Szamos, 1911. június (43. évfolyam, 124-146. szám)
1911-06-25 / 143. szám
11911. junius 25.) 143. szám. SZAMOS 3. oldal. "4- pala fedési T>«T»1-Af f o Dunkel-féle Kassáról, kizárólagos kép- JLjltFIlit"yál]alat. JL cli litllel viselet. Építési anyag* nagykereskedés. rizi !/■ i _ mükőavár, tetőfedési és vasbeton vállalat. Iroda: Attila-utea 1B. sz. alatt. vx2tl 6S istiem Gyártelep : Teleky-u. 43. ....... -r-irn—,«»..tí:«—új»-..■. w-ammz Telefon 242. HÍ REK Szatmárnémeti, 1911 Junius 25. Vilmos. Milyen idő várható 7 A meteorológiai int. jelentése , __ Meleg idő várható, —— w legfeljebb nyugaton zivatarokkal. Sürgönyproenózis: Meleg, nyugaton elvétve csapadék. Zivatarok Déli hőmérséklet 28 Celsius. A csabai temetőben . . . Remeg a kezem az izgalomtól, amely- lyel felbontottam a békésgyulai szenzációs táviratot, táncolnak szemeim előtt a belük, amelyek hiriil adták a felháborító felmentést és lelki szemeim kísérteiét látnak, fehér lepedőben egy véres fekete embert, akit erőszakosan, betyármódra küldtek korai nyugalomra későn született, ellensógverő, viriu- sos leventék. Nem Achim András, nem a politikai agitátor, nem a parasztkirály, nem a brutális ember, nem a lovagiasság- hijján való ellenfél jelenik meg előttem az első izgalomban. Ezeken már túl vagyunk. Mi túl vagyunk ezeken, holnap túl leszünk az ítéleten is, annak minden izgalmán és holnapután nyugodtan nőhet a fü a közéleti alak sirja fölött. De a csabai temetőben megmozdul egy alig száradt sirdomb, megmozdul egy szív, feljajdul egy hitvesnek, egy szerető apának szive, amelyen nagyot dobbant a megbosiiulatlanul szabadjára engedett vér. A csabai temetőben nem a politikus nyugszik, hanem a férj, az apa. A csabai sirhalomhoz nem a közélet, nem a politika, nem a parasztpárt fog gyászolva járni, hanem egy szegény, meggyötört lelkű özvegyasszony, az 6 könnyező, apátsirató árváival. A csabai sirhalom ma egy felháborító, egy lázitó föld-dúc, amelyből egy apa élete bosszúért, emberi érzésért kiált fel a földre. A csabai sirhalomból vádbeszédet ordít tulvilági hangon egy meggyilkolt ember, akinek sirja fölött özvegye, árvái zokognak. A csabai sirhalomhoz nemesak fájdalommal, de felcsigázott, bosszút vágyó lélekkel mennek ki azok, akik nem a politikust, hanem a férjet, az apát gyászolják. A Zsilinszky-fiuk gyilkos golyója nem a közélet szereplőjét terített# le, hanem sirba tette a férjet, az apát. A gyulai esküdtek, akik mind férjek és apák pedig azt mondták ki szenzációs verdiktjükben, hogy két nyegle, pökhendien virtusos úri legény jogosan ölt meg egy férjet, egy családapát. Nem az ember ártatlanul kionlott vére mondja a késői, meg nem hallott vádbeszedet, hanem rz apa szive. szeme. Most látszik csak, mily forró, jóságos, szerető ez a leány. Mint mikor buja napfény csókdossa a tengerszemet: úgy ég a lelke a szemeiben . . . Gyurka elmondott már mindent s »hogy befejezi: két térdre veti magát s úgy csókolja a leány kezeit... Falta, csókolta ennek a Mindenki bűnös leányának a kezeit, holott mások csak megvetik. S e gondolattól mintha egy pillanatnyi borzongást érzett volna! — Milyen jó Fiacskám, — szólt a leány — hogy nem jött elő a Sanyi . . . — Ki az a Sanyi? — A Sanyi ... az . . . vele lakom . . . Tudod, szeretem. Nagyon szeretem. Artista, különben nagyon durva, közönséges haragos ember. Alégis szeretem. Ilyenkor már itthon szokott lenni. Kártyázik mindig, ugylátszik az eső valahová oda szorította, vagy vészit, azért nem jön. Az ő vacsorája volt az, amit neked adtam . . . — Lila . . . Teremtőm, miért is jöttem ide, hátha most haza jönne ? Kedves, jó Lilám, még reá támad én miattam . . . — Dehogy, nem jön az már haza. Hanem most már lefekszel ide a díványra s szépen betakarlak. Aludjál fiacskám! Alig szenderedett el a fiú, dörömböz- nek az ajtón. Megijjed a leány: megjött a Sanyi. De azért gyorsan ajtót nyitott neki. Haragudott a Sanyi, dühös volt az idő miatt, de nem veszített, sőt nyert. Kissé mámoros. — Miért van itt ilyen hideg, Te ?! — Nem volt fiam fám . . . — Mit? Nem volt fád? Hát miért nem vettél ?! — Nem volt pénzem rá, — Hát hun jártál ma, miért nem kerestél ? ! Elkergetlek, megmondtam már, elkergetlek! A vacsorámat! Erre a veszekedésre fölébredt Gyurka. Csak most vette őt még észre az ember. — Hát ez ki itten, Lila ? — Pszt . . . egy gyermek, egy beteg fiú, ne lármázz, kérlek, elmondok neked mindent, csak legyél most az egyszer csendben ! És erőszakkal odacibálta csaknem a másik sarokba s elmond neki mindent. Így végezte: — Majd megszakadt a szivem, hát oda kellett adni a vacsorádat. Kis artista fiú ő is és tudod mit tett: kezet csókolt nekem ! Igen. Kétszer is és sirt . . . Oda nézett most mérgesen Sanyi a fiúra, szegény összerázkódott ijedtében s magára húzta jobban a takarót. Egy pillanatra csend lett. A Sanyi pedig felült az asztalra, a részegek buta mosolyával az arcán, maga elé bámul s megered a nyelve: — Mondtam, elkergetlek, . . . megcsókolta a kezét, a Lilának, a kezét . . . Istenem, . . . elűzlek, érted, megverlek . . . megcsókolta a kezét, a Lilának — itt már cSak épen hogy mormolta és — sírtak mind a hárman . . . Az apáé, akivel itt hagyattuk családját, akinek árvává tették a gyermekeit, akire a gyulai esküdtszék kimondotta, hogy jogosan, büntetlenül le lehetett lőni, mint egy veszett kutyát. Felforr az emberi ér és, felháborodik a lélek és í'elebbezést, semmiségi panaszt, perrendbe nem iktatott jogorvoslatot kiált belé a gyulai esküdtek lelketlen verdiktjébe. A börtön ajtaja megnyilt a gyilkosok előtt, rehabilitálva vannak, kaszinó’.agok lesznek. A csabai temetőben pedig ott nyugszik — ha ugyan egy ilyen felháborító verdikt után nyu^hatik — ott porlad egy orvul meggyilkolt, családi köréből kilőtt férj, egy szerető apa . . . A csabai temetőben megnyílik egy sirdomb és egy fehér leples kísértés zörgő csontjai, foszforeszkáló szemüregei bosszút kivannak az agyonlőtt apa véréért. Tál palával ó jótékonyság. A jótékonyság tulajdonképpen gazság. Egyik bevett gazsága a társadalom ama boldog részének, amelyiknek sikerült könyökig belémarkolnia a földi javakba és ezek segítségével — de lehetőleg jutányosán — a legnagyobb kényelemmel igyekszik berendezni a maga világát. A kényelemhez tartozik az is, hogy éhes szájak, korgé gyomrok utálatos zenéje, rongyos alakok visszatasz tó látványossága ne rontsák meg azt a gyönyörűséges világot, amelyet a kapitalizmus olyan szép rózsaszínre feste: t magának. A legnagyobb forradalmár, a ;ug- vérszomjasabb izgató az éhes gyomor, amelynek korgása a legveszedelmesebb harci induló. Ha azt a töméntelen éhes embert szabadjára engednék, ha nem dobnának nekik könyörületfiíléreket, tányér maradékokat, — az éhes tömeg egykettőre véres rendet teremtene a tőke elhelyezkedésének rendszertelenségében. Nincs az a köz- és nemzetgazdász, aki olyan radikális módját tudná megtalálni a kapitalista társadalmi rend ujjátere.ntésének, mint az éhes gyomrok közgazdasági rendszere. Ennek a közveszélyes rendcsinálás* nak elejét veendő a kapitalista Jtársá- dalom jótékonysággal csapja be a szenvedőket, a nélkü őzöket, — állandóan tömve lerágott csontokkal a hangossá váló szájakat, viseltes kényszerzubbo- nyokba bujtatva a fenyegetésre emelt karokat. T) 11D Á S I ST V4 N minden e szakmába vágó épület- és ÉPÜKET- ÉS BÚTORASZTALOS i,Ut0™'{':!kat a 111111 Kf..’8'enyel“ek. SZATMÄR, BÁNYAI-ÜT is* SZ. megfelelően. Tervvel es koltsegretessel szolgai
