Szamos, 1911. szeptember (43. évfolyam, 199-223. szám)

1911-09-05 / 202. szám

f A t * r \j » • 2 oldal. _________ ______ ? 7 i M O ? (1911. szept. 5.) 202. szám. ném et Hajóstársaság XXV. számú uszály­hajójának kormányosa, Gombos István kolera- gyanús tünetek között esett össze. A kor­mányost szintén hevitték a Szent Gellért- kórházba, a hajót pedig vesztegzár alá he­lyezték. A bakteriológiai intézet vizsgálata ebben az esetben is ázsiai kolerát állapi tott meg. Újabb gyanús esetek. Bpest, szept. 4. Ma délelőtt újra beszállítottak két munkást a járványkórházba, akik kolera- gyanús tünetek közt betegedtek meg. Öngyilkos kereskedő. Nagyvárad, szept. 4. Weinreb Mór, a Weinreb Testvérek szilágycsehi cég egyik tulajdonosa, ma dél­előtt a Rimanóczy-szálloda egyik szobájá­ban az ajtó kilincsére felakasztotta magát és meghalt. Tettét azért követte el, mert cége másfél millió passzívával csődbe ment és üzletét nem bírta többé lábra állítani. 2. Máriavölgyi víz ládán­ként 60 üveggel 4 korona a forrástelepen. Politikai szemle Justh Aradon. — Gróf Tisza Kál­mán Nagyszalontán. — A miniszter­elnök és az ellenzék. (Saját tudósítónk telefonjelentóse.) Bpest, szept. 4. Justh Gyula tegnap Kolozsvárott be­szédet mondott, melyben már unos-untig ismert témáit ismételte. A vála°?tó>og leg­radikálisabb formáját dicsői ? abbeli készségét hangoztat' uor a idő vég­telenségéig technikazni fog. Erre a sivár és impolitikus beszédre mintegy válaszképpen hangzik Tisza Kál­mán grófnak Nagyszalontán mondott be­számoló beszéde, melyben odakonkludál, hogy ha a technikázó ellenzék sehogysem akar ószretérni és könnyelműen tulteszi magát az országnak a kerékkötés ellen megnyilatkozó közhangulatán, úgy nem fog egyéb hátramaradni, mint hogy a többség a házszabályok szigorítása által igyekszik érvényt szerezni akaratának. Tisza Kálmán beszéde csupán egy igen tiszteletreméltó magánember véle­ménye ugyan, de igen nagy súlyt ad neki az, hogy sok milliónyi ember véleményének ad kifejezést az obstrukció ellen. Á kormány ez idő szerint az obstruk­ció ellen semmiféle támadó akciót nem ter­vez, mert a miniszterelnök vértezve a ki­rály bizalmával és támogatva az ország közvéleményével, szenvedély nélküli nyu­galommal időt enged a közvélemények mi­nél erőteljesebb kialakulásának, melynek nyomása alatt esetleg az ellenzék végre is be fogja látni, hogy nehány tucatnyi em­ber egy egész ország akarata ellen büntet­lenül nem hadakozhatik- Joggal tarthat azonban tőle az ellenzék, hogy ha a hurt túlfeszíti, végre is a közvélemény nyomása fogja a többséget arra szorítani, hogy aka­ratának a passzivitás határain túllépve ér­vényt szerezzen. 3. Mindenki meggyőződ­hetik, hogy Máriavölgy für­dőn a természetes szénsavas ásványvíz kádfürdő egy ko­rona. Öngyilkos úri leány. Vasárnapi számunkban hirt adtunk arról az öngyilkosságról, amelynek szeren­csétlen áldozata Gorzó Ilona, Gorzó Berta­lan várm. levéltárnok leánya. A fiatal, alig 17 éves feltűnő szépségű leány öngyilkossá­gáról többféle hir kering a városban. Két­ségtelen, hogy Gorzó Ilona azért lelt ön­gyilkos, mert megbukott a pótvizsgán. Rész­letes tudósításunk a következő 1 Gorzó Ilona tavaly végezte az óvónő­képző I-ső osztályát, s pótvizsgára utasítot­ták. Most szeptemberben kellett a pótvizs­gát letenni, a napokban bejött Szatmárra, s édes apja özv. Domokos Lajosné Vörös- marti-utca 22. sz. lakásán helyezte el, ahol a tavaly is szállva volt. A napokban volt a pótvizsga, amely után azt táviratozta édes apjának, hogy sikerült. Pár nap múlva a beiratások folyamán kiderült a valóság, az ugyanis, hogy Gorzó Ilona a pótvizsgán is elbukott. Ezt a szégyent az önérzetes, komoly gondolkozásu leány nem bírta elviselni. Készült a halálra. A házbeliek távollétében felment az udvarbeliekhez kártyázni. Majd 9 óra után pihenni tért. Azzal az ürügy­gyei, hogy levelet ir, magára húzta az aj­tót. A másik szobában nővére aludt. Félóra múlva, háromnegyed 10-kor dördült el az első lövés. Ez nem talált, hanem az ablak- fába fúródott, s egy ablak üveg betört Nő­vérének azt mondta, hogy valaki betörte az ablakot. Mire nővére bejött a másik szo­bába, az ablak mellett, a tükörrel szemben halántékon lőtte magát Gorzó Ilona, s nyomban meghalt. A forgópísztoly az édes apjáé volt, ami szintén azt bizonyítja, hogy készült az öngyilkosságra. Két levelet hagyott hátra. Jellemző az öngyilkos leány nagy lelkierejére, hogy egész este jókedvű volt, s hogy hátrahagyott levelei a legnagyobb nyugodtságról tanúskodnak. Félórával az öngyilkosság előtt még jóízűen evett. Az apjának irt levelében nyilatkozik meg Gorzó Ilona önérzetessége. Azt írja az édes apjának: hazudott, mikor a táviratban azt irta, hogy levizsgázott, s ezt szégyellj, ezért megy a halálba. Még arra kéri az édes apját, hogy szépen temettesse el. A koporsójába egy fehér virágcsokrot tegyen, s a sírjánál három kedvenc nótáját hú­zássá el. Holttestét vasárnap este szállították át Nagykárolyba, ahol tegnap délután te­mették el nagy részvét mellett. 4. Máriavölgyi viz üvegen­ként 12 fillér. Kapható min denütt. Szatmárnémeti, 1911 Szeptember 5­Viktorin. Milyen idő várható ? A meteorológiai int. jelentése Hűvösebb idő vár­ható, megélénkülő sze­lekkel, északon és keleten esővel. Sürgüny- prognózls. Hűvös, északon, keleten sok helyütt csapadék. Hőmérséklet 26 G. Egy esernyőt zengek im itt meg és csak azt fájlalom, hogy nem tudok rímeket faragni, hogy ódát vagy himnuszt pengessek kobzomon a derék esernyő dicsőítésére. Az ernyő, kit zengek, nem selyem és nem karcsú, a fogója nem arany, nem is botesernyő. Absolute nem finom, nem ke­cses jószág. Szakadó esőnek őrült árjától senkit meg nem mentett még és ha hónom alatt tenne, a nap kisüthetné felőle a szemem, jég verhetné ki, hasznát nem venném Az ernyő, kinek e háladafiorn zengem, nem ama hasznos háziállatok közül való, akit otthonról magával visz az ember, hogy valahol ottfelejtse, — kofaasszony sátrát nem védelmezi és aszfaltbetyár há­tán sem törhetnék ketté. Nem polgári ernyő ezen Írásom hőse, züllött ernyő. Nincs neki komoly mester­sége, szegénynek : a művészetben ól. A cirkuszban láttam és azóta ha rá­gondolok — a könnyeim hullanak a neve­téstől. A bohóc bejön s karján az esernyő. Idomtalan, piroscsikos, fafogós nagy eser­nyő : burleszk komikus. Kz a szerepköre. Himbálódzik, lóginyázik a bohóc kar­ján, aki egyszer csak leveszi a karjáról s a földre teszi. A burleszk esernyő pedig komikusán összeomlik. Összesik felülről lefelé, mert csak fogója van, de nyele nincs. Belül olyan, mint sok komolykodó ember: végig- üres. Produkciója nyomán kitör a kacagás, az I-rendü számozott helyektől végig a ponyva alján beszökött karzatlátogatóig derül, vidul mindenki. És ez az, amiért én megzengem a derék esernyőt. Mert beszélhetnek nekem a munka kötelező voltáról, a komoly élet­hivatásról a bölcs emberek, én mégis többre becsülöm ezt a komoly munkára al­kalmatlan, léha esernyőt a legfinomabb selyemernyőnél is. Mert mit nekem a világ minden eser­nyője ?! Ha esik az eső, behúzódom az eresz alá vagy csatlakozom egy védtelen nőhöz, akinek kalapja megvéd az eső vi­szontagságaitól. Ha sőt a nap, odamegyek, ahol 30 fok C. árnyékban. De mondják meg, óh mondják hát a világ összes bölcsei : hova menjek, ha za­vartalanul, jóízűen, becsületesen ki akarom kacagni magam ? Ma, amikor az ember legfeljeb h an­nak örülhet, ha sikeresen megoperálják vagy ha a háztetőről leesik egy tégla és az egy jóharátot üt nyakon, — ma, amikor a részvények ára stagnál, mikor csak a pénz ára emelkedik, — ma, amikor ko lerával kiabálják .tele a világot, — ma, ami kor bu- bánattal van bélelve ez az egész sajtszagu világ, — bizony isten mondom, hogy a legnagyobb jótékonyságnak azt tartom, ha egyszer csak elibem áll valaki és jól meg­kacagtat. Arra az egy pillanatra, amely alatt kacagok — akár egy hazafias sz ónok: — szivem teljes hevével, telkem minden me­legével kacagok: elfelejtem minden búmat, minden bánatomat és elfelejtette vetem együtt mindenki, akiből az otromba, de jó­tékony esernyő láttára kitört a jóizü ka­cagás. És eszembe jutnak a gyermekmesék, amikor Bubaborult királykisasszonyt elfogja a szomorúság és az öreg király félországát, koronáját kínálja annak, aki a szegényt megnevetteti. Fél koronámat magam is feláldoznám sokszor egy ilyen jóizü kacagásért, amely­hez a derék cirkuszi esernyő juttatott egy­szer ebben a keserű, savanyu, sivár élet­ben, amelyben csak a nyeleden esernyők visznek egy kis enyhe derűt néha. Dehát rossz a világ és rideg : a leg­több esernyőnek nyele van . . . (i)

Next

/
Thumbnails
Contents