Szamos, 1911. július (43. évfolyam, 147-172. szám)

1911-07-19 / 162. szám

2. oldal SZAMOS 1911. julius 19. 162 £zá:r..) Gallérok oőzmosása Tükörfér'nvel hófehérre mm Pál SzafeDár. Gyár fóiizlei Kossuia L.u. 10. 17. Attila-utca ? ' flnvntt»» Alajos-féle poltári keratnikaiésagyagáriik: (porcellán, agyag­ul Oral cl Ltd CSerép és bányatermékek agyagcsövek) kizárólagos képviselete r\<n I«*'”'í í'-vl *-* mükőayár, tetőfedési és vasbeton vállalat. Iroda: Attila-utea 1 B. sz. alatt c?S Cv i ülli Gyártelep : Teleky-utca 43 .. , -------- —- .......Telefon 242 na k. — Egy másik készülő törvény hírét Nagyváradról kapjuk. Telegdy József orsz. képviselő, egy nagyváradi újságíróval folyta­tott, beszélgetés alkalmával, többek között kijelentette, hogy a honvédelmi minisztérium­ban fontos törvényjavaslat készül a kiszol­gált katonák kárpótlásán)'. A legutóbbi delegáción a miniszterek és delegátusok kö­zött felmerült az az eszme, hogy minden kiszolgált katona, mikor távozik a szolgálat­ból, bizonyos összeget kapjon a kezébe, a melylyel mesterségét, vagy gazdálkodását ismét megkezdhesse és folytathassa. Schönaich hadügyminiszter akkor több delegátus előtt kijelentette, hogy az eszme egészen jó és valószínűleg keresztül is vihető és minden­esetre tárgyalni fog e kérdésben a pénzügy- miniszterrel. Másnap Schönaich hadügymi­niszter kijelentette, hogy ezen eszmének a keresztülvitele mintegy 15 millió koronába kerülne és az erre szükséges fedezet is megvolna. Telegdy József kijelentette még, hogy mielőtt az Árpád községben tartott népgyülésre leutazott volna, megkérdezte Hazai honvédelmi minisztert, hogy ezeket elmondhatja- e választói előtt. A miniszter azt mondofa, hogy a képviselő saját fole- lő.-'8ógére elmondhatja. 2. Mert Máriavölgy ked­ves, otthonias, olcsó. Olcsó cipők Vuján&l. 3. Máriavölgyi ásványvi­zek legolcsóbbak, legjobbak. A képvisalőpz ülése. Obsfrukció a vigkinerülésig. — Saját tudósítónktól. — Bpest, julius IS. A mai ülésen Antal Géza munkapárti képviselő az ellenzék harcmodoráról azt mondotta, hogy .nem volna ellene kifogá­sunk, ha a harc tisztességes eszközzel folyna.“ Az ellenzék, ameddig vélt sérelmére elégtételt nem kap ráhelyezkedik a legme­revebb obstrukció álláspontjára. Történt kí­sérlet, hogy ügyét valamelyes nyilatkozat félével eligazítsák, de úgy látszik, hogy e tárgyban folytatott tanácskozások nem ve­zettek eredményre. Az eilonzek napirend előtt való felszó­lalás címén tárgyalni kívánta Székely minisz­ternek Kecskeméten tartott beszédjét. Tiz szónok jelem kezstt. De Berzeviezy elnök csak négynek engedélyezte a szólást, ami miatt aztan elhatározták, hogy zárt üléssel teszik lehetetlenné a mai ülést. De hirtelen fordult a taktika, Wicken­burg gróf három heti szabadságot kért a Háztól. Nem adjuk meg! — kiáltották bal­ról s már az elnök kezében a névszerinti szavazást kérő iv. Ezután újabb szavazásokat provokál­tak több képviselő szabadságának meg­adása felett. A hangulat különben rendkívül izga­tott. Félő, hogy példátlan botrányok és ci- vakodások színhelyévé alakul át a Ház s nemsokára elérkezik a pirbajos obstruk- cióig vagy tán azontúl is. A munkapárt vezető emberei mind inkább unják az ellenzék erőszakoss ágát és remélhető, hogy hamarosan módot találnak az ellenzéki akció letörésére. é. Máriavölgyi víz üvegen­ként 12 fillér Szűcs Józsefnél. őszinte szavak a mi helyi gyáriparunkról. Irta: Bodnár Gáspár. Olvastam Thurner barátomnak va­sárnapi vezércikkét — a magyar ipar pártolásáról. Illetőleg, végre-valahára vi­lágos perspektívát nyertem arról, hogy hát voltaképpen mi is volna — lenne az a sokáig befejezetlenül álló, már e!- kéazületlenül is bus történetet hirdető épüle:, téglatömeg? Olt a Szamos par­ton, a temető oldalán. Mert hallottam, olvastam is, hogy Ebben a percben a villamos zökken egyet, megáll, a kalauz Rákóozi-ut szakasz- határt ordít és egy kis diákgyerek, aki eddig versenyt futott a villamossal, hirtelen felszakitja a vonatvezető melletti „Ne tá­maszkodjék“ felirásu ajtót és felugrik. Egy ur, akiből csak egy cilinder és egy égő szik ki a feltúrt bunda gallérja miatt, felszáll. Hosszabb szünet következik, inig a közúti és egy pár álmos konflis keresztül hajt. Csend van, csak a szorvezett munkás szónokol, mind tüzesebben, csak a saját hangját hallja ós az megrészegíti. A kalauz ránt egyet a csengőn, mire a villamos is ránt egyet a kalauzon. A szivarozó urnák kiesik a szájából a szivar, mire a cilinder vagy bunda morog egyet és bemegy a kocsiba. A legközelebbi megállóig nem törté­nik semmi különös, itt azonban a Royal Orfeum egy köznópszerüségnek örvendő énekesnője száll fel. A vele együtt felszálló parfőm illat felállásra kényszerít minden­kit, ötön is kínálják helyűkkel, csak a szervezett munkás nem zavartatja magát, hanem tovább szaval. Végre is a nö leül a bankfiu mellé, az roppant büszke lesz, hirtelen előveszi az eddig zsebben tartott monokliját és bár a Wesselényi utcánál le kellene szállni«, elhatározza, hogy tovább megy. Úgy tesz, mintha véletlenségből érne kezével a művésznőhöz, rögtön utána, vagy még előtte pardont kór. Egyáltalában az egész társaság igyek­szik feltűnően viselkedni. Az egyik cseléd leány: Jeszusom, de szép, milyen szép ruhája van. A palotás házi ur: Na ja, solche personen, ennek ne róna ? Az egyik satyoros asszony: Nézze a cipőjét, biztosan a Bencétől való. A nő, mint aki tudja, hogy ez a kíváncsiság jár neki, oda sem néz. A kalauz: Nagysád ! szabad jeggyel szolgálnom ? A kisnő lehiuza előbb az egyik kez- tyüjót kinyitja a ridiküljót belenéz, mi­közben kalapja tollával kacóran megcsik- landja, a bankfiu fülét: ennek izgatottsá­gában leesett a monoklija és nem is sike­rül többet vissza tennie. A nő a ridikülből lesi a határt. Az­tán hosszas keresgélés után megleli a pénztárcáját. A pénztárcában egy csomó számla, mosó cédula fehér szóién kivül semmi sem látszik lenni. A kisnő bosszú­san haTap az ajkába lerántja a másik kez- tyüjét is, az leesik a földre, a bankfiu és a kalauz egyszerre hajlanak utána. Ter­mészetesen összeütik a fejőket, mire a bankfiu előbb egy oszttogásszerüen hangzó beesületsórtő kifejezéssel illeti a Mauzt aztán — leghóditóbb mosollyal nyújtja át a keztyüt: „Parancsoljon nagvsád.“ A nő miután még egy kísérlet után meggyőződött, hogy tényleg nincs egy krajcár sem nála; kétségbeesetten néz körül. A bankíiu: (6 krajcár erejéig meg­érti a kétségbeesésé:;) „Kalauz kérek egy szakaszt.“ A kalauz: (szemtelen hunyorgással átadja a jegyet): „Úgy, tudom uraságod- nak bérlete van.“ A bankfiu diszkréten átadja a jegyet, egy hálás pillantást kap érte és már is a legmelegebb társalgás indul meg közte és a művésznő közt. A kalauz Dob-utcát kiált, a két cse­lédlány, a szervezetlen munkás és még egy páran, akikről nem tudni kicsodák leszállnak. Az ajtónál a munkás és a ősi- nosabbik lány egyszerre akarnak leszállni,

Next

/
Thumbnails
Contents