Szamos, 1911. június (43. évfolyam, 124-146. szám)
1911-06-04 / 127. szám
XLIII. évfolyam. f&atmár, 1SX. junius hó 4-, vasárnap, 127. 5?ám. lfAM&Ji *• Előfizetési dij : Hfi-Jyöan: t évre 12 K, >/, £vre 6 k. ov.-e jÍ-K • 16 ........... 8 4„ 160 £t jy sxátn ára 4 {iilsr. i>zerKw^ztda.ág áj Kä doh:vita» ' .éczi-uiez. sí Jidi.i »' T«iefortSti»K: :J7. Mindennemű aíjs.:. SzhIuk». ’ - Up tiadé-u»aUlétovn fiv.eten«5k. ? Hirdetések: zpétid etés ; -.elleti, ú, l^ytiino-yosaib Ärium i. „ick. — .»z apróhirdetések kíit^tí minden sió * IHM». KyitUér iűffc ?u fillér. Vetés — aratáskor. Hát pünkösdre sincs költségvetés. Junius elején vagyunk. A képviselőház még csak a kulturtárcánál tart. Hátra van még egy néhány tárca és a felhatalmazási javaslat. Az országban nemsokára aratnak és a parlament erre az esztendőre még csak nem is vetett. A kormány tavaly ősszel állította össze az ezerkilencszáztizenegyedik esztendő költségvetését. Mindegyik szakminiszter harcot vívott az ország finánci- ális egyensúlyát féltő gonddal Őrző pénzügyminiszterrel, hogy a maga kormán) zati feladataira az eddiginél többet fordítson és hogy azon a téren, amelyen ő gondozza a nemzet érdekét, elősegítse, fokozhassa, meggyorsíthassa a fejlődést. Ezek a küzdelmek nagyrészt nem maradtak eredménytelenek. A pénzügy- miniszter majdnem minden szükségletre talált fedezetet és az a költségvetés, melyet a kormány a Ház elé terjesztett, minden vonalon haladást hirdet és gyarapodást helyez kilátásba. De minden A hétről. — Irta: Dénes Sándor. — A z antimodernista eskü lebegett az elmúlt hét levegőjében. Végre a Szamos szorgalmából napvilágra került a hires eskü hiteles szövege is és most már ludjuk, hogy 17 éves lélekkel, az érettségi előtt tudományokkal túlterhelt fejjel mit fogadnak fel a hivő ifjak. Csak valahogy meg ne ártson a „kárhoztatott titkos társulatokénak, hogy jog, természet és iskolai szabályok szerint éretlen ifjak „kárhoztatják“ őket! Nagyon félünk, hogy ha semmi más, ez a komoly nyilatkozat szét találja ugrasztani a szabadkőművességet. Azt meg éppen üdvös dolog nak tartjuk, hogy a szövetkezekbe való belépéstől óvja az eskü a fiatalokat. Ráérnek szövetkezetbe lépni majd, ha nagykorúak lesznek. Mert bizony-bizony nem sok áldás van azokon a szövetkezeti ügyeken, köi- esönökön stb. Az azonban mégis furcsa, hogy az hiába. A parlament nem hajlandó kezéből kiadni az uj csizmát. És az ország kénytelen volt végigbotorkálni egy féleszten- dőh az ócska csizmában, mely kopott is. itt ott szelei és mindenekelőtt szűk, kegyetlenül szűk és irgalmatlanul szőrit. Megengedjük, hogy fontosak is, érdekesek is a témák, melyeket a parlament s/ón 'kai feszegetnek. Sok nagyszabású, szép beszédet hallottunk a költségvetési vita során. Készenlétben még egynéhány olyan szónok van, akiknek a mondanivalóit az ország sohasem fogadja érdektelenül. De akárhogyan van is, a legérdekesebb kérdés megvitatása is inkább várhat, mint — az élet, mely vagy halad, vagy megszünk, de megállást nem ismer soha. Azok a fontos ügy*k meg lesznek vitathatók költség- vetés nélkül is, de a nemzetnek ezernyi becses szükséglete költségvetés nélkül nem találhat kielégítést. A magyar parlamentnek rettenetes rossz szokása ez a végtelenbe nyúló budget-vita. Tessék elmenni külföldre akárhová, sehol sincs ehhez hasonló. Ott esküt — a szöveg tanúsága szerint — minden évben meg kell újítani. Ha eskü, akkor egyszersmindenkorra érvényes, mire há megújítani, mint a váltót? Ez a váltórend- szerü eskümeghosszabbitás, amelyet törlesztés nélkül meg lehet ujitaui, legjobban bizonyítja, hogy azok sem bíznak a komolysá gában akik előírták. V an erre, mert hát mire nincs? egy kitűnő anekdota. Szói pedig, mert hát kiről szólna? az ördög vigye el a dolgát, a zsidókról szól. A zsidók hosszunapjáról, amelyen tudvalevőleg a hithű zsidónak tilos az evés. Igen ám, de renitens, kicsapongó nép volt a zsidó és az Úristen nem bízott abban, hogy megtartja a böjtöt. Egy kis furfanggal csinálta hát a dolgát. Tudatában annak, hogy a jó zsidó nem eszik, amig ímaszijával felszerelve el nem mondja reggeli imádságát, eltiltotta népét attól, hogy hosszú napkor ímaszijjal ájtatoskodjék. Most egyenek aztán, ha tudnak 1 A kongregációsok is igy tesznek. is a törvényhozás adja meg a fedezetet az államháztartás szükségleteire, de ezt nem úgy teszi, hogy minden egyes tételnél minden egyes honatya a világ teremtésénél kezdje mondókáját. Ismerünk magas színvonalú törvényhozó testületeket Európában, melyeknek tagjai ugyancsak elcBudálkoznának, ha valaki részletesen elmondaná nekik, hogyan tárgyalja a magyar törvényhozás a költség- vetést. És ha valaki egy angol államférfi nézetét kérné ki erről az abuzusról, meg vagyunk győződve arról, hogy a legalkotmányosabb állam törvényhozója ilyenformán felelne: — Ez rossz szokás. Tessék ettől elszokni. Egy nemzet legelső, legmagasabb testületéhez méltatlan dolog az ilyen szócsépelés. Egy nemzet, mely a magyarnak történelmi múltjára tekinthet vissza, produktivebb munkát tud adni parlamentjének. És ez a parlament igazán csak önmagát becsüli meg, ha magához méltóbb munkaanyagot keres és magához méltóbb eljárási módot teremt. Reméljük, hogy nem tart már soká Benne van az esküben, „hogy ezt meg ezt stb. nem teszem soha.“ De nem bíznak abban, hogy az ifjak megtartják ezt a „sohát“, s igy, hogy biztosak legyenek az esküben, arra is megesketik őket, hogy újból meg fognak esküdni. Most egyenek szabadkőmi- ves maltert, ha tudnak! A z Est cimü lap egyik múlt heti száma furesa dolgot irt. Egy ur viaszbábut csináltatott magának az ideálja képére és a bábuval rendes, illetve rendellenes házaséletet élt, amig bele nem érült a boldog házaséletbe. Nem is volt valami rossz és utolsó eszme a szerelmes szivü embertől ez az ultramodern házasélet és nem lehetetlen, hogy az epedő lelkű, ábrándos szerelmesek közt még követőre is akad. Mert nem ideális házasólet-e az, mikor az ember a feleségét bezárhatja a szekrénybe s csak akkor veszi elő, ha kedve tartja. Ha pedig teljességgel megunja a nőt, akkor fazékba teszi, felolvasztja, viaszgyertyát csinál belőle és hálából — hogy kimászott nagy választékú cipőraktárát ajánljuk a t. vevó'közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást Közvetlen a „Pannónia“ mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb cipőraktára. MECERKEZTEK a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi schevraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna úri-, női- és gyermek-cipők. MAKAY és LtIPIGZKY OKL. ÉPÍTŐMESTER ÉS ÉPÍTÉSZEK Vállalnak bármily építkezést jjés tervek készítését. — Iroda: Hunyadi-utca 24. sz. Telefon 246. szám. Telefon 246. szám.
