Szamos, 1911. október (43. évfolyam, 224-249. szám)

1911-10-03 / 225. szám

1911. oH. 3 ) 225 szám. SZAMOS 3. oldal. — Furcsa, mondta valaki, ha ló, akkor Taszin.ik hívják, ha ember, akkor meg T a s z i 1 ónak hívják. * A lóversenyt — mint rendesen — hangverseny követte. A kót verseny összefüggése révén so­kan azt hitték, hogy a hangversenyen a ló­verseny mintájára hangzsokkék fogják lova­golni az egyes hangokat, sőt talán totalisa- teurre is számitotiak, de a sziaházba kide­rült, hogy egészen az ötödik pontig nem is volt hang, nemhogy verseny lett volna. Azaz volt hang, de csak a kulisszák mögött, ahol a közönség nem hallotta. A mindenkori hangversenyek fáradha­tatlan rendezőjenek izgatott hangja, amint dirigálta a nehéz és előkelő ízlésű diszlete- zóst, minduntalan felhangzott. Sőt saját­kezűig is meg-megfogott egy-egy diszletet és igazgatta, rendezgette, hogy minden az ő kipróbált jóizlése szerint való legyen. Aminek külömben meg is volt az eredménye. Boer Emyke Lu a cimü élőképe, Péchy Magda, mint bájos Loreley, Galgóczy Ár- pádné, mint Duberry marquise. Luby Gyu- iáné és Kölcsey Boriska, mint Margittay két festménye női szerep’GioJ< megszemé­lyesítői és az élőképekben einelyezkedő urak minden kép után tapsokra ragadták a né zőközönsóget vgy, hogy miauén nép előtt többször fel kellett huzni a függönyt. * Ennyit a hangverseny hangtalan részé­ről. A hangosabbik feléről közbejött techni­kai akadályok miatt lapunk holnapi számá­ban fogunk részletesen referálni. 3Kég nem léíezeít árban nalódi amerikai cipői* V uj át n á 1* Egy szatmári család véres tragédiája. Bartl lióbertné megszököttí Bartl főhadnagy agyonlőtte a csábitót! (Saját tudósítónk telefonjelentése.) A „Szamos“ tegnapi rendkívüli kiadá­sában hírt adott mar arról a szomorú ese­ményről, amelynek hőse egy, az egész Szatmárnémeti társadalma által tisztelt és szeretett rokonszenves katonatiszt : Bartl Róbert. Budapesti tudósítónk minden szavában megerősíti hiradásunkat, a becsület dolgában tréfát vagy alkuvást nem ösmerő katona csakugyan elpusztította a felesége csábító­ját s ma kénytelen lelkében a legellentéte­sebb indulatok harcát végig szenvedni. Mindenki a maga bírája első sorban, nem mondhatunk bírálatot tehát afelett, hogy helyesen cselekedett vagy sem. A nagy problémával azonban jussunk van foglal- hozni, minthogy a tanulságokat mindenki­nek szabadságában áll levonni. A professzionátus csábitó hálójába keveredett szegény fiatal asszony átkozott elhatározása, a vérig bántott katonatiszt különös felfogása a becsületről, igy szembe aiiiiva az indulatok nem mindennapi össze­koccanását állítják elénk. Asszonyok, akiknek mindenük meg van, amit a társadalmi helyzetük nyújthat és mégis különösre vágynak, közönséges alakjai a tarka életnek s rendszerint bá- ránytürelmü vagy felfogású férjek oldalán játszanak kis játékokat bizonyos korhatárok között, hogy erényőrökké, erkölcstekinté­lyekké nevelje őket a saját tapasztalatuk. Keméayakaratu férfiak, akik előtt a családi élet érinthetetlen tisztasága a val­lás meg a hit s akik mellett hűséges, sze­líd, bizó családanyák élnek le keserves vagy örömteli életeket, ezek az élet középalakjai a problémák boncolását kedvelő fürkészek előtt a közönséges nyárspolgárok. Az egyikek és a másikok esetei is semmiségek, ugyan ki foglalkoznék velük. * Ám az ostoba véletlenek a párok fel­cserélődései esetén furcsákat teremtenek rendszerint. Még furcsábbat, ha a becsület erős rajongója a katonnák társadalmából való. Hogy ők más emberek, hogy a neve­lés, a felfogás más fajtájuakká teszi őket, a nagy csattanóval végződő eseteik bizo­nyítják. A katona meg a könnyelmű asszony egymás mellett rendszerint nehéz problé­mákat termelnek, aminek nincs sablonja s mindmegannyi az ember, az élet különös berendezését példázza. Nem tudunk a Bartl Róbert tragédiá­jában sem sablonra találni. A rendkivül szenzációs esetről tudó­sításunk a következő : Pénteken egy szenzációs hir terjedt el Szatmáron. Meglepett, megdöbbentett mindenkit, aki hallotta és senki sem akarta elhinni. Azt rebesgették, hogy Bartl Róbert közöshadseregbeli főhadnagy felesége egy hadnagygyal megszökött. Aki ösmerte a Bartl házaspárt, aki tudta róluk, — vagy aki csak az utcán látta őket s ebből következtette, hogy mennyire szeretik egymást, az nem adott hitelt a hírnek. Mára azonban vért s, megható tragédia lett a dologból, amely aztán kétségtelenül kiderítette, hogy Bartl lióbertné tényleg megszökött egy Lázár Ödön nevű exhadnaggyal. Bartlné és Lázár Miskolcon az Abbázia kávéházban látták meg egymást. Bartlékat — mint emlékezetes — Miö* kolera helyezték, ahol Lázár akkor tar­tózkodott. A kávéházi flirtelésből titokban kö­tött ismeretség lett, majd később Lázár megismerkedett a férjjel is. Bartlékat aztán visszahelyezték Szat- márra és Lázár Ödön ide is utánuk jött. Hol civilben, hol uniformisban, de min­dig együtt lehetett látni Bartlékkal, külö­nösen Bartlnéval. Mintegy kéthétig tartózkodott Lázár Szatmáron, mig pénteken este hirtelen elutazott. Ugyanakkor eltűnt férje lakásáról Bartl lióbertné is. A család és a férj is nyomban sej­tették, hogy Lázár és Bartlné együtt szöktek meg. Bartl főhadnagy nyomban sürgö- nyözött Budapesten lakó rokonának, hogy felesége Lázár társaságában odaérkezik, várják tehát a vonatnál. A rokonok várták a szökevény párt a vonatnál és mikor Bartlné meg­látta őket, zavartan igy szólt : — Megkértem Lázárt, hogy kisér­jen fel Pestre. Bartlnét rokonai magukkal vitték Andrássy-ut 32. szám alatti lakásukra, Lázár Ödön pedig Bajnok-u. 21. szám alatt lakott. A szerelmes pár azonban titokban továbbra is találkozott egymással. Az asszony egylovas kocsin járt Lázár Ödön lakására. Szombaton délután Bartlné levelet irt Lázárnak. Ebben közli vele, hogy szakit és visszatér férjéhez. Félóra múlva már másik leve­let vitt a hordár Lázárhoz, ebben azt irta az asszony, hogy az előbbi levelet rokonai preBSziójára iria, nem igaz belőle semmi, tovább is hü akar maradni. Szombaton Bartl főhadnagy anyósa társaságában szintén Budapestre érkezett és ők is rokonaiknál szálltak meg Andrássy-ut 32. szám alatt. Vasárnap reggel Bartl főhadnagy már 7 órakor felkelt. Felöltözött és elment rokonai lakásáról. Mintegy félóra hosszat izgatottan járt-kelt a Bajnok-u. 21. sz. ház előtt, ahol mindenkinek feltűnt az egyenruhás főhadnagy izgatott viselkedése. A főhadnagy megszólított egy hor­dárt és felküldte Lázár Ödön lakására azzal az üzenettel, hogy egy urinő kéreti: jöjjön azonnal, de legkésőbb kilenc éráig, az Andrássy-ut 32. számú ház elé. Lázár Ödön mit sem sejtve, azonnal fel­öltözködött és lement. A lépcsőházban legnagyobb meg­lepetésére Bartl Róberttel találkozott. Rövid szóváltás volt a férj és a csábitó között. A szóváltásból a házban lakók csak Bartl főhadnagy ezen végső szavait hal­lották : — Hát jobb lesz igy ? Bartl főhadnagy erre elő­kapta zsebéből revolverét és közvetlen közelről, oldalt állva, rálőtt Lázár Ödönre. A golyó Lázár jobb sze­mét találta úgy, hogy a szem­golyó azonnal kiugrott helyé­ből. Lázár Ödön eszméletlenül össze­esett. Bartl főhadnagy pedig eldobva revolverét, futásnak eredt. Villanyosra ugrott és önként jelentkezett a térpa­rancsnokságnál, ahol azonnal intézkedtek, hogy bizottság szálljon ki és vizsgálja meg az ügyet, Bartl főhadnagyot pedig letartóztaták. A bizottság legelsőben Bartlnét hallgatta ki.

Next

/
Thumbnails
Contents