Szamos, 1911. október (43. évfolyam, 224-249. szám)
1911-10-18 / 238. szám
2. oldal SZAMOS 1911. október 18.) 238. szám. o nr )i o/S T) j\ T Á T7rC' úri és női fodras. Késiit kiesőit hajból hajfonatot -rr»í>r*cr^>lrí>lt »r^-raf oAsHlPlJ hajdpsitót.lokr.it y-g? bármilyen divatos hajpbtlékot *■-*-* ^* bcKclt dlclU smyrna, i kézimunka ujdon GOBELIN, _ , kelym stb. i ságok érkeztek Szatmár, Kazinczv-utca 3. T l Szőke Ödön diVatüzletébcn Szakszerű kiszolgálás! Telefonszám: 331. Agytól) tisztítás és fertőtlenítés Hejiájer Pál Számár, Gyár fóüziet Kossüui l., u. 10 Felvételi Kazinc/v-titn- t?. Attilautoa 2 Ível az ellenzék kívánságának a véderőreform keretében tért enged. Ha az ellenzék nem lesz tulkövetelő, ha az előzékenységet előzékenységgel viszonozza, akkor reméljük, mielőbb valósággá lösz az ország érdekében annyira kívánatos béke s valósággá lesz a rend, amely a parlamenti többségi elvrek megadja a magáét. "©alóEi amerikai 0|eu?ro cipőit csalt 13 kor, Vu járnál. Hz íj ^rss^deltBi miniszter. A miniszterelnök vasárnap királyi kihallgatáson volt Bécsben s ennek az audienciának egyik eredménye az, hogy Őfelsége Beöthy László országgyűlési képviselőt nevezte ki kereskedelemügyi miniszterié. líierouymi Károly elhunyta óta tudvalevőleg Lukács László pénzügyminiszter vezette a kereskedelmi tárcza ügyeit is. De bármily egész ember is Lukács László és báumily nagy a munkabírása mellett a routinja is, mégis esi*k a legnagyobb fizikai megerőltetés árán tudott megfelelni kettős feladatának, mely annál nehezebb volt, mert éppen két igen fontos és igen nagy munkásságot igénylő resszortról volt szó. Gondoskodni kellett tehát róla, hogy Lukács László váilairól ismét levétessék az a «eher, melyet ideiglenesen vállalt s midőn Khuen-IIéderváry gróf a vasárnapi kihallgatáson Beöthy Lászlót terjesztette a király elé kereskedelmi miniszterré leendő kinevezésre, a Felség bizonyára készséggel és megnyugvással járult hozzá ehhez az előterjesztéshez. Mert Beöthy László évtizedek óta ismert és becsült férfia a magyar közéletnek. Hosszú időn át Bihar vármegyének a főispánja volt és igazán mintaszerű módon vezette az ország egeik legnagyobb vármegyéjét, mindenkor nagy tapintattal tudván harmóniában tartani Bihar magyarságát a vármegye román nemzetiségű lakosságával. Őszinte és izzó szabadelvü.ség az ő egyéniségének főjellemvonása D • amellett megvan benne az az erős tudás, az a nagy organizáló és adminisztráló képesség és az ország gazdasági viszonyainak az az alapos ismerete is, amely nélkülözhetetlenül szükséges annak, aki m_y vállalja a kereskedelmi tárca ügveit, hogy betöltse azt a nagy űrt, melyet Hieronvtni Károly hagyott maga után. Manapság, amidőn intenzív módon akarjuk pótolni mindazt, amit közgazdasági téren előzőleg elmulasztottunk s amidőn különösen helyre kell hozni azokat a mérhetetlen károkat, melyeket az eirv évtizednél hosszabb ideig tartott politikai felfordulíság okozott, a kereskedelemügyi tárca fokozottabb fontossággal bir s a kabinetnek erre vonatkozó gondolkozását, felfogását legjobban jellemzi a minap beterjesztett 1912 évi költség- vetés, mely igen tetemesen fölemelte a kereskedelemügyi tárca dotációj it. Beöthy László múltja és egyénisége feltétlen garancia arra, hogy az jj ke- reskzdelemügyi miniszter jól és teljesen fogja betölteni nagy pozícióját. Az ország sokat vár tőle és kétségtelen, hogy ő, aki évtizedek óta mozog a közélet porondján és tudja, hogy ennek az országnak mire van szüksége, sokat fog tenni, alkotni is. Az ő miniszterré történt kinevezése igen kézzel fogható okumentuma nemcsak a munkapárt teljes egységének, de annak is, hogy a kormány helyzete menynyire szilárd. Ha ellenzéki részről hetek óta inkább pium desideriumként, semmint a valóságnak megfelelően azt hangoztatták, hogy „a kabinet fölfelé ingadozik“, ugv ez a miniszteri kinevezés a 7 n v egélénkebben ellentmond ennek a teljesen alaptalan híresztelésnek. Egész nyilvánvaló ugyanis, hogy sem a kormány nem tett volna előterjesztést uj miniszter kinevezésére, ha helyzetét impossibilisnek ismerte volna fői, sem a Felség nem járu t. volna hozzá a kabinet nagy kerék, meg, a sikló vasút persze most sem maradt el. Az előbbiről gyönyörű kilátás nyílt a csillogó óriás városra, különösen pedig a szomszédos, tündéri fényben úszó „We~ nedig in Wien“-re. A sikló vasút pedig ördöngős gyorsasággal és hátborzongató eséssel vonzotta az emberek s főleg a nők sokaságát. Minden menetnél sikoltó női chorus zengett az éjbe, de azért minden vonat tele volt. Vasárnap este lóvén, a Práter külömben is felejthetetlen látványt nyújtott. A künnlevők számát bátran lehetett 50—60 ezerre tenni. Nehezen is szabadultunk a varázstól s már bizony éjfélen túl voliunk, — amidőn hazafelé in dúltunk — s Margitka még akkor is beült (harmadszor) a sikló vasutba. Hazatérésnél érdekes volt tapasztalni, bogy milyen példás rendben szállítja a bécsi villamos az emberek ezreit! Másnap azután dólfeló, nehezen bár, de megváltunk Becstől. Önként eszünkbe jutott az elválás pillanatában, hogy a bécsi sógoromnak igaza van, amidőn büszkén hirdeti: „Wien bleibt Wien“. További utunkban említésre érdemes epizód ' már csak Győr és Pilisvörösvár között volt, amidőn is egyik pneumaticuuk- ból a levegő minduntalan kiment s amidőn, mint már említettem, a Becs felől száguldó kollega nem, hogy segítségünkre lett volna, de nevetve tovább átlőtt. Ezen sok gummi defektus miatt csak későn érkeztünk Budapestre, nagy aggodalmat okozva a mi jó atyusunknak ós angyali feleségének, akik már-mar automobil balesetre gondoltak. Itt meleg otthonra találva — úti élvényeink elbeszélése mellett — kipihentük magunkat s Julius 21-én reggel, a korai órákban haza indultunk. Spórolás végett ismét a rövidebb utat válaszlottuk Cegléden át s bele kerülve a homok sivatagba, bizony nehezen tudtunk azon átgázolni. Motorunk azonban ismét győzedelmeskedett az akadályokon s a déli órákban már Szolnokon hüsöitiink. Csak az volt a baj, hogy Szájólnál egyik gumminkat ismét kikeílett cserélni, ami a tikkasztó nyári déli melegben nehéz munka volt. Ezután azonban baj nélkül robogtunk át a mi áldott Alföldünkön, a mely egyhangúsága mellett is kellemes látványt nyújt a magyar szemnek. Haza csaknem vasúti pontossággal érkeztünk este 10 órakor, ahol már várt és kellemes meglepetést készített számunkra Zsizsi, Gábor, Jusztin és az örökifjú Franci. Lámpionos kapufái, virággal dúsan disziietü asztal, jó magyar vacsora várt bennünket. A messze idegenből fáradtan visszatérve, valóban jól esett tapasztalni, hogy mégis maradt valaki, aki gondol reánk. Hálát lanság volna meg nem emlékezni a Pueh- cég kitűnő gyármányáról, az ón ‘Vie-os könnyű kocsimról, amely ezt a felejthetetlen, de hosszú utat olyan dereka-an megtette s amelynek szei'kezetót a külföldi szakértők is kiválónak nyilvánították. S most már, amikor is itthon vagyunk, az egész ut egy merész álomnak tűnik fel. Még most is meg-megjelenik szemeink előtt elme.engós közben az ut egy-egy érdekes ós bájos része. Még most is hallani véljük a thüringiai erdő bűbájos zizegósét, pedig az csak a megszokott mindennapi élet sablonos megnyilvánulása s mindennapi életünk terhes szekerének zörgése. Vajha tovább — talán állandóan tartott volna, a most már csak álo nnak tetsző ut! URAK, HÖLGYEK, GYERMEKEK rezére legkényelme- anatómiai CZÍűü. *ap Ja.tó Szatmáron, sebb viselet a __ r Deak-ter 7. szám. i
