Szamos, 1911. május (43. évfolyam, 100-123. szám)
1911-05-12 / 108. szám
Szatmár, 1911. május hó 12-, péntek, 108. szám. t XLl!l.,ffltolyam. gm&fX'iMAk maphualiP' ■ ... "* 111 ......... —-*" - - »— El őfizetési díj : Melyben: 1 évre 12 K, >/> évre 6 K, 1/f évreS4íT. tew^l K Vidékre:.. .. 16............ 8............ 4.. .. 1-50 Egy szám ára 4 fillér. bzeri^o^ztőség é:> &&<A£*ivatai. SL' aiczi-totczo *í Tetefortsiam: .07. Mindennemű dijak Szatíná,^ , ?. lap kiadóhivatalában '■t;v fisetoixcSk. Hffdotéíi-ek : ú iJTlíaz! 3tés áeüfttc, a MgjattafMaM» ácfeu* tóWfr tejnek. — HprúUirdetóesk kOrnttiwadoK a6 fiyüttér seen 20 «Mr. A vármegye közgyűlése. A keskenyvágányu magánérdek és a szélesvágányu közérdek. Nagykároly, május 11. Régen Ígérkezett a megszokott csöndes mederben folyni szokott vármegyei közgyűlés olyan mozgalmasnak, mint a mai és ritka közgyűlés váltotta be még olyan nagymértékben a zajosságához fűzött reményeket, mint ez. A tárgysorozat rendes, sablonos pontjain 1 ivül nagyobb mozgalmat Ígért a Luby Géza halálával megüresedett közigazgatási bizottsági hely betöltése, melyre két aspiráns volt: Szuhányi Ferenc és Szálkái Sándor, — mindketten zajosabb választások küzdelmeiben megedzett országgyűlési képviselők. Szálkái hívei nagyban dolgoztak jelöltjük érdekében, egy-két Szuhányi céeula el is repadí; a kezük között, de „ott szakad ahol vanu, mond* a az egyszeri cigány és ezt mutatta az eredmény is. Szuhányi hívei nyugodian, csendben, méltóságieljesen csinálták és az istenke a jóknak mindig kimutatja az igazát, a titkos szavazás urnájából Szuhányi Ferenc neve került ki győztesen. Nagyobb kavarodást nem idézett elő a választás, melynek befejeztével Szalkaiék csöndes rezignációvai vették tudomásul az eredményt, Szuhányiék pedig előkelő nyugalommal adták le gratulációikat a meg választót* bizottsági tagnak. Hanem aztán . . . Hanem aktán annál kiadósabb volt a programra másik, szenzációsnak ígérkező pontja: Bányász Menyhértnagyszőllősi lakos kérvénye, amelyben kerek 200 ezer korona hozzájárulást kér a halmi—bíkszádi h. é. vasút kiépítéséhez. Az állandó választmány nem ragaszkodott annyira a kerek summához és csak 150 ezer koronát javasolt, azt a 150 ezer koronát, amely évek óta letétben van a Nagykátoly—Érendréd—Svialacsi vasút részére. Ez a vasút ugyan amolyan légvonat, mert csak a levegőben van meg, de Falussv Árpád órendrédi földbirtokos, a szatmár— bikszádi h. é keskenyvágányu vasút igazgatósági tagja, a nagykároly—érendréd — szalacsi vasút elnöke (mert vasút nincs, de elnöke már van) tiszta szin közérdekből rendkívül ragaszkodik a 150 ezer., illetve a vasúthoz. Hozzáragaszkodtak meg Nemes- tóthy Szabó Antal és fia, Albert, nemkü- iömben dr. Vetzák Ede is, mint a közérdek lelkes pártfogdosói. A közérdeket jellemzi az is, hogy hosszú, fárasztó diskurzusokat és — az elnöklő főispán találói szavai szerint: — óbb ügyhöz méltóan puffogó frázisokat kellett — Salát kiküldött tudósitónktól. — a bizottságnak beszedni „személyes kérdésben cirnü ostyában s mire a vita nagy- nehezen, a hallgatóság verejtékes izzadása között véget ért, a bizottsági tagok nagy része elment felsőbb fórum elé: a Magyar Királyhoz, amely Nagykárolyban jónevü vendégfogadó és igen jól lehet benne gáblizni. így aztán Falussyéknak s;került elhitetni a meglehetősen tájékozatlan emberekkel, hogy a segélyezendő Halmi—bikszádi vasút, mely Ugocsa egy nagy részének forgalmát idevergálja Szatmár felé, nem közérdekű ügy, de az Érendiéden idők múltán keresztülvonulandó vasút, amely — hogy is mondta csak Kende Zsigmond? — ez időszerint egy árkus papirosból és egy ötven krajcáros bélyegből áll és amelynél valami nagy kilátás sincs arra, hogy rövid időn belül két árkus legyen belőle, — ez már aztán közérdek, olyan közérdek, amely a vármegye köteles 15') ezer koronával honorálni. így aztán a naseiturusnak, az évek óta fogamzásban levő érendrédi méhmagzatnak megmaradt a 150 ezer koronája. A vármegye tartja letétben és fizeti a felvett pénz után a kamatdifferenciákat mind addig, amig szülőatyja szives lesz őt a világra hozamú Addig a méhmagzat, mint a mondabeli gyermek, akit 30 esztendeig hordott az édesanyja, csak a fejét adja elő néha, hogy megborotválkozzék. Az érdekes gyűlésről külömben részletes tudósításunk a következő : Csaba Adorján főispán megnyitván a gyűlést üdvözli a bizottsági tagokat, akiknek köszöni, hogy szép számmal jelentek meg s ezzel is dokumentálják, hogy érdeklődnek a vármegye ügyei iránt. Minthogy a mai gyűlésen fontos kulturális és közgazdasági ügyek kerülnek tárgyalásra, kéri: kísérjék az ügyeket nagy figyelemmel és bölcs tapasztalataik nagy tudásával elfogulatlanul intézzék el azokat, csak a közérdeket tartva szem előtt. A főispán szavait harsány éljenzéssel kísérték még azok is, akik a megszívlelendő figyelmeztetéseket egyik fülükön beengedték, a másikon egy készülőben levő vasút gyorsaságával engedték ki. Szomorú kötelességek. Ezután meghatott, meleg szavakban parentálta el a főispán Hieronymi Károlyt, a nemrég elhunyt kereskedelemügyi minisztert megemlékezvén a megboldogult kiváló egyéniségéről, nagy tudásáról, páratlan becsületességéről, amely kiömelkedett a szűk pártkeretekkől úgy, hogy halálát pártkülömb- ség nélkül az egész politikai világ részvéte kísérte. Csak kötelességet teljesít és kegyeletét rójja le a vármegye, ha elfogadja azon indítványt, hogy emléke jegyzőkön} leg örökittessék meg és a vármegye részvéte úgy a kormánynyal, mint a gyászoló családdal e jegyzőkönyv kivonatában közöl- ttssék. A közgyűlés tagjai állva hallgatták meg a főispán szavait. Kegyelettel emlékezett meg ezután a főispán a legutóbbi közgyűlés óta elhunyt biizottsági tagokról: Kölcsey Antalról, Irinyi Tamásról, Kerekes Ágostonról, Luby Géxá- ról és dr. Aáron Sándorról. Az alispánt jelentés következett ezután, melylyel röviden végzett a közgyűlés. Dr. Cholnoky Imre kifogásolja, hogy a jelentés nem öleli fel a zárszámadást és a vármegye vagyoni állapotát, mire Ilosvay Aladár alispán kijelenti, hogy ezek az adatok közszemlére vannak téve s ott okia tokkal támogatva, mig a jelentésben ezeket az okiratokat nem lehet Ösmertetni. Dr. Adler József interpellál amiatt, hogy néhai Ujfalussy Sándor és néhai gr. Károlyi István arcképének megfestése tárgyában, holott ezt a varmegye már régen elhatározta, semmiféle intézkedés nem történt holott ezt — ha más alap nincs rá — közadakozásból is meg kellene festetni. A főispán az ügyet magáévá teszi s szintén szükségesnek tartja, hogy a vármegye határozata valóra váltassák Az alispán szintén kegyelet.es kötelességnek tartja az arcképek megfestését, de mivel számos közbejött kiadás miatt ilyen célra most nincs alap, meg fogja indítani e célra a gyűjtést A közigazgatási bizottsági tag választás előtt Domahidy István emelkedett szólásra és kijelentette, hogy többen kérték, vállalja el a bizottsági tagságot; hangoztatták ezt nemcsak előtte, hanem a sajtób n is, ő azonban köszöni a megtisztelő bizalmat és nehogy kárbavesszenek az esetleg reá jutó szavazatok — kötelességének tartja kijelenteni, hogy a bizottsági tagságra nem reflektál. Kzután a Nagy Béla és Jékey Zsigmond elnöklete alatt működő két bizottság
