Szamos, 1911. július (43. évfolyam, 147-172. szám)

1911-07-11 / 155. szám

XLIII. évfolyam. Szatmár, ?9ti. jülius hó 11., kedd, 155. 5zám. Előfizetési díj : Helyben: 1 évre 12 K. V» évre 6 K. ll, évre*&,. htrtutK Vidékre:.. .. 16 „ „ 8............. 4„ „ 1150 Egy sxám ára 4 fillér. i^iOTmAfe mJun*LA^ *1 TaíerfowüA«: 107. &^fer»6»^z:t)65ég EJ’i.üczi-wuÄC. i. jfaMii Mindennemű asjak Szátoké é lap kiadóéi vatafáten fijsetenxrSk. Hmiotéset r 'm. .i~yC*a stés .rjoüeii, U «aek. — m agtn&mdeti »ytBtér Harc? Miért? Pár nap múlva megkezdi a képvi­selőház a véderőjavaslat tárgyalását. Az öt napos szünet alkalmat nyújt a vita esélyeinek higgadt mérlegelésére. Azok az események, amelyek a szünetet köz­vetlenül megelőzték, nagyban hozzájárul­tak a helyzet tisztázásához. Ilyen hatása volt különösen a miniszterelnök kijelen­téseinek a közel jövő nagy reformjairól. Ma is hallani még nagyon különböző, szélsőségekben járó véleményeket a véd­erővita várható kifejtése felől, de az ország népe nem tudja elképzelni, hogy a véderőjavaslat körül miért törjön ki elkeseredett, végsőkig menő küzdelem. Harc? Miért? A javaslatok tartalma nem komoly casus belli. Érthető, hogy az ellenzék, kivált ennek szélső árnyalata, a nemzeti aspirációknak minél teljesebb megvaló­sulását szerette volna látni ebben a re­formban. De az ellenzék tapasztalatból tudja, a maga példáján győződött meg róla, hogy a kormányon — főleg közös ügyekben — nem lehet mindazt megva­lósítani, ami más helyzetből tekintve üdvösnek látszik, hanem számolni kell az adott viszonyok közt való kivihetőség követelményével. Azt pedig az ellenzék Tarka-képek. — A „Szamos“ eredeti tárcája. — Irta: Bodnár Gáspár. Itt ülök az én gyönyörűséges kis udvaromon. Egy akác, egy gesztenyefa ölelkezik össze, hogy sátort, kedvesen egyszerű oázt nyújtsanak az én vakációs pihenésemre. Munkámban, mely gyötör, de gyötörve boldogít. Itt ülök; és sohase’ érzem jobban az otthonnak tiszta, ómelygösség nélkül való édességét. És tagadom, hogy az otthon­nak fönsége, nyugalma, boldogsága már csak az ideális iskolához tartozó költők verseiben, írásaiban található fel. A való­ságban, az élet forgatagában az csak — volt. Itt ülök és hallgatom két öreg gerli- cémnek rejtelmes bugását. Oda állok vi­rágaim közé és elfelejtem éveim számát. Mert nem öregszik az, aki a virágok be­szédét, sóhajtásait, mosolygását, szomorú I sem vonhatja jóhiszeműen kétségbe, hogy a Héderváry-kormány a katonai kérdés megoldásában nemzeti szempontból is el­ért annyit, amennyiben egyáltalában el­érhető volt, az pedig éppen nem csekély­ség. A katonai szolgálat idejének leszál­lítása és teljesítésének többféle megköny- nyitése, a magyar honvédségnek elsőrangú hadsereg színvonalára emelése a magyar hivatalos nyelv térfoglalása a közös had­seregben: elvitathatatlanul nagy eredmé­nyek, túl nem becsülhető értékek a ma­gyar nemzeti célok szempontjából. Hatá­suk meg is látszott a bizottsági tárgya­lásokon, ahol az ellenzéki tagok nem helyezkedtek kibékithetetlenül támadó álláspontra a reformjavaslatok ellen, sőt egyben-másban még az elismerést Bem tagadhatták tőlük meg egészen. Mégis élethalál-harcot indítanának a Házban? Miért? Minthogy a véderőja­vaslatok tartalmával nem, ennélfogva csupán taktikai okkal tudnák ezt meg­magyarázni. Azzal, hogy a véderőreform ellen való kíméletlen támadással a vá­lasztójog reformját akarják kicsikarni. Erre azonban nincs szükség. Héderváry miniszterelnök és belügyminiszter minden alkalommal, amikor erről a kérdésről nyilatkozott, határozottan kijelentette, hogy a népképviselet reformját sürgős eltikadtságát megérteni tudja. (Borbé­lyom ugyan azt mondotta ma megint, hogy a fekete hajam közé szaporán szű­rődnek a fehér selyem-szálak. Én mo­solyogva válaszolok: „Menjen és szakít­son magának egy szép rózsát“. És ő bi­zonyára csudálkozik rajta, hogy én az őszülós konstatálásáért — viruló rózsá­val fizetek.) * • * Sokan azt hisszik, hogy otthon — itthon nem lehet pihenni. És elmennek, mint ón is elmentem óvek hosszú során átal — gyötrődni. Mert annyi bizonyos, hogy a fürdözők nagy százaléka pompás kényelmet, kitűnő kosztot, villanyos Szá­mos-vizet hagy itthon. És kapnak helyébe drága pénzen — egy szűkös szobát, kétes élelmezést. Napokig és napi áldozatokért nézik, mint hull az eső a magas mennyek­ből. Sokszor csaknem szélütés éri őket a bosszantásoktól és bosszúságtól. Mint az én urambátyám mondotta a múlt szezon után . . . — Öcsém, soha egy pülantásra nem feladatnak tekinti, még pedig az általános szavazati jog alapján, plurálitás nélkül. Azt is kijelentette, hogy a javaslat anya­gának nagy része már össze van gyűjtve s csupán a népszámlás adatainak a föl­dolgozására várt a tervezet elkészítésével. Ahhoz az ellenzéki indítványhoz is teljes készséggel járult hozzá, hogy a statisztikai földolgozás megsürgettessék. Részletek felől a tervezet elkészítése előtt termé­szetesen nem nyilatkozhatott, de párt­különbség nélkül mindenki megnyugod- hatik abban, hogy az általános és nem plurálitásos szavazati jogon alapuló vá­lasztójogi reform törvényjavaslata már a közel jövőben a Ház asztalára és tár­gyalásra kerül. Biztosíték erre nézve Héderváry szava, egyénisége, eddigi mű­ködése 8 az a tökéletes pontosság, amely- lyel lépésről-lépésre halad programja be­töltésében. Mégis késhegyig menő harc a véd­erőreform ellen ? Miért ? A sorrend ked­véért? Hogy a másik jog, a szavazati jogé legyen az elsőbb ? Ez sem elfogad­ható ok; nem volna az akkor sem, ha a dolgok természete az ellenzéki sor­rendet ajánlaná. Végre is, két egyenlően fontos és szükséges reform közül az egyi­ket agyon obstruálni azért, mert nem a másik került előbb napirendre: merőben gondoltam a ferslógra életemben. A fürdő­ben meg csak egyre arra kértem az Istent, hogy valahogyan a guta meg ne lapítson. Annyi bizonyos, hogy ma a fürdőzés, a hazulról való elkotródás — mániává lön. Kőt csoportba lehet osztani ugyanis — nagyjából a fürdőzőket. Olyanokra, akik­nek már semmit se’ használ. És olyanokra, akiknél egyáltalában nem — numerái. A középén maradtak — és az arany közép- utón szoktak maradni legkevesebben — akiknek valójában szükségük van — a fürdőzésre. * * * Az otthon való, itthon való mara­dásnak is meg vannak azonban kellemet­lenségei. És jaj azoknak, akik ezeken az apró kellemetlenségeken túl nem tudnak tenni. (Jó magyarsággal). Az emberek közt sokan vannak, a kik szörnyen szeretnek nyakig begombol- kózni. De nyelvükön ő maguk mindig fu- lánkot, kezükben pedig csalánt hordoznak. Ézek az alakok aztán diabolikus rao- solylyal firtatják: GAZDAG CIRCUS SZATM A KON! és holnap w«pdáa szenzációs müsor-ujdonsággal elsőrendű művészek és művésznők fellépte.* FTd&dds kezdete 'la 9 ÓPökor |Hclyárak: S“Jkw mi*? rr^sóiumaS £$ wS&'aüó-wt •*-* II IV*r. A gyermekek n ülő helyeken félkeiytoet fiaetaek. ■ ....... . m he lyek« féiMyütet

Next

/
Thumbnails
Contents