Szamos, 1911. augusztus (43. évfolyam, 173-198. szám)
1911-08-13 / 184. szám
184. szám. XLIII. évtolyar. rOMUMM MAJPHaAJP. Előfizetési dij ■ 'ísiytfpn. t evre 12 K.évre 6 K. V< évre3 K, 1 hóra 1 K »«öékrp ; '6 . 8 ... a . Egy szám Ara 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákóczi-utcza 9. szám. ca Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések: Vi> Készpénzfizetés mellett, a legjuUnyosabb árban köz*t\. tetnak. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. M liyilttér sora 20 fillér Szatrr.ér, 1911. augusztus hó 13., vasárnap. Csak négy hete . . . ( S. H.) Szerdán volt négy hete, bogy a képviselőház megkezdte a véderőjavaslat tárgyalását. Milyen csekély idő ez, ha hozzámérjük a javaslat korszak- alkotó jelentőségéhez, a hozzáfüződő fontos kérdések nagy tömegéhez s ahhoz a rendkívüli szerephez, melyet a katonai kérdések közéletünkben évtizedek óta játszanak. Milyen csekély idő ez ahhoz a tempóhoz képest, amellyel a magyar törvényhozás általában dolgozni szokott! Hisz évek hosszú sora óta nem volt a magyar képviselőház előtt olyan törvény- javaslat, hacsak valamelyes nagyobb jelentősége volt, amelynek tárgyalása és elfogadása nem hónapokat vett volna igénybe. Két, három, négy hónapon alul nem adja a magyar parlament, még a véderőreformnál kisebb jelentőségű javaslatoknál sem. Mindenki emlékezhet, hogy még a koalíció idején, amikor'még a törpénél is törpébb minoritás volt csak ellenzéke a Ház minden oldalát óriási körben megtöltő többségnek, még akkor is mennyi ideig tartott egy-két fontosabb törvényjavaslat tárgyalása. Pedig az akkori balpárt olyan kisszámú volt, hogy még egy névszerinti szavazást kérő iv aláírására is alig tellett tőle. Elenyésző ellenzék és a most tárgyalthoz fontosságban alig mérhető tö - vónyjavaslatok mellett is alig ment két három hónapon alul egy-egy törvényjavaslat tárgyalása. Mi ehhez képest az a négy hét, amióta a véderőreform körüli harc a parlamentben folyik! Miféle sajátságos tünet ez, mely abban mutatkozik meg, hogy alig egy hónapos tárgyalása után egy korszakalkotó törvényjavaslatnak, sőt már jóval előtte, minden parlamenti munka végleges megakasztásáról beszélnek ! Megszokott dolog, hogy a politikában az emberek nem nagyon gondolkodnak, s csak momentán hangulatok után indulnak el. Amikor eltelik a hét, beszéd és vita nélkül, üres, céltalan, unalmas technikázássa.1, akkor a helyzet olybá tűnik föl az emberek előtt, mintha már egy örökkévalóság óta folynék a parlamenti időpocsékolás. Pedig csak négy hete . . . Senkisem hitte, hogy a véderőreformjavaslat kom, lexumának tárgyalása játszva, minden akadály nélkül fog menni. Sőt előre volt látható, hogy e kérdés körül, a melyben az utolsó másfél évtized alatt politikai életünknek legnagyobb válságai, fölfordulásai keletkeztek, a melyben a jelenlegi ellenzéki pártok és vezéreik legjobban exponálták mind az intraszigencia, mind az engedékenység irányában: hogy e kérdés körül heves és hosszantartó harc fog folyni. Senkisem gondolta, hogy a mikor politikai fejlődésünk egy ilyen alapvető akadályának végre való kiküszöböléséről van sző, hogy akkor gyors lefolyású tárgyalás következzék be egy olyan parlamentben, a mely sokkal kisebb jelentőségű hazabeszélésekre is hónapokat szokott fecsérelni. Előre volt látható az is, hogy az ellenzéki pártok, a melyek mindmostanig nem tudták kiküszöbölni a politikai hitelükön és számbeli erejükön esett csorbát, éppen a katonai kérdésé\/[J\ í/j\ V íré Líí)ír7I/V Vállalnak bármily építkezést és tr >k 1 JLX1I 1V>ZaJL\. X készítését. — Jroda: Hunyadi-utca 24. sz. OKL. ÉPÍTŐMESTER ÉS ÉPÍTÉSZEK Telefon 246. szám. Telefon 246. s~ám. Asszonyok. — A „Szamos“ eredeti tárcája. — Irta: Gutman Lajos. ■— Tudod, hiszen beszéltél akkoriban is, hogy volt mint volt. Akkor jöttem haza az intézetből, talán 16 éves épen hogy pár héttel múltam. Tele álmokkal, vágyakkal és akkor jött ő. Istenem, milyen dolgokat miveit, naponta százszor elmondta, hogy szeret, hogy nem tud nélkülem élni, tépte a haját, csókolta a járdán a lábam nyomát és a cigány, tudod a cigány, az volt talán az oka mindennek. Minden éjjel húzta az ablakom alatt sziv- tépő keserűen az édes magyar nótákat, a melyeknek minden hangfoszlányában benne volt, hogy szeret, hogy imád, hogy én vagyok az istene, a mindene. Mond, drágám, mit tettél volna az én helyembe, hisz egy tizenhatéves leánynak különben is olyan könnyű elcsavarni a fejét és ón szerettem is Ernőt és szeretem még most is — igen sze-re-tem. Az utolsó szót már nem mondta, csak mintha felzokogta volna. A szemeiből csak úgy omlottak a könnyek és szinte csuklóit a sírástól. A másik asszony csak nézte, a két nagy fekete szemét le nem vette volna róla bizonyos részvéttel vegyes irigy csodálkozással. Fiatal asszonyka volt, alig pár hónapos és eddig minden különösebb emotio nélkül élte le az életet. Nem szólott közbe egy szót sem, valahogy úgy megérezte, hogy a másiknak most a legjobb, ha ki tudja panaszkodni magát, ha csendesen sir — gondolta — bizonyosan lecsillapulnak az idegei. Gyönyörű este volt, a felhők közt sárgás fénnyel tört elő a hold és a csendesség szinte a torkára szállt az embernek és fojtogatta. A gesztenye fák az utolsó virágjukat hullatták és olyan rószegitő illatjuk volt, szinte bele lehetett kábulni. Valahogy mintha az egész keret hozzá illet volna a hangulathoz, olyan érdekesen melaneholikus volt, mint a Biedermayer- korabeli novellák. — Mond, mivel érdemeltem meg tőle — ugye, mond, hogy nincs igaza, ugye ón nem csináltam semmi rosszat, hiszen te tudod, hogy nem csaltam meg, hogy az egész csak egy pletyka volt, hiszen ismersz, hiszen folyton együtt vagy velem és ilyet Írni nekem, — olvastad a levelet, mintha vérig korbácsolt volna, mintha nem is nekem irta volna azokat a szép verseket még nem is olyan régen — hát érted te ezt. A másik asszony nem felelt semmit, tudta, hogy ilyenkor nem jó zavarni, meg nem akarta elrontani a saját gondolatait. Roppant finom idegzetű vékony asszonyka volt, csupa ideg, minden meglátásra, minden benyomásra reagáló — és most szinte elragadta a kép szépsége. Arra gondolt, hogy egy pár hónappal ezelőtt, mikor nászuton járt az urával, valamelyik olasz múzeumban látott egy ilyen képet, talán Leonardo-tól, vagy valamely más nagyságtól, .azt már nem tudta volna megmondani ; de a kép az ez volt, a könnyes szemű Madonna, az ez a szőke, koszomba font hajjal, a tenger szinü szemekkel és nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t. vevőközönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást Közvetlen a „Pannónia“ mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb eipőrakiára. FIGYELMEZTETÉS! Az előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban szerezhető be.
