Szamos, 1911. június (43. évfolyam, 124-146. szám)
1911-06-01 / 124. szám
XLIII. évtoiyam. Szatmár, 19K. június hó 1., csütörtök, 124. 5?ám. Előfizetési díj : Helyben: 1 évre 12 K,'/, évre 6 K. */, evre * !\, Hoia tK üdékre:.. .. te............ . 8............ „ f50 Eg y teám Ára 4 fillér. é , s^doviivaííh. [ Hwdotések: S^jácri-tttóii a. *a TeietOifS-Jm: W». - '*?*•“» -etés racHutt. * «sntteyemU» Mmdönoemö oij&U Sajtóiv a ha,p kiadteuvatuMban **** «*p»éhirdeté*K>k kfoúit mmdm &£& ffe^teracök. MyWttér iora 20 flUér* A király. Az egész ország visszafojtott lélegzettel figyeli a Gödöllőről érkező hire- ket. Gödöllőn pihen az ősz uralkodó, a nyolcvanegy éves aggastyán, maga egy darab élő történelem. Milliónyi szála a gyöngédségnek fonja át. Járása már nem az a ruganyos többé, amely kelléke szó kott lenni a fejedelmeknek, szórakozásaiból egyre többet hagy el, mert fárasztja minden különösebb mozdulat, vadászszenvedélye elült, hiszen szigorúbb mértékben kell orvosi rendeletre élnie, mint bármikor. Jóságos öreg emberré vált a király, akinek bibliai kort ajándékoztak az égiek s közeledik a mindenekhez való egyenlőséghez, amikor elcsitulnak a szenvedelmek. A szenvedélyek egyébként is megkímélték az ő különleges egyéniségét, annál több jutott számára a szenvedésből. Képes volna annyi szomorúság, amennyi érte, megtörni a legerősebb fizikumot is, az önmagát legjebban őko- nomizáló gondtalan embert, a király mégis egész férfi tudott maradni változó viszonyokban. Kicsiny epigonok tele vannak panasszal, amikor fél órával többet dolgoznak naponkint a rendesnél. JÉs már kimerülést emlegetnek, idegpi- henterőre vágyakoznak. A királyok kötelessége gyanánt ismeri mindenki népeik boldogitását. Szegény királyok, nekik óvatosan kell vigvázniok mások boldogságára, de hogy ők maguk boldogok lesznek-e, azzal keveset törődik az önző nép, hogy mi a munka, abban is megoszlanak a vélemények. — Szerte-szét huzó népek békéjét állandósítani, ellentéteket megszüntetni, amikor a magánérdek, a személyes ambíció, a féltékenység fölveszi az álorcáját és bele akar kapcsolódni a nemzet sorsába, — jobban ismeri egy-egy ország szükségletét, kívánságát, mint amennyire maga az érdekelt, de millió körülménytől tisztán nem látó nép ismeri a maga ügyeit — ez királyoknak minden lizikai munkánál terhesebb, kimerítőbb munkája. Nehezebb körülmények között talán egy uralkodó sem élte le életét, mint Perencz József. Minek részletezni mindent, hiszen kötetek kerülnének elő arról, hogy töb‘> álmatlan éjszakája van a királynak, mint a maga kis vagyonát érző nyárspolgárnak. Ami természetes emberi fájdalom éri, annak elsiratására az éjszakának csak egy-két késő perce marad. Az első az államérdek, minden más az után következik. Emellett gavallér maradt, ma itt olt, holnap amotr, érdeklődött minden iránt, ami • haladást jelent s vévigélte hosszú életét szomorúságok ellenére is harmonikusan, egy ritka talentumu bölcshez mérten. Az ország népe úgy tekint föl reá, mint atyjára a gyermek. Az ő viszonya országaihoz minden vonatkozásában nemes és előkelő, ebben rejlik az iránta megnyilvánuló páratlan szeretet titka. Ezért tekint mindenki aggodalommal Gödöllő felé, ahol hajlott, botra támaszkodó alakját jótékonyan védik a sürü lombu fák, ezért száll érte minden kéz imája az égbe Az a reszkető kéz együtt tudott tartani száz és száz szélsőséget, képes volt közmegelégedésre elsimítani ellentéteket. A szava, a tanácsa a bölcsé volt. A jóságos ég adjon neki még nagyon sok esztendőt, hiszen Magyarország nyugalmát, boldogságát őrzi meg ezzel. Komót-eipők Vujánál. Ä képviseloíjáz ülése. Bpest, 1911. május 31. A képviselőház mai napra várt érdekessége, gróf Andrássy Gyula felszólalása elmaradt. Helyette Béla Henrik fejtette ki a pártonkivüli hatvanhetesek álláspontját. Nagy A csavargó. Irta: Leon Lapage. A vizsgáióbiró íróasztala előtt ült, nyújtózkodott és nagyot ásítva megkérdezte az írnokot: — Hány óra van tulajdonkép ? — Öt perc hiányzik két órára. — Még itt kell maradni és oly forróság van I — Ezzel cigarettára gyújtott és minthogy jókedve volt, írnokát is megkínálta egy cigarettával. Ezután megkérdezta: — , Van még valami mára? Talán valami csiládirtás ? — Nem, biró ur, csak egy csavargót fogtak el és az vár kihallgatásra. — Vezettesse tehát he Clochepin Jant, a csavargót. Istenem, milyen foglalkozás lehet ez ilyen időjárás mellett. Hozzák be azt az embert, majd örül, ha végre födél alá kerülhet. E hosszú bevezetés után Bonfoy biró ur kényelmesen hátradőlt karosszékében és álmodozva nézett a szép csendesen felfelé szálló cigarettafüst után. Azután a nyitott ablakon át kinézett a verőfényes utcára, épen a liceum karcsú tornyára. Egy méh szállott az ablakpárkányra és zümmögése a csendes, forró délután behallatszott a szobába. Barátja, az alprefektus, most a Tivoli- kávéházban ül egy pohár hideg üditő sör előtt. Másik barátja, a matematika tanára, megint az iskolában lesz, miután háziasszonyának bizonyára századszor elmondta, hogy a legszebb arca van mindazok között, akiket látott. A vizsgálóbíró nevetett, noha az asszonyt alig ismerte, verseket irt neki. Karcsú, szép asszony volt és ki tudja, mit adott volna érte, ha verseivel valamit elérhetett volna. Különben ártatlan tréfálkozás volt az egész és ha a három jó barát a törzsasztalnál találkozott, nagyokat mulattak rajta. Bonfoy ur nagyon szeretett verseket irni. Mostani állomáshelyén ez volt egyedüli vigasztalása és ez okozta folytonos jókedvét. Mert rettenetesen unalmas volt ebben a kis városban. A délutánok és az esték egyforma unalommal teltek el és a harangszó már korán aludni küldte az embereket. Napjában vagy húszszor kívánkozott a nagyvárosba, de a kívánság egyelőre nem sokat használt. — Talán sietne egy kicsit? Erre a hangra a vizsgá óbiró felriadt álmodozásából. A csavargó egy csendőr és az írnok kíséretében bejött a szobába. Hosszú, sovány ember volt a csavargó, aki a nagy hőségtől sokat látszott szenvedni. Ócska, szürke ruha volt rajta és zavarodottan forgatta kalapját a kezében. Szép, kék, okos szeme volt. Homloka magas és fehér, erős vörös korszakába volt. A vizsgálóbíró egy tekintettel végigmérte a csavargót, azután felszólította, hogy lépjen közelebb és ügyet sem vetve többé reá, lapozni kezdett az akták között, amint az rendes szokása volt. Pár pere múlva feltekintett és megkérdezte : — A neve? — Clochepin Jean, parancsára viszgáló- biró ur! — Köszönöm szépen, — mondta a vizsgálóbíró gúnyosan. — Clochepin Jean, magának, amint látom, már volt egyszer otthon dolga a bírósággal. — ügy van, — felelt a csavargó mélyen meghajolva. — Nem kell dicsekednie vele, — felelt a vizsgáióbiró. — Az ön szülőfaluja közelében egy szomszédos községben a lakosság még most is retteg magától. A lakók vasvillát is fogtak magára és feljelentették a csendőrségnól. Angol bőr és moquett garnitúrák VÓFtöSSy Árpád készen igen olcsón kaphatok: Vör”smTrmy^eaTÖ. sz.
