Szamos, 1911. október (43. évfolyam, 224-249. szám)
1911-10-08 / 230. szám
(1911. október 8.) 230. szám9. oldal SZAMOS Miután cipőáru üzletemet rövidesen az újonnan felépített Fehérház (városi bérpalota) helyezem vissza, tehát a szemben levő ideiglenes kőépületben levő üzletemből P.ic összes Mfi-, nőies gyermekcipő áruimat mélyen leszállított árban árusítom ki. — Mély tisztelettel PERLSTE1N IGNÁCZ. Figyelem! Egy pontos ember. Midőn az óra hetet ütött, Chominay kiugrott ágyából. — Fel fel 1 szólította a feleségét. — Oh! — ásított az asszony — még van idő. — Fáj a fejem. — Mindig egyforma! Lusta . . . Fel, fel 1 Nem akarom lekésni a fonatot. Én pontos ember vagyok. Chominayné felült ágyában. Szemhéjai szinte leragadtak az álmosságtól. — Pontos ember vagyok 1 Ah! Mennyire ismerte e frázist. A férje a pontosság mániájával birt. Pedig nem természettől fogva volt ennyire pontos. De midőn üzletétől visszavonult s elérve vágyai netovábbját, a nyolcezer frank biztos évi jövedelmet, napjait édes semmittevésben töltötte, felfedezte, hogy hosszú, nyurga alakja és szigorú arcvonásai nem annyira egy nyugalomba vonult' csipkekereskedőre emlékeztetnek, mint inkább nyugalomba vonult katonatisztre s azóta mániájává fejlődött nála a katonai pontosság. Reggel hét órakor ébredés, hét óra öt perckor a meleg viz a mosakodáshoz, hét óra tizenöt perckor a reggeli s húszkor az újság és pipa. És igy tovább. Szeme egyre az órán függött s a legkisebb gondatlanság vak dühre gerjesztette. Sok barátját elveszhette emiatt. A színházban, ha két perccel a jelzett idő után kezdték az előadást, már visszakövetelte a pénzét. A telesége valóságos mártír életet élt mellette e mániája miatt. De ezen a reggelen, mikor még az álmosság gyötörte, úgy érezte, képes lesz fellázadni e zsarnoki pontosság ellen. Annál is inkább, mert csöppet sem ragadta el a kilátás: e forró augusztusi napon beülni a füstös, tömött vasúti kocsiba, hogy egy unalmas kirándulásra induljanak Poissyba, rokonaikhoz. — Gyorsan, gyorsan! — unszolta Chominay. — Nem . . . még alig múlt hét óra . . . az állomás itt van egész közel . . . ráérünk. Chominay pont félnyolc órakor kalappal a fejen lépett be a hálószobába. A felesége még feküdt. Összefonta karjait. — Nos, mi ez ? — Fáj a fejem. — Eh, bolondság! Fél óra múlva indu lünk. Siess, jó helyet akarok biztosítani a vonatban. Nyolc órakor a feleségét még ingben találta. — Hát nem értettél ? — Izzadok a sietéstől . . . — Ah, akarattal késlekedsz . . . — Nem Csak időt veszek, hogy . . • — Ha öt perc múlva nem vagy kész, itthon maradunk. — Azt akarom. — Akkor hát megyünk. S dühösen becsapta az ajtót. Húsz perc múlva tajtékozva rontott be. — Hát csakugyan azon igyekszel, hogy lekössük a vonatot ? — Nem találom a fűzőm .. . A férj szinte erőszakkal felöltöztette és kituszkolta az utcára. Kocsiba ültek. Chominay lihegve jegyet váltott s féllábával már a szakasz hágcsóján kétségbeesetten integetett vissza a feleségének. De abban a pillanatban, mikor az asszony odaért, a vonat útnak indult. — Ezt akarattal tetted! — sziszegte a dühtől sápadt férj. Az asszony csak úgy sugárzott a belső örömtől s ez örömét csöppet sem rontotta, hogy a férj egész utón rekkedten sziszegte: — Ezért megfizetsz 1 ... Várj csak ! Az asszony most már megijedt, megbánva merészségét. Otthon meglepetés várta őket. Az ajtókat tárva találták. A cseléd, a biztos hiszemben, hogy gazdái elutaztak, a barát jával mulatozott valamerre. S a lakásban éppen a legnagy kényelemmai, egy betörő munkálkodott. A rémült kiáltozásra: „tolvaj lu megijedt és elillant, mielőtt valamit érinthetett volna. De a házaspár ijedten meredt egymásra s az asszony hirtelen megértve, hogy ő kerekedett felül, diadalmasan kiáltá: Ah 1 A te hires pontosságod! Ha le nem kössük a vonatot, mindenünkből kifosztanak. Chominai nem tudott mit felelni s az ajkait harapdálta boszuságában. Este az utca hangos volt az újságárusok kiáltozásától: — Rettenetes katasztrófa! ... Az áldozatok és sebesültek hivatalos listája. A kilenc órai vonat összeütközött a gyorsvonattal. S mikor első iszonyatukból magukhoz tértek, Chominayné diadalmasan kiáltá: — Ha le nem késsük a vonatot, most már nem élünk. A te hires pontosságod 1 A férje szerette volna megfojtani és még sem tudott mit felelni. Másnap hirt kaptak rokonaiktól Poissy- ból. Előző nap gombát ettek s valameny- nyien súlyos betegen fekszenek gomba- mérgezésben. — Ah, ah; ... ha a vonatot le nem késsük s esetleg a vonat kerekei alól épen kerülünk ki, most mérgezést kaptunk volna... S Chominayné hangja szinte ujjongot a diadaltól. Chominay pedig estére sárgaságba esett. E naptól kezdve mániátikus pontossága nem dúlja fel a ház békéjét. Chomi- naynó kedvére kéjeleghet a pontatlanságban. S ha férje olykor mégis megkísérli figyelmeztetés gyanánt elővenni az óráját, csak egy lesújtó pillantást vet reá. Ez elég. A férj ilyenkor lehajtja a fejét, dühös megadással, megszeliditve. Henri Fáik. II MIMWi I ir,,gW»gg^cgHa9!'gE5S£Bi'*W«WWBBBMMlWWtWiifWvrttWllMWP Férfi amerikai ezipő Í4> korona Grünfeldnél, Deak-tér 9. MM1IMI1HOTHIH—WH II imrillll ■■IMMMWBMBBBMaMMWB jhgysljos jtfliyein! s csal? az olcsóságairól = előnyösen ismert = Fischer Antal selpem, I?elme és csipke újonnan átalakított áru* Házát Szaímár a Pan* nonia mellett) ajánljuk, mint legolcsóbb bevásárlási forrást, ahol már mostantól december 31-ig 10% árkülönbséggel ke* rülnek az összes ujdon- = ságok is eladásra. = Nagp választék kosztüm kelmékben = és blusokban ! = Szatnír legnagyobb selyem- H csipHeárnhiza! WüT* ftöaradékok félárban! TesseneH meggySzSdni! a Hám Ján os-utcai KÖZPONTI ÁRUHÁZBAN női kézimunkákat és divatcikkeket lehet vásárolni a legolcsóbban. ElőrajzoIálSt és monogramul-kivarrást legszebben és legolcsóbban Siatmáron, & Köiponti Ámháiban (a Síinháiul siemben.)
