Szamos, 1911. június (43. évfolyam, 124-146. szám)
1911-06-28 / 145. szám
XLIII. évfolyam. Szatmár, 19K. junius hó 28-, szerda. 145. 57ám. r#MfMAk MAPI Előfizetési díj : Helyben: 1 évre t2 K,évre 6 K, V« évre»tv. -too*<itK vidékre: .. .. « 8 .. „1-60 Egy szám áru 4 finér. &zern\,^ztóség^éi U.a.do4i:vatat ■. t Hirdetések: R.'.vezi-wez. ». M« *1 Tvieforiiiji«.; .07. í Mindennemű aijs.k Szatmán, r. l&p kiadóhivatalában I aprdhjidotówkmmden «zó ö*eten»5k. NyüM- sm 20 ttttfir. Korszakalkotó Intézmény. A kormány nevében a pénzügymi- nister ma terjesztette az országgyűlés elé a „magyar földhitelintézetek országos szövetségéről“ szóló törvényjavaslatot, amelyet kétségkívül a legnagyobb örömmel fog üdvözölni az egész ország. Az alkotást, amelyet a Kbuen-Héder- váry kormány ezzel megteremteni készül, bízvást lehet korszakalkotónak nevezni. Mert a célja, tendenciája az, hogy a lehető legelőnyösebb módon löldhöz juttassa a magyat népet és hogy kielégítse azt a földéhséget, mely talán sehol sem nagyobbraérvü, mint nálunk, a par excellence mezőgazdálkodó államban. Egy hatalmas és gyönyörű perspektívát nyit meg a javaslat Magyarország jövője tekintetében. És ha eddig hazánk szomorúan nagy számmal szerepelt a kivándorlások statisztikájában, a tervbevett uj intézmény létrejötte után hihetőleg hamarosan úgy fog alakulni a helyzet, hogy Fiúméból üresebben indulnak a Cunard hajók és csak normális számban akadnak majd magyarok, akik ezt a hazát itthagyni kénytelenek. A matryar nép igényeinek és lelkének teljes megértése szülte ezt'a nagy- értékű törvényjavaslatot. Ha volt még valaki, aki nem tudta felfogni, mi is akar lenni a nemzeti munka, melyet a kormány és pártja jelszóként a zászlajára irt, e javaslat elolvasása után kell, hogy megértse. Ez a javaslat biztos erővel köti le a magyar röghöz e haza fiait; kenyeret fog adni és boldogulást fog biztosítani. Az uj intézmény úgy van kontemp- lálva, hogy az állam nagymérvű támogatásával és teljes és állandó ellenőrzése mellett, három hatalmas vállalat, a Magyar Földhitelintézet, a kisbirtokosok orsz. földhitelintézete és az országos központi hitelszövetkezet révén jön létre. Tizenöt millió korona az institúció rendelkezésére áll, melyből nyolc milliót az állam, hetet pedig az a’apitásban résztvevő pénzintézetek fedeznek. Nem nyerészkedésre alapított vállalat, mert osztalékot legfeljebb négy százalékot fog biztosítani a befektetett tőkének és nem is célja, hogy konkurrenciát csináljon a magánvállalkozásnak. Mert az uj intézmény legelsősorban oly müveket kiván a parcellázás, telepítés és földhitel terén végrehajtani, amelynek a keresztülvitelére a magánvállalkozás nem képes. Nagyobb birtoktestek felosztásával középbirtokot kiván létesíteni az intézmény; lekötött nagy birtoktestek tekintetében előnyös kisbérietek utján akarja a földművelés lehetőségéhez juttatni a kisembert, aki nem elég tőkeerős, hogy szerezzen földet; városokat, községeket hozzá fogja segíteni közlegelők megteremtéséhez, ami az állattenyésztés igen kívánatos fokozása szempontjából elsőrangú fontosságú; teremteni fog kolóniákat munkásházakkal; céltudatos telepítéseket fog végrehajtani; mindezeken kívül pedig a legjutányosabb és legelőnyösebb földhiteleket fogja nyújtani, még pedig ez objektum értékének 75 százalékáig, vagyis sokkal magasabb mértékben, mint ahogy történhetett eddig jelzálogkölcsönöknél és többek közt oly előnyös módozatok mellett is, hogy a jelzálogkölcsön életbiztosítással lesz kapAz utolsó ponyváról... Irta: Bodnár Gáspár. — A „Szamos“ eredeti „Tároá“-ja. — Egyszer, nem is olyan régen, egyik barátom látogatott meg. Jó nevű iró ember, aki évtizedek óta nem volt — Szat- máron. Hogy meglepte őt is, a mi rohamos fejlődő városunk. A mi szép Deák-terünk nem csak azokra nézve meglepő, akik előtt első Ízben bontakozik ki, hanem azok sem tudnak eltelni vele, a kikben a régi és friss benyomások vegyülnek össze. A Pannónia szálló elé érünk. Barátom tekintete egyszerre rávetődik egy ütött, kopott, időktől megrágott, ugyancsak megviselt — könyves sátorkára. A ponyvára. — No de mégis! Ilyet megtűrni — e helyen 1 Ezen a hatalmas, szép téren. A korzó mellett. A modern szálló közvetlen közelében. — Barátom, ez az utolsó ponyvás sátor városunkban. Azt gondolom, a városi tanács kegyeletéből, emlókképen maradhat itt. — Ugyan? Ne mondd már. Nagyon érdekel. Igazán, érdekes. — Én is úgy tartom. Ládd-e, ebben a rozoga sátorban százados rudakkal — százados emlékei élnek a magyar könyvpiac ősisógének. A ponyvának. Ezt a mai nemzedék már nem érti. Pedig nem szabad, nem lehet — felejteni. — Igazad van! — Ezekről a ponyvákról táplálkozott — jól-rosszul — a mi népünk. Hosszú időn átal. A nemzeti nyelv is meghúzódott rajta, benne. Sokszor nagyon nehéz, borús, sőt viharos napokban. Sokáig. Nagyon sokáig. A „falu népének“, sőt a városiak egy részének is — ezek a ponyvák voltak a könyves boltjai. Itt vette meg a nép kalendáriumát évről évre, hogy a mestergerendáról valahogyan ne hiányozzék. Ha tehenét, ökrét, lovát, terményét a vásáron jól eladta: akkor jutott a ponyvának is. Vették a füzeteket. Két, három, négy, nyolc, tiz krajcárért. Ez az utóbbi már nagyon rémes és vastagabb volt — Úgy van 1 — Az Argyilus királyfiak és Tündér Ilonák történetei bevonultak a tűzhelyekre. A boldog és boldogtalan királyok esetei. A száz éven átal alvó kiráiy kisasszony ott ébredt fel A szép tungusz leány itt szeretett bele a magyar legénybe. Itt épült fel az elátkozott király vára. Itt gurult a bűvös karikagyűrű, hogy nyomában véres és nem véres menyegzőket üljenek. Itt születtek a vőfólyrimek és a lakodalmi rigmusok. Itt zárták a várpineóbe a rablókat. Itt szólaltak meg a halálfejek. Itt voltak a rejtett kincsek. Itt fűzték az emberek sorsát az álmos-könyvek. Itt nyilott a „világ szép — több nincs“. Itt rémítette az embereket és^parolázta Sobri Jóska és Rózsa Sándor. És igy tovább . . . Ezer tarkakóp. — Tagadhatlanul sok kárral ... de fogható nemzeti haszonnal is. :— Szatmáron egy fiányi könyvkereskedő nincs, de a — ponyva virágkorszakát éli. Jó magam gyermekkorában Lehotzky bácsi egymagában képviselte az egész Szatmár és megye vidékének könyvkereskedését. Még Beregszászban is, innen táplálkoztunk. Az ő kölcsönköny^tára — aranyforrás volt. Aztán Lehotzky után jött más. De még mindig — egyedül uralkodott — — a magasabb irodalmi élet piacán. Jött Lővy. És pedig az ő y — nevével. Mivel, hogy olyan családból szakad ki a magasabb könyvpiac számára, a nagy választékú cipőraktárát ajánljuk a t. vevőközönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást Közvetlen a „Pannónia“ mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb eipőraktára. MEGÉRKEZTEK a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi schevraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barn* lari-, női- és gyermek-cipők.
