Szamos, 1911. június (43. évfolyam, 124-146. szám)
1911-06-09 / 130. szám
2. oldal SZAMOS 1911. junius 9. 130 szám.) H5 Txvár fö üzlet Köss u m Felvételi üzíetek: Kazinorv-ur' allérok gozmosása Tükörfénnyel hófehérre Hájtájer Pál Szalmái1. L. u. 10. • 17 Aítlla-utes ? és közoktatásügyről. De nem forog szőnyegen az ország súlyos gondjait képező költségvetés sem, annak dacára, hogy roham lépésben rugtatunk a határidő felé, mikorra készen kellene vele lennünk. Az iparteatület alakulása ellen erősen folyik az aknamunka városunkban. Az ellenzék tábora naponta tart üléseket s akadnak tudatlanok, akik az ott elhangzó üres érveket készpénznek veszik s hajlanak a nyilván megsértett ambíciók szülte keser- gések felé. Valaki legutóbb azt a szamár ságot adta be a gyülekezetnek, hogy az ipartestület alakításának politikai színezete van, még pedig gut gesinut mungó s aki már most tagja akar lenni, az az iparosok létérdekeit felkaroló egyesülésnek ezzel a szándékával tesiót, lelkét eladja az átkos kormánynak. Az összehozás keserves munkájával küzködő előkészítő bizottságnak csak annyi megjegyzése van erre a balgaságra, hogy aki ezt elhiszi, az nem volt túl Szat- már-Németi határán, amely határon kívül pedig évtizedek óta teljesítenek áldásos munkát minden jelentősebb községben az ipar- tentületek politikai szinezet nélkül, akik pedig terjesztik azok nagyon kontárok lehetnek az érdekek megvédelmezése mesterségében, minélfogva éppen rájok fór az ipartestület. Szőlő Mertz Istvánnál. A képviselőíjáz ülése, Bpest, jun. 8. Berzeviczy Albert elnök 10 óra után nyitja meg az ülést. Napirend szerint következik a kultusz- budget vitája Juriga Nándor (töt nemzetiségi): Anélkül, hogy a kongregációkat lekicsinyelné, az a véleménye, hogy ez a kérdés nem való a kultusztárca keretébe, mert a arcára derű. Lelke napjának egy-egy verőfénye. Mikor a kis angyalkák, csókolni, enni való kis jószágok, az unokák belopózkod- tak. — Ugy-e, nem haragszol reánk ? — szólt az egyik. — Nagymama sose haragudott — mondotta a másik. Az öreg megrendült, mikor igy hallotta. És aztán remegő karjaival magához vonta ezeket a szárnyatlan földi angyalkákat. ügy magához von; a. A szivéhez. A szivének megélénkült veréséhez. Es ha nem is mondta, de sóhajtotta : — Beszéljetek, ’iszen más beszédét úgy sem értem. És a kis jószágok beszéltek, csevegtek. Mint siető patakok. Mint csicsergő madarak. Mint lengő levelek. Suttogtak, csevegtek. Egyre beszélgettek ... Az öreg még játszani is tudott velük. Iszen — az öregek is — olyan gyermekek. * • * A zsákok még most sem ürültek ki. Pedig a föld engedni kezd. Márciusi szél fujdogál. Itthon van már a gólyamadár. Virul a határ. — Fiam, — szól egyszer az öreg. Fogd be a Rigót, meg a Derest A fiú meghőköl. — Mit akar édes apám ? — Megglátod . . . A szekér pedig ott áll már ás udvaron. Az öreg felöltözött Szépen, csirózsafüzórről vagy más felekezet kényszereiről heteken át lehet vitázni. Valódi béke csak a feltétlen tanszabadság mellett jöhet létre. A magyar kultúrának az a baja, hogy sok a középiskola és sok urat nevel A tanítók helyzetének javítása sokkal sürgősebb, mint a tanároké. Falun csak hét havi tanidőt kivan rendszeresíteni, mert a nyári hónapokban a gazdaembereknek szüksége van a gyermekei munkaerejére is. Áttér azután a nemzetiségi kérdésre. A tót vidékeken kéri a tót nyelvű oktatás behozatalát. Ha valamely nép azt a minimális jogot nem adja meg a gyermeknek, hogy anya- nyelvén tanuljon irni-olvasni, az nem kul- turterjesztő, hanem kultur-barbár nép. Elnök magyarázatot kér, hogy kire ás mire értette szóló ezt a kijelentését. Juriga Nándor kitérő választ ad. Elnök határozott választ kér. Juriga Nándor magyarázgatni próbálja szavait. Elnök figyelmezteti, hogy a magyar törvényhozás házában igy nem lehet beszélni és ha igy folytatja, megvonja tőle a szót. (Helyeslés.) Juriga Nándor beszól ezután a magyarosításról. Kijelenti, hogy minden nemzetiségi ember szívesen tanul magyarul. Azonban a>: iskolapolitika helytelen, mert ott erőszakosan magyarosítanak. Ostorozza az erőszakos magyarosítást. A javaslatot neris fogadja el. Elnök szünetet ad. Komót-cipők Vujánál. VÁROSI ÜGYEKA rendészeti szakbizottság gyűlése. A rendészeti szakbizottság Tankóczi Gyula főkapitány elnöklete alatt tegnap dólnosan, takarosán. Mintha csak a nagyasz- szony öltöztette volna. Aztán mint a fiatal ember, úgy lépeget. Alig akar segítségre szorulni, hogy — a szekérbe léphessen . . . — Hajts ! — szólott, hangosan. Még egyszer látni akarom a mezőt. Aztán, minthi megütötte volna lelkét valami. Csendesen, suttogva mondja : — Meg a temetőt. Az ifjabbik gazda aztán körülhordozza a zsondülő határon. És elviszi a temetőbe is. A nagyasz szony sírjához. Mikor aztán hazaérkezett, igy beszél az öreg fiának : — Az én lelkem jól érzi, hogy indul egy jobb hazába. Most már mehet- k. A fiú meg sir, mint a gyermek Lá- gyabb szive van, mint az apjának. * * * A kalászok megsárgulnak Mint valami aranytenger hullámzik a nagy mesz- szesógben. Közeledik az aratás ! Az öregebbik gazda ott fekszik már, mint egy földre dőlt érett kalász. A hő nap jól megérlelte. Útban a sarlós. A nagy Kaszás. Az élet gyökerei, kötelékei szakadoznak. A hit, az imádság gyöngéden segíti szétszakadozni. Az utolsó szálat is, ami még e földhöz kötötte Aztán csendesen, szépen elalszik. Mint a gyermek — aluszik. Az utolsó, a legutolsó aratás is befejeződött . . . előtt és délután foiytatólacros gyűlés' és helyszíni szemlét tartott az ILkeskert rendezése ügyében, azonkívül néhány telekmegosztási és parcellázási ügyet intézett el. Az Ékeskert rendezése felett mégsem döntött a bizottság, hanem abban állapodott meg, hogy az Attila utcával párhuzamosan megállapított rendezési vonalon folyó építkezés beszüntetése mellett a hatóság valamelyik kiküldött közege folytasson az érdekelt telektulajdonosokkal az utcatérnek kihagyandó területek átengedésére ős a kölcsönös kártalanításra nézve egyezkedési tárgyalást s ennek eredményéhez képest teszi meg a közgyűlés előtt még egyszer összehívandó bizottság érdemleges javaslatát. Kínál Géza és társai, valamint Pénzes Ferenc telökmegosztási kérelmét a bizottság pártoló javaslattal, ellenben Bakó Ignác és Nagy Barna parcellázási, Hridadi Jenő tel- kesiiési és Faragó Dávid telekrendezési ügyét elutasító javaslattal 1 erjesztette be a közgyűléshez j Alma Mex’tae Istvánnál. Ingyen sírhely ez árokparton. Két szemétdomb között. Kinos zavarba kényszeritelt bennünket a mesterségünk. Akárhogy igyekeztünk is kikerülni, bármennyire óvakodtunk is tőle: szóba kell államink a „Heti Szemléivel. Vonakodva, nem szívesen tesszük, mert mi féltékenyen óvjuk a toliunk tisztaságát és különös gondot fordítunk arra, hogy meg ne bántsuk olvasóközönségünk jóizlését. Már pedig hu a „Heti Szemléivel kell szóba államink, akkor nagyon nehéz a dolgunk, mert az ott szokásos hang, a náluk divatos tónus minálunk ninc3 raktáron, a mi argumentumaink a fejünkben vannak, nem az öklünkben és szavak alakjában, nem cseppfolyós állapotban hagyják el a szánkat. Most is, hogy belekényszerültünk a „Heti Szemléivel való társalgásba, igyekezni fogunk hangban, modorban, Ízlésben — minél távolabb maradni őtőlük. A „Szamos“ vasárnapi számában Tóth La jósnak, a tragikusan véget ért tűzoltónak temetéséről írván, kiküldött munkatársunk felháborodással emlékezett meg arról, hogy a hivatás teljesítés áldozatának a temető végébe, az árokparton, egy szemétdomb mellett adtak ingyen sírhelyet. Az igazat megvallva, nem sokat törődtünk a dologgal, mert nem vagyunk hívei a temetői ,flane“-nak és az' tartjuk, hogy mindegy az; a temető első sorában avagy az utolsó sorban válik porrá az ember. Meg aztán úgyis tudjuk, hogy „feltámadunk“ s akkor egyre megy, hogy ki hol feküdt. No meg azt is tudjuk hogy az Úristen nem a temetői sorok szerint osztályozza a széke elé kerülő lelkeket, hanem érdem szerint és akkor szegény Tóth Lajos lelke úgyis sokkal közelebb lesz az Úrhoz, mint például a „Heti Szemle“ szerkesztősége. De a temetésről visszatérő munkatársunk — aki egyébként hivő katholikus ember — a temetés hangulatában nem bírt uralkodni felháborodásán és mi nem álloítuk útját: írja meg az igazát. Tegnap aztán illetékes helyről fe kértek bennünket a hir rektifikálására. Mi előzékenyen meg is Ígértük a helyreigazítást és bár munkatársunk határozottan állítja, hogy Tóth Lajost az árokpartra temették, egy szemétdomb mellé, mi pedig nem kételkedünk a szavában, mégis előzékenységből helyet akartunk adni a cáfolatnak. Gyár főíizlet: Kossum L.-uuca. 10. Felvételi üzletek: <azinczy-u. 17. Aitila-utca 2 Különleges esipkefes- tés, hűen minta után nircnaH
