Szamos, 1911. június (43. évfolyam, 124-146. szám)

1911-06-15 / 135. szám

2. oldal.

SZAMOS

(1911. janius 15.) 135. szám.

Modern ruhafestés E bármely divatszinre n

ájtájer

Pál Qiraímáíi Gyár föüzlet Kossuib L. u, 10. raj OMullldi. Felvételi üzletek: Kazinczy-ufc? 17. Attila-utca 2

bent a centrumban . . . vagy künn is, a mi éppen ellentéte annak, ami a szabadkőművesség célja, törekvése ? Mint arra már akadtak is. Nem csak ott, de a szabadgondolkodók társulatában is. Bizony, hogy elitélték. Bizony, hogy azt mondják, vesd alá a tekintélynek magad . . . különben tágasabb odakünn.

Hát uraim, igy vagyon ez! Mig lesz tekintély a világon, mig lesz még elv, mig lesz még meggyőződés ... és lesz dogma, külön felfogás is . . . nem csak egyházi, de világi téren, még a bíróság Ítéleteiben is . . . addig lesznek, akiknek meg kell hajolni . . . mert van ítélet is.

De püspök került indexre. Hát a püspök is ember. A lángósz nyomában is kél a botlás, az elszédülós. Prohászka nem egyedüli püspök. A lángeszű, korának legszellemesebb embere, a szép, a kedves, a világtól bámult francia abbé . . . később püspök, akinek könyvei ma is elragadják az olvasót . . . bizony, hogy tévedett. És tévedését a szószékről, hívei előtt vonta vissza. Pedig ő hit dolgában tévedett. És ez más, mint a Prohászka-ügye. Mert itt, Prohász- kánál csak legfeljebb a felfogás jöhetett ellentétbe az Egyház felfogásáról.

* •

*

Újra és újra olvasom Prohászkának kifogásolt könyveit. És hiszem, most még jobban hiszem, hogy a Prohászka kijelentésében egy másik alap is van a legkönnyebb és legszerencsésebb megoldásra.

A szerencsésebb stilizálással való megoldásban.

Messofantiról, a rengeteg nyelvet (a magyart is) beszélő bíborosról Írják, hogy azt mondotta:

— Nincs a világon nyelv, mely úgy utólérje a classzikusok fönségességót, mint a magyar nyelv.

De nem úgy — megfordítva. A latin nyelv nem éri utói, illetőleg úgy mondom, nem képes vissza adni a mi édes magyar

azonban néhány modalot, türelmetlenül félbeszakított :

— Mit a lányom kezét ? Ugyan kérem, ennél most sokkal fontosabb tennivalóim és gondjaim vannak.

— Ennél nagyobb gondjai?

— Igen, igen A gyűjteményem nem teljes. Egész életem szép munkája hiába való. Mit érek a sok ritka páldánynyal, ha a legritkább hiányzik közülök! Maga engem nem ért. Hallottam, hogy a nőstény borneói Priemus különbözik a him Pria- mustól. A nősténynek nyúlánkabbak a csápjai és a szárnyai csipkézettebbek, mint a himé . . . Érti most már? Nekem birtokomban van a him borneói Priamus, de hiányzik a nőstény. Hogy fog rajtam kacagni angol kollégám, ha ezt megtudja ... És maga előáll ilyen szamárságokkal. Sokkal fontosabb nekem a nőstény borneói Priamus, mint minden egyéb . . . Vagy tudja mit? Szerezze meg nekem ezt a gyönyörű lepkepéldányt és akkor rögtön megtartjuk az esküvőt.

Október apó nagyot nevetett.

— És tudják, hogy ez az egész csak mese. A nőstény Priamus nem is különbözik a hímtől. Ezt is az a részeges skót tudós találta ki, aki eféle dolgokkal szokta felültetni a kollégáit.

— De nekem a boldogságomba, az életembe kerül az a mese!

— Dehogy. A nőstény borneói Pria- must megkapja Saint-Albin ur.

— Hogyan? Ha nem is létezik.

— Az nem baj. Én készítek egyet.

nyelvünk eredetiségét, játsziságát, epedését, keménységét. Sírását, haragját, sóhajtását, reménységét. Tréfás játsziságát, a képzelem megtört színeit, a keménységben is odaadását ... sőt talán a károsulásban is . . . megbocsáthatóságát. Iszen mennyi baj volt, mig a legkomolyabb, legszigorúbb theologu- sok megnyugtatták a kérkedöket és gyöngó- debbeket, hogy mit érez a magyar, mikor rohanó, kemény, majd lágy dalában azt zengi: „Megbünhödte már e nép a múltat és jövendőt!“ Mit mond, mit sir, mit kér, mit panaszol ... azt csak az Isten . . . magyar igaz szive tudja.

Itt is, Prohászka nem csak lendületes, de költői szárnyalásu, még legmélyebb gondolataiban is egész a látomásig emelkedő, viziós — írásaiban, ez lehet a forrás, ez lehet az ok — a félreértésre.

És ha ez kiderül . . . amint ki fog derülni ... ki kell derülnie szerencsésebb stilizálásban . . . akkor és különben is Prohászka püspök vas szárnyaiból egyetlen tolat sem fog kitépni ez az egész ügy.

Amely — egész biztosan mondom — nem a jezsuiták müve. Tomcsányi Prohászka mellett volt. Mi már régebben tudjuk ki — a ludas. Még pedig nem is titokban. Nyíltan. Érdekes, hogy ez nem jezsuita, nem is pöspök, hanem egy esztergomi theologiai tanár.

Prohászkának egykori — tanítványa.

Prohászka tehát oly orthodox, hivő, szigorú tanítványokat nevelt, hogy a merész, a szárnyaló, a sziklákon tulrepülö mestert — szédülésen kapta. Az az indexre tevése.

. . , Egy kis szíszszenés. Egy kis korrigálás és a Prohászka-ügy meg van oldva.

Komót-cipők Vujárnál.

Egy olyan gyönyörű példányt nyirok, festek neki valami más jámbor lepkéből, hogy oda lesz tőle. On, uram, azonnal elutazik Hamburgba. Onnan majd leveleket ir, végül haza jön, akkorra kész lesz a lepke és elviszi a kitűnő tudósnak.

Mai cél másnap elutazott. A sürgönyei egymásután érkeztek.

„Nyomon vagyok . .

„Ma már föltótien bizonyossággal a valódi nőstényt fedeztem föl.“

„Nem tudom, megkaphatom-e?

„Még ma sem tudok bizonyosat.“

„Alkudozunk.“ . . .

„Sikerült megegyezni“ . . .

„Megvettem“ . . .

„Ma indulok haza“ . . .

Egy év múlva ebédre voltam hiva a legbájosabb házaspárhoz, Marcelókhez, délután elvittek Saint-Albin úrhoz. Marcel útközben elmesélte, hogy az esküvő után bevallotta apósának az egész ártatlan csalást. Saint-Albin ur megbocsátott, csak azt kötötte ki, hogy sohasem fogom elárulni ezt a történetet.

Saint-Albin urat a lepkéivel foglalatoskodva találtuk. Dicsekedve mutogatta nekem őket, különösen egyre hívta föl figyelmemet :

— Ezt nézze meg, uram. Az egyetlen létező példány. A nőstény borneói Priamus ... A szárnyai csipkézettebbek, mint a himé. A csápjai is hosszabbak. Az egyetlen példány az egész világon.

Frédéric Boutet.

A „Heti Szemle.“

(She.) A „Ileti Szemle“ hangját és modorát városszerte megunta már minden számottevő ember.

Olyan unalom ez, amitől ütő kedve támad még a legjobb Ízlés fegyelmével élő gentlemennek is.

Elvégre is mindennek van határa, leginkább pedig annak a kiváltságnak, amely- lyel a sajtó a nyilvánosság mezében, jelentőséget adhat eseményeknek Hogy a „Heti Szemle“ a legutóbbi időben folyton a megengedett határon kívül portyázik, felkavarva a felekezeti békességet, ízléstelenül, durván és közönségesen összesértegelve tisztességes embereket, akik — ha vannak köztük politikai ellenfeleink is — mégis csak városunk társadalmi életének számottevő alakjai — ez a kihívó bátorság megszüntet vele szemben minden politikai pártkülömbséget és a jóizlés táborában egyesülve épen mi, a „Szamos“ érezzük a kötelezettséget arra, hogy az undorodás stádiumában felemeljük a szavunkat a tűrhetetlen hepciáskodás ellen.

Nekünk előjogunk is van erre, mert minden számában céltáblái vagyunk az ügyetlen röppentyűinek s ha jóizléssel elhallgatjuk is az ostobaságait, mégis most már a végsőkig meguntuk a hangját, a modorát.

A szerkesztőséget a túlhajtott agresz- szivitás megszüntetésére kérni, ösztönözni vagy szorítani, tudjuk, hogy meddő cé), mert sima és illedelmes bánásmód az nem talál ott visszhangra úgy sem, a szokásos kényszerítő eszközök és sajtópörök ellen pedig megvannak bújva a reverendáik védelme mögé. Itt tehát hiába próbálkozunk. Nem is tesszük.

Ám valóságos kényszerhelyzetben fel jebb kopogtatunk szerény írásunkkal, annál a mindenkor mély reverendával megszólított egyházi főhatóságnál, amely a magáénak kell hogy tudja a „Heti Szemlét“, mint az általa képviselt szeretet vallása hírnökét.

Itt legelőbb is megüiődött csodálkozásunknak kell kifejezést adnunk afelett, hogy ez a vezetőség eddig is nem tiltotta még el cselédjeit attól a sértő hang és modortól, amely nagyon is illetlen ahoz a mélységesen szép eszmékhez, amiket a katholikus egyház a hivő lelkeknek tanítani, megőrizni e földi életen, vállalkozott.

Azután arra kívánunk rámutatni, hogy sz egyház hivatalos lapja a mostani hangjával és modorával annyira kézbe adta az ellentétek szegre akasztott fegyvereit, hogy most már az ütő, szúró és vágó eszközök maguk ösztönzik egy olyan harcba a harcosokat, amilyet felidézni példátlanul áll a békesség erényét istápoló katholicismus krónikáiban.

Mindezek után pedig azon biztos meggyőződésünknek adunk kifejezést, hogy az egyház vezetősége csak azért nem segített eddig a bajokon, mert bizonyára nem olvassa a „Heti Szemlét“, mint ahogy — fogadjuk — mi sem olvassuk ezután.

ingatlant akar venni vagy eladni, jelzálog kölcsönt keres, mielőtt bármiféle gazdasági cikket beszerezne,

vagy a gazdasági élet bármely ágába vágó szükséglete van, forduljon bizalommal:

Poszvék Nándor Szatmári Kazinczy-utca 7. „North British- b'ztositö társ. főügynöksége.

Legszebb ruhatisztitás Uáifcáipií Pál Prímán Gy ár főüziet: Kossutn L.-utea 10, Vegyileg száraz utón flüjbQJCi ifll, UÁ 3 biliül, Feívéten üzletek: Kazinczy-u. 17. Attiia-utca 2. |