Szamos, 1911. szeptember (43. évfolyam, 199-223. szám)

1911-09-21 / 215. szám

Bőfizetési dij :

helyben: 1 évre 12 K.'/, évr« 6 K. 1I, évr* 3 K, 1 hóra 1 K

Vidékre : . 16

........... 8 ..... 4..........V50

Eg

y szén ára 4 fillér«

PÖIilWMAI HAffSKiAJ».

Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában

4$ fizetendők.

. , +*r•Mi kh

Hirdetések:

Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban &öz#l telnek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 mit. ^ NyHttér sora 20 fillér

Ünnep előtt.

A magyar fajnak legelső szerelme — a föld.

Nincs nép talán e világon ahhoz- ehhez fogható, amilyen hűséggel, mindig megifjodó szerelemmel tart ki a magyar a föld iránt rajongásában.

Ezer éves múltúnk igazán kölcsönös meghódítás. Majd a nép hóditja meg a lóidét. Majd a föld hóditja vissza a népet.

Azért ölelkeznek úgy össze, ho*/ szinte elválaszthatlanok. Úgyszólván újabb és fri"3ebb ölelkezésben egymás keblén csüggnek. Mint gyermek szokott csüggni édes anyja emlőjén.

Ne csudálkozzatok tehát azon, ha mikor itt e földön ünnr' van, a földnek ünnepe más, színesebb, ősibb, természetesebb, közvetlenebb ünnepet ül a magyar.

Hogy ekkor e népnek szivéből szinte az ősi rög lelke sziporkázik. Hogy nyelve megoldódik. És ízesen Ömlő beszédbe tör. Hogy nótája tele van bu- val-örömmel. Sirva-vigadással. Búgó galamb szavával Hegy felcsillan elbújt csillagának fénye, az ő boldogsága. Reménysége. És beragyogja ezt az elborult eget. Tűrő, jó szivével hiszi, nem lehet a’, hogy az Isten elhagyja ! Hej . . . szükség ieszen még a magyarra !

. . . Szőke Szamos partján ünnep van. A magyar nép, a magyar faj, a magyar kultúra, a magyar föld ünnepe.

Mert való, hogy ez a vármegye csak egy darabja a ír agyar földnek. Jókora ize — a magyarságnak. De nern csak a tudós mondja, érezzük mindnyájan a természet csodás törvényét, hogy a föld minden zuga, tehát az ország minden darabja egy tükör, melyben a nemzőt egész lelke, egész arca, teljes megnyilvánulása ragyog vissza.

A mi megyénk földje az ország, az anyaföld, a magyar égalj, az ősi rög gyémánt kiadása. Mikor a jó Isten áldott kezeivel ennek az ország szépségének, termőképességének gyökereit szórta ... a mi földünkre kincseket juttatott. Szellemi és anyagi kincseket.

Teremtek e földön hősök, kik vé- rökkel áztatták barázdáinkat. A magyar Genius gyújtott itt messze világitó fényt

Irta: Bodnár Gáspár.

nagyjaink elméjében. Itt, e megyében hangzottak el Kölcsey ékes beszédei és Cseke csendes temetőjében porladoznak a magyar himnusz önérzetesen panaszkodó és megadással lágyan zokogó költője.

A nagy alföldnek utolsó sóhaját a mi bérceink fogadják. Rónáinkon érett kalászok aranysárga hullámos pompában lengenek. Arany, ezüst szunnyad földünkben. Üde források bugygyannak, patakok szegélyezik erdőinket, pázsitos rétek kinálják jószágainkat. Tele van ez a megye virággal, v; ágokkal, dallal fakadó mondákkal, regékkel. Gyöngyöző borral, gyümölcseiéi. Falvainkban józan magyar nép, földünket, kenyerünket élvező más néppel. Igazán, ha ez az ország Isten teremtése, akkor a mi megyénk — kedvelője.

Ennyi Isten áldás mellett bizony nagy volt mindig a mi felelősségünk is. Kulturális kötelességünk. Felelősségünk Istennel és a nemzettel szemben.

Az uj Magyarország munkájában ki kellett vennünk részünket. Derekas részünket, A nemzet leikéhez fűzni népünket.

Isten és a nemzet legyenek tanúink, hogy a nemzedék, melynek porladó hamvai az anyafölddel vegyültenek, jó és balsorsban, nehéz, küzdelmes idők hömpölygésében, meghozták azt, a ni meghozhattak.

E nap kon szent és ünnepies csendben száll felénk az ő szellemük. S mikor mindazt, amit e íöld emberi ésszel, erővel, kezekkel, a körötte élő világgal alkothatott együtt, mintegy tükördarabban látjuk megjelenni, ne keressük az árnyakat. Az űrt, mely még betöltetlen maradt. Töltsük be a hittel, az igazsággal, az acélozott akarattal, hogy a nemzet élete annyit ér, amennyit megőrzött eszménye és megtestesített munkája ér.

És mikor belépünk abba a kis világba, mely mintegy elébünk varázsolja egész nemzetünk világát, kultúrájának egy látható darabját, tegyük le saruinkat. Min1 a muzulmán, mikor a mecsetbe lép.

A politikát, a pártoskodást, a vallási torzsalkodást, az osztálykülömbsé- get , . . mind . . . mind hagyjuk künt.

Csak magyar lelkünket, egységes érzésünket, rendithetlen bitünket, jövőbe vetett reménységünket engedjük be.

Az ész, a fold, a kéz kultúráját a politikai hullámok, r szomorú osztályharcok között is szentelt szigetnek tekintsük, ahol a nemzet életét őrzik. A magyarság munkaképességét, haladását és erejét mérik.

... A nemzet Géniusza lebeg Kossuth Lajos-kertünk fölött ez ünnepen. Karjainkon hozzák a történelem titánjai. Vezetik : Deák, Széchenyi és Kossuth. Az uj Magyarország megteremtői.

És az érkező Géniusznak arculata, vonása kemény. Csupa fájdalmas némaság. Mintha szive akarna megszakadni a pártos viszály látásán.

De mikor e kis világba, e ligetbe ér, arca vidul, örömre gyűl Csupa hév, merő látás És sietve szól :

— Jövendőtök a munkában, egységben, kitartásban. A munka a legszebb jog. De legnagyobb kötelesség is. Minden becsületes magyar ember kötelessége . . .

... Es zsong az ünnep zaja. Hullámzik a nép. Szőke Szamos par ján a munka ünnepe van. A magyar faj, a magyar föld. a magyar kéz, a nemzeti kultúra ünnepe.

Ne csudálkozzatok hát, hogy ez más ünnep. Hogy a magyarnak szeméből szinte az ősi rög lelke sziporkázik. Hogy beszéde ömlik, mint az áradat. Hogy felcsillan elbújt csillagának fénye. Az ő első szerelme. Boldogsagos nemzeti lelke.

Meglepőit,

a Kagál^i angol l^eztpüi

1. Mindenki ineggyőződhetik, hogy Máriavőlgy f ürdőn a természetes szénsavas ásványvíz kádfürdő egy korona.

Kardos ingyen adja

képes árjegyzékét, ki címét "" közli. ----------