Szamos, 1911. október (43. évfolyam, 224-249. szám)

1911-10-17 / 237. szám

2 oldal S 7 A MO? <1911. «ktöber 17.) 237. szám A vonat a szekeret összetörte, az egyik asszonyt halálra gázolta, a másikon ha­lálos sérüléseket ejtett. Perosi Lajos mérki gazdálkodó a nagy* károlyi hetivásárról hajtatott hazafelé szeke­rével Márk felé. A szekeren hárman ültek: Percei, a felesége és még egy mérki asszony. Amint a szekér az országutat átszelő vasút sorompójához ért, a Somosa erdői kanyarulatnál haladt feléjök az 1742. számú gyorsteher vonat. Percsi a sorompónál megállóit szeke­rével, de a lovak megijedtek a közeledő vonattól és nekiszaladtak a leeresztett so­rompónak. A sorompó rudja kettétört és a megvadult állatok egyenejt a mozdonynak vágtattak a szekérrel. A mozdonyvezető már nem tudta meg­állítani az 50 kilométeres sebességgel ha­ladó vonatot és a mozdony elütötte a sze­kér hátsó részét. A lovak elszabadultak a szekérből, amely irtózatos ropogással zúzódott poz- dorjává. Percsi Lajos és felesége messze kivá­gódtak a szekérből, a harmadik, az idegen asszony, aki a szekeren ült, a mozdony- kerekei alá került. A kerekek levágták a szerencsét­len asszony mindkét kezét és mindkét lábát. Mire a vonat megállóit és kihúzták a kerekek alól, már nem volt benne élet. Egész teste felísmerhetetlenségig össze volt zúzva, kezei és lábai pedig a sínek mentén hevertek, Percsi Lajosnak az ijedtségen kívül nem történt baja, de egész délután nem tudott szóhoz jutni, úgy, hogy még azt sem sikerült az ő segítségével megállapítani, hogy ki volt a szerencsótlenült járt asszony. Percsinét ájultan szedték fel az árok­ból. A nagy esés következtében a fején szenvedett olyan súlyos sérüléseket, hogy be kellett szállítani a nagykárolyi közkór­házba. A sebesülteknek az első segélyt a te­hervonat személyzete nyújtotta. A legköze­lebbi őrházból értesítették a szerencsétlen­ségről Aezél Ferenc áliornásfőnököt, aki azonnal intézkedett, hogy a hullát elszállít­sák és a sebesültek orvosi segélyt kapjanak, egyben értesítette a szerencsétlenségről a nagykárolyi rendőrséget is. nevezetességét Weimarnak s minden oly helyet, amelyhez a múltnak emléke tapadt. Alkalmunk volt egy este színházban is lenni, ami azonban nem volt elsőrendű élvezet, mert egy vidéki kis társulat pró­bálta Luxemburg grófját előadni, ellenben kiváló volt a másodnapi esti hangverseny, amelyet egy elsőrendű katona-zenekar ren - dezett. Rohamosan telt el a kiszabott idő — s bármennyire nehezen esett is a vá­lás — elkellett indulnunk hazafelé. A mo­tort kitűnő garage mesterünk alaposan ki­tisztította és rendbehozta, úgy, hogy visz- szafelé már sokkal vigabban és gyorsab­ban utaztunk. Eleinte úgy volt tervezve, hogy Drezdán át utazunk a szép szász Sweizon át, de mert itt a határhegység még nagyobb, letettünk róla sugyanazon az utón haladtunk hazafelé is. Érzékenyen búcsút vettünk kedves ismerősünktől s Elzától azzal váltunk el, hogy „a viszont­látásra Szatmáron 1“ Meg is Ígérte, hogy eljön. Vissza egy egész nappal hamarabb tettük meg az utat, — a hegyeket mintha elfujták volna előlünk. Különösebb esemény nem is történt csak egy csehországi német városkában, ahol eltérve egy mellék utcába, a megfordulásnál véletlenül kidöntöttünk egy lámpaoszlopot. Nem éltünk azzal a lehetőséggel, hogy elfussunk, hanem be- menve a városka rendkívül szives és ked­ves polgármesteréhez: megfizettem a lám­paoszlop árát, 12 koronát. (Vége köv.) Megjegyezzük, hogy ez a szerencsét­lenség pár hét alatt már második ugyan­ezen a helyen és igy igen tanácsos volna, hogy a vasút olyam védelemről gondoskod­nék ennél az átjárónál, amely a hasonló szerencsétlenségeket megakadályozná. Valódi amerikai (Htevoro cipőig csal} 13 kor. Vujánál. HÍREK Szatmárnémeti, 1911 Október 17. Hedvig. Milyen idő várható 7 f, A meteorológiai int. jelentése | Túlnyomóan száraz idő isjvárható, sok helyütt, fő­leg keleten, éjjeli fagygyal. Sürgönyprognózis : száraz, keleten éjjeli fagy. Déli hőmérsék- et 9 4 C®. Ez is útleírás. Utóvégre az ut elég hosszú és elég viszontaságos ahhoz, hogy az ember út­leírást közöljön róla. Engedjen meg Vajay dr. ur, de mi az Szatmáriéi Weimárig automobilon ahhoz képest, ha az ember Szatmártól elmegy a Szatmárhegyig kisvas- utón ? „Váj-maru-t különben ezen az utón is elég gyakran hallja az ember emlegetni, de ez nem helységnév, hanem svábos-zsidós tájszólas. Ennek ellenében igen gyakran hallani a kisvasuton magyaros tájszóláso­kat is Kezdjük az elején. A menetrend azt jelzi, hogy a rendkívüli vonat a Kossuth- kertből indul ennyi óra és ennyi perckor. Várod hát a vonatot a törvényszék előtt. Vársz, vársz, még most is vársz, le­ülhetnél a törvényszék előtt két évi fog­házat és három évi hivatalvesztést, vársz és akkor megtudod, hogy a Sz. E. h. é. v. szüreti rendkívüli kiadása nem ejti útba a törvényszéket, hanem a Pannónia előtt indul. Felveszed a gyermekedet a karodra, a puttonyt a hátadra, a rakétákat a zsebedbe gyömöszölöd és futsz, ahogy bírsz, direkt a Vécsey-ház elé és ott belépsz egy II. osz­tályú gyutás skatulyába. Nyolc emberen átbokszolod magad, a gyermekedet összenyomkodják, mintha já­tékbaba lenne gummiból, aztán beleülsz a legelső ember ölébe, aki — ilyen érzéke­nyek az emberek ! — még őrről a puttony miatt, ami a hátadon van és zsenirozza az orrát. Névjegyet cserélsz vele. Egyszer aztán fütty-fütty, a mozdony ka gyanúsan prüszköl, kattog, mint egy kehes konflisló. Ránt rajtad egyet előre, egyet lök hátra. A fogad szépen — mintha kot­tából csinálná — összeverődik, a nyelved kis végét kiköpöd az ablakon — mert a padlóra tilos 1 — és a fejedre esik egy kosár. A kosárban tojás volt, de már nincs, mert mind kiömlött a fejedre és a lágy tojás igen csillapitólag hat az idegeidre. A harmadik szomszédod is beleesik a gyomrodba, az öklét védőleg tartja a fogaid felé és a zsebedben eipukkannak a ra­kéták. Szép színes csillagok röpködnek a le­vegőben, a rakéta is csillagokat szór, a szemeid is, na de legalább elindultál és a hídon keresztül már őrült sebességgel vág­tat veled a vonat, nehogy — ha esetleg víziszonyban szenvedsz — kellemetlenül hasson rád a Szamos zavaros vize. Igaz, hogy a hideg kiráz, mert örö­kösen attól remegsz, hogy a vonat elüti a keskeny hídon jövő-menő szekereket, de ezért nem kell pótdijat fizetned. Még nem is esteledik óa már elérsz utad egyik főállomására: a Szatmár-gőz- fürészre. Itt állsz, állsz, megszámlálod, hogy egy ilyen kis állomáson 12 sinpár van és azt gondolod, hogy a vonatod most bizonyára azon gondolkozik: melyik pá­lyára lépjen a 12 sínpálya közül. Hja, ne­héz kérdés a pályaválasztás 1 Egyszer csak felébred benned az alvó természetimádó. Fütty-fütty, pitty-palatty. trü-rü, mintha ezer pacsirta, száz rigó és háromszázhusz fürjecske fütyülne neked a szabad természetben a gözfürész lágy ölén viritó fák ágain. Kinézel és látod, hogy a kalauzok fü­tyülnek olyan szépen és muzsikálisan, de nem az ágon csüggnek, mint a madár. A vonatod tolat, retirál, előrehuz, rá­jár, azután megáll. A vasutas személyzet összeáll egy csomóba, mint a keletien tészta és be­szélget. — Vasutaskongresszus van, mondod. Megállapítják a jövő évi menetrendet, mondja a másik. — Ez egy menetrend? mondja a har­madik. A menetrend szerint menni kell, ez a vonat meg miadig áll. Ide egy állatrend kell. A rigók két óra múlva megint fütyül­nek, a mozdony nem- respektálja, hogy a kocsi belsejében mi tilos és beiéköhög egy métermázsa kőszónfüstöt minden skatulyába és gyermeked ilyen fiatal korában rászokik a füstölésre és már gyönyörűen tud sluk­kerezni, a szemén is kijön a füst. Azután idegrángást kap a vonat, meg'nt esel egyet előre, egyet hátra a vis-a-vis-d feje a szádba csúszik és a fejedre esik — na ne ijedj meg, nem tojás! — egy női kalap. A plörőzök és virágdíszek ráragadnak a tojástól ragályos képedre és a gyerme­ked tapsol örömében, mért olyan vagy, mint egy siu-indiáu. Még alig volt idő d megkeresni a fél- szemedet, „amely felmondás nélkül lépett ki a helyéből, mint egy rósz cseléd“, megint éles füttyök verik fel a levegő csönd­jét, egy rángás előre, egy hátra, egy oldalt, megráz a vasút, mint egy ócska órát szo­kás, és mivel már nagyon sokat mentetett előre, most megálltok. Megkérdezed a kalauzt : — Miért állottunk meg, kalauz ur ? De a kalauz ur a szentnek se felel, mert az üzletszabályzatok azt írják elő, hogy a közönséggel finoman kell bánni. Hát jó. Hát álltok. Egyszer csak a gözfürész felől nagy fekete emberrajok kö­zelednek. A városból szaladnak a vasút után, meg kell várni őket. Felkapaszkodnak és mikor már csak hatan állanak a földön, megint fütyörósz a kalauzmadár és a mozdony ráng előre, ráng hátra, azt a hatot a földön fellöki, az egyik az árokba esik, a másiknak a fogai rakó- tásdit játszanak, a hármadiknak a szok­nyája beléakad a felhágóba, de a rend az, hogy menetközben megállani nem szabad és a legközelebbi megállóig úgy húzzátok magatok után a szoknya tulajdonosát, mint egy puikocsit. A megállónál megálltok. valaki besza­lad Amacra tentáért meg papírért és a vas­úti személyzet felveszi a jegyzőkönyvet a szoknyával. A kalauz megmagyarázza neki a bün­tető paragráfokat és megfizettetik vele a menetjegy árát visszamenőleg onnan, ahol a szoknya beakadt, mert ingyen nem sza­bad utazni. így utazik az ember szépen, óvatosan Amacig. Itt megpihen. Megpihen az utleiró is s azzal kecsegtet, hogy nincs még vége, mert (folyt, köv.) majd a jövő szüretkor. (z)

Next

/
Thumbnails
Contents