Szamos, 1911. június (43. évfolyam, 124-146. szám)

1911-06-15 / 135. szám

2. oldal. SZAMOS (1911. janius 15.) 135. szám. Modern ruhafestés E bármely divatszinre n ájtájer Pál Qiraímáíi Gyár föüzlet Kossuib L. u, 10. raj OMullldi. Felvételi üzletek: Kazinczy-ufc? 17. Attila-utca 2 bent a centrumban . . . vagy künn is, a mi éppen ellentéte annak, ami a szabadkőmű­vesség célja, törekvése ? Mint arra már akad­tak is. Nem csak ott, de a szabadgondolko­dók társulatában is. Bizony, hogy elitélték. Bizony, hogy azt mondják, vesd alá a te­kintélynek magad . . . különben tágasabb odakünn. Hát uraim, igy vagyon ez! Mig lesz tekintély a világon, mig lesz még elv, mig lesz még meggyőződés ... és lesz dogma, külön felfogás is . . . nem csak egyházi, de világi téren, még a bíróság Ítéleteiben is . . . addig lesznek, akiknek meg kell ha­jolni . . . mert van ítélet is. De püspök került indexre. Hát a püs­pök is ember. A lángósz nyomában is kél a botlás, az elszédülós. Prohászka nem egyedüli püspök. A lángeszű, korának leg­szellemesebb embere, a szép, a kedves, a világtól bámult francia abbé . . . később püspök, akinek könyvei ma is elragadják az olvasót . . . bizony, hogy tévedett. És téve­dését a szószékről, hívei előtt vonta vissza. Pedig ő hit dolgában tévedett. És ez más, mint a Prohászka-ügye. Mert itt, Prohász- kánál csak legfeljebb a felfogás jöhetett el­lentétbe az Egyház felfogásáról. * • * Újra és újra olvasom Prohászkának kifogásolt könyveit. És hiszem, most még jobban hiszem, hogy a Prohászka kijelenté­sében egy másik alap is van a legkönnyebb és legszerencsésebb megoldásra. A szerencsésebb stilizálással való meg­oldásban. Messofantiról, a rengeteg nyelvet (a magyart is) beszélő bíborosról Írják, hogy azt mondotta: — Nincs a világon nyelv, mely úgy utólérje a classzikusok fönségességót, mint a magyar nyelv. De nem úgy — megfordítva. A latin nyelv nem éri utói, illetőleg úgy mondom, nem képes vissza adni a mi édes magyar azonban néhány modalot, türelmetlenül félbe­szakított : — Mit a lányom kezét ? Ugyan kérem, ennél most sokkal fontosabb tennivalóim és gondjaim vannak. — Ennél nagyobb gondjai? — Igen, igen A gyűjteményem nem teljes. Egész életem szép munkája hiába való. Mit érek a sok ritka páldánynyal, ha a legritkább hiányzik közülök! Maga en­gem nem ért. Hallottam, hogy a nőstény borneói Priemus különbözik a him Pria- mustól. A nősténynek nyúlánkabbak a csápjai és a szárnyai csipkézettebbek, mint a himé . . . Érti most már? Nekem birto­komban van a him borneói Priamus, de hiányzik a nőstény. Hogy fog rajtam kacagni angol kollégám, ha ezt megtudja ... És maga előáll ilyen szamárságokkal. Sokkal fontosabb nekem a nőstény borneói Priamus, mint minden egyéb . . . Vagy tudja mit? Szerezze meg nekem ezt a gyönyörű lepke­példányt és akkor rögtön megtartjuk az es­küvőt. Október apó nagyot nevetett. — És tudják, hogy ez az egész csak mese. A nőstény Priamus nem is különbö­zik a hímtől. Ezt is az a részeges skót tudós találta ki, aki eféle dolgokkal szokta felültetni a kollégáit. — De nekem a boldogságomba, az életembe kerül az a mese! — Dehogy. A nőstény borneói Pria- must megkapja Saint-Albin ur. — Hogyan? Ha nem is létezik. — Az nem baj. Én készítek egyet. nyelvünk eredetiségét, játsziságát, epedését, keménységét. Sírását, haragját, sóhajtását, reménységét. Tréfás játsziságát, a képzelem megtört színeit, a keménységben is oda­adását ... sőt talán a károsulásban is . . . megbocsáthatóságát. Iszen mennyi baj volt, mig a legkomolyabb, legszigorúbb theologu- sok megnyugtatták a kérkedöket és gyöngó- debbeket, hogy mit érez a magyar, mikor rohanó, kemény, majd lágy dalában azt zengi: „Megbünhödte már e nép a múltat és jövendőt!“ Mit mond, mit sir, mit kér, mit panaszol ... azt csak az Isten . . . magyar igaz szive tudja. Itt is, Prohászka nem csak lendületes, de költői szárnyalásu, még legmélyebb gon­dolataiban is egész a látomásig emelkedő, viziós — írásaiban, ez lehet a forrás, ez lehet az ok — a félreértésre. És ha ez kiderül . . . amint ki fog derülni ... ki kell derülnie szerencsésebb stilizálásban . . . akkor és különben is Pro­hászka püspök vas szárnyaiból egyetlen tolat sem fog kitépni ez az egész ügy. Amely — egész biztosan mondom — nem a jezsuiták müve. Tomcsányi Prohászka mellett volt. Mi már régebben tudjuk ki — a ludas. Még pedig nem is titokban. Nyíl­tan. Érdekes, hogy ez nem jezsuita, nem is pöspök, hanem egy esztergomi theologiai tanár. Prohászkának egykori — tanítványa. Prohászka tehát oly orthodox, hivő, szigorú tanítványokat nevelt, hogy a merész, a szárnyaló, a sziklákon tulrepülö mestert — szédülésen kapta. Az az indexre tevése. . . , Egy kis szíszszenés. Egy kis korrigálás és a Prohászka-ügy meg van oldva. Komót-cipők Vujárnál. Egy olyan gyönyörű példányt nyirok, festek neki valami más jámbor lepkéből, hogy oda lesz tőle. On, uram, azonnal elutazik Hamburgba. Onnan majd levele­ket ir, végül haza jön, akkorra kész lesz a lepke és elviszi a kitűnő tudósnak. Mai cél másnap elutazott. A sürgö­nyei egymásután érkeztek. „Nyomon vagyok . . „Ma már föltótien bizonyossággal a valódi nőstényt fedeztem föl.“ „Nem tudom, megkaphatom-e? „Még ma sem tudok bizonyosat.“ „Alkudozunk.“ . . . „Sikerült megegyezni“ . . . „Megvettem“ . . . „Ma indulok haza“ . . . Egy év múlva ebédre voltam hiva a legbájosabb házaspárhoz, Marcelókhez, délután elvittek Saint-Albin úrhoz. Marcel útközben elmesélte, hogy az esküvő után bevallotta apósának az egész ártatlan csa­lást. Saint-Albin ur megbocsátott, csak azt kötötte ki, hogy sohasem fogom el­árulni ezt a történetet. Saint-Albin urat a lepkéivel foglala­toskodva találtuk. Dicsekedve mutogatta ne­kem őket, különösen egyre hívta föl figyel­memet : — Ezt nézze meg, uram. Az egyetlen létező példány. A nőstény borneói Priamus ... A szárnyai csipkézettebbek, mint a himé. A csápjai is hosszabbak. Az egyetlen példány az egész világon. Frédéric Boutet. A „Heti Szemle.“ (She.) A „Ileti Szemle“ hangját és modorát városszerte megunta már minden számottevő ember. Olyan unalom ez, amitől ütő kedve támad még a legjobb Ízlés fegyelmével élő gentlemennek is. Elvégre is mindennek van határa, leg­inkább pedig annak a kiváltságnak, amely- lyel a sajtó a nyilvánosság mezében, jelen­tőséget adhat eseményeknek Hogy a „Heti Szemle“ a legutóbbi időben folyton a meg­engedett határon kívül portyázik, felkavarva a felekezeti békességet, ízléstelenül, durván és közönségesen összesértegelve tisztességes embereket, akik — ha vannak köztük po­litikai ellenfeleink is — mégis csak váro­sunk társadalmi életének számottevő alakjai — ez a kihívó bátorság megszüntet vele szemben minden politikai pártkülömbséget és a jóizlés táborában egyesülve épen mi, a „Szamos“ érezzük a kötelezettséget arra, hogy az undorodás stádiumában felemeljük a szavunkat a tűrhetetlen hepciáskodás ellen. Nekünk előjogunk is van erre, mert minden számában céltáblái vagyunk az ügyetlen röppentyűinek s ha jóizléssel el­hallgatjuk is az ostobaságait, mégis most már a végsőkig meguntuk a hangját, a mo­dorát. A szerkesztőséget a túlhajtott agresz- szivitás megszüntetésére kérni, ösztönözni vagy szorítani, tudjuk, hogy meddő cé), mert sima és illedelmes bánásmód az nem talál ott visszhangra úgy sem, a szokásos kényszerítő eszközök és sajtópörök ellen pedig megvannak bújva a reverendáik vé­delme mögé. Itt tehát hiába próbálkozunk. Nem is tesszük. Ám valóságos kényszerhelyzetben fel jebb kopogtatunk szerény írásunkkal, annál a mindenkor mély reverendával megszólí­tott egyházi főhatóságnál, amely a magáé­nak kell hogy tudja a „Heti Szemlét“, mint az általa képviselt szeretet vallása hír­nökét. Itt legelőbb is megüiődött csodálko­zásunknak kell kifejezést adnunk afelett, hogy ez a vezetőség eddig is nem tiltotta még el cselédjeit attól a sértő hang és modortól, amely nagyon is illetlen ahoz a mélységesen szép eszmékhez, amiket a katholikus egyház a hivő lelkeknek tanítani, megőrizni e földi életen, vállalkozott. Azután arra kívánunk rámutatni, hogy sz egyház hivatalos lapja a mostani hang­jával és modorával annyira kézbe adta az ellentétek szegre akasztott fegyvereit, hogy most már az ütő, szúró és vágó eszközök maguk ösztönzik egy olyan harcba a harco­sokat, amilyet felidézni példátlanul áll a békesség erényét istápoló katholicismus kró­nikáiban. Mindezek után pedig azon biztos meggyőződésünknek adunk kifejezést, hogy az egyház vezetősége csak azért nem segí­tett eddig a bajokon, mert bizonyára nem olvassa a „Heti Szemlét“, mint ahogy — fogadjuk — mi sem olvassuk ezután. ingatlant akar venni vagy eladni, jelzálog kölcsönt keres, mielőtt bármiféle gazdasági cikket beszerezne, vagy a gazdasági élet bármely ágába vágó szükséglete van, forduljon bizalommal: Poszvék Nándor Szatmári Kazinczy-utca 7. „North British- b'ztositö társ. főügynöksége. Legszebb ruhatisztitás Uáifcáipií Pál Prímán Gy ár főüziet: Kossutn L.-utea 10, Vegyileg száraz utón flüjbQJCi ifll, UÁ 3 biliül, Feívéten üzletek: Kazinczy-u. 17. Attiia-utca 2. |

Next

/
Thumbnails
Contents