Szamos, 1911. október (43. évfolyam, 224-249. szám)

1911-10-07 / 229. szám

2. oidaL SZAMOS (1911. október 7. 229.) szám. Agytoll tisztítás és fertőtlenítés Hájíájer Pél SüafcMr, Gy Felvételi üzletek: Kazinszy-utc* 17. ár fótizlet Kossuth L.~u. 10. Attilatitca 2 Október 6. Emlékezzünk? . . . Föl­tépjük újból az őrökké vérző, beteg, fájó sebeket. Keressük rá a gyógyitó ír, amelyet sohasem fogunk megtalálni ? Pedig keressük mindenütt, mindenben. Az emlékben, a meg- bocaájtásban, a kegyeletben. Lelkűnkbe be­lopódzik az őszi hervadás nyomán az enyé­szet megnyugvást nyújtó édes-bus érzete, szírünkről könnyebben fakad föl a könny és megtelik a lelkünk bizó erővel, a jövőbe vetett hi'tel, hogy azok fölött a jeltelen sirok fölött panaszos sóhajt ha hord a szól, a nemzet imáját hordja szerte, virágot ha csókol az őszi napsugár, a nemzet köny- nyét csókolja, szárítja föl benne, Egy évvel ezelőtt már nagyot változott a kegyelet képe. A vértanuk emlékénél megjelent nemcsak a függetlenségi párt ve­zetősége, hanem a hatvanhetes párt is. Ott hangzott el az első kijelentés Tisza István ajkáról, hogy ,A király és a nemzet egye sült képviselete keresi föl a Ti emlékezete­teket is“. És ott hangzott el a közös kegye­let alakjában a kiengesztelődés után sóvárgó vágyakozás: „Ti hoztátok azt a békét, a melyet a Ti véretek árán szereztek a nemzet számára, azt megőrizzük és a nemzet ja­vára, a nemzet erősítésére, szabadságára, erejére, fényére, dicsőségének növelésére használjuk föl, úgy hogy ha valaha, felülről, a magasból erre a kis maroknyi népre esne tekintetetek, boldogan és megelégedéssel mondhassátok el: E hazáért nem éltünk és haltunk meg hiába! . . . így hangzott el a fogadás. A vesztőhelyen most kutatja a nemzet a porladó hősök csotmaradványait. Vájjon imádságra kulcsolódnának-e, vagy ökölbe szorulnának-e a szabadságért harcolt karok, vájjon imadkoznának-e. avagy félelmetes hangon menydörögnenek-e az elpihent, el­némult ajkak a közös kegyelet szavai fölött, hogy: úgy legyen! íltcg nem létezett árban valódi amerikai cipőig V újánál. TÁVIRATOK. Az olasz-török háború. Tripolisz bevétele. — Saját tudósitónktól. — Róma, okt. 6. A Siefani ügynökség jelenti Tripolisz- ból 3 óra 10 perckor feladott távirattal: Tegnap délben a „Sultania“ erődre feltüz- ték az olasz zászlót, amit a hajóraj ágyú- üdvlövéssel fogadott. Az erődön az expedi­ents csapatok szállták meg, amelyek a hadi­hajók védelmi vonalán belül maradtak. A hadihajók részben a kikötőben, részben kis távolságnyira az elpusztított erődítések előtt horgonyoznak. Olaszok kiutasítása Törökor­szágból. Konstantinápoly, okt. 6. Az olaszok kiutasítása Törökországból hir szerint küszöbön áll. Ma első Ízben bojkottáliak olasz árut, amely egy bolgár gőzösön érkezett. Csend az Adrián és a Joni vi­zeken. Róma, okt. 6. A Stefani ügyuökség jelenti: Az olasz kormány megújította határozott parancsát az összes hadihajókhoz, hogy sommiféle ka­tonai operációkat az Adriai és Joni-tengeren az ottomán partok ellen ne végezzenek. Olasz miniszterek ünneplése. Róma, okt. 6. A miniszterelnök este 9 órakor Sacchi közmunkaügyminiszter és Fatta minszter kíséretében Turinba utazott, ahol a liberális egyesület szombaton tiszteletére ezer teritékü bankettet fog adni, amelyen a miniszter- elnök fel fog szólalni. A pályaudvaron a minisztereket a közönség élénk óvációkban részesítette. Monarchiánk és Olaszország. London, okt. 6. Az „Evening Times“ állítólag a leg­megbízhatóbb forrásból jelenti, hogy Ausztria- Mögyarország diplomáciai utón föllép Olasz­ország e len, az olasz haderőnek az albániai partokon végzett hadműveletei miatt. "Oalódi amerikai (Utetvro cipői* csal* 15 l*orona V lljáná 1. VÁROSI ÜGYEK­Á gazdasági és középitési bizottságból. Vita egy felebbezés körül. A gazdasági szakbizottság tegnap dél­után dr. V«jay Károly kir. tan. polgarm9s tér elnöklete alatt tartott gyűlésében többek közt a 8zep‘ember havi közgyűlésnek a szokástól eltérő kitűzése miatt dr. Fejes István bizottsági tag részéről beadott fe- lebbezést tárgyalta. A bizottság nem aka­dályozhatta meg a beadott felebbozésnok a belügyminisztériumhoz való fölterjesztését, mivel azonban ennek a kérdésnek felső döntés alá bocsátásában a törvényhatóság nma autonóm jogának korlátozását látta, mely szerint közgyűléseinek idejét maga állapíthatja meg, az ügyet a szervezési sza­bályrendelet 9-ik szakaszának illetékes ma­gyarázata végett közgyűléshez beterjesztette Az asszony eleinte tiltakozott. De később nem bánta. Jól esett, hogy volt valaki, aki vigasztalja. Azután, később már nem is igen volt szükség vigaszta­lásra. Ekkoriban, éjjelenként érzett egy kis lelkifurdalást. S az áttörheletlen sötét­ségben néha meg megjelent egy árny. De aztán ez is elmúlt. A félelemmel — a lelkifurdalás. Némi vonzalommal viseltetett a férfi iránt. Kedvelte, vonzódott hozzá. S mikor egy szép napon azt az ajánlatot tette, hogy feleségül veszi, kezét nyújtotta. Egy kis szomorúság azért beárnyé­kold az arcát. S kissé elszorult a szive mikor kérdezte : — És a gyerekekkel mi lesz ?! . . . — Apa helyeit apa, gondozó helyett gondozója leszek — felelte a férfi. Ebben aztán megnyugodott s hama­rosan lakodalmat ültek. Az esküvő után a fiatalok nászúira mentek. A gyerekeket itt hagyták az asz- szonv szüleinél. Ok pedig vonatra ültek, hogy egy pár hetet őrökre feledhetetlenné tegyenek. Éjjel utaztak. Igazi nyári éjszakán. Mikor a nyitott ablakon keresztül a szellő füihatot csapkod a fülkébe. Mikor a csilla­gok, a vasút mentén húzódó fáktól, röp­ködő szentjános bogaraknak látszanak. Mikor minden szerelmet lehellő, mikor minden misztikusan, titokzatosan nagy­szerű. A fiatal pár néma megilletődéssel, húzódott meg egy fülke mélyén Hangtala­nul szemlélték a vidéket. Különösen az asszony lelkére szállt valami bóditó zsib­badás. Ráült valami a szivére. Alig tudott gondolkozni. Nózett-nózett a sötótlő mesz- szeségbe. Forróság ömlött el a testén. Nagy — nehéz izzadtság gyöngyözött a homlokán. Kiment a sötét folyosóra. A férfit bent hagyta. Az asszony pedig ott állt a robogó vonat ablakánál. Tekintete a messze el­maradó hegyek körvonalain kalandozott. A lelke elkalandozott. S megismétlődve látta a muhat. Feltárult emlékében a múlt egy részlete, amikor ugyanígy utazott. S a sötét folyosón egy férfi vonta magához gyöngéden. Egy férfi : az igazi. Az első. Szive elszorult, s egy könycsepp ho- mályositotta el a szemét. S ezen a köny- fátvolon keresztül megelevenedett előtte egy kép. Felcsigázott képzelete műkö­désbe lépett. Nagy lelkiismeret furdalást érzett. Fájt neki, hogy hütelen lett. Most már látta, hogy helytelenül cselekedett. A sö­tétségben újra látta az első férje arcát. Azt a jóságos, szelid arcot. Majd eszébe jutott a bucsuzás. Az utolsó szó. Az utolsó kózszoritás. Az asszony csak bámult. Sáppadt arca neki pirult s könyben úszó szeme kiveresedett. Tágranyilt szemmel nézett a távolba. Egész testében remegett. Kezével belekapaszkodott az ablakba. Egy kép tűnt újra elő. Egy észt- bontó, őrjítő kép. Egy vonat száguld kép­zeletében. Épen úgy mint most. Egy éve lehet csupán. A sötétségben olyan kísér­tetiesen világit. Mint futó tüzcsóva. Sem­mitől sem tartva rohan tova. Az ablak­nál gondtalan utasok. Most, mintha ka­nyarulathoz érne a vonat. Égy lelket ha­sitó vószfütty, s a vonat beleszalad egy másik vonatba. Robbanás, zűrzavar Véres tetemek. Az ember-roncsok között egy több sebtől vérző, eltorzult ember. Az asszony férje. Arcán fájdalom. Mintha az asszonyt nézné. S szemében mintha szem­Ha frissen csa­póit kőbányai Tisztelettel ------—i sört e s Kitűnő tisz­tán Rezeit üSF a tulajdonos, borokat akap inni keresse fel az „ÁRPÁD“ sírcsaruoljot. Árpád-utca 22. szám. Agyion tisztítás es fer­tőtlenítés Gyár fő uztó l: Kossuth L.-utca 10. Felvételi üzletek: <azta©zy-ti. 17. Mtita-utoa 2

Next

/
Thumbnails
Contents