Szamos, 1911. október (43. évfolyam, 224-249. szám)
1911-10-14 / 235. szám
XL'II- £v4c!yam. Szatrr.ár, 1911. október hó 14„ szombat. |235. 57cm. Előfizetési dij : w.ytHin: 1 evre 12 K. lA, évr# 6 K. évrs 3 K, i hóm 1 K *«jékr* ; . 16 , . 8 . , 4 ..........1'50 Eg y szám ára 4 fillér—..................................... " >' 1 MJ.I.'I" ' g® f/lMfcAA MAMIBA«». Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rékóczi-utczB 9. srém. sa Tetífonszém: 107. Mindennemű dijak Ssatai&ron, a lap fciadóhmit&lában fhwt*iwi5k. '■£ Hirdetések : Kéviipórtzfrzetéa mellett, a legJutSnToaajhb árban »»£»-■ tétnek. — Ai apróhirdetés«» kA?W mmdeo stó 4 Mér. Nyrtitér sere ?C ffilér — ■ ■"■■■■■■■■ I — ....... - "ar3MC9í Az igazi cél. A politikai szemhatár ködében, bizonytalanul imbolyogva 8 egyelőre még alaktalanul, kompromissziutn-tervek bukkannak fel. Az a körülmény, hogy éppen ellenzéki részről hirdetik a békés kibontakozás szükségességét és egyedül czélra- vezető voltát, fényesen igazolja Héder- váry miniszterelnök türelmes magatartását az obstrukcióval szemben és igazolni látszik azt a reményét is, hogy az ellenzék mégis csak engedni fog a jobb belátásnak. A kormány és a többség nem tekinti öncélnak sem az ellenzék letörését, sem a házszabályok szigorúbb kezelését, se általában semmiféle erélyesebb intézkedés foganatosítását, mindez, vagy azok valamelyike csak arra szolgáló eszköz lenne, hogy helyreálljon a többségi elv uralma és a normális parlamenti helyzet. Ez az igazi cél s ha ezt rendkívüli eszközök alkalmazása nélkül is el lehet érni: annál jobb. Ameny- nyire növeli azonban az ellenzéki béke- törekvések kedvező kilátásait a kormány- pánnak ez a nemes és bölcs felfogása, épp oly nagy nehézségeket tár fel a kérdés gyakorlati tárgyi oldala. Mindenekelőtt mug kell állap tani, hogy ma még nincs kidolgozott konkrét terv, melynek aiapján béketárgyalásokat lehetne kezdeni. — Annyi kétségtelen, hogy a kormány és pártja semmi szín alatt sem fogja feláldozni a megegyezés kedvéért a programmját s különösen a véderőreformot. Ha tehát az ellenzék még mindig ragaszkodik ahhoz a korábbi álláspontjához, hogy a véderőreformot mindenáron megbuktatja, akkor a szemben álló felek minden békehajlandósága hiába való, akkor a legszebb kompromisszium- terv is csak üres ábránd. A megegyezésnek első és elengedhetetlen pontja csupán az lehet, hogy az ellenzék felhagy a katonai javaslatok törvénynyé válásának erőszakos megakadályozásával. Ha az ellenzék elfogadja a békés kibontakozásnak azt az egyedül lehetséges alapját, akkor az a nagy kérdés vár megoldásra, hogy mit kíván ennek fejében. És itt nemcsak az a kérdés, hogy miről, hanem az is, hogy kivel, a heterogén obstruáló had, mely csoporjával bocsátkozzék tárgyalásba a kormány és a löbbség. A Kossuth-párt katonai vivtnányokat követel ; A Justh- párfc radikális választói jogot. Ami az egyiknek conditis sine qua no , az a másiknak nem kell és megfordítva. Ha az egyik ellenzéki párt megkapja is a maga követelését, sehogyse garantálhatja, hogy azért a másik ellenzéki párt nem fogja folytatni az obstrukeziót. Mind a két ellenzéki pártot pedig lehetetlen kielégíteni, már csak azért is, mert prog- ! rammjaik katonai és választó jogi téren nemcsak különbözők, hanem ellentétesek is, sőt ugyanazon egy ellenzéki pártban is bomlást idézne elő ezeknek a kérdéseknek az élére állitása. Ha tehát az ellenzéki pártok komolyan óhajtják a parlamenti rend helyre- állítását, annak csak egy módja van. Elsősorban lássák be, hogy a közéletünket egy évtized óta nyugtalanító, szabad folyásában gátló katonai javaslatok elintézését elodázni tovább nem lehet. Lássák be azt, hogy a véderőnek napirenden levő reformját, melynek megvalósítását a kormány és a nagy többség, a nemzet és király egyaránt akarja, teljes lehetetlenség elintézetlenül levenni a napirendről, még pedig annál is inkább, mert ezt a külpolitikai helyzetre való tekintettel az áliam biztossága is föltét- lenül megköveteli. Lássák be végül, hogy nbstrukcziós küzdelmük, melyet a közvélemény haragos felzúdulással ítél el 8 mely a magyar parlamentarizmust gyökerében megtámadja, nem végződhetik olyan eredménynyel, hogy a véderő sürgős reformja egyáltalában mellőzhetővé váljék. — Ennélfogva egyezzenek meg az obstrukezióban résztvevő pártok egymás között abban, hogy a véderőjavaslat szabályszerű letárgyalását tovább nem akadályozzák. Egymással egyezzenek meg ! arra nézve is, hogy a véderőreform átGépkocsin Szatmáriéi Weimarig ös vissza. Irta: JDr. Vajay Imre. (Folytatás.) Vadász szemnek gyönyörűség volt nézni, amint a nyulak négy-öt-hatosával az országúton át vágtattak. Ez a gyönyörű tájék milyen jó vadászterület is lehet ? I A kis társaság nem vadász tagjai is nagy gyönyörűséggel nézték a nyulak sokaságát, amelyeket itt-ott egy pár kedves fogolymadár váltott fel. S e szép látvány közben gyprsan repült az idő, s csak azon vettük észre magunkat, hogy Komo- tauban vagyunk. Komotau ezan a vonalon az utolsó, tehát határszéli, jelentős városa Csehországnak és úgy látszik — hogy erős vára a csehországi németeknek. Lakossága német. Érkezésünk alkalmával fel volt lobogózva a város. Kórdezősködó- sünkre megtudtuk, hogy a csehországi németek szövetsége tartja ünnepi összejövetelét. Hogy mi lehet a célja az ilyen szövetségnek a hatalmas német birodalom határán — könnyű kitalálni. Impozáns és irigylésre méltó ez az összetartás és a németeknél megnyilatkozó fajszeretet. Szállónk nagy étterme már elő volt készítve az ünnepi lakomára, s a német szövetség jelvényeinek sokasága hirdette nemcsak, hogy sokan vannak, de dokumentálta külső jeleiben azt is, hogy a mozgalom erős és kitartó. Érdekes, hogy a fizető lapokra, — amelyeket a társaság legfiatalabb tagja, Margitka szorgalmasan gyűjtött, egész utón — 2 filléres bélyeg van nyomva. A befolyó összeg természetesen a szövetség céljaira szolgál. A Komoiauban uralkodó csendes élet érdekessé tette ott idézésünket, az este hamar eltelt, vidám hangulat ban tértünk nyugatomra. Másnap korán indultunk el és vágyakozva közeledtünk a német birodalom határa felé, ami ide már csak 14 kilométer. Azt hittük, hogy néhány perc alatt el is érjük. Pedig dehogy! Utunkban az első komoly akadályra itt akadtunk. A határ hegység sötét tömegével az eget súrolva zárta el előlünk s szemhatári:. Ezt megjósolta ugyan a komoíaui pincérünk, de ilyen erős emelkedésre még sem számítottunk. Hozzá még az ut is rósz karban levő, amit szintén most tapasztaltunk először. Motorunk egy ideig derekasan küzdötte le az elébe tornyosuló akadályt, egyszer csak azonban egy kanyarulatnál, ahol hirtelen emelkedés is volt, felmondta a szolgálatot. Kocsink megállóit. Persze mindannyian kellemetlenül voltunk meglepetve, mert a hegynek még úgyszólván az alján voltunk. De azért még nem estünk kétségbe, s az időközben hátulról nagy kövekkel megtámásztott kocsit ismét neki indítottuk a lejtős útnak, de alig tettünk néhány métert, a motor ismét csődöt mondott. Most már némi aggodalommal tekintettünk mindannyian az égbe nyúló hegy teteje felé, s ezen aggodalmaskodásunk: közben egyikünknek sem jutott eszébe, hogy a kocsinak támasztó rudja is van, s a két leányka, meg Imre lihegve hordták a nagy kődarabokat a hátulsó kerekek alá, hogy a kocsit a visszacsuszás ellen megvédjék. Másik nagy baj volt, hogy a kocsi olyan meredeken állott, hogy a benzintartó alacsonyabban állott, mint a motor porlasztója, s egyik soffor kollega a kocsi mellett futva állandóan szivattyúzta a benzint. így ment ez vagy másfél órán át s már annyira elvoltam esigázva, hogy komolyan gondolkoztam azon, miszerint visszafordulok s csak a fiatal soffőr erélyes fellépése akadályozta meg, hogy utunkat — itt, ahol annak legvarázsosabb része kezdődött — félbe ne szakítsuk. Eközben szembe jött velünk ogy komotaui paraszt két hat Imás meeklenburgi lovával — s szőrűit helyzetemben hozzá fordultam, hogy lenne szives a kocsit a hegytetőre felvontatni, bzerencsóre azonban nem értette meg, hogy miről van szó, — mert ők csak az előttük igen szokatlan dialektusban kiejtett szavakkal állanak barátságban. így megmenekültünk attól a szégyentől, hogy nem a magunk erejéből jutottunk fel a
