Szamos, 1911. július (43. évfolyam, 147-172. szám)

1911-07-13 / 157. szám

bzatn.ár, !&!?• juLuS nO 13-, cs

XLIil. évfolyam.

mvii

iPOlilTIMAl IAPÜAP.

Höfizetési dij :

•' yben: I évre 12 K.'/, évre 6 K,'/, évre 3 K, 1 hóra 1 K

v*d^l<re:.. .. 16

........... 8........... 4..........150

Eg

y •zárai ára 4 fillér.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Rákóczi-utcza 9- szám. oi felelőn szám: 10/. Mindennemű dijak Szatm&ron, a lap kiadóhivatalában fizetendők.

Hir detések:

K észpénzfizetés moHett, a teguflMyoaaMfr’

telnek ~ áz aprókiidtítfmek —mién szádkaBt

Vidéki előfizetők figyelmébe.

Tisztelettel kérjük lapunk olvasói>, hogy az előfizetési dijakat posta- fordultával beküldeni szíveskedjenek, mert a lap további küldését a kése- delmezöknek beszüntetjük.

Olcsó cipők Vujánál.

Jtfíi jegyzőt ni falut

A jegyző, a falu irótolla, szintén megváltozott. Nem az a derűs, borostyán- szopóká8 ur, aki mintha csak a vendéglátásokra lenne berendezve. A beszáradt toll, már nem ül olyan nyugodtan és békén a füle hajtásán; kevesebbb az adomája, ha ugyan egészen el nem fogyott s alig kibicel már a falusi intelligencia többi tagjai tarokkjátékainál. Hová, hová sülyedt a régi idők szépsége, derűje: már a jegyzők is dolgozni szoktak.

Hiszen a falu is megváltozott, kivált a cagyobbja. A gazdák közül kiválik egyik, másik, aki tanultabb, vagy a természetes esze révén tud meg egyebet a világ dolgairól, mint a többi. Ez már nem bízza egészen a község sorsát, meg a maga földi üdvösségét a nótáriusra. A félig mesteremberek helyett

Egy ujságiró naplójából.

Irta: Sas Ede.

(Folyt, és vége.)

A nyilatkozat végre is megjelent az újságban, különösen miután erre a harakirire a kiadóm felesége kapacitált. (Zárjel közt legyen mondva: ha a menyecske sok mindenre nem kapacitált volna, rég megszöktem volna Suhatagról.) Természetes, hogy én se késtem a felelettel. A dolog nagy port vert föl s természetes, hogy azt a port énrajtam verték el. De én azért tántorithatatlanul haladtam a megkezdett utón. Megírtam a halottkémről, hogy eleveneket temettet el, mert megvesztegették a nevető örökösök. Lelepleztem a közgyűlés vezérszónokát, hogy a városi legelő- kérdésben Demosthenes filippikáját meny- dörgi el. S ilyenformán hat véres párbaj és tiz utcai botrány árán elértem, hogy az újságot most már csakugyan nem az egy előfizető számára nyomtatták.

— akik tudniillik a rendes időben a szántón dolgoztak s csak akkor talpaltak csizmát, borotváltak, varrtak szűrt, vasaltak kocsit, ha a mezei munkától ráértek — egész iparosok kerültek, városban tanultak, akik a város nézeteit és fölfogását hozták a faluba, vagy : „a mezővárosba.“ Azután a gyáripar is odahuzódott. A városinál merészebb, öntudatosabb gyáripar, amely nem kért ingyen telket, adómentességet, szubvenciót, részvényjegyzést, hanem odaszegezte a kéményét a falu mellé, ahol a körülmények az üzeme részére alkalmasak voltak. Azután bevonult a községbe a finánciális élet: a szövetkezetek, a kedves, kedélyes „piculáé bankok“ helyett takarékok szerveződtek, igazgatósági tagokká avatván föl az üzleti ügyektől addig távol álló kétszáz holdas parasztbirtokost. Szóval közgazdaság s kultúra bontakozott ki a faluban az idillek és a pletyka székhelyén.

Az ilyen falunak jegyzője is más, mint aminő a régi falué volt. Itt még sajátságosabb volt a helyzete, mint azelőtt. A polgármester a város fejének nevezheti magát; a jegyző maga se tudja, hogy micsoda. Adlátusa a rendszerint alacsony műveltségű községi bírónak, vagy valóságos vezetője a községnek. A kezdeményező és intéző, vagy

A kiadóm nem szűnt meg lelkesíteni.

— Csak előre, fiatal ember! Csak folytassa.

Nekem azonban már nem volt hely az arcomon, ami be nem lett volna tapasztva angol flastrommal és ezért is kereken kijelentettem, hogy a lapot ilyetén módon nem vagyok hajlandó tovább is fölvirágoztatni. Társadalmi akciót indítok, melyben a Suhatag és Vidéke viszi a zászlót és én e zászló alá gyűjtöm az intelligenciát.

— S mi lesz az a társadalmi akció ?

— Mozgalom aziránt, hogy Suhatag egy régi sérelme orvosoltassók. Hogy itt a gyorsvonat ne csak fütyöljön, de meg is álljon.

Az eszme valóban lelkes visszhangot keltett, mert hiszen ahányszor a gyorsvonat füttyét hallották : minden suhatagi polgárnak fájó seb szakadt föl a keblében. Hatalmas memorandumot szerkesztettem a kormányhoz, amelyben rámutattam a

pedig az írásba foglaló és végrehajtó ? Az uj faluban még nehezebb lett a szerepe. A fejlődésben, a gyarapodásbap. neki is nő az ambíciója: a többi községekkel való önkéntelen verseny /sarkalja, kergeti. Csakhogy (most/ már szemben találja magát a képviselőtestülettel, amely már gondolkodik és vitáz, tehát konzervatív; a szerepléshez jutott urak, parasztok és félparacztok között kifejlődnek a klikkek s a falusi jegyzőnek Talleyrandnak kell lennie, hogy egyik klikkhez se tartozzék s egyikkel se vesszen össze. És ki tehet arról, hogy nem mindenik nagy faluba, vagy mezővárosba jut egy-egy Talleyrand?

De megnehezült a helyzete egyébben is. Azelőtt ő volt, aki a falut „hozta.“ Választáshoz, vagy egyéb mozgalmakhoz, amikor kellett, tőle várták, hogy a faluja szavazóit, vagy más népét egy blokkban egyesítve adja át; akár a népszerűség, akár a hivatali tekintély erejénél fogva. De az adószedés, a bürokratikus érintkezés, amelynek ezer kellemetlenségét kénytelen a jegyző éreztetni, kikezdik a népszerűséget; a közügyekkel foglalkozni kezdő gazda, iparos, kereskedő nem ismer tekintélyt. Ellenkezőleg : a falu követeli tőle, hogy „kijáró“ legyen. Utat, vasúti állomást, piacot és országos vásárokat, tenyészállacentralizáló politika helytelen voltára is, amely mindent a főváros számára foglal le és mindent elvon a vidéktől. Lám: Budapesten nemcsak fütyöl, de meg is áll minden gyorsvonat!

A memorandumot monstre-küldöttség külön vonaton vitte föl a kereskedelmi miniszternek. Én is a küldöttséggel utaztam. Föbzállottam egy kupéba, ahol ketten ültek és kártyáztak. Már az állomáson elkezdték. Tartliztak. De csakhamar beleuntak.

— Jobb volna egy kis kalaber! — sóhajtott az egyik játékos. Legyen ön harmadik, szerkesztő ur 1

— Beálltam harmadiknak és a harmadik bakterházig már minden pénzemet elvesztettem. Kijelentettem, hogy most jutott az eszembe, hogy becsületszavamat adtam az édes anyámnak, hogy nem kártyázom és sietve kisurrantam a kupéból. Távozóban hallottam, amikor volt partnerem megjegyezte :

ZG AZDAG CIRCUS ban

Ma csütörtökön nagy előadás; ezzel együtt nemzetközi

JtoyáraK a birlf&zás atyai- ttáVa sem Imnty fcUndVe versenybkkózás,

melyen részt vesznek a következő világbajnokok: 1. Kari Zaft Ausztria champion és a világbajnoka, több kitüntetéssel.. 150 klg. 2. Günthner József magyar birkózó. 3. Milanovics Iván zerbia legifjabb birok-mestere. 4. Mustafa, macedonai török bajnok, súlya 95 klg. 5. Auguszt Schneider, bajor birkózó, súlya 105 klg. 6. Jes Kristensen, dán matador, súlya 104 klg. 7. Ladislau Pitlovszky, lengyel legügyesebb mester-birkózó, súlya 110 klg. 8. Török Jusuf, török birkózó. 9. Czyps néger, a feketék legfürgébb világbajnoka, súlya 100 klg