Szamos, 1911. augusztus (43. évfolyam, 173-198. szám)
1911-08-02 / 174. szám
2. oldal. SZAMOS (1911. aug. 2.) 174. szám. Elszigetelés SKÄ tSfj&ES Biber sasi f~±A 1 A« TZIaIm mükőoyár, tetőfedési és vasbeton vállalat. Iroda KJU.I es mein Gyártelep : Teleky-utca 43. =___i __i_______ At tila-utea 1|B. sr. alatt ======== Telefon 242 ,1 '..V;~~ Telelőn ’i Különleges esipkefes- Uáífnrpií Dúl S7afimáíi Gyár tóüzlet: Kossutn Lr.-utca 10. lés, hűen minta után nQ|uu|sr idl, üAdüiiiaí. p8fvQtali üzletek: Kazinczy-u. 17, Attila^utga 2 Benedek János nem tartja helyesnek a miniszterek eljárását, mert harminc napon belül választ kell adni az interpellációkra. Barabás Béla szintén erről szól, de csakhamar átengedi a teret a nagy harc- keverőnek, Polónyi Gézának, akinek úgy látszik a pihenés nem hozta meg a várva- várt felujulást. Erőtlen szavakkal kéri a Házat, hogy utasítsa a minisztereket a válaszok megadására. Az elnök megnyugtató válasza után Darvay Fülöp beterjeszti az igazságügyi bizottság jelentését a büntető perrendtartásról. Ezután névszerinti szavazásokkal pocsékolták az időt, csak Tallián Béla mondott egy rövid, de tartalmas és okos beszédet a vóderőjavaslatról. 1. Miért üdülünk Mária- völgyön ? 2. Mert Máriavölgy kedves, otthonias, olcsó. A Hibiccü. (D. S.) Egyik vármegyénkben hetilap, nótáriusán koáliciós, még oda- kozmásodott az immár üres koalíciós fazék fenekéhez, — legutóbb belejósolt a politikába. A „vég kezdetét“ látja az idők mé- héből kikandikálni és körmönfont okoskodással, nyakatekert bölcselkedéssel jósolja meg a politikai kártyákból a jövőt, amely szerinte romlást, pusztulást hoz magával a jelenlegi kormány számára. Hát egyelőre örömmel állapítjuk meg, hogy laptársunk vésztjósló cikkén kivül más veszedelem nem fenyegeti a kormányt, amely impozánsan fölényes nyugalommal nézi a komikus játékot, amelyet a nemzet képviselői drága pénzen űznek az ország ügyeinek vitelében. Az efajta politikai jóslások, amelyeket a játékosok kátyáiba bepislogó kibi- cek folytatnak, sem nagy jelentőséggel, sem értékkel nem bírnak. A mesterség könnyű és szórakoztató, de csak nagy ritkán válik be komoly munkának. A kibic ül a sötét háttérben, tartja a száját, minthogy a játékba beleszólnia nem szabad és csak távol a zöld posztós asztaltól tarthat előadást a játszmák eshetőségeiről, megmagyarázván kibic- társainak, hogy miért rossz a felvevő adout-hívása és milyen lett volna az alakulás, ha a partner makktizes helyett a makk-királyt játsza le, avagy miként játszta volna ő meg az érdekes parthiet. Nem valami komoly a szerep, nem is előkelő, de ha az ember nem jut a játékasztalnál helyhez vagy a társaság nem veszi be, szórakozásnak ez is valami. Ezenfelül minden kibicnek megadatik a teljes és korlátlan reménykedési szabadság, a jog ahhoz, hogy várja időtlen-időkig: hátha valamelyik játékost elhívják az asztaltól vagy megüti a hőguta 8 akkor a kibic vágytól reszkető keze a nagy zavarban odanyul az árván maradt kártyához, szólván: — Csak azt akarom tudni, hogy mire vette föl a megboldogult! A remény azonban, hogy a kibic akár ilyen áron is kártyához juthat, ritkán válik be. A játékosok nemcsak a játék menetét nem engedik zavarni a kibic avatatlan közbeszólásai által, de nem váltják be azt a reményét sem, hogy megüttessék magukat a gutával. Nagyon is egészségesek. Nem árt nekik egy mákszemnyit sem, hogy éhes kibicek leszólják a játékukat. És ugyan-ugyan ki is venné komolyan a „vég kezdetét“ jósló, reményteli cikkecskét, amely onnan jön, ahol hamar, nagyon hamar elértek a „kezdet végére“. Merthogy ők, szegények a kezdetnél tovább sohasem jutottak. így aztán az a kibic, aki egyszer már helyhez jutott és tanujelét adta annak, hogy nem ért a kártyához, még abban Bem reménykedhetik, hogy valaha újból káity.íhoz engedik. Nem marad tehát más vigasztalás, mint az örökös, reménytelen, önámító, inproduktiv, komolytalan kibickedés. Ez pedig remény nélkül csak köny- nyü, de nem szórakoztató. 3. Máriavölgyi ásványvizek legolcsóbbak, legjobbak. Falusi riport Herskovic8ról, a döglött lóról és a bakterről. — Saját tudósítónktól. — A döglött ló, amig élt, Herskovics Jenő szélszegi lakos igájában szenvedett. Addig szenvedett, szenvedett, amig egyszer csak meggondolta a dolgot és szólván : ahol nehéz, leteszem, — kiszenvedett. Mivel nem volt finnyás állat, nem vágyott okvetlen ágyban, párnák közt meghalni, nem ment kórházba sem, hanem Lónárdfalu község utcáján, igavonás közben belefeküdt a jó puha, meleg porba, azt sem mondta, hogy „kukk1, csak elnyujtó- zott, letette a lói hivatalt és engedelemmel legyen mondva — megdögölt. A károsult Herskovics megvakarta a fejét, káromkodott egyet kettőt az elhalt lelki üdvéért és elindult, hogy valami segítség után nézzen, amely segítség tovább huzza a váratlanul megüresedett igát. De alig tett pár lépést a megürült hivatal betöltése iránt, mikor elébe toppan Nemes Vaszil, Lénárdfalu éjjeli őre és rámutatván az utca porában élettelenül heverő dögre, hivatalos szájjal imigyen szól: — Mi ez, Herskovics ? — Láthatja kend, bogy nem fülemüle, válaszol Herskovics fölöttébb találóan. — Mit csinál itt ez a ló? firtatta tovább a lénárdfalusi bakter. — Ha nem vak kend, akkor észlelheti a látókájával, hogy nem a fára mászik felfelé. — Hát akkor, mint Lénárdfalu éjszakájának első hivatalos személye, azt mondom magának Herskovics, hogy eltakarítsa innen ezen dögöt, amely veszélyezteti a falu egészségi és tisztasági ügyét, éjjeli életének pazar forgalmát és addig egy lépést sem teszen innen, míg a dögló itt létezik. — Szamár kend, bakter, imigy a Herskovics, persze, hogy nem állítok itt neki sirkövet, de az ölemben el nem vihe- tem ezen családi gyászom, se rá nem ülhetek, hogy eilovagoljak rajta. Majd nézek mindjárt más lovat és azzal elvontatom De Nemes Vaszil bakter nem engedett a hivatalos tekintélyből és ragaszkodott ahhoz, hogy Herskovics egy tapodtat sem tesz, amig a lovát el nem takarítja az útból. Huzakodtak, osztozkodtak az éjben a lénárdfalusi utcán: Herskovits és a bakter, de a döglött ló nem akart tovább-állni, Herskovicsot meg nem engedte a bakter. , — Na ha oda van a fejsze, vesszen a nyele is, ordított Herskovics, kikapta a lőcs mellől a fejsze nyelét, amelyen azonban rajtavolt a fejsze is és azzal úgy vágta hivatalos fején Nemes Vaszilt, hogy ez egyszeriben elterült a ló mellett. Most aztán se ló, se bakter, de Herskovicsot sem engedik egyhamar útjára a csendőrök. é. Máriavölgyi viz ládánként 60 üveggel 4 korona a forrástelepen. GyilKolt, mert szeretett. Borzalmas gyilkosságra vetemedett Berente községben Kárpi János ottani főld- mives. Az önmagáról megfeledkezett ember évekkel ezelőtt megismerkedett Durdon Jánosnéval, kinek férje jelenleg is a fjg- házban van elzárva. A köztük levő viszonyról tudott az egész falu. Kárpi János az asszonyt feleségül akarta venni. Erre nézve többször ajánlatot is tett az asszonynak Kárpi, de az asz- szony határozottan kijelentette, hogy ő nem megv hozzá feleségül. A viszony azért tovább tartott közöttük. Együtt jártak mindenüvé, sőt az asszony gyermekei apjuknak nevezték Kárpit. Kárpi tegnap, szokásához híven, újra elment az asszonyhoz és kérte őt, hogy Gallérok gőzmosása Uaitóinri Dói Qvgfmdr Gyár fóüzlet Kossuth L.-u. 10. Tükörfénnyel hófehérre _____adJUlJPl fOI OM Ciliül. Felvételi üzletek: Kazinczy-utca 17. Attila-utca 2.
