Szamos, 1911. október (43. évfolyam, 224-249. szám)
1911-10-25 / 244. szám
rf Előfizetési díj ' : i evra 12 K. l/5 évrs 6 K. l/< óvrg 3 K,! Sóra 1 K- tg . 8 . A .........1*50 Ef Sj» wtKin ára 4 frift«r. p&ueiuuu »»map. Szerkesztőség és kiadóhivatal Rákcczi-utcza 9. szám. cd Tstefonszám: 107. Mmdftnnemü dijak Szatraáron. a lap kiadóhrvatalí&au fizetendők. %a Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjntAnyosabb árban Kezeltetnek. — Ax apróhirdetések között minden axó 4 flöéf. NyiHtér sora 20 fillér A véderőről. Irta: báró Solymossy Ödön, orsz. képviselő, a vóderőjavaslat előadója. ♦ Azt hiszem, nem térek le az igazság mezejéről, ha azt az állítást merem megkockázíatni, hogy régen nem volt a magyar országgyűlés képviselőházának tanácstermében olyan nagyfontosságu tanácskozás, mint az uj véderőtörvényjavaslat tárgyalása. Mert nemcsak a saját egész országunk, nemcsak az osztrák birodalom, a szövetséges külső államok, de egész Európa a legéberebb figyelemmel várják mindenütt a vég redményt. Hisz miről van szó ? Arról, hogy egy kulturáltam, mely az utolsó évtizedek alatt nemcsak közgazdaságilag, de a kultúra1’» téren oly nagy erősödést, izmosodást mutathat föl, büszkén, de méltán — ugv hogy nemcsak a velünk barátságos viszonyban levő, de talán az irántunk ellenszenvet tápláló államok is kénytelenek elismerni — tanúbizonyságát tegyen ártól való biztos, tudatának, hegy egy állam benső biztonságának, a belső rend fen tarthatóságán ak, a békés, Téli Esték. Irta: Gutman Lajos. Nem ismerem a „Téli Esték“ szerkesztőjét személyesen, hanem amennyire a modern nagyvárosi élet küzdelmeiben aktive résztvevő ember a világirodalom és a napi szenzációkból élő lapok folytonos figyelemmel kisérése mellett időt szentelhet arra, hogy megfigyeljen valakit és írásaiból próbáljon magának képet adni egy ismeretlen emberről, igazán sokat foglalkoztatott már eddig is Bodnár Gáspár. Tárcái, apró elbeszélései valami olyan szokatlanul meleg hangulattal vannak átitatva valami olyan nyugodt, napsugaras képszerű dolgok, amilyeneket néha napján az Olgyai Ferenc tájképei közt találunk. Annyira sajátságos szinte furcsán hangzó stylusban ir, hogy az embernek akarva nem akarva ráirányul a figyelme. Furcsa valami is az — az ember lót, fut, lökdösődik, teliszedi magát boszuság- gal, veszekszik mindenféle rendű és rangú embertárs*elolvassa a különféle lapok politikai híreit, a csúnya marakodást a koncért, el a napi hireket; most itt szakadt le az állvány, maga alá temetve sok áldásos fejlődésnek és kifelé a tekintélynek nagy súlyát csak az adhatja meg, ha egy minden pillanatban harcképes, erős, fegyelmezett hadsereggel tudja dokumentálni az egész világ előtt hatalmának nagy súlyát és értékét. Igaz, nem lehet eltagadni, hogy a fegyveres erő nehéz terheket követel a nemzettől, mert nemcsak pénzáldozatokat, nagy véradót, de sok munkaerőt von el az egyes családoktól, de az egész ország produktiv munkát teljesítő nagy sokaságától is. De elképzelhetö-e egy nagy szervezet fejlesztése, annak egészséges, kifogástalan, erőteljes fentartása és a jogi biztonságnak a külfölddel szemben való megtarthatósága, áldozatok nélkül ? Felvetem továbbá azt a kérdést, nem szüksóges-e minden egyes, hazáját hőn szerető hazafinak — akinek az Isten ép észt és ép testet adott — hogy úgy saját, valamint a hadiszolgá latra alkalmatlanok, szellemi és te^ti fogyatékossággal biró, honfitársai helyett is, hazája-iránt meghozza az áldozatot azáltal, hogy megfosztja magát békés polgár; szabadságától és aláveti magát a kérges kezű munkást, most egy szerencsétlen, az emberi törvények kegyetlensége által a társadalomból kitaszított bukott leány ment neki a Dunának és ugyanígy lót, fut, lökdösődik körülötte más száz meg százezer ember, mindenütt az Elet terhe alatt nyögő proletár sereg keserves küzkö- dósének zajával van tele körülötte a levegő, mindenütt a forró izzadtság cseppeket és még forróbb könnyeket kell látni, érezni, ha nem csak a szemünkkel, de a szivünkkel is látunk és mikor az embert már szinte fojtogatja a keserűség, mikor már szinte görcsösen meredeznek az ujjai a sok hiábavaló munkától, mikor már undorral fordul el az ember az egész kapitalista és születési előjogok rendszerén felépült társada'omtól, akkor előáll valaki, egy álmodozó ember és valami olyan jóakarata csendes mosolylyal igyekszik elhitetni, hogy ez az egész piszkos, csúnya küzködós, ez a tülekedés voltakópea nem is tetszik. Elkezd mesélni egy pár emberről, akik fokozatosan mindig jobban megszeretik egymást és a régi öreg frázisok értelmében csakugyan örök időkig, vagy legalább az emberi kor legvégső határáig katonai szolgálatnak, hogy minden percben használható, kiképzett harcosa, védője lehessen szeretett hazájának. Azt hiszem, erre nagyon egyszerűen csak az lehet a felelet, hogy igen. Vájjon elképzelhető volna-e egy nemzet békés fejlődésének, erősödésének biztos útja, ha a nemzet fiai nein igy gondolkodnának ? Mi a fejlődé-!, felvirágzás, izmosodás főkelléke ? Biztosítani az áldásos békét! Mi biztosíthatja a békét legoél- tudatosabban ? A nemzetek óvatos gondoskodása, áldozatkészsége, fegyveres erejének kőkeménységü, szilárd alapra való lefektetése, annak a szükségesség szerint folytonos fejlesztése. Ha mindezeket megfontolás tárgyává tesszük, úgy tagadhatatlan aggodalom töltheti el a nemzet szivét, hogy éppen e nagyfontosságu kérdés rendezése alkalmával, hosszú hónapok óta, elkeseredett harc folyik. De, ha ennek okát fürkésszük, úgy hamar megnyugodhatik a nemzet kedélye, hangulata, hiszen az egyes politikai pártok egyéni felfogását, őszinte meggyőződését mindig szükséges aárenszeretik egymást és ezt olyan szépen, olyan hittel tudja előadni, hogy az ember ha tudja is, hogy ezek az emberek, akikről Bodnár Gáspár írni szokott nem e világból valók, de jólesik elhinni, hogy mégis létezhetnének és a sok füst és korom L ^zt, amit az ember napról-napra besziv, mintha valami üde, friss erdei levegő csapná meg az embert. Hanem azért az Isten őrizzen, hogy valakinek csak a „Téli Esték* legyen az egyedüli olvasmánya, sőt én ha a szerkesztője lennék legfeljebb egy évben egyszer engednem, hogy megjelenjen és higyje meg nekem Bodnár Gáspár, hogy ezt igazán jóakarattal mondom, abból a jóakaratból, amivel az ember általában felebarátai iránt viseltetik, még ha véletlenül nincs is szép fizetése, de mindemellett az Írásaiért legfeljebb egy „tiszteletpóldányt“ kap. Az embernek ugyanis valóban szüksége vau a hazugságokra, a szép, színes hazugságokra, és sokszor nagyon sokszor hálásak lehetünk annak, aki egy rózsaszínű szemüveget ad az orrunkra, hogy azon átnézzük a vil got, de állandóan viselni egy ilyen szemüveget nem lehet. Nagyon sz ’pek ezek a mesék, ezek a regények, de az mi nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t. vevő* közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a „Pannónia“ mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb «ipőraktára. aa ®8 idényre megrendelt valódi finom schevraux és box bőrből készült legújabb diratu fekete és barna szinü úri-, női- óa gyermek czipők A valódi amerikai King Quality czipők kizárólagos raktara. tí"^11!» wh .....".just ■■ ‘-»"um.»
