Szamos, 1911. május (43. évfolyam, 100-123. szám)
1911-05-12 / 108. szám
4. oldal. (1911. május 12.) 108. szám. gyalás alatt levő kérdésben felszólaloasson. A közgyűlés, bár már nagyon éhes volt, kedélyes derűt csinált a humorkára. Dr. N Szabó Albert „beszéde“ elmondása után láthatólag megkönnyebbült. A törvényhatóság szintén. A szavazás. Ezután kezdetét vette a névszerinti szavazás. A szavazók legnagyobb részo nem birta kikoplalni a nagy szóáradatot és elment villásreggelizni, akik pedig ott maradtak, jobbára Falussy hívei, úgy szavaztak, hogy maradjon meg a 150,000 korona az idők méhében rejtőző érendrédi vasútnak, a vármegye fizesse utána a 11,250 korona kamatdifferenciát. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a halmi—bikszádi vasút, nem kap segélyt, czak azt, hogy a megszavazandó segély részére más fedezetről kell gondoskodni. Szavazás befejeztével a főispán a közgyűlés folytatását péntek reggel 9 órára halasztotta. A főispánt ebéd. A meghívottak ezután részt vettek a főispán és neje által rendezett fényes ebéden, amely a késő délutáni órákig a leg jobb hangulatban tartott. Az ebédre meghívottak névsora a köve tkőző: Német Jenő, Kende Zsigmond, Mándy Géza, Szentiványi Gyula, Ujfalussy Miklós, Falussy Árpád, Helmeczy József, Szuhányi Ferenc, N. Szabó Antal, Oszlroviczky István, gr. Teleki János, Streicher Andor, gróf Teleki Sándor, Boér Endre, Jékey Sándor, Jármy András, Jékey László, Szegedy Antal, Jékey Zsigmond, Jékey Mór, Kulin Imre, Szentiványi Tibor, dr. Képessy László, bér. Kovács Lajos, bér. Kovács Géza, Bay Lajos, Bikfalvy Albert. Ujfalu-sy Lajos, bér. Kovács Miklós, Galgóczy István, Domahidy Viktor, Csighy István, Maróthy Sándor, ifjú Péchy László, Kálnay Gyula, Madarassy Dezső, Boros Zoltán, Luby Zsigmond, Galgóczy Árpád, Madarassy Sándor, Domahidy István, Kovásznay Zsigmond, Luby Gyula, Damokos Ferenc, bér. Kovács Sándor, Bay Miklós, Péchy Péter, gr. Teleki Jenő, Szarka Andor, Kossuth István, Makray Mihály, Balássy József, Farkas Jenő polgármester, Papolczy Gyula táblabiró, Domahidy Elemér, Kende György, Péchy Manó, Nagy Béla, Jármy Béla, Cholnoky Imre, dr. Shik Elemér, Dénes Sándor. A vármegyei közgyűlésen elveszett vékony, apró szemekből álló aranyláncom egyik fele. Minthogy a lánc kedves emlék, nagy hálára kötelezne a megtaláló, ha kegyes lenne azt a „Szamos“ szerkesztőségébe eljuttatni. Dénes Sándor. Az újságírók a vármegye termében. Helyet kérünk I Nem szívesen Írunk magunkról, követelődzők sem szoktunk lenni. De mikor bennünket, újságírókat a kötelesség odaszólit a közgyűlési terembe, elvárnék, hogy ott helyünk is legyen. Van ugyan egy asztal a részünkre fen- tartva, de erre a törvényhatósági urak rá- pakkolják kalapjukat, felöltőjüket, sőt — minthogy fel is ülnek az asztalra — egyebüket is. A székeket elszedik alólunk s igy tegnap is, akik ott voltunk tudósítók, kényta- lenek voltunk a nehéz és fáradságos munkát állva, a térdeinkre fektetett papiroson elvégezni. Ha már elvárják az urak tőlünk, hogy tudósítást Írjunk a közgyűlésről, kérjük szépen : adjanak egy kis helyet is és legalább ne üljenek az asztalunkra! _____________SZAMOS____________ A szatmári szabadkömivesek. A „Heti Szemle“ legutóbbi számában azt Írja, hogy Szalmáron két szabadkőmives van, dr. Tanódy Márton es dr. Taoódy Endre. Kérdést intéztünk erre a közlésre nézve dr. Tanódy Endréhez, aki a következő választ adta tudósítónknak : — Nem tartom Ízléstelennek, sőt ellenkezőleg a „Heti Szemle“ ízlése szerint valónak tartom ezt a híradást Az ilyesmi teljesen a harcmodor kérdése és végiére, ha éppen erőszakot akarunk tenni a magyar nyelven, ezt is lehet modornak nevezni. A „Heti Szemle“ érzi, hogy mint a béke és szeretet egyházának orgánuma akkor teljesiti hivatását, ha magánemberek magánügyeit úgy tünteti fel, hogy azokból lehetőleg ellentétek és harcok lukadjanak, mert ha nem ezt tételezem fel, akkor ahoz a szerénytelen feltevéshez kellene jutnom, hogy evvel a közlésével propagandát akart itt csinálni a sza! adkömivességnek, hogy neki aztán legyen kivel harcolni. Hiszen a papok régóta foglalkozás nélkül állaná nak, ha nem keresnének maguknak üldözni való eseteket. A „Heti Szemle“ viszont nem érzi, hogy ő évek óta csak monologizál, mert senki sem reagál a közleményeire. Nálunk tizennyolc évig lakott egy öreg szakácsnő, szegény megboldogult Kati néni, aki reggeltől estig magában veszeke dett a konyhában, miután senki sem volt hajlandó vele polémiába bocsátkozni, pedig ő inkább megérdemelte volna, mert derék, becsületes asszony volt és bizonyára a meny- országba jutott, ami a Heti Szemle papjairól még egyáltalán nincs elvégezve. A „Heti Szemle“ izgatásai egyébként végtelenül ártatlanok, ő csak magát izgatja. Engem legalább nem izgatott soha. Valódi amerikai cipők Vujánál. A városi magistratus mint sértett. Dr. Makkay Ágoston, a várossal az erdőbérletből perben álló Dólmagyarországi faipari és kiviteli részvénytársaság igazgatója, világra szóló skandalumot ígért mindenfelé — abból a becsületsértési perből, amit ellene a Szatmárnémeti szab. kir. város magis- tratusa indítani kényszerült. Azt hittük, hogy rendőri karhatalommal kell majd a tömegeken keresztül törnünk a tárgyalási terembe s a kiváncsiak és érdeklődők ezrei fognak ácsorogni még az utcán is a kir. törvényszék előtt. Ehelyett csak az iratok, levelek, akták pakktáskáit és halmazait láttuk a nagy esküdtszéki teremben, ahol reggeltől délig összesen öt darab hallgató unatkozott a dr. Makkay kihallgatása alatt, aminek azt véltük még holnap sem lesz vége és som künt, sem bent egyáltalában nem bírtunk egy cseppnyi érdeklődést sem felfedezni a nagy hü- hóval indult per iránt. A peranyag többé-kevésbé ösmeretes már a Szamos hasábjairól is a közönség előtt. A város erdejének a kitermelését a Délmagyarországi faipari és kiviteli részvénytársaság vette meg s a vételről perfekt szerződés készült annak idején minden szükséges miniszteri jóváhagyásokkal. A vevő cég már az első időkben képtelen volt kötelezettségeinek eleget tenni) annál kevésbé, mert a városnál a bizottsági ügykezelés mellett mindenkor mereven ragaszkodtak az írásba foglalt megállapodásokhoz. Ez örökös huza vonára adott alkalmat és fökép arra, hogy az ellenfelek személyes ellenszenvet is tápláljanak egymás iránt. Egy ilyen szenvedélyes szó és levélvita során aztán a vevő cég igazgatója sértő levelet intézett az erdőtanácshoz, amelyben egy kalap alá vonva az egész magistral üst: mindennek elmondta őket. A városi tanács beesületsértés és rágalmazásért feljelentette dr. Makkay Ágostont s a perben a vád képviseletét a kir. ügyész elvállalta. A büntető per megindítása után a vádlott részvénytársasága a véleli szerződőst a maga részéről egyoldalulag felbontotta és több milliós kártéutési magánjogi port tett folyamatba a város ellen. Minthogy a magánjogi per jogalapja ugyanaz az állítólagos megtévesztés, amelyért a becsületsértés íródott, a mai büntető tárgyalásnak főkép az adta meg az érdekességet, hogy az ebben hozandó Ítélet mintegy praejudikai a magánjogi perben. Részletes tudósításunk a következő: A kir. törvényszék esküdtszéki tanácstermében reggel 9 órakor nyílt meg a tárgyalás. A büntető tanács dr. Némethy József elnöklete alatt Jeney Sándor és Rozgonyi Viktor törvényszéki birákbói áll, — az ügyész Jákó Sándor, a vádlott maga védekezik, a sértetteket dr. Antal Sándor és dr. Keeszt- szeghy Lajos képviselik. A vádlott személyes viszonyaira vonatkozó kihallgatiatása után fel lett olvasva az inkriminált kifejezéseket tartalmazó levél. A levél szószarint: „Véletlenül reá jöttem és meg is győződtem nagy utánjárás után arról, hogy az urak bennünket milyen raffineriával tévesztettek meg a szerződés kölesénél és miiyen lelketlenül akarnak megkárosítani“ .... „a büntetőbíróság oltalmát leszek kénytelen igénybe venni a velünk szemben elkövetett és egy szab. kir. várostól Magyarországon még sohasem tapasztalt méltatlan eljárás miatt“ . . . „még a látszatát is kerülni akarom annak, hogy becsapásunkat tolerálni szándékozunk. “ Vádlott elösmeri, hogy a levelet ő irta, bűnösnek azonban nem érzi magát, mert valóságot irt. Szerinte való igaz az, hogy ők a szerződésben kataszteri és telekkönyvi helyrajzi számokkal megjelölt összes erdőterületeket nem vették meg mind, hanem csak a városi erdőnek a Tur-patakra hajló és a vízválasztón erről fekvő erdő része, kifejezetten azokat, amelyek az avasfelsőfalusi határban feküsznek. Csak az üzem megkezdése után jöttek rá, hogy a szerződésben kataszteri és telekkönyvi helyrajzi számok szerint megjelölt ingatlanok között a vízválasztón túl fekvő erdők is benne foglaltatnak, amelyek az avasujfalusi határban feküsznek. Ez az egyik becsapás, a másik pedig az, hogy a város állítólag a kész szerződésbe az ő beleegyezésük nélkül különféle beszúrásokat eszközölt, amelyek teljesíthetetlenek. Minthogy ezen állításait pontról-pontra igazolni tudja, az inkriminált kifejezéseket jogosan használta. Vádlott előadása a késő déli órákig tartott. Délután a tanuk kihallgatására került a sor. Elsőnek dr. Vajay Károly kir. tanácsos, polgármester mondta o', hogy a dolog műszaki része nem tartozván hozzá, e tekintetben nem is adhat felvilágosítást. A maga részéről mindenkor ellenezte ezt az összeköttetést a délmagyarországiakkal, mert nem tetszett neki, hogy a társaságban egy szakember sincs s mert a vevőknek a nagy értékű üzlethez mindössze 120.000 korona alaptőkéjük van. Az ajánlatuk is rosszabb volt, mint a wieni Eisler cégé, ő maga mindenkor ellene is szavazott a cég ajánlatának, mi felett nem is a tanács, hanem a főispán elnöklete alatt működő nagybizottság tárgyalt. Az elintézés dátumaira nem emlékszik. Léber Antal erdőtanácsos: Dr. Makkay- nak okvetlenül volt tudomása arról, hogy
