Szamos, 1911. július (43. évfolyam, 147-172. szám)
1911-07-28 / 170. szám
XLIII. évfolyam. Szatmár. 19«. julius hó 28., péntek. 170. szám. Előfizetési dij: Helyben: 1 évre 12 K. V* évre 6 K. */« évre3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:.. .. 16 ............ 8 ...... 4..........150 Eg y szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közöltéinek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. ft börze megreformálása. Egy nagyobb vidéki városban az történt, hogy a pénzintézetek megvon- Uáfe^a hitelt azoktól a cégektől, kikről kitudódott, hogy tőzsde játékot folytatnak. Alkalmat erre az elhatározásra az adott, hogy úgy az említett városban, mint a környéken nagyon sokan játszottak a börzén, természetesen veszteséggel és a játékra a megrendszabályozott bizományi cégek csábították a közönséget. A tőzsdejátékot gazdaságilag veszedelmes dolognak tartjuk, első sorban azokra nézve, akiket a játékszenvedély csábit a börzére, hogy rövid idő alatt meggazdagodjanak, holott rendszerint otthagyják a fogukat. A legtöbb esetben züllés és a családi élet megsemmisülése a börzejáték következménye. Azért hangoztattuk már nem egy ízben, hogy a börzén tekerjék ki egymás nyakát a hivatásos börzeánerek, semmi közünk hozzá, de a nagyközönséget távol kell tartani a börzétől. Azért, a mikor az értékpapírok egyesületének vezetősége arról panaszkodott, hogy a közönség részvétele a bürzejátékban megcsappant, mi azt nagyon jó dolognak tartottuk, az idők jelének, mert láttuk, hogy a vidékiek ráuntak arra, hogy a bizományosok fejőstehenei legyenek. Sohasem gondoltuk volna azonban, hogy akadjanak pénzintézetek, tehát merkantilis intézmények, melyek a hitelmegvonás radikális eszközével foglaljanak állást a börzejáték ellen. Kezdetben csupán az agrárius körök foglaltak állást a börz.játék ellen. Senki sem hallgatott reájuk. Mikor azután a fedezetlen határidőtizlet a vidéki gabonakereskedőket is berántotta, ezek is tiltakoztak oly börzei machinációk ellen, melyek halomra döntötték a reális kereskedelem minden számítását. A kiegyezési törvény utasítja a magyar kormányt, hogy úgy, mint Wienben, Budapesten is tiltsa el a fedezetlen határidőjátékot. És bár az osztrák kormány már több ízben követelte a megegyezés végrehajtását, mégsem történt semmi. Ugyanaz a hatalom, mely megbuktatta Polónyit, most is útjában ál! a börzereformnak. Az agráriusok pedig szüntelenül döngetik a börze kapuját. Zselénszky gróf csak a minapában adott be egy törvényjavaslatot, mely szigorú büntetést szab ki azokra, kik börzejátékkal foglalkoznak. És most jönnek a merkantilisták maguk. Már ezek sem tudják a börzejáték pusztításait nyugodtan végig nézni. — Mi az, maga újabban maltert dagaszt ? — Ah, uram, végünk van. — Ne mondja. Már éppen be akart fordulni a kapun, mikor hirtelen egy autót látott közeledni, amelyből egy hölgy integetett feléje. Megvárta. A hölgy kiugrott. — Miksa! — Helón 1 Te vagy az ? — Igen. Majd megmagyarázom. Fölmentem. Mikor az ajtó bezárult mögöttük, a nő szenvedélyesen kezdte ölelni, csókolni Miksát. — Képzeld, őrségem van holnap reggelig. Ez az édes árvíz 1 Miénk a világ holnap reggelig. — És hol van ? — Valahol a rakparton. — Éljen az árvíz I Mi itt boldogságban uszunk, mig a férjed üres hordókat halász a Szajnából. Nos, nem kedves ez. — Azt hiszem, embereket kell menteni. Nagyon ünnepélyesen búcsúzott tőlem. A kötelesség hiv — mondta — a hadsereg a nép segítségére siet. — Milyen nevetséges 1 — Én pedig egy pillanatig sem haboztam, ahogy eltűnt a látóhatárról, autóba vágtam magam. Bemondom a cimet: Szajna-utca. Jövünk. Egyszerre elzárt utat találunk. Kerülünk a Concorde-tór felé, a Solferínó-hid felé, ott is elzárva. Ez rettenetes 1 Igaz, hogy a vidékről indult ki a mozgalom, de hihető, hogy a főváros és a többi vidéki városok sem fognak elzárkózni oly mozgalom pártolása elől, melynek célja a börzét megtisztítani azoktól az elemektől, melyek a termelő elemeket szipolyozzák. A kulturállamok már régen megszabadultak tőlük. Wien hozzánk küldte őket és ezek a mi börze- ánereinkkel szövetkezve, oly hírhedtté tették a budapesti börzét, mely vetekedik hírhedtség dolgában a new-yorki börzével. Börzeánereink szörnyen büszkék erre, mi nem. Mert ez nem kultúra. Fokról-fokra mégis csak megérlelődik az a közhangulat, mely a közkormányzatot a börze megreformálására fogja bírni. Berlinben és Bécsben is eltörölték a fedezetlen határidőüzletet, még sem történt baj. Nálunk sem történik baj belőle. Attól pedig ne tartsunk, hogy a forgalom gabonában és értékpapírokban megcsökken. A tőzsdére, mint gabona- és értékpapírpiacra szükségünk van, játékbarlangra azonban nincs szükségünk, Akinek az kell, menjen Montecarloba. 1. Miért üdülünk Maria- völgyön ? 2. Mert Máriavölgy kedvest otthonias, olcsó. A férfi alig figyelt az asszony szavaira. Még mindig a férjen mulatott. — Hm... . . a hadnagy ur örségea van . . . Üres hordócskákat halászik. Pompás. Az asszony nagyon szerelmes volt ebbe a parfumözött világfiba, akinek a nevetésétől majd megbolondult. Agyon tudta volna csókolni, mikor a hangját és nevetését hallotta. Miksa tőle telhetőleg viszonozta ez érzéseket Az asszony ugyan nem volt szép, de pikáns, nyugtalan, ideges, igazi kis ördöngős menyecske, aki csupa szeszélyből csalta a férjét. Most, hogy együtt voltak, bánták is ők, ha a Szajna az egekig emelkedik. Ott ültek a díszesen berendezett szobában, amelyet Helén esti világításban most látott először. Szerette nagyon ezt az intim garcon lakást, amely finom ízléssel volt berendezve . . . . . . Reggel felé csöngetésre riadtak föl. — Mi az? — Csöngetnek. Újra csöngettek többször egymás után. Miksa kiment, Helén ijedten dadogta: — Jaj Istenem, vigyázz, úgy félek. — Ki van itt ? — kérdezte Miksa az előszobában. — Én . . . Mi vagyunk — felelte több hang egyszerre. — Uram az égés» utca el van öntve. A fórj. — Árvízi emlékek. — Miksa urat a szolgája azzal költötte fel, hogy az árvíz már az utcáig ért. Lassan kelt föl, kinézett az ablakon és csakugyan látott egy kis patakot, mely kedélyesen folydogált az utca közepén. — No, és ettől ijedtél meg? — kérdezte a szolgától, az ablaktól visszafordulva. — Uram, — mondta az inas, minden tagjában remegve, — meglássa, mindjárt az ablakig ér. Mindenki menekül. —• Adja a felöltömet és reszkessen tovább, ha jól esik. Lement az utcára, hogy a rendes napi sétáját megtegye. Öt napja folyton az ár vizet hallotta emlegetni, de ő nem tudta elhinni, hogy csakugyan feje fölött a veszedelem. Addig olyan rendesen ment minden, hogy egyszerűen lehetetlen volt elképzelnie, hogy máskép is lehetséges. Ha valaki előtte sopánkodott, nevetve vigasztalta : — Legalább megtisztul egy kicsit a világ. Az/ utcán folydogáló szennyes vizű patak azonban mind szélesebb lett. Miksának nagyott kellett ugrálni és kerülni, de azért gúnyosan nevetett a pékre, mikor hazaérve, a háza ajtajának befalazásával látta foglalatoskodni.
