Szamos, 1911. szeptember (43. évfolyam, 199-223. szám)
1911-09-03 / 201. szám
(1911. Bgept. 8.) 201. —Am. SZAMOS 3. o’d«L Elszigetelés ttüfj&SÄ Biber au* Gál és Klein mükőgy&r, tetőfedési és vasbeton vállalat Gyártelep : Teleky-utca 43. - ír----Ir oda : Attila-utca 1IB. sz. alatt ........ ............ Telelőn 242 Mo dern ruhafestes Héitáia* Pál Qraftmás Gyár fóüzlet Kossuth L.-u. 10. bármely divatszinre naJldJCi fal OMBÜiaf. Fafyftttlt Qzlstek; Kazinczy-utca 17. Attila-utca Z ortzágon, ami népünk földszeretete a földünk tér mőképesBége, felette fontos dolog az, hogy mit rejteget a kalász, milyen súlyos a mag, mennyit ad egy köblös föld, -— de y annak s kell, hogy legyenek más irányadó szempontok is, amelyek szintén a nemzet javára billenthetik a mérleg serpenyőjét. Nem kell bizonyságért messzire fáradni. Csak a szomszédos Ausztria és Németország nemzetgazdálkodását kell szem előtt tartanunk. Azok az országok a gazdálkodás mellett még egy nem kevésbé fontos és szükséges ágat is kultiválnak: az ipart. Ez az, amely az okszerű gazdálkodással kapcsolatosan gazdaggá, megelégedetté teheti egy ország népét. Magyarország termelő állam. De csak termelő. S nehogy belefuljon a saját zsírjába, kénytelen olcsó pénzen a szövetséges külországok számára potom áron szállítani a rá nézve nem oly értékes nyersterményt. A szomszéd, iparilag fejlett, versenyképes országok aztán kényük-kedvük szerint, jó drága áron adják vissza a készárut. Az ipari élet hiánya tulajdonképen a mi szomorú gazdasági álláspontunk oka. Ha a mi városaink fölött is épen úgy me- redeznének tg felé a gyárkémények, mint a német városok fölött, akkor bizonyára megelégedettebb, gazdagabb lenne a magyar B versenyképesebb a magyar áru. S mi ennek az oka? Talán az, hogy nálunk az ipar, a mesterség egy általánosan becsült iparág ? Talán az, hogy nálunk is épen olyan nagy az iparszeretet mint másutt? Talán az, hogy nálunk is örömest özönlenek ifjaink az iparos pályára? Hiszem, hogy egyszerű ezekre a kérdésekre a felelet. Nem kell túlságosan elmélyedni a dolog taglalásába. Csupán konstatálni, szomorúan konstatálni kell azt a leverő tÓDyt, hogy minálunk az iparos pálya lenézett pálya, hogy a mi ifjainkban hiányzik az iparos pálya iránti vonzódás; ma mindenki tanult embert akar nevelni a fiából s a magyar apa azzal küldi a fiát az iskola falai közé, hogy : „eredj, tanulj, légy okos ember, ne paraszt, — vagy ne iparos, mint az apád." Iparosnak csak akkor megy már a fiú, ha a tanulásban nem boldogul. Akkor adják oda iparosnak, mikor kitűnik, hogy nem képes ez esze után megélni. Mintha bizony az iparos pályához nem kellene ész, nem kellene felfogás. Ezért nincsenek képzett iparosaink. Ami kevés van, az tud is boldogulni. Az nem fut diplomával a zsebében a mindennapi kenyér után. Hanem ól a tisztességes pályája után urasan. S úrrá teszi a pályája. A megvetett, a lenézett pályája. És nem nagyítunk, ha azt állítjuk, hogy számtalan olyan emberrel nem cserélnének, akik a diplomájuk révén jónak mondható pozíciókra jutottak. Hát még olyanokkal, akik diplomával a hónuk alatt, még álmodni is alig mernek megfelelő, kényelmet nyújtó állásról. Ilyenkor szeptemberben csak úgy özönlenek a tantermek ásító falai mögé a fiuk. Hajtja őket a szép jövő reménye, meg az apai akarat. S lesznek ők is állás után futkározó diplomás koldusok. Pedig, ha tisztességes, iparos pálya után néznének, nemcsak országunk gazdagodására munkálkodnának, hanem tisztességes megélhetést biztosítanának maguknak is. És nem,kellene kilincselni a nagyurak ajtaján. Élnének a pályájuk s nem éheznének a diplomájuk után . . . Berki. á. Máriavölgyi viz üvegenként 12 fillér. Kapható mindenütt. TT Ä DTfíí kalapok B „llnDlU kizá rólag — KARDOSNÁL kaphatók.-------Re flexió egy reflexióra. A Szamos minapi cikkének olvasása közben, amely cikk a debreceni kereskedelmi és iparkamara évkönyvét mérlegeli, eszembeötlött Magnaud, aki egy alkalommal, mikor a képviselőház a code poenale 64. szakaszát módositani kívánó feliratát leszavazta, igy szólt: „Ha szegények tudnák, hogy mi mindent dobtak el maguktól ?“ Gutman Lajos ur, nagy igyekezettel és dicséretet érdemlő fáradtsággal mutat rá a cikkében nagyjelentőségű és megszívlelendő momentumokra és jó magam igen kétellem, hogy rajtam kívül sokan olvasták volna a sorait. Ez a cikk egyike azon meg- nem értett Írásoknak, amelyek a Huszadik Század felvágatlan lapjain várják leendő megszületésüket. Ez a cikk, fölötte hasonlít Magnaudhöz, a „le bon juge“-höz, aki modern, a dolgokon felül látó szemével látva a dolgokat, Ítéletében példát statuál az eszményi kriminológia megvalósitásához, de a francia kamara megvetöleg fordult el tőle. A Szamos hasábjai büszkén és délcegen hordozták Gutman Lajos cikkét, érezve, hogy itt a vidéki újságírás ritkán látott csemetéjével díszeleghetnek, de én félek — tisztelet a kivételnek — hogy a lap olvasói bizonyos idioszinkrarizmussal fordultak el a jövő reményétől és maláriás lázt kaptak a cikk homlokán díszelgő Marx mottótól. Mert szerintük — a nem kivételek szerint — Marx, Spenzer, Haeckel és a többi szép, nemes és magasztos olvasmányok lehetnek, annak, akinek tetszik, de — csakis annak, akinek tetszik. Részvényeket lombardirozni és váltókat telepíteni, a debreceni kamara, a Gutman Lajos cikke, sőt Marx nélkül is lehet, szilvát árulni, egy fél litert 3 krajcárért, Eduard Dávid nélkül is, bizonynyal. És ha adott a föld századokon át, ha nyolcas kamatot hozott a részvény harminc esztendeje, megélünk. A többit meg vigye a kánya. Mire a jó, kedves publikumnak hiábavaló költséget okozni, mire az a sok piszkos betű, az a könyv, teória, folyóirat — tavaszszal kisüt a nap, nyáron aratnak, ősszel lefedik a szőlőt, télen . . . Hát mire egyéb. Punktum. A regálbérlő is nagyságos ur, az egyetemi tanár is, azzal a differenciával, hogy az egyetemi tanár hatezer forintot keres, a regálebőrlő húszat. Ehhez nem érdemes agyon csigázni az idegeket. Hatezer forint. Nevetségesen kevés. Persze kedves cikkíró ur, ezt nem én mondom, ezt nem egy senki mondja, hanem sok valaki, akiknek a telekkönyvön sokszor szerepel a nevük, a kik foga on járnak, házat építenek, — Marx nélkül, mig mi Marxostól, szociológiástul és cikkestül egyetemben aligha tudunk a Dávid egyfogatujára kapaszkodni. Ami — és iit már nem a Szamos olvasóiról szólok — polgártársaink soha sem fog- jág megérteni tudni, hogy Marxra éppen annyi szükség van, mint az ekére vagy a fényes kirakatra, sohasem fogják elhinni, hogy a szellemi kapitalizmus tarthatja csakis épen a tőke uralmát. Minden emberi alkotásnak a szellem az apja és a munka az anyja. A tiszta munka, a recicálás, a százados gyakorlat nem más, mint az olyan tojás, amelyben nincsen csira. A húszezer forint szellemi rátermettség nélkül kevesebb, mint a másik nagy fejű ur hatezer pengője. A konjunktúrák előrelátása csak a Ma>xon hízottak tulajdona, a koUeriák legyőzése szintén. Az, hogy a szerencse kereke ma a tudatlannak kedvez, szerencse, semmi más. Holnap azonban azok szedik le a tejfelt, kik elolvasták a debreceni kamara jelentését is. Holnapután dettó. A számok, a statisztika ? — Nevetséges, tényleg. Buta számok, semmi más. Es ezeknek a buta ákom-bákomnak mélyén nagy vagyonok rejtőznek, mit megfogni — regálebérlő uraméknak képtelenség. Es Gutman Lajos uraimék is elvetik a sulykot, mikor Marxot idéznek. Nem csalogató az. Mumus inkább. Futnak tőle az emberek. (D’or.) Üzlet átalakítás miatt Q mélyen leszállított árban árusítják Grünfeld Testvérek, a Kazinczl-utcában. Iskola idényre Szolid szabott árak! legnagyobb választék fiú- és gyermek ruhákSzetmár, a Színházzal szemben. Szolid szabott árak!
