Szamos, 1911. július (43. évfolyam, 147-172. szám)

1911-07-04 / 149. szám

XLIII. évfolyam. Előfizetési dij : Helyben: 1 évre \2 K, Vi évre 6 K. */< évre t> tt, : K Vidékre:,. „ 16 „ „ 3............ 4_ ,, 1-50 Egy ssáes« ór^a 4 fillér. özerkw^toség é_ !í*.dol»cvaia*. | Hiedotések: &?'^iczHrtOK á. JidiH *3 Teiefonsiim: .,>7. S 1 ‘*7^“* 4rtés^oi.eU,aiegintáoryo8.»bb évben tota«- Mindennemö etff&k Szabná*.. , ?„ lap kiadóéi vaUVékui l-‘IKek- — -* apriW*deté**Jtíte«*t minden «6 ***&>. firetouaflk. Nyttttér sora 20 fittér. ft szatmári bffc emlfl(fntl( ünnepe. — Emléktábla leleplezés. — (M. A.) Minden külső csillogástól mentesen, de annál nagyobb ha­zafias lelkesedés mellett ment végbe a szatmári békekötés emlékére készült dí­szes tábla leleplezése vasárnap, e hó 2-án. Az ünnepélynek még május hó első napján kellett volna megtörténnie, de a közbejött akadályok miatt elmaradt; amennyiben az emléktábla kellő időben nem készülhetett el, a Kölcsey-kör, mely az egész ünnepséget rendezte, csak két hó múltán volt azon helyzetben, hogy az em­léktáblát a hires békekötés történelmileg beigazolt színhelyén, a mai báró Vécsey- házon elhelyezze. Az ünnepség délelőtt tizenegy órakor vette kezdetét. Már jóval a kitűzött idő előtt százakra menő sürü népcsoport állta körül a Deák-téren levő Vécsey ház kör­nyékét. Az emelvényen ott voltak dr. Bo- romisza Tibor megyés püspök, Szabó Ist­ván pápai prelátus, Benkő József kanonok, Hámon Róbert püspöki titkár, dr. Vajay Károly kir. tanácsos, polgármester, Kőrös­mezei Antal főjegyző, Tankóczi Gyula fő­kapitány, Korányi János ügyvédi kamarai elnök, dr. Antal Lajos városi tiszti főügyész, ni rrfirrritrtTrTBrijn'r'BmTTT'aBaBaaaaaBa^B-, Bagossy Bertalan beszéde a szatmári Déke emléktáblájának leleplezési ünnepélyén. Egy dicső és nagy korszak záró ese­ményének megünneplésére gyűltünk itt ma össze. Szemeink előtt megelevenedik őseink dicsősége és felmagasztosul lelkünk, ha nagy tetteikre gondolunk. Maroknyi nemzet voltunk mindig, de nevünk nagy volt a Nyugat előtt. Mert a magyar, valamint sohasem segített egy zsar­noknak sem bilincseket rakni kulturnépek fiaira, úgy mindig ott volt, ahol a szabad­ságért küzdöttek. Ha az elmúlt századokban a külföld költői az önfeláldozást és a ha­lálmegvető hősiességet dicsőítették, szem­léltetés végett mindig a mi nemzetünkre mutattak, mert a magyar név az ő szemük­ben egyet jelentett a szabadságért való lángoló lelkesedéssel. Nemzeti hőseink : Hunyadi János, Zrí­nyi Miklós, Bocskay, a két Rákóczi György nem esupán - a mi nagyjaink, hanem az egész emberiség legtiszteltebb alakjai, mert azért az eszméért küzdöttek, amely minden haladásnak nélkülözhetlen előfeltétele, a szabadságért. De valamennyi között leg­Fnrencz Ágoston közig, tanácsos, Gönczy Antal gör. kath. esperes, Bodnár György kir. tanfelügyelő, dr. Keresztszeghy Lajos ügyvéd, Pethő György bizottsági tagok, dr. Fechtel János, mint a Kölcsey-kör al- elnöke, Bagossy Bertalan, Papp Aurél és Groza Ferenc főgimn. tanárok, Ferency János iró, mint a történelmi nevezetességű hely szorgalmas felkutatója, nemkülönben városunk számos kiváló férfia. Az emel­vény mellett az asztalos ipartársulat, és a polgárság az ünnepélyhez mitsem kis csoportja foglalt helyet. Külön bizottság hívta meg az ünne­pélyre a Vécsey-ház tulajdonosát, Vécsey László bárót. Dr. Fechtel János, a Kölcsey-kör ügy­buzgó alelnöke költői hasonlatokban gaz­dag és igazi hazafias érzelmektől áthatott beszédben nyitotta meg az ünnepélyt, s ezután Bagossy Bertalan, a kir. kath. fő­gimn. tudós tanára tartotta meg remek és nagyhatást keltő beszédét, melynek közlé­sét lapunk mai számának tárcarovatában kezdjük el. Zugó éljenzés és taps hangzott fel Bagossy beszéde után, mikor a lepel le­hullott a díszes emléktábláról, mely egy igazi relief műremek. Egy öreg bus kuru- cot tüntet fel, ki zászlóját lecsüggeszti, háttérben a régi szatmári vár rajza, melyre a leáldozó napsugár búcsú sugarát löveli. Alatta következő felírás: szentebb a II. Rákóczi Ferenc neve, mert ő már ifjúságában megtisztult minden földi salaktól; nem ismert önérdeket, csak esz­ményt ; s mikor ennek hanyatlását látta, lemondott dús javairól, elhagyta hazáját, koldusszegényen végig bujdosta a világot, de folyton rendületlen leiekkel és tántorít­hatatlan szívvel várta a pillanatot, mikor ismét kibonthatja a zászlót nemzete teljes szabadságának kivivására. Mi azért a jelen pillanatban mindazzal a tisztelettel és rajongó lelkesedéssel, amely egy nemzeti hőst megillethet; mindazzal a szeretettel, melyre magyar * ember a testet öltött eszme iránt képes ; adózunk a te hal hatatlan emlékednek s szivünk minden idegével érezzük s lelkünket öntsük a szóba, mikor mondjuk: Áldott legyen a te emlé­ked, dicső vezérlő fejedelmünk, nagy Rákóczi Ferenc, haza szeretet mártírja, szabadság lángoló cherubja ! Fényes ünnepet tartottunk ezelőtt nyolc esztendővel Ugocsavármegyében, amidőn II. Rákóczi Ferenc első győzelmének emlékére a tiszanjlaki határban azt a gránitoszlopot felavattuk. Ott volt a nemzet színe-java, a kuruc vezérek ivadékai, felvonultak Rákóczi Ezen a telken állott A reformátusoktól templomul hasz­nált Várbeli Élésház, melyben II. Rákóczi Ferenc Fejedelem Elcsüggedt kuruczai 1711. évi április hó 27—28. napjain a szatmári béke pontjait letárgyal­ták és elfogadták. * * ♦ Mikor a lepei az emléktábláról lehul­lott, az egybegyült illusztris vendégsereg, nemkülönben a közönség általános meg­elégedéssel szemlélte a mélyen átgondolt és művésziesen megmintázott reliefet, mely egy kurucot ábrázol korhűen, amint a zászlót leteszi. Az alak hátterében van a szatmári vár, melynek háta mögött ügye­sen megstilizált nap bontakozik ki. Az el­ismerésből különösen kijutott Papp Aurél művész tanárnak mint kvezőnek é* Szklenarik, Károly szobrásznak, nemkü­lönben Manfródi öntő-mesternek. Ezután dr. Fechtel János köszönetét fejezte ki Vécsey László bárónak és az emléktábla megőrzése tárgyában a Kölcsey- kör állandó gondozását garantálta. A szép és lélekemelő ünnepély ezzel véget ért. Az emléktábla immár ott áll, hir­detve a késői utókor számára a hires szatmári bókét, mely annak idején a ma­katonáiuak hazafias utódai. Egy fényes je­lenet támadt fel a múltból. Haj, de a magyarnak örök átka az egyenetlenség! Tőlünk alig néhány száz lépésnyire a tiszabecsi halárban ugyanazon győzelem emlékére egy más oszlopot ko- szoruztak meg. Most is, amikor a kuruc szabadság- harcot befejező szatmári békekötés kétszáz éves fordulóját ünnepeljük, érzelmeiben és magatartásában két pártra oszlott a nemzet. De mi, akik itt jelen vagyunk, bár tiszteljük más érzelmű honfitársaink véle­ményének szabadságát, bátran vállaljuk úgy kortársaink, mint a késő utókor előtt a fe­lelősséget azért cselekedatünkért, hogy a szatmári béke emlékét kegyelettel meg­ünnepeljük. Ez a békekötés nem egy ember müve volt, hanem a közóhaj szüleménye. A történettudomány megállapította, hogy Magyarországnak ezen csabadságharc idejében a megelőző török uralom és a háborúk folytán alig volt két milliónál több lakosa. Ezer sebből vérzett már akkor, mi­kor Rákóczi zászlai alá állott. Pusztán ál­lott az Alföld, szegénységgel küzdött a la­kott területeken a kizsarolt nép. A nyolc Alkalmi nyakköndő Vásár Legújabb diabolo csokor és magánkötő . . darabja 50 fii. 1000 db. nehéz selyem magánkötő alkalmi vétel „ 1.— , 500 „ oceassio magánkötő, ezelőtt 5.—, most „ 3.— „ Kazinczy-utca 4. Csak a hó végéig 1 Csak e hó végéigl a Kardos-féle ^ divatudvarban íj

Next

/
Thumbnails
Contents