Szamos, 1911. május (43. évfolyam, 100-123. szám)
1911-05-04 / 101. szám
«'í v/A* XLÍII. évfolyam. Szatmár, 1911. május hó 4-, csütörtök. 101. szám. W>mjeWSMJkk Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K. V* évre6 K,x/< évre3K,: bwa 1K Vidékre:.. .. 16 ., ., ‘8............ 4„ .. 1-80 Egy szám ára 4 fillér.---------- , -----------—---- ■■ ■ --- ...----■■■— 1 —rrrr: 1 ■ —->V> '■ Sz erKó~ztöség és !;»üdtth:vat£ri . 1 Hirdetések : íü aiczi-utczs 9. Jidm. ü T8lefoftSü*n: i07. ! ^ zíróiizl .etés mellett, a iegprftayosabb áAaak Mindennemű dijak Szatmári- , a lap kiadóhivatalában í temek. «« apróhirdetések küteott minden szó 4 fizetendők. | Ny Utter sora 20 fftKr. t s Keverednek a színek! (D. S.) A félszázad enyészetében porladó mártirok földjén napfényen sütkérező eleven vértanuk adtak egymásDe - úgy látszik — a szocialisták nem csalódtak a messalianceban. Ennél az igénél sokkal többet nem is igen várhattak tőle. Az ő nyílt fejük bizonyára jól belelátott ebbe a koalícióba, katonai perrendtartás dolgában. Most már semmi akadálya nincs, hogy a véderő javaslatokat a kormány beterjessze a kép- viselöházban és ez körülbelül május 10-én meg is fog történni. Khuen gróf nagyon meg van elégedve az eredménnyel és egy hirlapiró előtt kijelentette, hogy a területiség elvét a katonai büntető bíráskodásban teljes mértékben sikerült keresztülvinnie. Vagyis a magyar állam jogfens-^ge ryelvi tekintetű n is feltétlenül érvényesülni fog a hadsereg kötelékéhez tartozó vádlottakkal szemben. Bienerth osztrák miniszterelnök nem valami jóhiszeműséggel védte a maga szempontjait és mikor már másképp nem tudott boldogulni, attól sem riadt vissza, hogy a trónörökös befolyását vegye igénybe. A katonai büntetőperrendtartás az egész véderőreformmaí együtt rövidesen nyilvánosságra kerül. Khuen gróf május 4 én megjelenik a királynál Gödöllőn, hogy Magyar- országra étkezése alkalmával szokás szerint a kormány nevében üdvözölje és akkor jelentést tesz a megegyezésről és kérni fogja ahhoz és a véderőjavaslatok beterjesztéséhez az előzetes királyi szentesítést. A javaslatokat előreláthatólag a honvédelmi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmával terjesztik a Ház elé. Vármegyei élet. Vármegyei naptár. Az ököritói segélyező bizottság május 4-én, Szatmár- vármegye számonkérő széke május 6-án, állandó választmánya május 10-én, a köz- igazgatási bizottság május 12-ón tart ülést Nagykárolyban a vármegyeházán. A közgyűlés. A megyei rendes tavaszi közgyűlés május 12-én lesz a vármegyeházái). A közgyűlésnek legérdekesebb tárgyai az avasi járás székhely kérdése és a közigazgatási bizottsági tag választása lesznek. Az avasi székhely ügyében két község: nak találkát vasárnapra. És amit az eleven vértanuk vasárnap talán éppen a porladó elődök hanjai fölött elmondottak, annak hallatába — ha ugyan felhallatszottak az igék a mennybe — honfiúi öröm vajmi kicsiny mértékben röppent be a menyország kapuján. Felvonult a szent nemzeti lobogó, amely a nemzeti egységet, a hazát, a haza földjéhez életre-halálra való ragaszkodást jelképezi és mellette ott lengette a májusi szellő a vérvörös zászlót, amelyet a haza földjétől való elrugas^ kodás, a nemzetköziség lobogtat magasra. Es mikor Justh-mártir szivének minden me egével hirdette a biztató ig t, amely szerint ő és pártja mindenkor ki fogmk tartani az általános és titkos jelszó mellett úgy, amint kitartottak minden nemzeti kérdésben, — a kétes értékű és a közelmúlt példái által illusztrált biztatásra bánatosan konyultak le a szociálisták piros zászlói Mert ha Justhék úgy fognak kitartani az uj programmpont mellett is, amint azt eddigi olitikui szereplésük alatt megszoktuk tőlük, akkor az úri kebelre ölelt és « célra választói joggal szagtalanított munkástestvéreknek valami sok okuk nincs a nagy bizodaiomra. mikor rá adták magukat. Tannak házasságok, amikor az emberek a házasfelek említésénél a nőt lánykori nevén emlegetik, a férfi pedig mint az illető nő férje szerepel. A szociáldemokrata pártnak nem kellett a Justh név, belőlük Justhné úgy sem lesz soha, legfeljebb Justhékból lesz a házasság révén a világ előtt a szociáldemokrata leányzó férje. A színek ilyeténmódon való keveredése pedig éppen május elsején kiválóképpen aktuális Annak a májusnak első napján, amelynél már szinte rájár a toliunk, hogy úgy írjuk le: vörös május. Most, hogy a vörös májusba belé- lengett a háromszinü lobogó, kíváncsian várjuk, vájjon március 15-ének Hym- nustól és Szózattól hangos napjara ki fog-é majd vonulni a piros zászló. Yalószinü, hogy nem. Sokkal való sziuübb, hogy a nemzetiszinü lobogó is egyszínűvé válik március eljövendő Idusára. Ha mástól nem lesz piros, elpirul majd a szégyentől. Annak a szégyenétől, hogy az alatta munkálkodó párt ott lengeti színeit a nemzetköziek és nemzetiségiek feje fölött A magyar és osztrák kormány kö zött hetek óta tartó viszontagságos tárgyalás után vasárnap létrejött az egyezség a Az ut a Seszuig. A múlt vasárnnp, az avasi járás sorozó bizottságával, kiránduláson voltunk a Seszuban, egy újonnan létesített gyógy viz forrástelepen és a napfényes reggelen vagy hat szekér indult Felsőfaluból. A fuvaros, a ki készen várt bennünket, Papp Mihály alui Jákob névre hallgatott lg alázatosan jelentette, hogy ő az, a ki a többi között magyarul is beszél. ’ Akuton aztán bemutatta azt is, hogy ö lit&ráttib ember is és kihalászta a tüszőből if i (Folia Popului legfrisebb számát. — Mig a&i'országuton haladt az utunk, hosz- szui£és Tiunyász előadást kezdett a jelen politikai helyzetről, felemlítvén Tisza Istvánt, is, mint a ki minden bajnak az oka. —ti Mikor mondtuk neki, hogy most már idejen lenne a két macska lovát gyorsabb igyekvésre nógatni, éppen a völgy szájához értünk, a honnan játszi szökéssel bukkan khia Tálna patak, ezüst habos tarajokat vetve. Mert a nap is ugyanakkor engedett el maga elől egy biborszinü felhőt és teljes reggeli sugárzással tűzött az előttünk fekvő hegyláncra, többé egyáltalában nem törődtünk a politikus vasán ravaszságaival. Ott fent az öreg Petróza, meg a mindenütt ott felejtve üde zöld uszáját, a merre járt. — A tisztásokra, rétekre virágot is szórt, tarka ezerszinüt, hogy a szem is élvezzen, ne csak a lélek, ha végig legel a friss munkán. — Szép, derült időben nagy szinpompa ragyog itt: a fehér lilás csúcsokat övező élénk zöld erdőkkel, a miket szivárványos rétek tarkítanak, a mindenre boruló fényes kék égbolt alatt. A Holbura táján a vasán is elhallgatott a politikával s hosszú, méla nótába fogott, a mitől még hangulatosabbá vált a táj. A völgy mélyén az erdőbe értünk. — A morajló patak kőről köre szőkéivé, a ráboruló ősfák árnyékában is nagy igyek- véssel siet tovább. Majd nagy szikla zárja el az útját, a mit titáni erő lökött oda ezredévek emlékének. Annak zugó haraggal rohan neki, miliő apró gyöngyé törve magát a vén akadókoskodón s hogy semmi baja sem lett, arréb vet fittyet a fövenyes pihenőnél. Itt nagy tükör lapot formál a csendes viz, hogy legyen mibe megnézni magát annak a galagonya bokornak, a melyik majd, ha fehér virág köntöst ölt, sokat is kacérkodik naphosszat. De asszonynép is gyakran nézi magát abban a tükörben, mikor a koszttal jár erre, a mit a pakulárnak viszen, a ki látszik, ott fent Mike csúcsán, még mindig hólepel borítja a fák alját s az alig ébredt tavasz vállvetve küzd a meredek bérceken felfelé, legelteti a juhot. A hol a Tálna a túlsó bércbe mosta magát, templom épült, az erről maradt térségen. Százados és nyílegyenes, karcsú bükkoszlopokon achát. zöld kupola nyugszik s ha szellő zendül valamerről, itt orgona bugássá erősödik a hangja. Ettől erősen elfogódottá lesz a szív s nagy összehasonlításokat lehet tenni a dib dáb embed alkotások, meg a jó Isten ópitósz tehetsége között. — Az oszloperdő aljára diszkrét szőnyegalapot terített volt az ősz, a tavasz meg kihimezte virággal. A rőtsárga elmúlást igy díszíti az ébredés. Hogy pedig egyébbel se maradjon hátrább a bérei templom, a kőből valók mellett, az erdő átható, bóditó illatát keveri a méltó- ságos hangulatba. Ez a tömjén itt, a mit bizton nagyobb áhítattal szív magába az érző ember, mint a füstölőbe ejtett fűszert nagymisekor a katedrális templomban. Ilyeneket mondhattunk egymásnak, mert a vasán kocsis egyszerre ismét érvényesülni akart s a politika félbenrnaradt témáját a vallásos kérdésekkel vette fel ismét, természetesen a katona korával kapcsolatban. Akkor látott ő sok gyönyörűt, — au Damnye — sok sok égő gyertyát a magas templomokban, a szép festett zászlókat és színes üvegü lámpákat a körmenetkor s haj, — bezzeg most nem is lát egyebet, csak hegyet meg hegyet, meg patakot s ilyesmiket. A hangja beleveszett a patagzugásba. A szekér a meredeken haladt. A keskeny
