Szamos, 1911. október (43. évfolyam, 224-249. szám)
1911-10-04 / 226. szám
4 oldal. SZAMOS (1911. október 4.) 224. szám. sága otthon nyugodtan főzi az ebédet, sza- pulja a barátnője ruháját és szüli a gyermekeket. Akik tehát nincsenek abban a kellemetlen helyzetben, hogy bele tudják élni magukat szegény, elkeseredett Bartl Róbert főhadnagy lelki állapotába. így aztán mindenkinek igaza van a ritázók közül, akármilyen konklúzióra jusson is ki az okoskodása, de legfőként igaza, elvitázhatatlanul igaza van Bartl Róbert főhadnagynak. Mikor ezt ilyen merészen leirom, egy kép lebeg előttem: a korzó képe, amint Bartl és Bartlnó sétálnak rajta egymáshoz simulva, szerelmesen, mintha nászutat járnának a korzón. Olyanok voltak, mintha egy szerelmes tárgyú novella, egy hangulatkép közepéből léptek volna ki, hogy fitogtassák, mutogassák a családi boldogságért, megértő szívért epedő emberek előtt a boldogságukat. Egyszer aztán a derűs családi boldogságba beléüt az istentelen istennyila, jön egy kikent-kifent léhütő és ravasz praktikával kilopja a szerelmes férj leikéből a családi boldogságot, a legszentebbet, amit sem isten, sem ember nem pótolhat vissza többé. Lelopja a fejéről a becsületet, csúffá teszi azért, mert pár heti ösmeretség alatt rájön arra, hogy csekély nyugdíjra alapított existenciája fölöttébb hiányos egy vagyonos nő nélkül, hogy nem élhet meg nélküle. És akkor a kemény főhadnagyi uniformis alatt egy bolondul szerelmes szív elkezd forsriftellenes dobogni, verni, facsa- rodni. A vér a fejére megy a szegény megcsalt férjnek, a gondolatait nem bírja gló- dába állítani, rászakad az égbolt, ökölbeszorul a keze és elkezdi érezni, hogy itt gyilkolni kell. Önmagát-e, mást-e, aziránt nem intézhet sürgős kérdést egy cikkíró bölcsességéhez sem. Csak azt érzi, hogy ölnie kell, mert őt is megölték. Megölték a boldogságát, a szerelmét, az emberi méltóságát, a katonai büszkeségét. És azt is érzi, hogy akit elloptak tőle, akit kiraboltak az életéből, azt az asszonyt nagyon, nagyon szereti. Nem a gondolatai, hanem az összekuszált, felháborított érzései vezetik és az asszonyt, akit bűnében is szeret, nem öli meg. Bűnében ? Nem is erényében. Bűnében, amelyet csak enyhíthet, hogy fiatal, tapasztalatlan volt az asszony, kitanult, rpffinált, hivatásos nőcsábitó a férfi. A legénynek céljai voltak, inkább zsebbéliek, mint szivbeliek, praxisát e téren nem egy férj siratja, az asszony hisztérika, a férfi számitó, az asszony tapasztalatlan, vidám, a férfi léha és csak nyerhet, mert veszítenie nincs mit. Enyhíteni lehet, de bűnnek bűn marad örökké. Szóval az asszonyt nem öli meg Bartl Róbert, akit nem a gondolkodása, hanem éppen a halálragyötört szive visz arra a sablonos útra, amelynek bejáratától az esküdtszék is régen elvette a .Tilos a bemenet* jelzőtáblát. És öl. Megöli egyszerre a csábitót is, önmagát is. Azzal a golyóval, amellyel a másvilágra küldte boldogsága gyilkosát, eltemette saját exisztenciáját is. Igaz, hogy az .áldozat“ meghalt, a „merénylő* pedig él, mozog, lélekzik. De olyan sebet hord szivében, amely kinzóbb, fájóbb, rettenetesebb a százszoros halálnál is. A csábitó. Rendszerint szimpatikus alak, ezúttal a legkevésbbó sem az. Eljön az asszony után, itt pumpolásból él, szállodai számlát nem tud fizetni, Jövedelme, vagyona nincs, ám azért szöktetni akar és szöktet. Hát szabad-e egy asszony szivének két hetes, erővel szított fellobbanását arra használni fel, hogy egy nincstelen, senki ember magával szöktesse a szegénységbe, a nyomorúságba, a hónapos szobába, a hideg tűzhelyhez. Korrekt gentleman-e az sz ember, aki tudja, hogy nem tud eltartani egy asz- szonyt, de kihasználva ennek elcsavart fejét kilopja a jómódból, a kényelemből, a szeretetből, a megbecsülésből, a boldogságból a csavargásba. És — uram bocsásd meg, hogy a lovagról még halálában is igazat mond az ember — a megboldogult hadnagy ur tudta, hogy megalkuvást nem tűrő katonával van dolga, aki nem fogja a feleségét gyufaszálon leeiflizni, se fejvagyiráson kijátszani, a hadnagy úrhoz nem ment küldöttség, hogy legyen szives: hagyja magát elcsábítani, a hadnagy ur tapasztalt ember, hires szivgyilkos volt, a hadnagy ur vásárra vitte a bőrét és — de kár szegény Bartl Róbertért ! — a hadnagy ur ott is hagyta a szép bőrét. (j) Esküvő. Pásztor János nagykaposi szolgabiró tegnap tartotta esküvőjét Szaka- kaszon Lauritz Mariskával, Lauritz József gróf Károlyi uradalmi ispán és neje Hámon Mária úrnő leányával. A szatmári keresk. r.t. e hó 2-án tartott ülésén Fuchs Bertalan igazgatót a felügyelő bizottságba beválasztotta. Emlékünnepély. A ref. főgimnázium Köicsey-önképzőköre f. hó 6-án, pénteken, a 8 órai istentisztelet végeztével a fögimn. tornacsarnokában az aradi vértanuk emlékezetére hazafias ünnepélyt rendez, melynek műsora a következő: 1. Honfidal, énekli a főgimn. énekkar. 2. Emlókbeszéd, tartja Mátray Lajos elnök-tanár. 8. Karthágói harangok, szavalja Bucskay Jenő VIII. 0. t. 4. Himnusz, a fögimn. énekkartól. Adomány. Kaufman Dávid kereskedő 10 koronát adott a Népkonyha javára, amelyért ez utón mond hálás küszönetet a Népkonyha vezetősége. A szüret nem — mint tévesen jeleztük — 15-én, hanem 16-án kezdődik. Az étkezőkocsik&t beszüntették. A délutáni gyorsvonatok érkezési idejében a pályaudvaron tartózkodó szatmáriak büszke önérzettel nézték az ótkezőkoosikat, amiket Szatmár-Németi kedvéért csatoltatott a direkció a Pulmann-kocsik közé. Minthogy az utasok kívülről gyönyörködtek a W. L. pazar kocsijaiban, be azonban sohasem mentek, az étkezőkocsikat okt. 1-től forgalom hiányában beszüntették. Pályázat orvos-pénztárnoki állásra. Nagykároly r.-t. város közkórházánál orvos- pénztári állás van megüresedve. Pályázni lehet 1911. okt. hó 28-ig. Nagybánya sz. kir. városnál mérnöki állás kerül betöltésre, amelyre pályázni 80 nap alatt lehet. Körorvosi állásra hirdet pályázatot a fehérgyarmati kerület főszolgabírója. Székhelye Kölese községben van. Pályázati határidő október hó 28. Szülésznői állás van megüresedve Tiszacsécse ős Szamosdob községekben. Pályázni október 15-ig lehet. Párisi modell KESZTEN BAUM MARISKA női-kalap termében f>zaiipr, KazinczjJ-nteza Keresk. Bankpalota I. emelet.
