Szamos, 1911. július (43. évfolyam, 147-172. szám)
1911-07-25 / 167. szám
X111!!. évtolyarr. 167. 5zám. POfiJTIMll I1PIMP. i y BMzetéw díj : Szerkeeztöeég és kiadóhivatal: Hirdetések: helyben: i évre 12 K, *)(, évre 6 K, */4 évre 3 K, i hóra 1K Rékoczt-utcza 8. szén. m fetefeoszém: >07. tatnak — b ayidkiiMMkib^' -’mfgg Vidékre:., .. « * „8 .. „ 4.. .. 1-50 Mindennemű dijak Ssatonéron, a lap kiadóhivatalában K*y MáM Arm 4 (Mér. ftsetandSk. I i £ Tisza beszéde. Bpest, julius 24. Tisza István mai beszéde hatalmas lendületet adott a véderővitának, melyet az ellenzék most már nehezen fog visszalökni az obstrukció mocsarába, hacsak nem akarja provokálni a nemzet felháborodását. Tisza beszédfonala három irányban bir döntő súllyal. Mindenekelőtt nem tette meg a mai többség ellenségeinek azt a szívességet, hogy az obstrukciónak hadat üzent és mint ahogy várták, a házszabály- revízióval fenyegette volna meg. Ellenkezőleg feltétlenül elfogadta Héderváry gróf módszerét és annak a sikerében való hittel alávetette magát. Ezzel minden kétséget kizáróan, ország világ előtt nyilvánvalóvá tette, hogy a kormánypárti tábort az érzésnek es meggyőződésnek azonossága tartja össze. Olyan faktor ez, mellyel az ellenzéknek számolnia kell, mert a kellő pillanatban a helyzetre döntő befolyást fog gyakorolni. Másodsorban teljesen tisztázta a hadsereg nyelvi kérdését, kimutatván, hogy Apponyival egy malomban őröl, mikor a magyar tisztkópaóa haladásától várja a hadsereg magyar részének nyelvi átalakulását, de ő nem az eszközök megtagadásával akarja a fejlődést megakasztani, hanem éppen magyar nemzeti érzésének áldoz akkor, amikor a nagyhatalmi állás megszilárdításához és minden külső meglepetés elleni védelem céljaira magszavazza a kő t- ségeket. Harmadik kiemelkedő része volt a beszédnek Andr ssy legújabb pálfordulásá- nak kíméletlen, bár formára nézve igen elegáns kritikája, mikor szemére vetette, hogy őt, Tiszát, Andrássy tavaly kész lett volna nyíltan támogatni, holott tudta, hogy hogy Khuenéval teljesen azonos az ö katonai programmja is. Most pedig Khuent támadja és ellene még az obstaukciót is erősiti. Mindenki érezte, hogy itt Andrássy veszedelmes sebet kapott. Még nagyobb volt a hatás, mikor Tisza ráolvasta Andrássyra a hatvanhét ellen elkövetett hibáinak vezeklő beismerését egy beszédből, melyet az alkotmánypárt feloszlásakor mondott. Ezért adott megdöbbenésének kifejezést, hogy ime most megint a hatvanhét létérdeke ellen támadókkal látja eg.ült Andrássyt egy táborban. A véderőjavaslatot illetőleg rámutatott arra, milyen suiyo< belevonni a koronát akár a választójogi, akár a véderőreform cima alatt a parlamenti vitába. Az alkotmány egyik faktorának a másikra nem szabad pressziót gyakorolni, egyik vagy másik reform érdekébon ezért veszedelmas a junktim-politika. Bebizonyította, hogy Justh 1909-ben azt mondta, hagyjuk a katonai ügyet a jövő nemzedékre, most csak a bankkal törődjünk. Végül megdönthetetlen érvekkel kimutatta, hogy a koalíciót a nemzetnél saját gyengesége és tehetetlensége buktatta meg, főképpen az. hogy programmjábél semmit sem tudott megvalósítani. Óriási hatása volt, mikor azt mondta, hogy az egész magyar századnvelv abból állana : bitte gehorsamst, melde gehorsamst, i yen semmiség kedvéért ő nem segít felborítani a helyzetet, de habozás nélkül meg ad minden áldozatot, hogy a nagv fejlődési processzust a hadseregben is előmozdítsa. Elsőnek Khuen üdvözölte Tiszát. A folyosón oly ovációk voltak, amilyeneket a parlament rég látott. Olcsó cipők Vujánál. Hdragszomreádot játszó vén gyermekek, bóküljenek már ki, a földrengető isten áldja meg magukat, ott fönn a du- naparti sok milliós palotában, mert mégis csak Penkaláékig bosszantó, hogy Tisza Kálmán ur órmelléki elszólásáért megállítsa a parlament remontoirját ólombuzo- gányos Justh Gyula, vagy bármelyik lusz- terba, vagy flanelba bujt Úbul, vagy Samu. Ne sértegessenek, ne sértődjenek, ne vicceljenek, ne kiskoruaskodjanak az ón és a többi tizenhat vagy hány millió adóhátralékos holtra obstruált, félosztrákosra sült, társaim rovására. Mi, adóalanyok, akik gyakran koponyalékelés árán küldtük fői önöket az ország szivébe, most már mérsékelten szeretett honmentők, szavamra mondom szivesebben olvasnánk befolyáso- latlan pártlapjaink hasábjain, hogy már nem obstruálnak, nem játszanak, nem cséplik az üres szalmát, nem mennek fejjel a falnak, hanem — dolgoznak. Vagy azoknak adnak helyet, akik legalább — akarnak. 1. Miért üdülünk Mária- völgyön ? A képviselőhöz ülése. — Saját tudósítónktól. — Bpest, julius 24. Áz edenzék dél felé engedte gróf Tisza Istvánt S'óhoz. Gróf Tisza István: Felszólalásomban csupán a szőnyegen fekvő törvényjavaslat és az azzal kapcsolatos katonai kérdésekkel szándékszom foglalkozni, mellőzöm ezúttal a hozzá szorosan fűződő események tárgyaNy ár van, a hőség óriási, ellankadt minden. Ülök a szobámban, úgy teszek, mintha olvasnék. Egy kínzó, irtózatos rossz érzés ül a mellemen és száj szögleteim szomorúan biggyesztem le. Ilyenkor igazán nem tud az ember semmivel sem törődni, közügyek- kei, nagy emberi nyomorúságokkal, sőt még az obstrukció sem izgatja. A saját kis bajait, subjektiv dolgait is inkább érzi, semmint gondolja. És szeretne levelet írni, amibe mindent beléérezhet, ami baj, a mi bu. Levelet gondol el, egy leányhoz, mert igazán kisírni magát a férfiember csak egy nőnek tudja. Ilyenformát: Te édes, te drága, ón most olvasok egy könyvet. Valószínűleg igen okos könyv, van benne sok minden, dicsőség, tudás, hírnév, élvezetek és sok-sok más fényes holmi. Csak épp egy nincs sem benne, sem más könyvben a világ minden könyvei közül, az, hogy miért élünk. Minek születtünk, minek halunk meg, honnan jöttünk, hová megyünk. Pedig ez nagyon fontos dolog, ezt mondják legalább a fantaszták és a tudósok. Én sem tudom megoldani ezt a valóban égető problémát, mert ón egyáltalán nem tudok semmit, csak azt, hogy szeretnélek most itt látni, érezni magam mellett. Nagyon, igen nagyon szeretlek téged, annyira, hogy már nem is tudom, mit irok. Fáj a fejem, egészen zavaros, úgy érzem, hogy milliómillió tű szúr. Elesett vagyok egészen és nagyon szerencsétlennek érzem magam, mert szeretlek. Miért, hogy kinevess, vagy ami rosszabb, sajnálkozzál raj am, vagy akár viszontszeress ? Viszontszeress, furcsa dolog, ez egy szó. Annyit jelent, hogy szeret, akit szeretek. Szeret, ez is egy szó. Annyi, hogy van egy érzés, harag és csodálat, C3ókvágy és vérszomj, megadás és erőszak, szóval minden, ami ellenkező, minden, ami rossz és minden, ami jó, összekeverve egy érzés palettán valami csodás mixtum compositum-á Érzés, még az is csak egy szó, egyáltalán minden szó. Az emberek szavalnak, ágálnak, kiabálnak, mert minden szó, pusztán és csupán sző. Csak egy van, ami nem szó, hanem érzés, igazság, intuíció, vagy akármi, én bizony nem tudom egy szóban leírni. Az, hogy csak szeretlek, egyebet nem is csinálok. Külömben minek irok én nagy betűt szavak elején, kikezdek, bekezdek, ha te nem érzed, hogy én mit érzek, mit gondolok ? Ha te nem vagy én, ón pedig nem vagyok te. Én látod ezt szerettem volna. Összebújni, egymásba fúródni, egy test lenni. Csókokkal gyötörni, kicserepezni, véresre harapni az egymás ajkát. Ezt szerettem volna. De most már ezt se. Mert ón immáron nem vagyok más, mint egy szegény, elesett, buta áliat. Szeretnék lefeküdni, csak feküdni és várni, hogy történjék valami, akármi. De nem ,lehet, mert cigarettázni kell és enni is. És még sok mást, amit nem is lehet kifejezni, csak érezni. Ezek az érzései az embernek, mikor nagyon elesettnek tudja magát. De csak az érzései. Mert azután emberek közé megy, felveszi a mindennapi álarcot, kemény és hideg lesz. Letagadja enmagát, szégyenli a meleg és bus hangulatát. Azután pedig összetépi amit megirt, nem tudja elviselni, hogy őszinte volt és elárulta, hogy néki is vannak percei, amikor szerencsétlennek érzi magái. (B. I.)
