Szamos, 1911. október (43. évfolyam, 224-249. szám)
1911-10-17 / 237. szám
2 oldal S 7 A MO? <1911. «ktöber 17.) 237. szám A vonat a szekeret összetörte, az egyik asszonyt halálra gázolta, a másikon halálos sérüléseket ejtett. Perosi Lajos mérki gazdálkodó a nagy* károlyi hetivásárról hajtatott hazafelé szekerével Márk felé. A szekeren hárman ültek: Percei, a felesége és még egy mérki asszony. Amint a szekér az országutat átszelő vasút sorompójához ért, a Somosa erdői kanyarulatnál haladt feléjök az 1742. számú gyorsteher vonat. Percsi a sorompónál megállóit szekerével, de a lovak megijedtek a közeledő vonattól és nekiszaladtak a leeresztett sorompónak. A sorompó rudja kettétört és a megvadult állatok egyenejt a mozdonynak vágtattak a szekérrel. A mozdonyvezető már nem tudta megállítani az 50 kilométeres sebességgel haladó vonatot és a mozdony elütötte a szekér hátsó részét. A lovak elszabadultak a szekérből, amely irtózatos ropogással zúzódott poz- dorjává. Percsi Lajos és felesége messze kivágódtak a szekérből, a harmadik, az idegen asszony, aki a szekeren ült, a mozdony- kerekei alá került. A kerekek levágták a szerencsétlen asszony mindkét kezét és mindkét lábát. Mire a vonat megállóit és kihúzták a kerekek alól, már nem volt benne élet. Egész teste felísmerhetetlenségig össze volt zúzva, kezei és lábai pedig a sínek mentén hevertek, Percsi Lajosnak az ijedtségen kívül nem történt baja, de egész délután nem tudott szóhoz jutni, úgy, hogy még azt sem sikerült az ő segítségével megállapítani, hogy ki volt a szerencsótlenült járt asszony. Percsinét ájultan szedték fel az árokból. A nagy esés következtében a fején szenvedett olyan súlyos sérüléseket, hogy be kellett szállítani a nagykárolyi közkórházba. A sebesülteknek az első segélyt a tehervonat személyzete nyújtotta. A legközelebbi őrházból értesítették a szerencsétlenségről Aezél Ferenc áliornásfőnököt, aki azonnal intézkedett, hogy a hullát elszállítsák és a sebesültek orvosi segélyt kapjanak, egyben értesítette a szerencsétlenségről a nagykárolyi rendőrséget is. nevezetességét Weimarnak s minden oly helyet, amelyhez a múltnak emléke tapadt. Alkalmunk volt egy este színházban is lenni, ami azonban nem volt elsőrendű élvezet, mert egy vidéki kis társulat próbálta Luxemburg grófját előadni, ellenben kiváló volt a másodnapi esti hangverseny, amelyet egy elsőrendű katona-zenekar ren - dezett. Rohamosan telt el a kiszabott idő — s bármennyire nehezen esett is a válás — elkellett indulnunk hazafelé. A motort kitűnő garage mesterünk alaposan kitisztította és rendbehozta, úgy, hogy visz- szafelé már sokkal vigabban és gyorsabban utaztunk. Eleinte úgy volt tervezve, hogy Drezdán át utazunk a szép szász Sweizon át, de mert itt a határhegység még nagyobb, letettünk róla sugyanazon az utón haladtunk hazafelé is. Érzékenyen búcsút vettünk kedves ismerősünktől s Elzától azzal váltunk el, hogy „a viszontlátásra Szatmáron 1“ Meg is Ígérte, hogy eljön. Vissza egy egész nappal hamarabb tettük meg az utat, — a hegyeket mintha elfujták volna előlünk. Különösebb esemény nem is történt csak egy csehországi német városkában, ahol eltérve egy mellék utcába, a megfordulásnál véletlenül kidöntöttünk egy lámpaoszlopot. Nem éltünk azzal a lehetőséggel, hogy elfussunk, hanem be- menve a városka rendkívül szives és kedves polgármesteréhez: megfizettem a lámpaoszlop árát, 12 koronát. (Vége köv.) Megjegyezzük, hogy ez a szerencsétlenség pár hét alatt már második ugyanezen a helyen és igy igen tanácsos volna, hogy a vasút olyam védelemről gondoskodnék ennél az átjárónál, amely a hasonló szerencsétlenségeket megakadályozná. Valódi amerikai (Htevoro cipőig csal} 13 kor. Vujánál. HÍREK Szatmárnémeti, 1911 Október 17. Hedvig. Milyen idő várható 7 f, A meteorológiai int. jelentése | Túlnyomóan száraz idő isjvárható, sok helyütt, főleg keleten, éjjeli fagygyal. Sürgönyprognózis : száraz, keleten éjjeli fagy. Déli hőmérsék- et 9 4 C®. Ez is útleírás. Utóvégre az ut elég hosszú és elég viszontaságos ahhoz, hogy az ember útleírást közöljön róla. Engedjen meg Vajay dr. ur, de mi az Szatmáriéi Weimárig automobilon ahhoz képest, ha az ember Szatmártól elmegy a Szatmárhegyig kisvas- utón ? „Váj-maru-t különben ezen az utón is elég gyakran hallja az ember emlegetni, de ez nem helységnév, hanem svábos-zsidós tájszólas. Ennek ellenében igen gyakran hallani a kisvasuton magyaros tájszólásokat is Kezdjük az elején. A menetrend azt jelzi, hogy a rendkívüli vonat a Kossuth- kertből indul ennyi óra és ennyi perckor. Várod hát a vonatot a törvényszék előtt. Vársz, vársz, még most is vársz, leülhetnél a törvényszék előtt két évi fogházat és három évi hivatalvesztést, vársz és akkor megtudod, hogy a Sz. E. h. é. v. szüreti rendkívüli kiadása nem ejti útba a törvényszéket, hanem a Pannónia előtt indul. Felveszed a gyermekedet a karodra, a puttonyt a hátadra, a rakétákat a zsebedbe gyömöszölöd és futsz, ahogy bírsz, direkt a Vécsey-ház elé és ott belépsz egy II. osztályú gyutás skatulyába. Nyolc emberen átbokszolod magad, a gyermekedet összenyomkodják, mintha játékbaba lenne gummiból, aztán beleülsz a legelső ember ölébe, aki — ilyen érzékenyek az emberek ! — még őrről a puttony miatt, ami a hátadon van és zsenirozza az orrát. Névjegyet cserélsz vele. Egyszer aztán fütty-fütty, a mozdony ka gyanúsan prüszköl, kattog, mint egy kehes konflisló. Ránt rajtad egyet előre, egyet lök hátra. A fogad szépen — mintha kottából csinálná — összeverődik, a nyelved kis végét kiköpöd az ablakon — mert a padlóra tilos 1 — és a fejedre esik egy kosár. A kosárban tojás volt, de már nincs, mert mind kiömlött a fejedre és a lágy tojás igen csillapitólag hat az idegeidre. A harmadik szomszédod is beleesik a gyomrodba, az öklét védőleg tartja a fogaid felé és a zsebedben eipukkannak a rakéták. Szép színes csillagok röpködnek a levegőben, a rakéta is csillagokat szór, a szemeid is, na de legalább elindultál és a hídon keresztül már őrült sebességgel vágtat veled a vonat, nehogy — ha esetleg víziszonyban szenvedsz — kellemetlenül hasson rád a Szamos zavaros vize. Igaz, hogy a hideg kiráz, mert örökösen attól remegsz, hogy a vonat elüti a keskeny hídon jövő-menő szekereket, de ezért nem kell pótdijat fizetned. Még nem is esteledik óa már elérsz utad egyik főállomására: a Szatmár-gőz- fürészre. Itt állsz, állsz, megszámlálod, hogy egy ilyen kis állomáson 12 sinpár van és azt gondolod, hogy a vonatod most bizonyára azon gondolkozik: melyik pályára lépjen a 12 sínpálya közül. Hja, nehéz kérdés a pályaválasztás 1 Egyszer csak felébred benned az alvó természetimádó. Fütty-fütty, pitty-palatty. trü-rü, mintha ezer pacsirta, száz rigó és háromszázhusz fürjecske fütyülne neked a szabad természetben a gözfürész lágy ölén viritó fák ágain. Kinézel és látod, hogy a kalauzok fütyülnek olyan szépen és muzsikálisan, de nem az ágon csüggnek, mint a madár. A vonatod tolat, retirál, előrehuz, rájár, azután megáll. A vasutas személyzet összeáll egy csomóba, mint a keletien tészta és beszélget. — Vasutaskongresszus van, mondod. Megállapítják a jövő évi menetrendet, mondja a másik. — Ez egy menetrend? mondja a harmadik. A menetrend szerint menni kell, ez a vonat meg miadig áll. Ide egy állatrend kell. A rigók két óra múlva megint fütyülnek, a mozdony nem- respektálja, hogy a kocsi belsejében mi tilos és beiéköhög egy métermázsa kőszónfüstöt minden skatulyába és gyermeked ilyen fiatal korában rászokik a füstölésre és már gyönyörűen tud slukkerezni, a szemén is kijön a füst. Azután idegrángást kap a vonat, meg'nt esel egyet előre, egyet hátra a vis-a-vis-d feje a szádba csúszik és a fejedre esik — na ne ijedj meg, nem tojás! — egy női kalap. A plörőzök és virágdíszek ráragadnak a tojástól ragályos képedre és a gyermeked tapsol örömében, mért olyan vagy, mint egy siu-indiáu. Még alig volt idő d megkeresni a fél- szemedet, „amely felmondás nélkül lépett ki a helyéből, mint egy rósz cseléd“, megint éles füttyök verik fel a levegő csöndjét, egy rángás előre, egy hátra, egy oldalt, megráz a vasút, mint egy ócska órát szokás, és mivel már nagyon sokat mentetett előre, most megálltok. Megkérdezed a kalauzt : — Miért állottunk meg, kalauz ur ? De a kalauz ur a szentnek se felel, mert az üzletszabályzatok azt írják elő, hogy a közönséggel finoman kell bánni. Hát jó. Hát álltok. Egyszer csak a gözfürész felől nagy fekete emberrajok közelednek. A városból szaladnak a vasút után, meg kell várni őket. Felkapaszkodnak és mikor már csak hatan állanak a földön, megint fütyörósz a kalauzmadár és a mozdony ráng előre, ráng hátra, azt a hatot a földön fellöki, az egyik az árokba esik, a másiknak a fogai rakó- tásdit játszanak, a hármadiknak a szoknyája beléakad a felhágóba, de a rend az, hogy menetközben megállani nem szabad és a legközelebbi megállóig úgy húzzátok magatok után a szoknya tulajdonosát, mint egy puikocsit. A megállónál megálltok. valaki beszalad Amacra tentáért meg papírért és a vasúti személyzet felveszi a jegyzőkönyvet a szoknyával. A kalauz megmagyarázza neki a büntető paragráfokat és megfizettetik vele a menetjegy árát visszamenőleg onnan, ahol a szoknya beakadt, mert ingyen nem szabad utazni. így utazik az ember szépen, óvatosan Amacig. Itt megpihen. Megpihen az utleiró is s azzal kecsegtet, hogy nincs még vége, mert (folyt, köv.) majd a jövő szüretkor. (z)
