Szamos, 1911. október (43. évfolyam, 224-249. szám)

1911-10-01 / 224. szám

224. 5?sm. ^v'oiva*^. Szatmár. 1911. október 1„ vasárnap. n- mmmmrnwmi ------ ---­Előfizetési dij •wiyncn; 1 »»rá 12 K. ll, évre6 K. */< évre3K,l hóra 1 K <rt04tr*» ’S .. .. 8 . 4 ........1*50 tíiK .eixÁim ára 4 fitté«*. W>g.m«M RAPOLAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákőczi-utczs 9. szám. 533 Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatrairon, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések Készpénzfizetés mellett, a legjutfcnyosabb tiröan ászét tetnek. — Az apróhirdetések közfltt-tninden szó 4 IHM» Nyilttér sora 20 ftttér Fűrész Pál. (D. S.) 'zegény Fűrész Pál rendőr­ségi iktatónak itt kellett hagynia a hi­vatalát, hogy nétni jelentőségre tegyen szert a rövid élete.. El kellett mennie a rendőri iktatóból abba a nagy irat­tárba, ahol a feltámadásig skontróba van téve minden akta. Meg kellett halnia szegény, derék Fűrész Pálnak, hogy némi jelentőséget adhasson ezáltal az életének. És Fűrész Pál igen sürgősen, sietve adta meg ezt a fontosságot az existenciá- jának : elég fiatalon tette le a hivatalt. Életében nem sok dolgot adott a köznek. Hiszen olyan szűk egy szegény iktató jogköre, hogy alig lépi át a hi­vatal küszöbét intézkedésének hatálya. Az emberekre nem fontos, hogy jó vagy rossz indulattal irja-e aktájukra az iktató a sorszámot és a referens nevének kezdő­betűjét és igy Fűrész Pál életében nem udta magát még csak közéleti jelenvoltiá sem kinőni Pedig most, hogy meghalt, kidéiül róla, hogy mindig komoly arca nagy álmokat, szép ambíciókat, magasra törő ambíciókat rejtett, kiderült, hogy Fűrész Pál legendás buzgalommal szolgálta a várost, melynek szülötte és szolgája volt. Kiderült, hogy Fűrész Pál ambíciói jóval tulvittók az ő szivét az iktató hi­vatal határain. Mintatisztviselő volt, pontos és szor­galmas, szolid és komoly, éjszakáit nem élvezte ki a nappalok rovására, mámorát sohasem aludta ki a hivatalban, hivatalos személyvolta sohasem szolgált öncélt, mindig csak az iktató hivatalt, de Fűrész Pál mégis úgy találta, hogy az ő élete, amelynek pedig nem tudhatta előre szomorú és hamaros végét, nem volt elegendő ahhoz, hogy eleget iktasson s úgy érezte, hegy valamivel kárpótolnia kell a várost, amelynek a körülmények alkalmatlan elhelyezése miatt nem hasz­nálhatott annyit, amennyire a lelke vágyott. Végrendeletet csinált hát Fűrész Pál rendőrségi iktató és, “amit nem hasz­nálhatott az életével, azt kipótolta a halálával: rátestálta a városra kis va­gyonát, amelyet egész életén át kupor- gatott, gvüjtöH. Mondják, hogy szerényen, össze- huzódva élt, hogy a kis kertjét maga kapálta meg, hogy minél jobban gyűljön a vagyonka. Feleséget nem vett, csalá­dot nem alapított, mert - most derül ki: — minden gondolata az volt, hogy összegszerűleg minél nagyobb legyen a haszon, amit halála a városnak hajt. Mély meghatottsággal állunk meg Fűrész Pál egyszerű sirhantja fölött, áhítattal csodáljuk azt a fanatikus sze- retetet, amelyet ez a mogorvának látszó kishivatah.ok Szatmár vámsa iránt érez­hetett És fordul figyelmünk, fordul az élők leié. ÍAzok felé, akik előbb állanak a város elején, jóval előbb, sokkal fentebb mint szegény Fűrész Pál állott, amig élt. Azok felé, akiknek ezer módjuk van arra, hogy életükben nagy lökéseket adjanak ennek a városnak az előhaladás terén. És szomorúan állapítjuk meg, hogy ezek között nagyon sokan vannak, akik életükkel sem tudnak annyit használni Szatmár városé iák, amennyit Fűrész Pál a halálával használt. £ hétről. Irta: Dénes Sándor. A kiállítással telt el az egész hót. Kiál- litást nézett, kongresszust hallgatott, bankettet evett minden ember és minden más eseményt háttérbe szorított a kiállítás. Az összes kiállítók közül még a jury is legnagyobb elösmeróssel emlékezett meg az Úristenről, aki olyan pompás idővel kedvezett az ünnepségnek, mintha legalább is egyesületi aranyéremre pályázott volna. Nagyon szép volt, nagyon sikerült a kiál­lítás, de — őszintén szólva — a magunk szempontjából már nem bánjuk, hogy vége lesz. Ármunkánk után rósztvehettünk volna az igáslovak díjazásában, olyan terhes föl­adatokat rótt ránk a sok kiállítási séta, amely vége felé már kiállítási rohanásnak, galoppozásnak is beillett. És an?’ fő : soha háládatlanabb munkát uj ságiró még nem végzett, mint ez volt. Ha minden kiállító­val érdeme szeiint foglalko ztunk volna, ak­kor a jövő jubiláris kiállítás alkalmával, 50 év múlva, még mindig a mostani kiál­lítás sétái folynának lapunkban. Imitt-amott kaptunk elő hát csak egy-egy részletet, egy-egy kiállítót és ha ezek köszönetét nem is szereztük meg magunknak: a munkánk iránt belátástalan mellőzöttek bősz harag­ját örökre biztosítottuk a „Szamos“ részére. Í egórdekesebbnek ígérkezett a pénzinté­zetek kongresszusa, amelyről laikus em­berek úgy gondolkoztak, hogy — mivel a kiállítás keretén belül fog lefolyni — bizo­nyára váltókiállitással lesz egybekötve, vagy legalább is váltóversenynyel. Némely hiú váltóadósok már tettek is lépéseket az irányban, hogy váltójuk részt vegyen a kiállításban és sok váltózsokké gyakorolta magát, hogy elsőnek jöjjön be a verseny­ben. A legtöbbnél azonban kiderült, hogy váltójuk már jóval a pénzintézetek gyűlése előtti határnapra ki volt állítva, sőt meg is volt óvatolva. A versenyben pedig nem vehetnének részt, mert akik lovagolják: azok bankszempontból túlságosan könnyü- sulyuak. S ok szép tószt, talán az egész kiállítás legértékesebb beszédei itt hangzottak el: a pénzintézetek kongresszusán. Felkö- szöntöttek mindenkit, akiket illet, csak épen a pénzintézet prosperálásának legfon­tosabb kellékeit: az adósokat nem éltették. Senki sem állott fel, hogy legalább annyit mondjon érettük: éljenek az adósok 1 Nyil­ván azért nem éltették szegényeket, mert a pénzintézetek nem szeretik a hasztalan beszédet. Már pedig bankemberek tudják legjobban, hogy az adósokra hiába olvassák rá, hogy „éljen“, mert nincs nekik űriből. j\ Tagykároly pénzintézetei tömegesen kóp- 1N viselve voltak a kongresszuson. A nagykárolyi sajtó hasztalan intrikált, a bankok mégis eljöttek. Úgy látszik: a nagykárolyi bankok nem igen adnak újság­íróik írásaira. Igaz, hogy egyik cikk alatt sem volt két jó kezes, ezek nélkül pedig az újságírók írását — úgy látszik — nem honorálják az ottani bankok. nagy választékú cipőraktárát ajánljuk a t. vevő­közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a „Pannónia“ mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb eipőraktára. FIGYELMEZTETÉS! Az előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban szerezhető be. \ /í 1/ 71 \T po | I TO í ^7 \Z vállalnak bármily építkezést és tervek i\l5rYX\Jr\ X Jtúo XJlXX X X készítését. — Iroda: JJunyadi-utca 24. sz. OKL. ÉPÍTŐMESTER ÉS ÉPÍTÉSZEK Telefon 246. szám. Telefon 246. szám.

Next

/
Thumbnails
Contents