Szamos, 1911. július (43. évfolyam, 147-172. szám)
1911-07-04 / 149. szám
XLIII. évfolyam. Előfizetési dij : Helyben: 1 évre \2 K, Vi évre 6 K. */< évre t> tt, : K Vidékre:,. „ 16 „ „ 3............ 4_ ,, 1-50 Egy ssáes« ór^a 4 fillér. özerkw^toség é_ !í*.dol»cvaia*. | Hiedotések: &?'^iczHrtOK á. JidiH *3 Teiefonsiim: .,>7. S 1 ‘*7^“* 4rtés^oi.eU,aiegintáoryo8.»bb évben tota«- Mindennemö etff&k Szabná*.. , ?„ lap kiadóéi vaUVékui l-‘IKek- — -* apriW*deté**Jtíte«*t minden «6 ***&>. firetouaflk. Nyttttér sora 20 fittér. ft szatmári bffc emlfl(fntl( ünnepe. — Emléktábla leleplezés. — (M. A.) Minden külső csillogástól mentesen, de annál nagyobb hazafias lelkesedés mellett ment végbe a szatmári békekötés emlékére készült díszes tábla leleplezése vasárnap, e hó 2-án. Az ünnepélynek még május hó első napján kellett volna megtörténnie, de a közbejött akadályok miatt elmaradt; amennyiben az emléktábla kellő időben nem készülhetett el, a Kölcsey-kör, mely az egész ünnepséget rendezte, csak két hó múltán volt azon helyzetben, hogy az emléktáblát a hires békekötés történelmileg beigazolt színhelyén, a mai báró Vécsey- házon elhelyezze. Az ünnepség délelőtt tizenegy órakor vette kezdetét. Már jóval a kitűzött idő előtt százakra menő sürü népcsoport állta körül a Deák-téren levő Vécsey ház környékét. Az emelvényen ott voltak dr. Bo- romisza Tibor megyés püspök, Szabó István pápai prelátus, Benkő József kanonok, Hámon Róbert püspöki titkár, dr. Vajay Károly kir. tanácsos, polgármester, Kőrösmezei Antal főjegyző, Tankóczi Gyula főkapitány, Korányi János ügyvédi kamarai elnök, dr. Antal Lajos városi tiszti főügyész, ni rrfirrritrtTrTBrijn'r'BmTTT'aBaBaaaaaBa^B-, Bagossy Bertalan beszéde a szatmári Déke emléktáblájának leleplezési ünnepélyén. Egy dicső és nagy korszak záró eseményének megünneplésére gyűltünk itt ma össze. Szemeink előtt megelevenedik őseink dicsősége és felmagasztosul lelkünk, ha nagy tetteikre gondolunk. Maroknyi nemzet voltunk mindig, de nevünk nagy volt a Nyugat előtt. Mert a magyar, valamint sohasem segített egy zsarnoknak sem bilincseket rakni kulturnépek fiaira, úgy mindig ott volt, ahol a szabadságért küzdöttek. Ha az elmúlt századokban a külföld költői az önfeláldozást és a halálmegvető hősiességet dicsőítették, szemléltetés végett mindig a mi nemzetünkre mutattak, mert a magyar név az ő szemükben egyet jelentett a szabadságért való lángoló lelkesedéssel. Nemzeti hőseink : Hunyadi János, Zrínyi Miklós, Bocskay, a két Rákóczi György nem esupán - a mi nagyjaink, hanem az egész emberiség legtiszteltebb alakjai, mert azért az eszméért küzdöttek, amely minden haladásnak nélkülözhetlen előfeltétele, a szabadságért. De valamennyi között legFnrencz Ágoston közig, tanácsos, Gönczy Antal gör. kath. esperes, Bodnár György kir. tanfelügyelő, dr. Keresztszeghy Lajos ügyvéd, Pethő György bizottsági tagok, dr. Fechtel János, mint a Kölcsey-kör al- elnöke, Bagossy Bertalan, Papp Aurél és Groza Ferenc főgimn. tanárok, Ferency János iró, mint a történelmi nevezetességű hely szorgalmas felkutatója, nemkülönben városunk számos kiváló férfia. Az emelvény mellett az asztalos ipartársulat, és a polgárság az ünnepélyhez mitsem kis csoportja foglalt helyet. Külön bizottság hívta meg az ünnepélyre a Vécsey-ház tulajdonosát, Vécsey László bárót. Dr. Fechtel János, a Kölcsey-kör ügybuzgó alelnöke költői hasonlatokban gazdag és igazi hazafias érzelmektől áthatott beszédben nyitotta meg az ünnepélyt, s ezután Bagossy Bertalan, a kir. kath. főgimn. tudós tanára tartotta meg remek és nagyhatást keltő beszédét, melynek közlését lapunk mai számának tárcarovatában kezdjük el. Zugó éljenzés és taps hangzott fel Bagossy beszéde után, mikor a lepel lehullott a díszes emléktábláról, mely egy igazi relief műremek. Egy öreg bus kuru- cot tüntet fel, ki zászlóját lecsüggeszti, háttérben a régi szatmári vár rajza, melyre a leáldozó napsugár búcsú sugarát löveli. Alatta következő felírás: szentebb a II. Rákóczi Ferenc neve, mert ő már ifjúságában megtisztult minden földi salaktól; nem ismert önérdeket, csak eszményt ; s mikor ennek hanyatlását látta, lemondott dús javairól, elhagyta hazáját, koldusszegényen végig bujdosta a világot, de folyton rendületlen leiekkel és tántoríthatatlan szívvel várta a pillanatot, mikor ismét kibonthatja a zászlót nemzete teljes szabadságának kivivására. Mi azért a jelen pillanatban mindazzal a tisztelettel és rajongó lelkesedéssel, amely egy nemzeti hőst megillethet; mindazzal a szeretettel, melyre magyar * ember a testet öltött eszme iránt képes ; adózunk a te hal hatatlan emlékednek s szivünk minden idegével érezzük s lelkünket öntsük a szóba, mikor mondjuk: Áldott legyen a te emléked, dicső vezérlő fejedelmünk, nagy Rákóczi Ferenc, haza szeretet mártírja, szabadság lángoló cherubja ! Fényes ünnepet tartottunk ezelőtt nyolc esztendővel Ugocsavármegyében, amidőn II. Rákóczi Ferenc első győzelmének emlékére a tiszanjlaki határban azt a gránitoszlopot felavattuk. Ott volt a nemzet színe-java, a kuruc vezérek ivadékai, felvonultak Rákóczi Ezen a telken állott A reformátusoktól templomul használt Várbeli Élésház, melyben II. Rákóczi Ferenc Fejedelem Elcsüggedt kuruczai 1711. évi április hó 27—28. napjain a szatmári béke pontjait letárgyalták és elfogadták. * * ♦ Mikor a lepei az emléktábláról lehullott, az egybegyült illusztris vendégsereg, nemkülönben a közönség általános megelégedéssel szemlélte a mélyen átgondolt és művésziesen megmintázott reliefet, mely egy kurucot ábrázol korhűen, amint a zászlót leteszi. Az alak hátterében van a szatmári vár, melynek háta mögött ügyesen megstilizált nap bontakozik ki. Az elismerésből különösen kijutott Papp Aurél művész tanárnak mint kvezőnek é* Szklenarik, Károly szobrásznak, nemkülönben Manfródi öntő-mesternek. Ezután dr. Fechtel János köszönetét fejezte ki Vécsey László bárónak és az emléktábla megőrzése tárgyában a Kölcsey- kör állandó gondozását garantálta. A szép és lélekemelő ünnepély ezzel véget ért. Az emléktábla immár ott áll, hirdetve a késői utókor számára a hires szatmári bókét, mely annak idején a makatonáiuak hazafias utódai. Egy fényes jelenet támadt fel a múltból. Haj, de a magyarnak örök átka az egyenetlenség! Tőlünk alig néhány száz lépésnyire a tiszabecsi halárban ugyanazon győzelem emlékére egy más oszlopot ko- szoruztak meg. Most is, amikor a kuruc szabadság- harcot befejező szatmári békekötés kétszáz éves fordulóját ünnepeljük, érzelmeiben és magatartásában két pártra oszlott a nemzet. De mi, akik itt jelen vagyunk, bár tiszteljük más érzelmű honfitársaink véleményének szabadságát, bátran vállaljuk úgy kortársaink, mint a késő utókor előtt a felelősséget azért cselekedatünkért, hogy a szatmári béke emlékét kegyelettel megünnepeljük. Ez a békekötés nem egy ember müve volt, hanem a közóhaj szüleménye. A történettudomány megállapította, hogy Magyarországnak ezen csabadságharc idejében a megelőző török uralom és a háborúk folytán alig volt két milliónál több lakosa. Ezer sebből vérzett már akkor, mikor Rákóczi zászlai alá állott. Pusztán állott az Alföld, szegénységgel küzdött a lakott területeken a kizsarolt nép. A nyolc Alkalmi nyakköndő Vásár Legújabb diabolo csokor és magánkötő . . darabja 50 fii. 1000 db. nehéz selyem magánkötő alkalmi vétel „ 1.— , 500 „ oceassio magánkötő, ezelőtt 5.—, most „ 3.— „ Kazinczy-utca 4. Csak a hó végéig 1 Csak e hó végéigl a Kardos-féle ^ divatudvarban íj
