. évfolyam, 224-249. szám)

1911-10-12 / 233. szám

r

XL'II. év^tíiw*

4

október hó 12., csütörtök.

liJk

233. $7im.

Plöfizetéai cMj :

«»lyDa.-n t évre 12 K. lh> ávr*6K. ll, évre3K, i hóra 1 K Vidékre: <6 8 . A. 1’50

Slot ®»Äm áw» 4 fihér.

Szerkesztőség és kiadóhivatal :

Rékóczi-utcza 9 szám. ta T»tefonszém: 107. Mindennemű dijak SaatmAron, a lap kiadóhivatalában

# fnetsndők. (jy

Hirdetések:

Készpénzfizetés meöett, a legjutánvosabb Arcait a»«*i telnek. — Az apróhirdetések közért minden szó 4 «Bét NyHttér sora 20 fillér

............................................... ■■ ■ aeaw«

A jelszavak csődje.

A csatát vesztett parlamenti kisebb ség harci taktikájához tartozik legújabban az a váaf és feltevés, hogy a legutóbb lefolyt választások eredménye nem a nemzet akaratának és a közhangulat szabad megnyilatkozásának volt kifolyása. Ezzel a megszégyenitő, a nemzeti öntudatot vérig sértő váddal szemben könnyű a leszámolás. Mert aki az 1905-iki választások pusztitó viharát átélte $ viszont az 1910. évi választások jelenségeit komolyan vizsgálja, az minden kétséget kizárólag megállapíthatja azt a tényt, hogy habár a választási küzdelmek szenvedélyes harcaiban pártkülönbség nélkül nem rsindig az ország érdekeit szem előtt tartó magasabb erkölcsi és etikai szempontok érvényesüléséi, látjuk, mégis úgy az 1905-iki, mint az 1910-iki választások eredménye a közhangulat elemi erővel kitörő megnyilatkozásának volt kifolyása, melynek semmiféle elemi erőszak gátat nem vethetett. És itt méltán csodálatosnak tűnhetik fel bárki előtt is az a jelenség, hogy mig az 1905-iki választások folytán hatalomra jutott kisebbség zajos önérzettel vágta zsebre annak idején a nemzeti akarat szabad megnyilatkozásának erkölcsi tőkéjét, most legutóbb, midőn a nemzet Ítélete nem az ő javára döntött,

Gépkocsin Szatmártól Weima?ig és Yissza.

Irta: JDr. Vajay Imre.

(Folytatás.)

A kitűnő utón könnyen haladtunk s Becs közelgésónek tudata csak növelte kíváncsiságunkat és várakozásunkat a szép császár város iránt. Közben már csak egy nevezetes helyiséget találtunk, a reánk nézve történelmileg annyira nevezetes Schwechatot, amely Bécs hatása alatt fejlődött igen szép várossá. Áthaladva a mozgalmas városon, megéreztük Bécs közelségét s számos onnan jövő teher és személy automobillal találkoztunk. Csakhamar Bécs alatt is termettünk — s elintézve a külömben udvarias fináncokkal a jól ismert formaságokat— berobogtunk a Ringre, ahol mindjárt lekötötte összes figyelmünket az a felejthetetlen kép, amelyet erre a nagyarányú város mozgalmas élete nyújt. A széles Ringen, — amelyet két oldalt szerető gonddal ápolt üdezöld kettős fasor övez — az autók és villamos kocsik százai robognak szüntelen, amelyek között az emberek sokasága igyekszik, — ki-kí a dolga után. És ebben a nagy sokadalom- ban igen könnyű az előre jutás, mert mindenki pontosan betartja a hajtási szabályt. Az udvarias és elegáns rendőrök útmutatása mellett szerencsésen elértük a Maxiaz eredményt a hatalmi erőszak önkényének s egy minden izében korrupt nemzeti társadalom erkölcstelenségének tulajdonítja.

Nem akarjuk ké ség^e vonni a bi- rálat jogát, mely a közélet összes jelenségeivel szemben még a legszélsőbb politikai irányzatot is megilleti, de a magasabb felelősségérzet súlyos hiányára vall, midőn azt látjuk, hogy a pártsxen- vedély vaksága a nemzet erkölcsi életét érintő nagy kérdésekben ily meggondolatlan könnyelműséggel Ítélkezik az ország tekintélyének rovására.

Abban a komoly, szilárd hitben és meggyőződésben egybe kell uh már forrnia az egész nemzeti társadalomnak, hogy a parlamenti rend helyreállítására, a közéleti anarchia eltipr*sa és az ob- sturkció elpusztítása egyenesen létkérdése egy reménydus jövő magyar nemzeti politikának. Mert ha a nemzet a múltak keserves tapasztalai után be nem látja azt, hogy alkotmányos életének biztosítékai 'elsorvadnak a parlamenti anarchia karjai között, ’ha ebben a harcban továbbra is bizalmával ajándékozza meg azokat, kikre annyi jóakarattal, de oly kevés előrelátással a múltban sorsát reá bizta, ha a lefolyt négy év története meg nem győzte őt ama kockázatos politika veszélyeiről, melyben

milián téren lévő szállodánkat, a nagy kényelemmel berendezett „Regina“-t, s miután a kocsit a szomszéd utcában lévő garageban elhelyeztük — az ut fáradalmait igyekeztünk kipihenni. Nem is mentünk sehova — mert már külömben is estefelé járt az idő. Fényes szállodánkban vacsorázunk, a vacsora ellen nem is volt semmi kifogásunk, de az érette kifizetett összeg olyan nagy volt, hogy utunk alatt az első komoly aggodalom alkalmatlankodott lelkűnkben a még előttünk álló nagy ut financiáit illetőleg. Az erősebben aggódókat azonban csakhamar megnyugtattam, hogy ezután majd takarékosabbak leszünk és hogy az csak a Bécsbe való megérkezés örömére történt. Emil — úgy láttam — meg is nyugodott, mert mi közben nagyon dicsérte a bécsi sört, megivott még egy — nem tudom hányadik pohárral, — s azután nyugovóra tértünk.

Másnap, jókor keltünk, hogy Bécs nevezetességeit — amennyire lehet — kiélvezhessük s mondhatom, hogy mi ennek derekasan meg is feleltünk, mert egész nap talpon és villamoson voltunk. A Burg környéke, a Volksgarten, boldogult Erzsébet királynénk bájos emlékoszlopával, a múzeumok, Schönbrunn, a Graben és a kedves Prater sorra kerültek. S mint mindenki, mi is azt tapasztaltuk, hogy minél többet látja az ember Bécset, annál szebbnek és érdekesebbnek találja. A kis táraz obstrukcid által félrevezetett közbizalom csak lépcső gyanánt szolgált az erkölcstelen hatalomrajutáskoe, — úgy mihamarább bekövetkezik az idő, midőn az önzetlen munkának, a tehetségek nemes versenyének a a haza sorsát kockáztatni nem akaró bölcs mérséklet óvatos politikájának a magyar közéletben szerepe többé nem Itehgt/

Itt az idő, hogy végleg leszámoljunk egy hamis politikai irányzat hamis jelszavaival. Mert hisz példátlanul áll a történelemben a lelkiismeretlen ámításnak az a rendszere, melynek a nemzet a maga jóhiszeműségében a múltban áldozatul esett, midőn egy hosszú korszakon át elhitették vei», hogy az ob- strukció küzdelme nemzeti fejlődésünknek és boldogulásunknak egyedüli célravezető eszköze, alkotmányos jogaink védelmének legfőbb őre és biztosítéka.

A magyar nemzet a Múltak szomorú tapasztalatai után tisztában lehet immár azzal, hogy alkoimányos életét, békés fejlődését csakis egy erejében, tekintélyében súllyal biró zavartalan parlamenti élet biztosíthatja, s nem a házszabály, hanem összes erkölcsi és anyagi erőnk tömör egysége az, mely védelmet, biztonságot nyújt a nemzet számára, nagy megpróbáltatások idején.

sáság azon tagjainak, akik még nem látták Bécset, persze legjobban tetszett Schőnbrunn gyönyörű Alleó-ival, a Gloriette az onnan élvezhető felejthetetlen kilátással, az állatkert. Schőnbrunnból hazatérve a Grabenen sétáltunk — ahol is a nagy ember tömegben egy jó szatmári ismerősünk haladt el mellettünk. A meglepetés mindkét részről nagy és kellemes volt, de mert a csepergő eső sietésre késztetett, csak futólagos volt a találkozás — s mindkét fél valószínűleg azon álmélkodott a találkozás percében: „hol és mikor kerül össze az ember egymással a nagy utazásban?“

Délután persze a Prater került a sorra. Ez a része Bócsnek olyan specialitás, amit alig talál fel az ember a világon s ahol felnőtt és kicsiny órákig gyönyörködhet és szórakozhat. Hogy mi minden van ott, — azt leírni alig lehet, azt látni kell.

A vándorlásban és lálnivalókban kifáradva — letértünk a Prohászka szép kerthelyisógóbe, ahol kellemes meglepetés ért, mert egy kitűnő zenekar játszott. A meglepetés még nőtt akkor, amikor közelebb érve azt vettük észre, hogy a kitűnő zenekar tagjai nők, még pedig egytől- egyig szemrevaló nők. Alig kell mondani, hogy innen aztán nehezen lehetett elmozdulni. De hát arra gondolva, hogy mmgy ut előtt állunk, habár nehezen — (különösen Emil mozdult el helyéről lassú tem-