Szamos, 1911. szeptember (43. évfolyam, 199-223. szám)
1911-09-06 / 203. szám
«SMOTM.M KAJMliJdP. Előfizetési dij: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hirdetések: *<?!yö«n: t evre 12 K. ‘/i évre 6 K. ll, évre3K, 1 hóra 1 K vidékre . 16 ., .. 8 . é. .. 150 Egr »jzám ára 4 fáílé«*. Rákóczi-utcza 9. szám. sj Teisfonszám: 107. Mindennemű dijak Szatináron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Készpénzfizetés mellett, a legjutAnvosabb áman Kézéi- tétnek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 ffflét. NyHttér sora 20 fillér. Justh Gyula álma. A közelebb mult vasárnap, vagyis szeptember 3-ikán, Kolozsvárott volt az a népgyülés, amelyen az általános, egyenlő és titkos szavazati jog mellett Justh Gyula, a függetlenségi és 48-as párt elnöke abban a szokott formában agitált, amely arról nevezetes, hogy az eszméket, amelyeket valósítani óhajt, nem részletezi, hanem e helyett előállítja a múltban élt Irányi Dánielt, az ellenzéki eszmékben — mint ő mondja — az ő nagy elődjét és részletezés helyett, annak csupán a nézeteire hivatkozik, mint egyedül idvezitő alapjára, az általa contemplált választójog rendszernek. Ez a hivatkozás pedig, egymagában véve, bizony gyenge érve a Justh Gyula nézetének, nem csak azért, mert altruisticus izü; hanem különösen azért is, mert olyan időből idézi vissza a történteket, amely idő és annak viszonyai régen elmúltak; eseményei pedig szintén régen letűntek parlamentárizmusunk egéről, amelyekről tehát joggal mondhatjuk, hogy ma már „más időket élünk, más csillagok járnak“. Azok a viszonyok nagyon megÄ vicomte. Doktor Hungatre újságot vett fel az asztalról s zsölyébe süppedt, mig én rám várt. Egyszer csak fölkiáltott: — M. de Potheliére meghalt. Tudja b vén mániákus, aki beszédet tartott az ujszölött fiához. Nem értettem s ugylátszik, nagyon elcsodálkozó arcot vágtam rá a tükörből a szappanhab alól s a doktor igy szólt I — Sose beszéltem úrról önnek. Hallgasson csak, mig megborotválkozik, elmesélem . Az első állomásomon történt velem, hogy egy éjjelre virrasztani meghívtak Potheliórehez. Amint a táskámat csomagoltam, már újabb szolga jött értem, hogy jöjjek azonnal a kastélyba, a grófné vajúdik. Elmentem ... Szép kastély volt, a falakon régi, művészi képek, mindenféle antik műtárgyak. No, megkímélem a részletektől. Mikor minden megtörtént, jelentik nekem, hogy a gróf kéret, mutassam be az újszülöttet. Délben volt, a gróf szobája világos, változtak, amelyek között az akkori ellenzéknek a választójog kérdésében való eszméi nyilvánulást nyertek és meg vagyunk győződve, hogy ama változásnál fogva, tehát a mai viszonyok mellett maga Irányi Dániel, valamint az akkori ellenzék sem kardoskodnék többé mereven amaz eszmék mellett. Különben valljuk meg őszintén, hogy azok az eszmék akkor sem voltak egészségesek, abban az alakban amelyben felhozattak, arai kitűnik abból, hogy az akkori Deák-párti kormány, később pedig a szabad lvü regime, annak megvalósításától teljes mérvben távol maradt, pedig akkor még nem létezett a Yázsonyiak és Bokányiak és hozzájok hasonló más dentumógerek (?) által istenített szociáldemokrácia, ettől tehát nyugodtan engedhette volna ama kormány annak megvalósitását, de a higgadt és bölcs kormány akkor is előbbre látott, mint az ellenzék. Hát még ma hogyan lehetne azt megvalósítani, amikor a világ polgári és külön nemzetiségi chimera átkos szelleme ádáz módon nemzetünk ellen tör és pusztitani készül hazánkat, nemzetünket kíméletlenül. napfényes terem. Az agg emigráns jeges arccal fogadott. Kérte, hogy tegyem le a gyereket egy pamlagra s ón mindent láttam és hallottam. A gróf lorgnonján alaposan megnézte a picit és mintha valami értelmes, úriemberrel lett volna dolga, igy szónokolt hozzá : — Vicomte, az ön anyja egy kéj- dáma . . . — Meg kellett ezt önnek mondanom, mert ha ön húsz éves lesz, sajnos, éri már nem fogom fölvilágosíthatni, hogy miért válásztottam önnek ilyen anyát. Azon a napon, mikor először láttam az ön anyját, hatvanegy éves voltam. Igen öreg,nemde ? Régebben kapitány voltam a vérteseknél, attasé Wienben s a színházi hölgyekkel több pénzt ettem meg, mint amennyit ön bírni fog. Az ön anyját akkor láttam meg, amikor az apja malmában a számlámat irta; az apja az öreg Finnin Bonnet volt, aki már nyugszik valahol, de remélem, hogy az Isten színe előtt. Az ön karjai vicomte, kissé lisztesek. Csodálatos, hogy ezzel a szellemmel a Justh-párt karöltve kíván együtt működni, a magyar népnek nem boldo- gitására, hanem akaratlanul is, tehát vakon, ennek letörésére, mert bármit mondjanak is az ő általános, egyenlő és titkos választójog eszméjének hívei: ezzel a választójoggal bizonyos megszorítás és némi kikötés nélkül azt érnők el, hogy a magyarság hegemóniája megroppana, sőt rövid idő alatt el is enyésznék; az által tehát hazánkat, amelyet ezer év előtt magyar elődeink omló vérükkel szereztek, mint tékozló, érdemetlen utódok vér nélkül és esztelenül kockára tennők és eljátszanók. Ennek megtörténni nem szabad. ügy látszik azonban, hogy Justh Gyula vissza álmodta az Irányi-féle korszakot és azt hiszi, hogy ő most is abban a korszakaan él és ha már ezt elhitte, tehát higyje el azt is, ami köny- nyebb, hogy az ő álma nem Emesének az édes álma, a később megvalósult egy nagy és hatalmas magyar hazáról, hanem álma az az ő végtelen tévedésének, amelyből nem jósolhat ő alaposan továbbra is bizton lennmaradó boldog és erős magyar hazát, hanem csupán egy Zsebéből egy emailos arany burnót- szelencót húzott ki s egy csipet spanyol tubákot szippantott fel. Amint egyszer kocsimból a malom előtt kiszálltam, a molnárt nem találtam otthon, de a leánya fogadott. A karjai meztelenek voltak, fogai ragyogók, a nyaka legformásabb és a legszebb a világon. Ha majd a páterek önt bevezetik a filozófiába, szíveskedjék az írásnak ezen a kifejezésén elmélkedni: „A lélek kész, de a test erőtelen“. Az ön anyja, mert feleségül vettem a molnár leányát, nem parasztjelenoóg. Meglehetős műveltségű, zongorázik és annak a hangja muzsikával töltötte az idilli kis malmot. Az a csinos örökség, amelyet vele várhattam, célszerűvé tette, hogy dacára fiatalságának és ragyogó szépségének, törvényesen hozzam abba az ágyba, amelyben XIII. Lajos feküdt, mikor átutazott ezen a vidéken vörös árnyával, Richelieu bíborossal. Öt éve ennek és ön csak ma reggel született meg. A kaland nagyon erősnek tetszett nen agy választékú cipőraktárát ajánljuk a t. vevőközönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a „Pannónia“ mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb eipőraktára. Iá FIGYELMEZTETÉS! Az előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban szerezhető be.
