Szamos, 1911. július (43. évfolyam, 147-172. szám)

1911-07-06 / 151. szám

XLIII. évfolyam.

151. szám.

Előfizetési díj :

Hsíybőn: 1 övre 12 K, */, évre 6 K. l/« evre i P.r t&i« 1 K

Vidékre:,. .. 16 „ „ 8

........... 4„ ,,1*50

Eg

y srám ára 4 fillér.

fc^erne-ztöíjég á- :c.é.doi livatai

íL' .öczi-utez; £ szám a3 TeiefoíiStJm; J>. » * Mindennemű otjs.k Szalma,.. , r, lap kiadóaivalítláJiun j u fizetenáSk. i

B»d«jtó»»efc:

i iLnii 3tés _j3Í.etí, a tegintatiyosahfc ítraan kéKÜ- tnek. — aa apróhirdetések kds.alt minden ssó ♦ Säftr. Nyílttí*r ;,ord 2ű fillér.

Vidéki előfizetők figyelmébe.

Tisztelettel kérjük lapunk olvasóihogy az előfizetési dijakat postafordultával beküldeni szíveskedjenek, mert a lap további küldését a kése- delmezöknek beszüntetjük.

Kompromisszumok,

Alig egy hónapja, hogy tele volt a világ a nagyszerű szövetkezéssel, amit a Justh-párt a szociáldemokratákkal kötött. Úgy látszott, hogy ez az egyesülés betölti majd a legnemzetibbnek keresztelt politikai párt prograrnmját a forrása lesz uj-bb és újabb bajoknak, amiket szenvedélytől elvakult honmentők elhamarkodásaikban a nemzetre hoznak. Most pedig kisült, hogy a nagy hühő kapkodás volt csupán. Kapkodás egy szalmaszilhoz, amit a választójog harcosai nyújtottak a veszendő program nélkül sinylődő párt felé.

ügy áll a dolog, hogy kompromisszum hirek szállingóznak a levegőben, ami bizonyára csak azt jelentheti, hogy a Justhék szövetségese rég le tett az alkalmatlan egyesülés gondolatáról és magában folytatja az akcióját a nemzeti szempontok teljes mellőzésével. A

A pakulmk étyftgya.

— Irta: Dénes Sándor. —

Az avasi hegyek tövében, jóillatu szénát hajtó domboldalokon kora, csipő- tavasztól késő csatakos őszig legeltetik a nyájat zsíros hajú, sötótfehér ingű, bbcsko ros pakulárok, talán éppen egyenes leszármazottai amaz örökóletü Mágnes nevű római pásztornak, aki Píinius Írásai szerint az Ida hegy tövén a bocskorszeg sugallatára felfedezte a mágnességet, sok diák- szekunda kegyetlen s:ülőanyját.

Vidáman galoppozó kecskék, lomha juh-állatok, gazdájuknál okosabb komondoróriások a társaság, amelytől a derék pakulárok csak annyiban külömböznek, hogy nem legelnek négy lábon állva, hanem hason fekve vagy guggon ülve szedik elő a tarisznyát, ha egyenesre áll az égi legelőn a nap és félig nyerses málékenveret, csokoládénál izletesebb fokhagymaszárat, néhanapján önfőzte tokányt majszolnak, ami után jobban esik a száraz kolompérlevél- lel megtömött cseréppipa nyolvbőrpuszdtó füstje.

Várost csak a tapasztaltabbra látott, Vámfalu, Avasfelsőfalu nekik a világ közepe

magára maradt Justh-párt pedig ismét ez elmerülés stádiumába jutott, ahonnan szivesen kap egy uj szalmaszál felé, amit a kormány nyújt, neki, hogy azzal is enyhítse az esetleges bajokat, amik a Justhék okvetetlenkedései folytán előállhatnak.

Ám ugyanezek a kompromisszum hirek nemcsak a Justh-párt kapkodásait karakterizálják, de élénk világot vetnek a kormány előrelátó, taktikai képességére is. Ez a kompromisszum a kormány részéről nem egyéb, mint taktikai fogás, amely azt eredményezheti, hogy egyszerre csak nagyobb emóciók nélkül megszületik a katonai reform. Mert a kormány kompromisszumos ajánlata, ha abba a Justh-párt belemegy, azt jelen'i, hogy elvileg a katonai javaslatok már át vannak bocsátva és hogy azokkal szemben a közjogi és nemzeti szempontok már többé komoly akadályt nem képeznek.

Arról szól ugyanis a kompromisz- szum-ajánlat, hogy beszélhetünk a választójogi reformról is, ám hadd váljék először a katonai javaslat a jelen formájában törvénynyé:

Majdnem bizonyos, hogy az ajánlat elfogadásra talál, mert az ennek a koms ide is csak akkor ballagnak be, ha hónapok vihara nagyon nehézzé teszi már rajtuk a megkérgesrdett inget meg egyéb feketenemüt.

Heverósznek, henyélnek az avasi pakulárok, nem zavarja őket semmi. Az avasi domboldalon nincs politika, nincs felekezeti nézeteltérés, nincs kultúra, ami bajt csináljon a legelő polgárai között és mikor vala melyik egy terebélyes bükkfa letaposott tövében egy szépszinü, tarkahátu makkfilkót talált, abban a szent meggyőződésben rejtette el a tüsző oldalába, hogy az csak égi levél lehet, ami a napból vagy holdból angyalok posláján hullott le a magas egekből. Szerencsét hoz vagy varázslatos hatalmat, amitől több tejet ád a kecske, jobb füvet a domboldal és egészségesebb vizet a Tálna.

Idejében is jött a makkfilkó, mert a Tálna vize körül már vannak is bajok.

Amint a juhnyáj lassan, lépegetve- csipeget.ve felfelé, befelé bandukolt a Pet- róza irányában, be a sűrű fával benőtt Seszu-rétre, förtelmes, borzalmas, bűzös lett a Tálna vize.

Száz ördög mérges lehellete száll ki belőle, olyan az ize, mintha állott gömöpromÍ8szumnak az előzményét képező másik ajánlat, a vakáció ajánlat, a* appropriáció ellenében már elfogadásra is talált úgy, hogy a jövő csütörtökön összeülő ház már a véderő javaslatot fogja tárgyalni.

K obra k - cipők Vuj ásnál;

A képviselőtjáz ülése.

— Saját tudósitónktól. —

Bpest, július 5.

Az apropriációs vita során felszólalt:

Gróf Khuen Héderváry Károly miniszterelnök : Válaszol a vita során elhangzott beszédekre. Hollóval szemben kijelenti, hogy a véderő fejlesztése szükséglet, amelynek jótéteményét az ország minden polgára élvezni fogja. Ezenkívül prestizsünket és az 'llam biztonságát növelni fogja. A szónokok azon vádjával szemhen, hogy a jelen parlament nem fejezi ki a népakaratot, ki- jelenii, hogy az utolsó választások alkalmával a korínany előzetes programmja alapján minden erőszak nélkül nyerte a többséget, pedig e programúiban a véderő- reform benne foglaltatott.

A kormány e re'ormot végre fogja hajtani minden megszakítás nélkül. Majd a népjólétről beszól és rámutat arra, hogy az egész országban anyagi és szociális javulás

lyébe fokhagymaszárat kevert volna Belzebub, azt főzné jéghideg tűz mellett varázsital levében.

Mert varázsitalnak kell neki lenni, úgy segiisen a jóságos Dumnyezeu. A jószág issza-nyeü a furcsa italt, mohón )8gel utánna és olyan kövérre dagad, mintha friss lucernától felfúvódott vón’ a böndője. Még a komondor is mohón lefetyeli és mintha megbabonázta volna a záptojás leve, virgoncabban, fürgébben téritgeti a jószágot és még a fák madarait is akolba akarja hajtani tőle.

Az ember meg megujjul, szinte fiatalodik tőle. Tűz az ize, finomabb a g.rbona- palinkánál, kedvesebb a bagólénél. Háromszor is meg kell meríteni a pakulárkalap szélét, mig jóllakott véle az ember.

És mikor jóllakott véle, akkor kezd csak igazán éhes lenni.

Négyszer is előkerül napjában a tarisznya és a kommenciós kecske nem győz elég tejet szállítani a sok puliszkához, ami elfogy tőle.

Nem is birja azt kitartani senki ember fia, előbb-utóbb bajt csinál a bolondos, ízletes ital, hasztalan üzente az asszonynyal a pópa. hogy szamárság az egész, odébbat