Szamos, 1911. augusztus (43. évfolyam, 173-198. szám)

1911-08-02 / 174. szám

2. oldal. SZAMOS (1911. aug. 2.) 174. szám. Elszigetelés SKÄ tSfj&ES Biber sasi f~±A 1 A« TZIaIm mükőoyár, tetőfedési és vasbeton vállalat. Iroda KJU.I es mein Gyártelep : Teleky-utca 43. =___i __i_______ At tila-utea 1|B. sr. alatt ======== Telefon 242 ,1 '..V;~~ Telelőn ’i Különleges esipkefes- Uáífnrpií Dúl S7afimáíi Gyár tóüzlet: Kossutn Lr.-utca 10. lés, hűen minta után nQ|uu|sr idl, üAdüiiiaí. p8fvQtali üzletek: Kazinczy-u. 17, Attila^utga 2 Benedek János nem tartja helyesnek a miniszterek eljárását, mert harminc na­pon belül választ kell adni az interpellá­ciókra. Barabás Béla szintén erről szól, de csakhamar átengedi a teret a nagy harc- keverőnek, Polónyi Gézának, akinek úgy látszik a pihenés nem hozta meg a várva- várt felujulást. Erőtlen szavakkal kéri a Házat, hogy utasítsa a minisztereket a vá­laszok megadására. Az elnök megnyugtató válasza után Darvay Fülöp beterjeszti az igazságügyi bi­zottság jelentését a büntető perrendtartásról. Ezután névszerinti szavazásokkal pocsékol­ták az időt, csak Tallián Béla mondott egy rövid, de tartalmas és okos beszédet a vóderőjavaslatról. 1. Miért üdülünk Mária- völgyön ? 2. Mert Máriavölgy ked­ves, otthonias, olcsó. A Hibiccü. (D. S.) Egyik vármegyénkben hetilap, nótáriusán koáliciós, még oda- kozmásodott az immár üres koalíciós fazék fenekéhez, — legutóbb belejósolt a politikába. A „vég kezdetét“ látja az idők mé- héből kikandikálni és körmönfont okos­kodással, nyakatekert bölcselkedéssel jósolja meg a politikai kártyákból a jövőt, amely szerinte romlást, pusztu­lást hoz magával a jelenlegi kormány számára. Hát egyelőre örömmel állapítjuk meg, hogy laptársunk vésztjósló cikkén kivül más veszedelem nem fenyegeti a kormányt, amely impozánsan fölényes nyugalommal nézi a komikus játékot, amelyet a nemzet képviselői drága pén­zen űznek az ország ügyeinek vitelében. Az efajta politikai jóslások, amelye­ket a játékosok kátyáiba bepislogó kibi- cek folytatnak, sem nagy jelentőséggel, sem értékkel nem bírnak. A mesterség könnyű és szórakoz­tató, de csak nagy ritkán válik be ko­moly munkának. A kibic ül a sötét háttérben, tartja a száját, minthogy a játékba beleszólnia nem szabad és csak távol a zöld posz­tós asztaltól tarthat előadást a játszmák eshetőségeiről, megmagyarázván kibic- társainak, hogy miért rossz a felvevő adout-hívása és milyen lett volna az alakulás, ha a partner makktizes helyett a makk-királyt játsza le, avagy miként játszta volna ő meg az érdekes parthiet. Nem valami komoly a szerep, nem is előkelő, de ha az ember nem jut a játékasztalnál helyhez vagy a társaság nem veszi be, szórakozásnak ez is valami. Ezenfelül minden kibicnek megada­tik a teljes és korlátlan reménykedési szabadság, a jog ahhoz, hogy várja időtlen-időkig: hátha valamelyik játé­kost elhívják az asztaltól vagy megüti a hőguta 8 akkor a kibic vágytól reszkető keze a nagy zavarban odanyul az árván maradt kártyához, szólván: — Csak azt akarom tudni, hogy mire vette föl a megboldogult! A remény azonban, hogy a kibic akár ilyen áron is kártyához juthat, rit­kán válik be. A játékosok nemcsak a játék menetét nem engedik zavarni a kibic avatatlan közbeszólásai által, de nem váltják be azt a reményét sem, hogy megüttessék magukat a gutával. Nagyon is egészségesek. Nem árt nekik egy mákszemnyit sem, hogy éhes kibicek leszólják a játé­kukat. És ugyan-ugyan ki is venné ko­molyan a „vég kezdetét“ jósló, reményteli cikkecskét, amely onnan jön, ahol ha­mar, nagyon hamar elértek a „kezdet végére“. Merthogy ők, szegények a kezdet­nél tovább sohasem jutottak. így aztán az a kibic, aki egyszer már helyhez jutott és tanujelét adta annak, hogy nem ért a kártyához, még abban Bem reménykedhetik, hogy valaha újból káity.íhoz engedik. Nem marad tehát más vigasztalás, mint az örökös, reménytelen, önámító, inproduktiv, komolytalan kibickedés. Ez pedig remény nélkül csak köny- nyü, de nem szórakoztató. 3. Máriavölgyi ásványvi­zek legolcsóbbak, legjobbak. Falusi riport Herskovic8ról, a döglött lóról és a bakterről. — Saját tudósítónktól. — A döglött ló, amig élt, Herskovics Jenő szélszegi lakos igájában szenvedett. Addig szenvedett, szenvedett, amig egyszer csak meggondolta a dolgot és szólván : ahol nehéz, leteszem, — kiszenvedett. Mivel nem volt finnyás állat, nem vá­gyott okvetlen ágyban, párnák közt meg­halni, nem ment kórházba sem, hanem Lónárdfalu község utcáján, igavonás köz­ben belefeküdt a jó puha, meleg porba, azt sem mondta, hogy „kukk1, csak elnyujtó- zott, letette a lói hivatalt és engedelemmel legyen mondva — megdögölt. A károsult Herskovics megvakarta a fejét, káromkodott egyet kettőt az elhalt lelki üdvéért és elindult, hogy valami se­gítség után nézzen, amely segítség tovább huzza a váratlanul megüresedett igát. De alig tett pár lépést a megürült hi­vatal betöltése iránt, mikor elébe toppan Nemes Vaszil, Lénárdfalu éjjeli őre és rámutatván az utca porában élettelenül he­verő dögre, hivatalos szájjal imigyen szól: — Mi ez, Herskovics ? — Láthatja kend, bogy nem füle­müle, válaszol Herskovics fölöttébb találóan. — Mit csinál itt ez a ló? firtatta to­vább a lénárdfalusi bakter. — Ha nem vak kend, akkor észlelheti a látókájával, hogy nem a fára mászik felfelé. — Hát akkor, mint Lénárdfalu éjsza­kájának első hivatalos személye, azt mon­dom magának Herskovics, hogy eltakarítsa innen ezen dögöt, amely veszélyezteti a falu egészségi és tisztasági ügyét, éjjeli életének pazar forgalmát és addig egy lé­pést sem teszen innen, míg a dögló itt létezik. — Szamár kend, bakter, imigy a Herskovics, persze, hogy nem állítok itt neki sirkövet, de az ölemben el nem vihe- tem ezen családi gyászom, se rá nem ül­hetek, hogy eilovagoljak rajta. Majd nézek mindjárt más lovat és azzal elvontatom De Nemes Vaszil bakter nem engedett a hivatalos tekintélyből és ragaszkodott ahhoz, hogy Herskovics egy tapodtat sem tesz, amig a lovát el nem takarítja az útból. Huzakodtak, osztozkodtak az éjben a lénárdfalusi utcán: Herskovits és a bakter, de a döglött ló nem akart tovább-állni, Herskovicsot meg nem engedte a bakter. , — Na ha oda van a fejsze, vesszen a nyele is, ordított Herskovics, kikapta a lőcs mellől a fejsze nyelét, amelyen azon­ban rajtavolt a fejsze is és azzal úgy vágta hivatalos fején Nemes Vaszilt, hogy ez egy­szeriben elterült a ló mellett. Most aztán se ló, se bakter, de Hers­kovicsot sem engedik egyhamar útjára a csendőrök. é. Máriavölgyi viz ládán­ként 60 üveggel 4 korona a forrástelepen. GyilKolt, mert szeretett. Borzalmas gyilkosságra vetemedett Berente községben Kárpi János ottani főld- mives. Az önmagáról megfeledkezett ember évekkel ezelőtt megismerkedett Durdon Jánosnéval, kinek férje jelenleg is a fjg- házban van elzárva. A köztük levő viszony­ról tudott az egész falu. Kárpi János az asszonyt feleségül akarta venni. Erre nézve többször ajánla­tot is tett az asszonynak Kárpi, de az asz- szony határozottan kijelentette, hogy ő nem megv hozzá feleségül. A viszony azért tovább tartott közöttük. Együtt jártak min­denüvé, sőt az asszony gyermekei apjuknak nevezték Kárpit. Kárpi tegnap, szokásához híven, újra elment az asszonyhoz és kérte őt, hogy Gallérok gőzmosása Uaitóinri Dói Qvgfmdr Gyár fóüzlet Kossuth L.-u. 10. Tükörfénnyel hófehérre _____adJUlJPl fOI OM Ciliül. Felvételi üzletek: Kazinczy-utca 17. Attila-utca 2.

Next

/
Thumbnails
Contents