Szamos, 1911. szeptember (43. évfolyam, 199-223. szám)

1911-09-14 / 209. szám

V I p » > ■ t 2. oldal.______ SZAMOS __________________________(1911. szepx. 14) 209. szár?'. Ag ytol) tisztítás és r fertőtlenités Ifijtájer Pá! Sato « Gyár fóüzlet KossuUi L.-u. 10 ■* Felvételi üzletek: K*zlnczy-utr^ 17 Attila utca 2 Még nem létezett árban valódi amerikai chewro-cipő csak lő korona Vujánál. A képviselőpz ülése. — Saját tudósítónktól. — Bpest, szept. 13. Kabos Ferenc alelr.ök fél 11 órakor nyitja meg az ülést. Hitelesítik a múlt ülés jegyzőkönyvét. Elnök bemutatja Báránd község kór vényét a katonai javaslatok ellen. Javasolja, hogy a kérvényi bizottsághoz utalják. Jaczkó Pál elleninditványt nvujt be, majd húsz képviselő erre névszerinti szava­zást és annak holnapra való halasztását kéri. Elnök bemutatja Bácsmegye feliratát a vármegyei tisztviselők státusreüdezése és egy budapesti népgyülós kérvényét az álta lános választói jog tárgyában. Javasolja a kérvényi bizottsághoz való utalást. Jaczkó Pál elleninditványt tesz, az ellenzék erre névszerinti szavazást és annak holnapra való halasztását kéri. Á Ház igy határoz. Elnök bemutatja Debrecen és Félegy­háza polgárságának kérvényét az általános választói jog mellett és a véderőjavaslatok ellen. Javasolja, hogy a véderőjavaslatokkal együtt tárgyalják. Jaczkó Pál ellenindi ványt tesz, majd az ellenzék névszerinti szavazást és annak holnapra való halasztását kéri. Felolvassák ezután az interpellációs könyvet, melybe újabban a következő be­jegyzések vannak. Kun Béla A Nap kolportázs jogának az alispánok által való megvonása tár­gyában. Győrffy Gyula a közös hadügyminisz­ter lemondásának körülményei tárgyában. És pillanat alatt vette kosarát . . . Mint ahogyan a tündérek szállnak repülnek a mesék országában: úgy hagyta ott a leány — az aranyos tisztet — az élet zajgó piacát. Az aranygallóros ember ott maradt, mint egy szobor. Mozdulatlanul ... de nem érzéketlenül . . . * * * Esztike pedig indul falujába. A szép mezei virágok hazájába. Abba az egyszerű bogárhátu kis tűzhelybe. A falu nincs messze. De azért sza­porább most a lépése. Pedig olyan szép őszi verőfónyes nap van. Szellő is alig hullámzik útjában. Mégis siet . . . szinte szalad. Talán belső vihar kergeti. Talán szivében most szakadt fel — a nagy leányság tudata. ... És az anya olyan jóságos sze­retettel fogadja. Pedig beteg . . . Lassú hervadás emészti már évek óta. — Ugy-e, jányom, — e szavakkal fo gadja az érkezőt — nem kelt el? . . . — Csak háromszál maradt . . . ’des. — Mindig több és több marad ezután. — Dehogy is . . . ’des. El kelt volna ám ez is. Még ugyan el kelt volna. De nem adtam. — Nem-e? édes jányom . . . — Be kell édesnek vallanom, miór’ — hogy maradt vissza. Az anya mereven, nagy hallgató hallgatással lesi, várja leánya beszédét: — Eladhattam volna. Kosaramban nem volt már, csak ez a háromszál virág. Már-már hazafelé gondoltam, mikor eló- bem áll egy magas, fiatal, aranyos gallóru Ráth Endre a bíróságoknál megürese­dett állások késedelmes betöltése tárgyában. A vasúti késések és vasúti kocsik tisz­tántartása tárgyában. A kolera elleni védekezés tárgyában. A Ház egy órakor tért át az inter­pellációkra. Következett napirend szerint két név­szerinti szavazás. Majd áttértek az inter­pellációkra. Aki nem hiszi, nézze meg a kirakatott, meggyőződik, hogy milyen olcsó a cipő Vu­jánál. Á házszabályok valódi értelme. A házszabályreviúó domináló kérdé­sévé kezd válni a helyzetnek anélkül, hogy a kormány a maga részéről közvetlen okot adna erre, hanem mert az obstruk- torok, megmozdulván bennük a rossz lelki- ismeret és élvén bennük az a tudat, hogy csak a mai teljesen elavult házszabály ke­retében űzhetik a parlament tekintélyét aláásó és az ország érdekei ellen vétő já­tékukat, félnek a házszabály szigorításától és mert való igaz, hogy vannak, akik már hetek óta igen behatóan és igen komolyan foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy telje sen alkotmányos és törvényes alapon, min­denféle úgynevezett „erőszak“ alkalmazása nélkül miképpen lehetne helyreállítani és biztosítani a parlament munkaképességét és a többség jogának érvényesülését. A mun­kapárt régi, gyakorlati és közjogászai ke­resik a gyógyszert, még pedig abban, hogy a parlament tekintélyének, méltóságának és munkaképességének garanciája és noti mc tangeréje nem a mai házszabály, egyáltalá­ban nem is a házszabály, amelyet ellenzéki oldalon úgy szeretnek feltüntetni, mint az alkotmányos közszabadságoknak palládiusat, ember. Olyan szép aranysujtásos mellény volt rajta. Az oldalán fényes kard. A vi­rágot csak úgy lenézte. De engem bizony úgy megnézett ’des, és úgy rám nézett, mintha bizony ekszercóroztatni akarna. Aztán kérdezte, hogy hol lakom? Van-e anyám ? Honnan veszem a virágokat ? Megkérdezte mennyiór’ adom ? Mikor meg­mondottam . . . csak hallgasd anyám . . . egy aranyat csúsztatott kezembe. És mi­kor én erősködtem, hogy nekem csak harminc krajcár jár . . . azt mondotta, hogy mind ... az egész arany enyém. Hozzam haza ’desnek. — És elvetted ? . . . sipogott a beteg anya szinte megdermetten. Mint mikor megnyílik a menny és a csillagok honából leszáll a tisztaság an­gyala, hogy égi fénnyel övezze az ártat­lanságot, a tisztalelküséget, a szűziessé­get : olyan tulvilági fény övezte a leány homlokát. Mint mikor a liliom tisztán és folt nélkül emelkedik magasra a virágok közt: úgy egyenesedik ki Esztikének alakja, termetes gyönyörű növése. — De nem vettem ám, édes . . . csengett a leány hangja, mint a színtiszta ezüst harang csengése. Azt mondottam, hogy a virág ára csak harminc krajcár. Es ón többet nem fogadok el. És anyám se’ fogadná el. En pedig vettem kosara­mat ... és elröpültem . . . ide, vissza a falumba . . . édes anyám ótalmazó kar­jába. Anya és leánya egymás keblén. Egyik sir örömében ... a másik örvend ... egyetlen kincsében — érintetlen, szűzi ár­tatlanságában. hanem ennél komolyabb, súlyosabb valami: az 1848. évi IV. törvénycikk, amelynek 15. szakasza úgy rendelkezik, hogy az ország­gyűlés tanácskozásaiban szükséges csend és rend fentartása iránt mind a két ház szabá­lyokat alkot és azoknak végrehajtását elnöke által szigorúan eszközölteti, valamint hogy a rend és csend fentartása terembiztosok, szükség esetén a nemzeti őrség alkalmazá­sával eszközöltetik. Ez a szentesített és ma is érvényben levő törvényszakasz tehát nem tesz különbséget a kisebbség órdokei és a többség jogai között, hanem az egész kép­viselőházra nézve kimondja, hogy a ház által alkotandó szabály célja a tanácskozási rendet és csendet — már pedig az obstruk- ció sem nem .csend“, sem nem .rend“, — az a házszabály nem felel meg az 1848-iki törvény határozott rendelkezésének s amely kisebbség úgy interpretálja és alkalmazza az ilyen házszabályt, hogy megakasztja a ház munkaképességét és meghiúsítja a több­ségi akarat érvényesülését, az a kisebbség, még akkor is, ha 48-as alapon állónak vallja magát, súlyos sérelmet ejt az idézett 1848- iki törvényen, végeredményében tehát igazán törvényes alapon csak az a házszabály áll, amely megfelel az 184 -iki törvény inten­cióinak. Ha tehát a munkapártban a házszabály- revizió gondoláiéval foglalkoznak, az nem jelent semmiféle „erőszakot“ és nem jelenti a kisebbség jogainak megnyirbálását, hanem jelenti azt, hogy érvényt akarnak szerezni a mai helyzet Közepette az 1848 iki törvény­nek a képviselőház tanácskozásainak csend­jéről és rendjéről. 1. Mindenki meggyőződ­hetik, hogy Máriavölgy für­dőn a természetes szénsavas ásványviz kádfürdő egy ko­rona. A politika hirei. Bpest, szept. 13. A kormány bécsi félhivatalos kőnyo­matosának közleménye ma nagy hullámzást keltett politikai körökben. Az obstrukciós táborban úgy fogták föl a dolgot, mint a házszabályrevizió be­jelentését. Sőt arról iz beszéltek, hogy a kormány Tallián Bélát szemelte ki a fordu­lat házelnökének. Megindultak a viszontfenyegetések is, amíg azután Khuen miniszterelnöknek nyi­latkozata el nem oszlatta az aggodalmakat, de esetleg — reményeket is, amelyeket a technikai obstrukció vezetői az erőszak iránt támasztanak. Azt a homályt azonban, amely a kibontakozást takarja, a minisztereirök érintetlenül hagyta és csak annyit jelentett ki, hogy valami más, meglepő fordulat is bekövetkezhetik, a mire az ellenzék nem is gondol. Ez a dodonai nyilatkozat újabb és tágabb teret fog nyitni a kombinációknak, amelyekben eddig sem volt hiány. Egyébiránt ma is meg lehetett állapí­tani, hogy a függetlenségi pártfrakciók véle­ménye az obstrukcióról egyáltalában nem egységes. A Kossuth-párt legnagyobb része ellene van a technikázásnak és a párton- kivüli függetlenségiek sem lelkesednek mind a névszerinti szavazásokért. Polónyi Géza például, aki ma a Ház folyosóján hosszas tanácskozást folytatott Kossuth-tal, Aponyi- val és Tóth Jánossal, nyomatékosan han­goztatta, hogy abba kell hagyni a techniká- zást és komoly vitát kell indítani. A fel- szóllitasnak nem volt ugyan hatása, mert a Justh-párt kényelmesebbnek találja a név­szerinti szavazásokat, mint a szónoklatokat,

Next

/
Thumbnails
Contents