Szamos, 1911. október (43. évfolyam, 224-249. szám)
1911-10-08 / 230. szám
1 XL1 II. é'A-lvam 1911. október hó 8„ vasárnap Szatm Etőfizetéei díj neiytmn: 1 wn ■OX. V,érf»6ft:% tor»3K, 1 bóra 1 K : (6 8 . . . 41-50 Hitt mvém éw 4 f?tbér. Szerke&ztöaég és kfadGMvatal: Rékóczi-utcza 9. szám. m T»ísfonszám: 107. Mmdftnneorü dijak SzsttnAnm, a lap kiadóhivatalában <i> fBótecíKJk. Hirdetések: K4wptazö*ö«te-ineB0«, a IrgjatáiiTOsabb -irtán «Sa« tétnek — Angi^flTlirthiWWA BOaOtlwi ifaidBnsefr^BBfc. RjflWWr son 20 fWér. Az ellenzéki sajtó. Szatmár, 1911. okt. 7. Amaz ízléstelen piszkolódás, amely- lyel az ellenzéki sajtó ma már nemcsak a munkapárti kormányt, hanem a kormányon kívül álló, c'e a munkapárthoz tartozó egyes kitűnőségeket is megtámad : valóban megdöbbentő. E szerint tehát a sajtó nemcsak a kormányon ülők ellen öltögeti mérges íulánkját, hanem kiszemel magának egyes olyan férfiakat is, akik a tudománynak cáfolhatlan érveivel mutatják ki az obstrutiónak jogosulatlan voltát. így közelebbről Plósz Sándor volt igazságügyi miniszternek, jelenleg a ma* gyár kir. tudományos egyetem tudós tanárának ront és ezt támadta meg azért a cikkéért, amelyet a „Magyar Figyelő“- ben tett közzé, amelyben meggyőzően mutatta ki, hogy „a parlamentnek az a hivatása, hogy törvényt alkosson és nem az, hogy ne hozzon törvényt; igy tehát annak a résznek van igaza, amelyik törvényt akar hozni és nem annak, amely a törvény hozatalát gátolja“. Ennek a helyes elvnek kijelentésével Plósz reá pirított az ellenzékre, mint amely a törvényhozást az obstrukcióval megakadályozza, az ellenzéki sajtó pedig szégyene érzetében a piszkolódás argumentációjával él, mert amaz eljárására nézve nincs egy mákszemnyi jogos argumentuma, mert azt jogos argumentumnak nem lehet elfogadni, hogy Plósz annak a pártnak ad igazat, amelyből a kormány alakult és hogy az a párt, ama sajtó Bzeriut, csak pálinka gőzös és meg- vesztegetéses választás utján nyert többséget. A mi nem igaz. Ámde Plósz az igazság részén áll . és ebben a helyzetében, amit a parlamentről a fentebbi szerint állított, annak valósága minden kétséget kizár. Ellenben az ellenzéki sajtó csak rágalmakat szór, de mit sem, bizonyít. Állításait Plósz az igazság tisztaságával, nyugodt mérséklettel adta elő ; az ellenzéki sajtó pedig csupán epésen, féktelen dühöngéssel hánykolódik és merő gorombasággal kiván kapacitálni; amiből pedig önként látszik, melyik félnek van igaza; tehát ehhez több com- mentár n«m kell. Ami pedig különösen a pálinkagőzös és megvesstegetéses választást illeti, ahhoz is van egy pár megjegyzésünk; egyik az, hogy a munkapárt leginkább az értelmiségből alakult ki, amely annak az italnak éppenséggel nem fogyasztója és ha pálinka gőzös választásról szó lehet, ilyen a munkapárti választásoknál fel sem fedezhető. A megvesztegetésre voua.kozó másik állitáera nézve pedig meg kell jegyeznünk, hogy az a vesztegetés, büntetésre méltó cselekmény, ameíynek meg van a bírája, tehát a megvesztegetés kérdését oda kell vinni és nem kell gyanúsítani ; de, ha mégis ezt a gyanúsítást jónak látta az ellenzéki sajtó alkalmazni és arról szó lehetne: erre Úti levél. Egy adag garnirozott középkor. Nürnberg, 1911. szept. Egy darab középkor a repülőgépek és lombardirozott részvények korában. Egy itt felejtett háztömb, egy féltve őrzött gyermekkori játék ma, mikor térkihasználással és aerolittal építünk, mikor nem érünk rá kőkockákból várat építeni, pléh katonákból ármádiát mimelni. Olybá tűnik most, egy pillanatra, hogy a Toldi Miklósok korát élem s a fényes portálék, töfögő autók nevetséges, kusza álmok, mit részegen álmodom összevissza. Persze Nürnbergbe vagyok, a XV. század Nürnbergjóben Itt előttem a szobrok, templomok, hegyes fedelű házak, kiugrók, erkélyek, a Pegnitz vize, a bolthajtásos házak, a virággal futtatott házak, Istenem, házak és benne emberek, nürnbergiek, mit kusza, lázas álmom múzeuminak akar deklarálni. Ezeket a cikk-cakkos utcákat, ezeket a régi templomokat, temetőket, a tizenkét apostol sétáját délben, a csilingelő harangokat, szarkofágokat és felírásokat, a régi temetőket, a Burgot és ezt a sok mindent itt köröttem muzeálisnak sülyesz- teni, nem, nem engedem. Lám ! Most meg fordult a kép. Hiszem, hogy villanyoson ülök, hiszem, hogy autó taxájának piros zászlaja az amit látok, koncedálom, hogy a portálék csillárjai ragyognak és hogy a kábult álom láttatja velem, hegyes tetejüeknek, függönyösöknek, virágosaknak és nürnbergieseknek a házakat, a tornyokat, a várost. Szfinksz I Janus szobor! Olyan ez a város, mint az öszvér, két vérü, két jellemű és egyben, összesítve: egy. Ló és szamár. És sem nem ló, sem nem szamár. A múlt és jövő összes lehetőségei elevenek s az élet mégis a jelené. A századak, mint majdand a nemzetek, kiegyenlítik egymást, felhasználják egymásból azt, ami a ma pecsenyéje. Itt nincsenek választófalak, „korlátlan lehetőségek“ hazája e város és ha a földszinten faburkolatos az üzlet helyiség, az emeletjei bizonnyal XV. századbeliek. S a műremekek, a történet iránt érzett tisztelet nem absorbeálja a gondolat és látás szabadságát. A germanisho muzeum vis á vis-ja a szocialisták szövetségének helyisége s ha az egyik vendéglőben valami mély bajor melódia rikatja a lelkeket a másikban nyilvánd Rossit játszanak. És ezek a szép, szakállas és okos fejű bajorok nem dobják máglyára Bebelt, hogy teszem, Süssmilchre esküdhessenek. Itt mindennek és mindenkinek igaza van. Igaz amit a viaduktos Pegnitz mormol s igaz amit a vízvezeték csapja csobog, igaz az a sok-sok régiség és a belőle áraaó konzervatizmus és igaz az is, mit mi szélső radikalizmusnak keresztelünk. A futuristák pyogrammja is megoldott. A XX. század szociális szemüvegén át nézve nagy ez a város — a filológusok pápaszeme szintén hatalmasnak látja. Egybe omlik itt minden, ami Marchegen túl kettő és harcos. A differenciák elsimultak, jobban mondva sohasem voltak, mert nem a szó, hanem a tett ragadta a nem idevalók örvényébe. Emberek, szépségek és akarások az idő tevéjének nyakába ülve haladnak a lemenő nap felé. Nyugatra tart minden és mindenki. Á múlt bálványai, a kelet istenei, a történelmi szentségek pedig ott állanak a Lorenz-platzon, a Markt-platzon, hogy ne vegye a sok ezer e’őtte járó közül senki észre, mint egy pár keletről idetévedt idegen. o agy választékú cipőraktárát ajánljuk a t. vevőközönségnek. mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a „Pannónia“ mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb cipőraktára. F1GYELMEZTETES! Az előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban szerezhető be. V t^q I <• í lt) T 17" V vállalnak bármily építkezést és terVek JrVx“\ X JLá 11 X X készítését. — Iroda: Hunyadi-utca 24. sz. OKL. ÉPÍTŐMESTER ÉS ÉPÍTÉSZEK Telefon 246. szám. Telefon 246. szám.
