Szamos, 1911. augusztus (43. évfolyam, 173-198. szám)
1911-08-01 / 173. szám
XLIII. évfolyam, Szatmár, 19W. augusztus ho 1., kedd. POMMMAI MAFSJLAIP. Előfizetési díj : Helyben: i évre 12 K.'/, évre 6 K. */. évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:.. .16 ............. 8 .. 4............150 Eg y szám ára 4 fillér* Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban kezeltetnek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. NvHttér sora 20 fillér. H lireU». Szatmár, 1911. jul. 30. Még dühöng az az értelmetlen küzdelem, amelyet az ellenzék a katonai javaslatok ellen folytat. Még teljes a türelem, amelyet a kormány azzal szemben tanúsít; azonban nagy baj, hogy ama küzdelem megbénítja azt a munkát, amelyre a kormány és az országgyűlés a trónbeszéd értelmében utalva van. Előre tehát nincs haladás, csak hátramaradás mutatkozik minden irányban, amelynek okát az ellenzőknek ama magatartásában találjuk fel. Az obstrukció; ennek is a legutá- latraméltóbb átkos módszerét, a technikai obsrukciót vette igénybe az ellenzék, hogy annak a törvényjavaslatnak tárgyalását megnehezítse, esetleg megakadályozza. Ez a módszer, az a prokrusz teszi úgy, amelybe az ellenzék a nemzeti munkát fektette és abban kínozza, holott ama munkánál nyugodt tanácskozás mellett és miként Apponyi megmutatta, meggyőző érvekkel volna illő, az egymástól eltérő véleményeket tisztázni és ennek alapján olyan üdvös törvény- alkotásra törekedni, amely által megszüntetve legyen, az a több, mint száz éves baj, amelyben nálunk a katonai ügy sinylik. Ennek a bajnak megszüntetése képezi tehát a célját, kormányunknak ama törvényjavaslattal; mégis ezt a javaslatot obstruálja az ellenzék minden igaz oknélkül. Hol van itt a józan hazafiság; hol van itt a honatyai bölcseség ? ! Valóban sajnálatraméltó dolog, hogy azok az országgyűlési képviselők, akik hivatásukat ilyen módon eltévesztve, az említett akadály módszert sportszerüleg fizik: nem átadják fizetésüket, amelyet nekik a nép ad, érdemetlenül felvenni és ez által az adózó szegény népnek, a választó polgáioknak anyagi terhét fokozni; mert az ellenzéknek ez az improduktív működése nem hasznos, de káros és bizonyára nem érdemli meg azt a fizetést éppen úgy, mint a kárttevő, aki érdemetlen arra, hogy kártételéért meg- jutalmaztassék, éppen azért, nagyon szép dolog lenne, hogy az ellenzéki képviselő urak, ha az adózó nép sorsát — miként mondogatják — valóban szivükön viselik és igazán áthatva vannak pttól a meleg hazaszeretettől, melyet uton-utfélen hangoztatnak: tehát lemondanának erről a fizetésről és ezt a haza oltára tennék; amelylyel a haza bizonyára többet érne, mint ama szélmalom harccal, amelv semmit sem ér és amelylyel kárt is okoznak. ügy látjuk azonban, hogy ők arra az áldozatra nem hajlandók, valamint arra sem, hogy pénz nélkül obstruáljanak. Hát bizony ennél a meddő obstruk- ciónál létezik hazafiasabb cselekmény is, sőt az ellenzék által sokat emlegetett adózó népnek is vannak náluknál önzetlenebb barátai, akik ennek sorsát igazán szivükön viselik, akik tehát nem az ellenzéknek, hanem inkább és bőven a munkapártnak a soraiból kerülnek ki. Ezeknél fogva méltán kérdezhetjük az obstrukcióra nézve az ellenzéktől, Ciceró szavaival: ,meddig élsz még viasza Catilina a mi türelmünkkel?“ A kormány türelme teljes ugyan, de a nép türelme m<r fogyóban van és több helyen már felrúg annak az obs- trukeió miaui elégületlensége, mert a nép is meggyőződött, hogy az megzsibbasztja a nemzeti munkát a népnek, a hazának pótolhatatlan kárára. Reméljük azonban, hogy ez az obstrukciós kedv nemsokára leszerelve lesz. Legyen is igv. . (v.) Muskotály-szőlő MertznéL I politikai tulyzft.j (A Ház ülése. — A választójogi gyűlés. — Justh és Polónyi) — Budapesti tudósítónktól. — Bpest, julius 31. Mindinkább nyilvánvaló, hogy az egyesült ellenzék akciója nem irányul másra, mint a koaliciós világnak valamilyen formában való visszaidézésére. Justh a tegnapi népgyülésen arról beszélt, hogy a magyarság szupremációját nem a választói jog nemzeti garanciái biztosítják, hanem a magyar vezényszó. Gyűlés után ma is élére állott egy bukott képviselőjelölttel a tüntető tömegnek. Apponyiról mind határozattabban hir- lelik, hogy bele fog menni az általános, titkos választói jog követelésébe. Errr nézve holnapután konferencia lesz, melyen a ma visszaérkezett Polónyi Géza is részt fog venni. Polónyi ma Justh Gyulával feledve a régi haragot, a tolyosón szinté össze- ölelkezelt, szóval a régi jó világ visszajőve- telének gondolata összehozza megint a legkülönbözőbb nézetüeket. Itt csak egy gondolat uralkodik most, a hatalom visszaszerzése. Ezt célozza Batthyány gróf tegnapelőtt! felkinálkozása is, aki beígérte Bőcsnek a választójrgért nemcsak az ösz- szes véderő áldozatokat, de a házszabály szigorítását is. Ezzel szemben áll a kormánynak és óriási pártjának szilárdsága és az irányadó köröknek az a feltétlen és megalkuvást nem tűrő elhatározása, hogy az obstrukció elfajulását a végletekig menő türelemmel kell nézni, mert az önmagát fogja megérlelni, lejáratni és döntésre fogja vinni a helyzetet is. Mindenesetre ezultal is fején találta a szöget Héderváry gróf, amikor szokott nyugalmával odamondta az ellenzéknek, hogy van ő is olyan hive a választói jognak, mint Justh Gyula. Nagyot néztek erre a baloldalon, de komoly tiltakozó szó nem esett. Ma egyébiránt megint névszerinti szavazások folytak. Négy újabb szavazást a munkapárt indítványára holnapra halasztottak. A les napi népgyülésre nagy nehezen tudtak mintegy ötezer embert összehozni. A vidékről csak a legnagyobb erőfeszítés és távirati sürgetés után jött néhány függetlenségi polgár. A rendőrség beavatkozása a népgyü- lés után nagyobb baj nélkül folyt le. Egyetlenegy embert tartóztattak le, aki egy villamos kocsiról izgatott. A rendőrség egyes reniienskedőket megkardlapozott, de sérülés egyáltalán nem történt. A tömeg rendben oszlott szót. Öaőiő M©s»ía: Istvánnál. Aki elitta az eszét, a vagyonát és a családi békességet. — Saját tudósítónktól. — Jómódú, vagyonos ember volt még pár év előtt, id. Mánya János, görbedí gazdálkodó. Csendes, jóravaló ember voít egészen addig, amíg rá nem adta a fejét az ivásra. Eleinte csak keveset, később mind'g többet-többet ivott és nem volt ritka eset, hogy egész napját a korcsmában töltötte. Szerencsétlen szenvedélye elvitte a vagyonát és a szegénységgel együtt beköszöntött a házhoz a családi háborúság is. Ha* Mánya János részeg volt, akkor nem volt maradása a család tagjainak a házban. Ütötte, verte őket, folyton azzal fenyegetőzött, hogy kiirtja a családot, rájuk gyújtja a házat és csak a múlt hetekben történt, hogy tizennégy esztendős fiának kiverte a szemét. Szombaton a község elöljárósága foglalni ment Mánya udvarára. Mánya épperi a korcsmából érkezett haza, mikor bejöttek és — mint az utóbbi időben állandóan — italos volt. Amikor az elöljáróság tagjait meglátta, rá akart rohanni a bíróra, hogy megüti. Mánya felesége meg akarta akadályozni, hogy az ura bajba kerüljön, oda- állott a nekivadult ember és a bíró közé.' Mánya ekkor felkapott egy karót éfr azzal olyat sújtott az asszony vállára, hogy annak kulcscsontja eltört. Mánya még az-
