Szamos, 1911. július (43. évfolyam, 147-172. szám)
1911-07-20 / 163. szám
/ /V Előfizetési dij : Szerkesztőség és kiadóhivatal Hirdetések: 163. 575ÍTI. ?!yben:1 évre 12 K. ‘/a évre 6 K. ‘/« évre 3 K, 1 hóra 1 K vidékre:., .. 16 .......... 8......... 4........150 Eg y szám ára 4 fillér. Rákóczi-utcza 9. szám, ob felefonszám: (0/. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. K észpénzfizetés mellett, a tetnek. — áz apróhirdetések WWW minden szói Kyitttér sara 20 A honvédelmi miniszter beszéde. A véderő-vita mai harmadik napján Hazai Samu honvédelmi miniszter nagyszabású, a kérdést minden oldalról szakszeriheg megvilágító beszédet mondott, mely nemcsak a munkapárti többséget ragadta zajos helyeslésre, hanem szemmelláthatólag mély benyomást tett az ellenzék komolyabb elemeire is. Hazai Samunak nem ez az első szónoki sikere. A honvédelmi miniszter a maga talpraesett, szakszerű és hazafias lendülettől á?hatott felszólalásával eddig is bebizonyította, hogy nemcsak teljesen ura tárgyának és a szónak, hanem hogy katona létére a miniszteri székben is meleg szószólója s előharcosa nemcsak a nép jólétének, hanem a nemzeti gondolatnak és álláspontnak is. Mai beszéde elején a hadsereg fejlesztésének szükséges voltát magas ethikai szempontból indokolta. Az egy fajhoz tartozók egyesülési törekvése még a véres háborúk egész sorozatát fogja felidézni, de manapság a háborúk már nem lovagi tornák, hanem tömeghalál és pusztulás jár a nyomukban. Az európai hatalmak kivétel nélkül állig felfegyverkezve készenlétben állnak, csupán mi maradtunk el, úgy a fegyverkezésben, mint a nép katonai terheinek enyhítésében. Elég volna talán arra utalnia, hogy bennünket szuronyerdő vesz körül, de ő kötelességének tartja a javaslat ellen elhangzott érvek megcáfolását, mert biztosítani szeretné a hadseregnek a nemzet, a nép szeretetét, melyre annak szüksége van. A honvédelmi miniszter aztán kifejtette, hogy véleménye szerint két elleniét ellen kell harcolnia; az egyik az antimilitarizmus, mely a szociálizmussal társulva kizárólag csak káros terhet lát a katonaságban, a másik csoportot azok alkotják, akik közjogi szempontból Ítélik meg a kérdést. A békebarátok törekvését helyesli s elhiszi, hogy a törekvések előbb-utóbb célt fognak érni. Elismeri, hogy az államnak kötelessége e célt támogatni. De e cél megvalósulása még igen messze van, s az, aki nemzetét lefegyverezné, mielőtt ezt más nemzetek teszik, a maga nemzetét áldozná fel. A legnagyobb békebarát, a béke legerősebb biztosítéka az erős, jól felfegyverzett hadsereg. A hadsereg közjavakat véd, s azért helytelen a szocialisták álláspontja. Kifejtette továbbá, hogy a függetlenségi pártnak az a politikája, mely a katonai kérdésben a do ut des álláspontjára helyezkedik, veszedelmes az országra. Nem lehetetlen, hogy a politikai konstelláció következtében hamarosan oly fergetegbe kerülünk, melyből csak egy erős hadsereg menthet meg bennünket. A honvédelmi miniszter aztán sorra vette a vita folyamán eddig a javaslat ellen elhangzott felszólalásokat s különösen azzal a váddal foglalkozott, hogy a katonaság nem tesz esküt az alkotmányra. Ámde például a képviselők sem tesznek le ilyen esküt. Hisz a haza törvényeinek megtartására eskü nélkül is kötelezve vagyunk valamennyien. Az ellenzék amaz óhaja, hogy a kétévi szolgálat az összes fegyvernemeknél behozassák, kivihetetlen, mint azt a katonai szakértők, akik ezt a kérdést mégis csak alaposabban ismerik, megVége a barátságnak. — Hát eljösz a mulatságra, Hedvig! De gyere, kérlek: be kell, hogy mutassam neked. Biztosan meg leszel elégedve az Ízlésemmel. Ah, ő valóban olyan előkelő és olyan derék ember. Mikor elmondta, hogy az apjának háza van és üzlete, védekezve tette hozzá: De ez nem az ón érdemem és nem is akarok vele hencegni, nem adok rá semmit. És azután azt mondta: És ha egyszer megnősülök, nem nézem a pénzt. Igen, ezt mondta. És ón azt feleltem : no azért mégsem volna az rossz, mert amikor ott tartanak a fiatalemberek, mind azt nézik, hogy ne jöjjön üres kézzel az asszony, Na persze, na persze, mondta rá, de nem mind olyan. Végre is, lehetnek egyesek, akik nem lettek teljesen állatok. És egy asszony néha többet hozhat magával, mint a pénzt. De ez a természet az asszonytól függ. Igen, te, ezt mondta és olyan kutatva és szeretettel nézett reám és meghívott a mulatságra. Biztosan eljöjjek, de bizonyosan! így hát meg kellett Ígérnem, hogy elmegyek. De igy egyedül mégsem szeretnék . . . Hm, mit gondolsz ? Átnézett a barátnőjére, aki nyugodtan varta a gyöngydiszt egy estiköpe- nyegre. — Na ja, természetesen, ha te nem bízol magadban, tudod, hogy szívesen megyek szórakozni! — felelte az ő nyújtott berlini kiejtésével. Klára hangosan nevetett erre a feleletre és jókedvübben és pajkosabban — mint máskor — ült a gépjéhez. És amikor hazamentek együtt, meg az öltözködésnél, meg az utón, mikor a mulatságra mentek, folyton jó kedve volt. Mikor a terembe léptek, Münster ur elébük jött és a táneolók között egy sarokasztalhoz vezette őket, amit az ö számukra lefoglalt. Mikor az első szokásos szókat az útról, meg az időről elmondták és a lányt bemutatta az ismerősöknek, elkezdtek egymás között társalogni. Münster ur Klára mellé ült. Szépen, csendesen beszélt hozzá a leány. _ Ő sem látott semmit abból, a mi körülötte történik. Nem is gondoltak a táncra. Békésen, vidáman ültek a sarokban, senki sem zavarta a nevetgólésben és a pillantgatásban őket. Hedvig, a harátnője nyugtalan lett. Eddig még senki sem hívta táncolni. És Klára szánakozott rajta. Ha már magával hozta a barátnőjét, gondoskodni kell a szórakoztatásáról is. fís felkérte Münster urat, hogy legalább egyet táncoljon vele. Hedvig mosolyogva állott fel. Klárának úgy tetszett, hogy egy kicsit gúnyosan nézett rá a barátnője, mikor a fiatalember karján tovalibbent. Kipirulva és izgatottan jöttek vissza, mikor a zene elhallgatott. Hedvig most már nem duzzogva és hallgatagon ült mellettük. Hivalkodott az életrevalóságával, a tréfáival és a tapasztalataival. A tapasztalatlan Münstert egészen megszedhette a perregő fecsegésével. És amikor hölgyválasz volt, Hedvig gyorsan magával vitte. Ez hizelgett neki; táncközben tréfá- lóztak egymással. Egypárszor körüljárták a termet, mikor Hedvignek eszébe jutott, hogy most már elég volt, most menjen végre Klárához is; öt hitta meg és még féltékeny lenne, ha mindig csak vele táncolna. — Ah, az még nagyszerűbb volna — A Gazdag cirkus nagy úri estélyt tart érdekfeszitő amerikai birkózással: JUjT“ Czyps néger és Czája között. Minden fogás megvan engedve.
