Szamos, 1911. október (43. évfolyam, 224-249. szám)

1911-10-06 / 228. szám

XL1 II. éV'ctysrr«.

Szatmár. 1911. október hó 6„ péntek.

228- szám.

SAFSfidiSJP.

Eíőfizetési díj :

«9iyt?8fl: 1 frvre <2 K. ‘fo ávr»-&K. *í4 é*r»3K, 1 hóra 1 K

yjcJiiirre i . t6 „ „ . 8 . , 4 „

nxirm •*»*» 4 fiTtéi*.

f80

Szerkenztőség éa kiadóhivatal :

Rékóczi-utczo 9. szám. m Tctefonszém: f07. MindnnnnmQ dijak Szataainm, a tap kiadóhivatalában f üaatandók.

Hirdetések:

SCésrpénzfizet*8 roehett, a taOntánfoasibb train £***. tatnak. — Ás apróhirdetések között maadeo 8tó A filter. Nyrtttér sora 20 ftöér.

r^zsrrrsrrrrr*

Az uj vél tanú!'

Tisztában van mindenki azzal, hogy se a teknikai obstrjkció, sem pedig a passzív rezisztencia nem tarthat örökké s hogy most már nem sokára be kell következni valamelyes fordulatnak.

Visszaélés történik. Néhány képviselő visszaél a házszabályokkal. A házszabályokból meríthető hatalommal visz- szaélnek ezek az urak. Annyira visszaélnek, hogy egészen megváltoztatták a házszabálynk rendelkezését. A házszabályokat azért alkotta a törvényhozás, hogy lehetővé tegye a parlament tanácskozását, de a házszabályokat most arra használják fel egyes képviselő urak, hogy vele lehetetlenné tegyék a parlamenti tanácskozásokat. Világos, hogy az obstruáló csoport nem a jogaival él, hauem a jogaival visszaél. Ha nem volna ez elég világos és bizonyításra szorulna, há* hivatkozhatnánk az immár hatvannál is több törvényhatósági véleményre, mely már eddig megny;1atkozott és visszaélésnek minősítette a most folyó obstrukciót.

Most már csordultig telt a pohár. Lehetetlen tovább tűrni az ország legbecsesebb vagyonának : a parlamentáriz- musnak elpusztítását. A miniszterelnök nagyon helyesen, hazafias érzésének felháborodásával mondotta, hogy élni és dolgozni akarunk.

A munkapárt — a nemzet többségének a képviselete — a miniszter- elnök szavait azzal a lelkesedéssel fogadta, a melyet csak tagadhatatlan igaz- 8ágok váltanak ki. És hasonló tetszéssel yeszi tudomásul ezt az önérzetes kije- j entóst az egész ország is. Türtük hónapok óta, viseltük azt a szégyent, amelyet ez az arcpiritó naplopás reánk vetett, de végül is mindennek meg van a maga határa. Meddig várjunk még ? Meddig lehet még tétlenül nézni, hogy megfojtanak minden üdvös igyekezetét, amely a nemzet legjobbjai részéről az ország boldogulásának elősegítésében megnyilatkozik. Mi élni és dolgozni akarunk, a nemzet ezt a feladatot bízta reánk és azt, aki ennek útjában áll, legszentebb kötelességünk ártalmatlanná tennünk. Az ország közvéleménye jogosan követeli meg, hogy az ő szavát, amely minden oldalról példátlanul egységesen tört utat a kormány felé: respektálják és kövessék. Eleget vérzett ez az ország, migtiz évig az obstrukció átkát nyögte : most már elég volt a vérveszteségből. A miniszterelnök energikus

fellépése mögött egy nemzet lelkes hangulata áll, amely bátorít, tüzel, harcra buzdít, amely nem fpg addig nyugtot találni, mig a magyar pe*4ament egyszer és mindenkorra vissza nem nyeri a munkaképességét.

Ez az idő már közeledik. Az ob- strukciósok szeretnék, ha a többség idő előtt végezne velők. Abban bíznak, hogy a többségnek egy ilyen idő előtti ténye őket az elnyomott mártírok szemében tüntetné fel a nemzet színe előtt. Ezért izgatják, ingerük a parlamenti többséget szakadatlanul; de ezúttal még ebben a végső reményben is csalatkozni fognak. A majoritás hatalmi ténye nem erőszak lesz, hanem a nemzet Ítéletének végrehajtása a közhangulat követelő, parancsoló szavának teljesítése.

S a megoldást az ország közvéleménye általános helyesléssel fogja fogadni.

3Ttég nem létezett árban valódi amerikai cipői* V ttjánál.

ÍUSnamta a bin tilts.

Néhány hét óta a magyar ellenzéki sajtó és az obstrukció rendező bizottsága nagy munkában van Tomasics Miklós horvát bán ellen. A bánnak bizonyos személyes ellenségei és haragosai összeálltak az unionista politika horvátországi ellenfeleivel és itt Budapesten egy csomó vádat, helyesebben pletykát helyeztek el a bán ellen. A konzorcium, mint ilyenkor rendesen, magyarbarát álarc alatt jelent meg, tulajdonképpeni célja azonban nem egyéb, mint a Hé- derváry-Tomasics rezsim által inangurált magyarbarát horvátországi politika megbuktatásra.

A. bán ellen irányáló vádak és pletykák részint személyes, részint politikai téren mozognak. A személyes vádak jórészt igazán gyerekes naivitások. Miféle vád például az, hogy a bán egy felfüggesztett közjegyzőt állásába visszahelyezett ? Hátha az a közjegyző igazságtalanul volt felfüggesztve ? Vagy milyen „bűn“ az, hogy a bán valamely állásba kinevezte egy rokonát? Hát ha valaki történetesen a bán rokona, akkor maradjon állás nélkül és haljon meg éhen? Vagy az nem megmosolyogni való dolog, ha azt panaszolják föl a bán ellen, hogy a neki hivatalból kijáró automobilt magánutjain ia használja?

A gyerekes pletykák sokaságában egyetlenegy vád volt, amelynek valamivel komolyabb színezete volt. Ezt a

vádat Mezőssy Béla interpelláció alakjában bevitte a parlamentbe. A miniszterelnök pedig az interpellációra adott válaszában pozdorjává zúzta azt. A vád arról szólt, hogy Tomasics bán egyúttal bizonyos horvát pénzintézetek igazgatója. Erről a tényről kiderült, hogy semmi- íéle inkompatibilitást nem állapit meg. Formai inkompatibilitás Horvátországban nincs. Reális inkompatibilitás esete pedig nem forog fenn. A bán ugyanis nem mint bán szerezte ezeket az állásokat, hanem húsz év óta bírja azokat. A báni méltóságot csak azzal a kikötéssel fogadta el, hogy állását megtartja. A bán vagyontalan ember, a báni méltóság pedig ráfizetéssel jár. Ezek az állások biztosítják neki azt a jövedelmet, melyet külömben az állam kötelessége lenne ilyen magas állású tisztviselőjének nyújtani. Végül pedig a bán soha méltóságával egyéb állásai javára vissza nem ólt. Mikor a miniszterelnök felszólította az interpelláló tisztviselőket, hogy mutassanak rá egy konkrét visszaélésre, néma csend felelt a felszólításra.

Ezzel a vádaskodó pletykák személyes természetű része alól kisiklott minden alap. Maradt a fontosabb rész, a politikai vádanyag, melyet azonban Mezőssy már elutasított magától, s amelyet Polónyi Dezső interpellációja képviselt. Bizony ez a rész is inkább pletykákból állt, mint konkrét vádakból. Általánosságban arról volt szó, hogy a bán my gyár ellen es politikusokkal veszi körül magát, de a miniszterelnök felszólítására senki se tudta megmondani, hogy kik azok a magyarellenes politikusok a bán környezetében ? A bán üldözi Horvátországban a magyarokat, de senki se volt képes rámutatni az ilyen üldözésnek egyetlenegy konkrét esetére. Az ellenzéki lapok rossznak találják a bán politikáját, de az ellenzéki lapok hol szokták a kormány politikáját jónak találni és jaj lenne nekünk, ha olyan horvát báDunk lenne, akinek a politikáját a horvát ellenzék dicsérné. Polónyi legsúlyosabb fegyvere az volt, hogy Zágrábban egy szálloda valamelyik szobájában egy triaüsta komitó ülésezett, de egy szóval se tudta valószinüsiteni, hogy a bán erről tudott volna s a miniszterelnök igen erélyesen kijelentette, hogy muszkák ugyan nem vagyunk s szállodai szobákba spicliket nem küldünk, de próbáljon csak a trializraus Horvátországban nyiltan fellépni, ma;d megmutatja a bán, hogy ismeri köteles gégét,

Polónyi Dezső kísérlete is össze_