Szamos, 1911. augusztus (43. évfolyam, 173-198. szám)
1911-08-04 / 176. szám
PtMHKJJ HAPSIiáP. XLIII. évfolyam Szatmár, 19H. ajgusztus hó 4-, péntek. ■J^V1U Előfizetési dij ^oiyBen: 1 evre 12 K. '/•» é»r«6 K. évre3 K, 1 hóra 1 K vizekre : '6 .. 8 . 4 ..........1'50 Eí)5 stám éra 4 füléi*. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákóczi-utcza 9. szám. ai Tcljéfonszám: 107. Mindennemű dijak Szatm.'Iron, a !ap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések : Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban kftr4I- tétnek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fHM*. NyHttér sora 20 fillér. Megérkezett. Bocsássanak meg nékem a triviális példá!ód*ásért. De láttára a fanyar politikai helyzetnek, emlékembe nyomul a nagy szabadságharcnak alkonyodásakor fellobbant utolsó reménykedés. Vergődő bittel sóhajtotta a nép, hogy amin becsületes hősök győzedelmeskedni nem tudtak: megszerzi majd Rózsa Sándor. A népnek ezt a hitté izmosodott reménykedését, kirakottan a fantázia ragyogásával, örökül hagyta nékünk Jókai Mór regényében, a „Kőszívű ember fiaiban.“ Hogy hát megérkezett az obstruk- ciÓ8 reménység. Isten ments : nem Rózsa Sándor. Polónyi Géza po’itikai kvalitásai nem bátorítják reménykedésre a népet s nem születhetik költő, aki megbirkózhatnék a lehetetlen feladattal, hogy az ő szereplését varázslatos köntösbe tudná elénk állítani. Az ő egyénisége, tevékenysége a közélet megrontásán: pártok és pártközi alakulatok elgörényesitésén olyannyira nyilvánvaló, hogy a kései kor számára legfölebb Kölcsey himnuszának közismert sora módosulna ekként: miatta bünhődte meg ez a néi? a múltat, a jelent és jövendőt. Ezt a sorscsapást, akinek politikai szerepléséről a politikai diagnoszták egyezően megállapították, hogy eredménye teljesen azonos a hőgutáéval: iparkodtak elhárítani s o* politikai közegésaségügv- őrök a legf-zigorubb zárlatot vezették ellene a képvi8előházban épp úgy, mint a főváros tanácsházában. Azt hittük, hogy a szereplése elé emelt sorompót soha többé Tői- nem emelik, hogy közel se engedik gi választójog vetéséhez s ha kell, erős kén'e*é8sel permetezik vissza. Nei<n igy történt. Polónyit hazakö- szöntötték s akik mellőle még nemrég orrfinto^ral tántorogva menekültek, most köréje gyülekezve tapsolva, éljenezve hirdetik, hogy ez az ur most már parfümöt lehel. > 1. Miért üdülünk Máriavólgyön ? 2. Mert Máriavölgy kedves, otthonias, olcsó. A politikai szinífrről. A Fremdenblatt cikke. — A kormány és a választói jog. — Justh és társai. — Nem lesz szünet. — Fővárosi tudósítónk telefonjelentése. — Bpest, aug. 8. A kópviselöház folyosóján ma egyébről sem beszéltek, mint a Fremdenblatt cikkéről, amely élesen rávilágít a parlamenti helyzetet mozgató elemekre ós ezek törekvéseire. Az udvari körök lapja tisztában van vele, hogy a választói reform' előtérbe tolása csak arra való, hogy zavart okozzon a kormánynak. A választói reformra vonatkozóan elvi ellentét már alig van, csak az elvek gyakorlati alkalmazása tekintetében térnek el a vélemények. Végül Justhék valahol a középen találkozni fognak Kossuthékkal, de ezen a középen már ott lesz Khuen gróf és pártja, akinek az a feladatuk, hogy a mechanikai egyenlőtlenség helyett megtalálják azt a számtani egyenleget, mely a magyar állam és a magyarság szempontjából feltétlenül szükséges. Egy lap ma az ellenzék választójogi A csata. — Végig fogom nézni a küzdelmet — erősítette Smiley James. — Egyetlen részletét sem fogom elmulasztani — jelenté ki épp oly energiával Bombignac Martial. — A „Morning Sun“ lesz az első, a mely olvasóit az összekötésről órte-iti. — De csak a „l'Aube du Monde* után. Mert ez időben a sziámi köztársaság s az ausztráliai királyság közötti harc győzelmét a tenger voít hivatva eldönteni. — Miután egyikük sem akar a hajóra felvenni — dörmögé a francia -— építtetek egy tengeralatti csolnakot . . — Két óra alatt! — gúnyolódott az angol. De a l’Aube riportere hirtelen megragadta társa karját: — Akar szövetségre i : Van egy ötletem. — Halljuk ! — De segítenie kell. — Ha magam is s/egitem vele, all right! — Tudja, hogy a jávai összeesküvésnél mindkét fél hajói porig megsemmisültek? — Tudom. Aztán ? — Tudja, bogy mindkét fél küzdő ereje most most már csak a tengeralatti hajókban összpontosul ? — Fecsegő francia ! Tudom, tudom ... — De tudja-e jó Smileym, hogy sür- gönyöztem Párisba az újságomnak, hogy a világ összes riporterei közül én, egyedül én fogok beszámolni a tengeralatti küzdelem részleteiről? — De miután mindkét admirális megtagadta, hogy hajójára engedjen ? — Nos, mit akar ön tenni ? — Miért árulnám el ? — Mert — kössünk egyezséget. Barátságos egyezséget Franciaország ós Anglia között, mi! Ha az ön ötlete életrevaló, meghajlok előtte és utat engedek. De ha nem, akkor ön segítségemre lesz az ón ötletem kivitelében és együtt használjuk ki. — All right 1 Én buváröltönyben le akartam szállni a tenger fenekére. — Gondoltam. Tiz méternyire sem látna maga előtt s egyszerűen megfuladna, vagy agyonpuffantanák. — Az mit sem tesz. — Szép! És a sürgöny ? Ön a sürgönyével együtt vész oda. Nem. már az én ötletem jobb. S ön segíthet. — És hogyan ? — Siessünk. Az ön követségének a hangárja alatt pihen egy kormányozható léghajó, a titkárjuké. Nyerje el az engedőimet, hogy használhassuk. Pompás masina, úgy lehet vezetni, akár egy autót. S ezzel szállunk a tengerre, illetve a levegőbe. — ön gúnyolódik, Bombignac ur. Léghajóból nézzük a tenger alatti csatát. Csak az időmet vesztegetem önnel. — ígérem, Smiley, hogy látni fogja az ütközetet. Hát nem ismeri az optika törvényét? És még riporternek tartja magát í Fogadjunk hát száz aranyba. — Fogadni akar? — Akár kétszáz aranyba. De figyelmeztetem, biztosan nyerek. — Az angol pillanatig tűnődött. — Ha fogadni akar, komoly a dolog. Legyen hát száz arany. Menjünk a léghajóért * A két újságíró csakhamar fent lebegett a levegőben. Kitünően értettek a léghajó vezetéséhez, ami egyébként elég könnyű Bejegyzett kereskedők kin lévőségét HM könyvkivonatok alapján leszámítolhatjuk. ■ Kétes követelések behajtását elvállaljuk, jg^T“ Ingatlan hitelforgalmi iroda Beer Ferenez és Márkus Jenő.
