Szamos, 1911. július (43. évfolyam, 147-172. szám)
1911-07-28 / 170. szám
(1911. július 28.) 170. szám. 3, oldal. SZAMOS A kirabolt vendég. Csendélet a halápi csárdában. Valósággal a bűnügyi regényekbe illő história történt a napokban, a Debrecenhez tiz kilométer távolságra fekvő kalápi csárdában. ügy uzsonna tájban betévedt a csárdába Marozsán Mihály juhász, aki nehány fél iter bor mellett jó későig elidózgetett. Egy szemrevaló tizennyolc éves kiszolgáló leány forgolódott körülötte s ugyancsak szemügyre vette a Marozsán dagadt bugyel- lárisát is. Kapta tehat magát és a legkö zelebbi üveg borba álomport kevert és amikor a juhász mulatás után elaludt, teljesen kifosztotta. Az összes készpénzét, óráját láncát,' szóval az összes található értékeket ellopta. Marozsán Mihály csak másnap délben ébredt fel, persze nyomban észrevette, hogy ki van fosztva. Azonnal jelentést tett a csendőrségnől, amely megindította a vizsgálatot. A derék hajadont természetesen letartóztatták és bekísérték a debreceni királyi ügyészség fogházába. Az értéktárgyak jórésze megkerült, de a pénzben már nagy volt a hiány. A királyi ügyészség Balogh Mária ellen megindította a bűnügyi élj írást. Ugylátszik, hogy a pincérnő rendszeresen űzte ezt a foglalkozást, mert tekintélyes mennyiségű áloinport találtak meg nála a házmotozás alkalmával. 5. Máriavölgyi viz üveg énként 12 fillér Szűcs József nél. A mostohaanyja íérje. Érvénytelenített házasság Máramarosszigetről írják: Csavargás miatt jutott az itteni rendőrségre Schmidt József huszonegy esztendős legény. Ilyenkor úgy szokás, hogy a rendőrség adatokat — Ő van itt, ö ... & férjed. — Ki? — A férjed. — Siess, menj föl. Siess! — és lökte előre. — Csak nagy merészség menthet meg bennünket. Ne félj. Beburkollak a zöld köpenyegbe. Egészen tetőtől talpig, a csuk lyával e takarod az arcodat is ... Ne remegj . . . akkor minden elveszett . . . — Nem . . . Nem bírom megtenni. — Kelll! Belecsavargatta a nagy köpenybe, átfogta a derekát és levezette a lépcsőn. — Ne félj . . . könyörgök, ne félj. .. Sötét van . . . Nem fog rád ismerni ebben a bő kabátban. A hadnagy a lépcső alján várt a csónakkal. A házmester a füstölgő lámpát tartotta. Mikor Helen leért, a hadnagy tisztelgett és igy szólt a mentőmunkáshoz: — Vegye föl óvatosan ezt a hölgyet. Az erős ember fölemelte Helént, mint egy gyermeket. Vigye a csónakhoz és szállítsák azonnal az utca végéig . . . — Igen, hadnagy ur — és belegázolt a vizbe. Miksa bambán bámult utánuk. Mikor a csónakban látta az asszonyt olyan örömet érzett, hogy majd megőrült. Odalépett a hadnagyhoz. — Köszönöm, uram. Nagyon hálás vagyok 1 — Oh, kérem, uram. — Ön megmentett minket! A hadnagy kifeszitötle a mellét. — Az ember nem játs hátik egy hölgy becsületével és jó hirével. René Benjámin. gyűjt a letartóztatott egyén életére vonatkozólag Schmidt JózseT életének körülményeit is fürkészték és eközben érdekes adn'ok birtokába jutott a rendőrség. Kiderült ugyanis, hogy Schmidt József törvényes házasságban élt a saját mostohaanyjával, akit annak rendje és mfjdja sze rint feleségül vett. Felesége, vagyis mostohaanyja ötvenhat tavaszt látott már és egész sereg unokája van. Schmidtnét megidézték a rendőrségre, ahol a következőket mondta el életére és házasságára vonatkozólag: — Három férjein volt már, ez a mostani, a Józsi gyerek, a negyedik. Józsinak az apja, aki suszter volt, volt a harmadik férjem. Jól éltem 7ele, de hamar elhalt s rám hagyta a jelenlegi férjemet, akinek semmiféle foglalkozása nem volt. Nekem van egy kis megtakarított pénzecském, kocsit, lovat vettem hát a liunak, hegy megélhessen. Eközben a gyerek belém bolondult s azt mondta, hogy minden áron el akar engem venni feleségül. Egy szép napon el is vitt az anyaköuyvvezelőhöz, ahol annak rendje és módja szerint meg- esküdlünk. Jól is éltünk volna, de a férjem, a Jfzsi gyerek nem szeret dolgozni, inkább csavarog. A rendőrség a furcsa házasság dolgát áttette az ügyészséghez, amely azonnal intézkedett a házasság megsemmisítése iránt. Ez nem régiben meg is történt s a bíróság a különös házasságot erkölcsi okok ból érvény1 elennek mondta ki. Szatmárnémeti, 1911 Julius 28. Ince. Milyen idő várható ? A meteorológiai int jelentése Az időjárásban lényeges változás nem várható. Sürgönyprognózis. Változás nem várható. Déli hőmérséklet 31 fok Celsius. Az olcsó élet. Az ember ki nem nyithatja az újságját, hogy abban ne találna híreket ember áldozatot követelő szerencsétlenségekről. — Automobilok, vasutak összeütköznek, kazá- nak fölrobbannak, épületek összeomlanak és a romok alatt az emberi vér piros rózsái nyilának. Akik még néhány pillanat előtt vidáman, gondtalanul éltek, szorgosan, jó kedvvel munkálkodtak, derülten élvezték az életet, talán terveket kovácsoltak a jövőre : összeronc olt tagokkal holtan feküsznek. Egy előre nem látott véletlen, amelyet rendesen valamely mulasztás, könnyelműség istápol, a sorsnak ki nem számítható szeszélye egy pillanat alatt orvul kidönti az élet egy egy erős, szívós, virágzó fáját. Van valami mélységesen tragikus az ilyen hirtelen halálesetekben; mikor egy múló perc megdermeszti a mosolyt, kioltja az emberi életet, mikor vaáakil mulatozás, rendes napi munka között, készületlenül ér a halál. A tragikum — a készülot- lenségben van. A régi filozófusok mindig azt hirdették, azt tanították, hogy az élet ne legyen más, mint szüntelen készülődés a halálra; mindenki tartsa rendben számadásai , hogy Halál ő fensége akármikor int, függő ügyek ne maradjanak hátra. Böicseieti tannak ez nagyon szép ; de az ily tanokat vajmi kevesen követhetik. Különösen a meghalás és a halál gondolatával nem szívesen foglalkozik az ember és a n pról-napra megismétlődő példák mutatják, az emberi élet nagyon olcsó. Tudja az ég, hogy miért, miért nem, de nincs meg az emberekben a komolyság, hogy az életet kellően értékeljék, becsüljék. Mintha az a megdönthetetlen igazság, hogy az emberi élet a legdrágább kincs, teljesen elvesztette volna súlyát. — Az emberek hihe etlon kön/ nyehnüséggel vetik kockára nemcsak a maguk életé1, de nem törődnek a mások életével sem. Az, hogy valaki a maga életét semmibe se veszi, a gyönyöröket, mihó, falánk élvezettel sziircsáli, hogy jelen pillanat mámoráért föláldozza a jövőt, hogy saját életerejének gyilkosa, ellensége, ez még a kisebb baj. Szerencsétlenség ugyan ez is, mert hiszen az euervált, könynyelmü, léha emberek nem alkothatnak erős, szilárdan és megalapozott társadalmat és minden kialudt élet a nemzet erejét gyengíti. De ennél sokkal nagyobb horderejű az a könnyelműség, amellyel az emberek a más vagyonával, a más kincsével, a más életével bánnak. Ahol emberi életről v.m szó, a legmesszebbmenő elővigyázat, a legkörültekintőbb óvatosság, figyelem se ok. Mindent meg kellene tenni, hogy még a véletlen eshetőségek is a minimumra redukálhassanak. Gátat kellene vetni az emberi hiúságnak, a pillanatnyi fölhevülósek okozta könnyelmű vállalkozásoknak, az emberi gyengeségekben rejlő fogyatkozásoknak ellensúlyozni kellene a legridügebb és legóvatosabb módon, hogy a másik életét baj ne érje. Küönöscn szigorúan, kérlelhetetlenül kellene büntetni azokat a vál'a kozókat, akiknek kezében sok ember sorsa van letéve és akik gyakran hihetetlen fölületességgel, nemtörődömséggel bánnak ezzel a vagyonná'. Ahol az ő érdekük megszűnik, ahol az emberi élet óvási talán áldozatokat, anyagi költségeket okozna: erről mit sem akarnak tudni. Hiszen az emberi élet olcsó! És — különösen ha más ember életéről van szó. Vakmerő kívánságok. Azt hiszem, illeLöleg csak hittem eddig, hogy senkit sem kell in ggyőznünk arról, hogy a meleg kezd elviselhetetlen lenni. Azonban vannak ós pedig nem is kevesen, akik még mindig nem találják elégnes a hőséget, nem érzik a port, a piszkot, ami ebben a kánikulában mind, mintha szárnyat kapna, kering a levegőben, sok millió bacilussul egyetértő társaságban. Csodálatos dolog ez, hogy mikor az emberek már szinte meggyulnak a forróságtól, ne akadjon a városházán senki, akinek eszébe jutna, hogy ezen a mizérián holmi kis locsolással segíteni is lehetne. Valamelyik tanférfiu ugyan emlegette tnár, hogy jó volna legalább egy két kocsit beszerezni ós azt. az utcákon működtetni, hogy a tanuló ifjúság szemléltető oktatásba részesüljön és tényleg lett is eredmén>c a dolognak, mert beszerzett a város ilyen kocsikat, csakhogy most vakáció van és tanuló ifjúság nincs, tehát a nemes város úgy okoskodik, hogy nem érdemes neki publikum hiányában szemléltető oktatást nyújtani. Némelyik külföldön (értsd Debrecenen tu!) járt fiatal ember már olyan dologról is hallott, hogy a háztulajdonosokat a varos kötelezte a judtt naponta háromszor fellocsolni, dohát az külföldön volt és igazán tulmerésznek tűnök fel a saját magám szemében, ha S atmár városától ily értelmű rendelkezést meg c.-ak kiv. női is mérés .- kedek. A veszély vakmerővé toszi az embert és ha veszek rő van szó, hát most tényleg veszélyes időjárás van úgy, hogy erm való tekintet lel sok kevésbbó vakmerő adófizető polgártársam nevében még egy szerény kívánsággal hozakodom olö. A Kossuth kertiői van szó, amelyet a város n tg/ költség-,«}’ tart faun, h >gy legyen hová ma-
