Szamos, 1911. július (43. évfolyam, 147-172. szám)
1911-07-27 / 169. szám
XLIII. évfolyam. 169. 5?ám. Előfizetési dij : 4elyben: 1 évre 12 K. ‘/? évre 6 K.l/« évre 3 K, i hóra 1 K Vidékre:16 8 ............ 4...........1-50 Eg y mmám érm 4 fittér. SPOSJLTIMAi JfAPUbiSüP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utcza 9. szótn. a f etetőn szóm: i07. Mindennemű dijak Saatmáron, a top kMMMwWttlP fisetendOk. Hirdetések : Készpénzfizetés meHett,iíesjjBÖBjyofSíÉö*A«zell#Ä- (étnek. — Az apróhúcdfltéaefcfatot"^ -^fntten sai»4MHfc __________HqiMrsm aa A katonai büntető eljárás, A katonai javaslatok felett, mióta azok a nagyközönség tudomására jutottak, kialakult a közvélemény, mely határozottan követeli, hogy azokból a javaslatokból törvény legyen. Nincs az a párttaktika, az a pártérdek, amely miatt ezeket a javaslatokat háttérbe szorítani engedhetnék. Hisz az ország fiatalságának, a katonai kötelezettek ezreinek jólétéről van szó. Ezek a javaslatok mind a katonai szolgálat megkönnyítését, a terhek arányosítását, elviselhetőbbé tételét célozzák. Éppen ebből a szempontból kell megbírálnunk első sorban azt a két katonai javaslatot is, amelyeknek egyike a közös hadsereg, a másika a honvéd büntető eljárásnak és a bírósági szervezeteknek szabályát tartalmazzák. Valóban a legégetőbb mulasztást, mondhatni legalább is negyven év mulasztását fogjuk kipótolni, ha a katonai büntető eljárásról szóló javaslatokból törvény lesz. Ezt a törvényt mindjárt a kiegyezés után kellett volna megcsinálni, mert az egész katonai büntető eljárásunk még a Mária Teréziabeli korszakból veszi eredetét és nincs a világon sem polgári, sem katonai téren ilyen elmaradott kriminális eljárás, mint ez a mi katonai büntető eljárásunk. Jó, bogy a kor szelleme valahogy mégis segített rajta és időnként császári revdeletekkel pótolták, megmásították egyes kirívó, elavult intézkedéseit. — így a testi lenyitéseket, a botozást, a vesszőzést, a korbácsolást császári rendelettel a 60-as évek elején megszüntették. A kivégzéseknél a középkori rémségéé külsőségek, mint a kivégzendőnek mintegy körmenettel a bitófa alá kisérése, ott a lefokozási eljárás foganatosítása, a hadsereg köréből való kilökése, ezzel egyszersmind a polgári társadalom megbélyegzése, mert ez szerint tényleges katonát nem szabad felakasztani. Előbb a katonai osztályból ki és s polgári osztályba be kell lökni és csak aztán törik el a delikvens feje fölött a pálcát és adják át őt a hóhérnak. Még az is a régi barbár korszakok kegyetlen maradványa, hogy a kivégzés mintegy a nagy nyilvánosság előtt, mintegy a piacon történik. — De ezek a mostani katonai büntető eljárásnak úgyszólván a külsőségéé borzalmai közzé tartoznak, sokkal súlyosabbak a belső bírósági szervezeti és eljárási hibák, a melyek egyetlen katonának sem biztosítják kellőképpen sem az életét, sem a szabadságát, sem a becsületét. A büntető eljárás megindítása bármely alaptalan, bosszúból megtörténhetik, ha a parancsnok haragosa az illető katonának, mert tisztán a parancsnoktól függ, hogy foganatosítsa, vagy egyszerűen félretegye a feljelentést, vagyis addig még mindig el lehet, mint mondani szokták, tussolni az ügyet. Az il^en eljárás éppen nem alkalmas arra, hogy az eddigi katonai törvényszékeink iránti bizalmat fokozza. De a megindított büntető eljárás eredménye is tisztán katonai birősági közegek önkényétől függ, lévén az egész eljárás titkos, inkvizitorius. Az Ítélő bíróság a vizsgálat jegyzőkönyveibe foglalt adatok alapján és nem közvetlen meggyőződés után hozza meg Ítéletét. A hadbíró teljesiti a nyomozást. Ő szedi össze a bizonyítékokat Ugyanaz a hadbíró viszi a védő szerepét is, amennyiben ő maga a vádinditványábau csoportosítja a felmentő, az enyhítő, valamint a súlyosbító és elitélő körülményeket. Nélkülözi az egész vizsgálati és nyomozási, vádemelési eljárás, a vád és védelem külön-külön képviseletét Mikor a hadbíró elkészül ezzel a referádával, melyben a vádló és védő szerepe egyesül, az itélőbiróság elé kerül az ügy. Ez az itélőbiróság pedig egy olyan katonai esküdtszék féle, melyben képviselve van a közbakától kezdve a legmagasabb rangig minden katonai rendfokozat. Először is ez nem jogász testület, hanem egy szigorú és elfogult, minden áron büntetni akaró bírói testület. Az igaz, hogy mindegyik jury-tag elvileg szabadon gyakorolja a szavazati jogát és szavazhat felmentésre vagy elítélésre. De mit ér ez a szabadság, ha ebben a jury-ben is a felebbvalótól való függés és altól való félelem zavarja az egyes jury-tag szabad elhatározását. Sőt ki van tanítva, mintegy utasítva van a jury-tag,. hogy miként adja le szavazatát. Egy ilyen önkényesen hozott itólet ellen aztán nincs apelláta, hanem megint az ezred, a brigád, a hadosztály, vagy a hadtestparancsnok önkényétől és tetszésétől függ, hogy az elitólt kegyelmet kapjon, enybittessék vagy elengedtessók a büntetése. Ezzel az önkényes, hibás eljárással szemben az uj büntető eljárásunk a modern jogtudomány minden intézményes eszközeivel felszerelt katonai büntető eljárást hoz be, honosít meg. A közvetlenség, a vád és védelem elve, a nagy nyilvánosság ellenőrzése a legteljesebb mértékben érvényesül. Először is külön választat! k a hadbíróság a vádhatóságtól, melyet aztán külön katonai ügyészség, katonai vezérügyészség és koronaügyészség fog ellátni a felebbvitel különböző fokozatain. A vádhatóság, illetőleg a katonai ügyész, az igaz, hogy ezután is nyomozási eljárást folytatja, de működését úgy a bíróság vezetője, mint a védelem ellenőrizheti. A vizsgálat kiegészítését, kiterjesztését, megismétlését indítványozhatják az érdekeltek. Ekként tehát a bünpör előkészítő stádiumában is érvényesülhet a védelem elve. Bár itt is az uj katonai bünper során az úgynevezett előkészítő vizsgálati eselekmények nem oly döntő fontosságúak, mint például a polgári büntető eljárásban, mert itt a katonáék- nál nincs a vádtanács előtti eljárás intézménye. Nem kell előbb külön határozni abban a kérdésben, hogy elég súlyos gyanuokok merülnek-e fel a vád alá helyezésre nézve és csak ennek elA Cirkusz Renlow-ban 9 9 ma este 8 óra í5 perckor 9 9 a fényes megnyitó előadás W* kezdetét Veszi.
